Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
A hallgatók élénk érdeklődéssel figyelik az egyéni szükség-védőeszközök bemutatását A rakótavédelemről Korunk haditechnikai kutatásának egyik legfontosabb eleme a hadászati ballisztikus rakéták elleni védelem lehetőségeinek tanulmányozása, illetve kiépítése. A különböző hadászati rakétafegyverek (orbitális, globális) megjelenése, és egy esetleges rakéta-atomháború kimenetelét eldöntő szerepe a rakétavédelem megoldásának fontosságát hangsúlyozza. Létfontosságú kérdés lett a hadászati jelentőségű objektumok rakéta-atomcsa- pások elleni védelme. A rakétavédelem kiépítése a hatalmas költségráfordítás mellett a mai tudomány és technika legkiemelkedőbb eredményeinek fel- használását teszi szükségessé. A rakétavédelem feladatai három műveletcsoport köré rendezhetők: felderítés, felismerés, megsemmisítés. E három műveletcsoport magában foglalja az irányítás, vezérlés, programozás és még sok egyéb tudományág legújabb eredményeinek gyakorlati megvalósítását. A hadtudomány jellegéből fakad, hogy a legfejlettebb országok, elsősorban a világ két szupernagyhatalma már az űrkutatás kezdeti lépései során megkezdték a rakétaelhárítás lehetőségeinek tanulmányozását. Az Egyesült Államokban az ötvenes évek közepén, majd 1958-tól többféle rakétaelhárífó rendszert próbáltak kifejleszteni. Ilyenek a Nike-Zeus, Nike—X, Sprint. Az amerikai évi 400 millió dollárt fordítottak a rakétavédelem kifejlesztésére. Ügy látszott, hogy az 1965-ben megkezdett Sprint-rendszer megoldja az USA rakétavédelmét, de amikor a Szovjetunió nyilvánosságra hozta rakétaelhárító rendszerének kiépülését, annak működési mechanizmusát, minden kétséget kizáróan bebizonyosodott az amerikaiak elmaradása. Miben nyilvánul meg ez az elmaradás? Elsősorban abban, hogy az amerikai elhárítórendszer alapkövetelménye a célrakéta pontos megközelítése, amely nyilvánvalóan az irányítórendszer bonyolultságát, sebezhetőségét fokozza. Ezzel szemben a területvédelem elvén alapuló szovjet rakétaelhárító rendszer a támadórakéták robbanófejét a légkörön kívül semmisíti meg. A szovjet ellenrakéta nagy pusztító körzete nem követeli a támadórakéta robbanófejének megközelítését, sem pedig azt, hogy a védett körzet eredményes oltalmazása érdekében bonyolult földi berendezésekkel válasszák ki a megtévesztő célok közül a valódit, a nukleáris töltet hordozóját. Ez bizonyítja, s a nyugati szakértők is elismerik, hogy a Szovjetunió több ismeret birtokában van a nagy hatóerejű termonukleáris fegyverek területén, mint az Egyesült Államok. Különösen igaz ez a megállapítás az ellenrakéták rendszerére. Az amerikaiak most azon keseregnek, hogy rossz programozás miatt a légköri atomrobbantásokkal elkéstek (lásd: atomcsendegyez_ mény), emiatt hiányoznak azok a gyakorlati tapasztalataik, amelyek lehetővé tennék, hogy legalább a Szovjetunióéhoz hasonlítható rakétavédelmi rendszert hozzanak létre a hadászati ballisztikus rakéták leküzdésére. Ugyanakkor megrendült bizalmuk csapásmérő erőikben is, hisz azok olyan elhárító rendszerrel néznek szembe, melyet kellőképpen nem sikerült felderíteni, így a csapásmérő rakéták átalakítása nem lehetséges. Egyetlen út maradt tehát, kiépíteni egy, az eddiginél tökéletesebb elhárító rendszert. A Sentinel-program néven ismert rakétavédelmi rendszer létrehozását 1967-ben határozta el az amerikai kormányzat. A program Spartan ellenrakétákkal végrehajtandó területvédelmi és Sprint ellenrakétákkal megvalósítandó objektumvédelmi fegyverrendszerek kiépítését irányozta elő. A Sentinel-rendszer alapvető fogyatékossága, s ezt az amerikai vélemények is megerősítik, hogy csak kis méretű és egyszerű működésű rakétákkal végrehajtott támadás esetén hatásos. A Spartan- rakéták számát meghaladó meny- nyiségű támadórakéta bevetése esetén a védelem megszűnt létezni, mivel a területvédelmet átütő támadórakéták a lokátorrendszer szétzúzásával a rendszert működőképtelenné teszik. A fejlődés legújabb irányzata szerint hatásos védelmet lehetne biztosítani nagy teljesítményű lézersugárzással. összességében megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok hosszú időn át csak a támadásra összpontosított és most az egyre veszélyesebben jelentkező fogyatékosságát, a támadó és a védelmi fegyver- rendszerek közötti nagyarányú eltolódást gyors ütemben igyekszik kiküszöbölni. — nk — Túrkevén a háziipari szövetkezet szövőgépei mellett asszonyok, lányok dolgoznak. Kezeik alól sok tájjellegű, ízléses, szép népművészeti tárgy kerül az ország különböző üzleteibe. Az alkalmazottak kilencvenöt százaléka nő, akik két műszakban járnak dolgozni. Sokan azt gondolhatnák, hogy egy nőket foglalkoztató munkahelyen nehézségekbe ütközik a polgári védelmi oktatás. Azon a foglalkozáson azonban, amit meglátogattunk, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. A csoport létszáma teljes volt és a jelenlevők élénk érdeklődéssel hallgatták a munkahelyi kiképzésről szóló előadást. A figyelemfelkeltésnek azonban nagy érdemei vannak az előadó személyében. Somogyi Lajos, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója gyakorlott előadó, a terület régi, tapasztalt ismerője. Az egyéni szükség-védőeszközök használatát nemcsak elmondta, hanem a gyakorlatban szakavatott mozdulatokkal be is mutatta. Kézről kézre jártak a különböző eszközök, felpróbálták, igazgatták, véleményt mondtak a hallgatók, a visszakérdezésnél pedig tömör, érthető, szabatos feleleteket adtak. Aktívak a hallgatók Májusban az önvédelmi csoport kiképzése fejeződött be, augusztustól szeptember végéig pedig a munkahelyi csoport képzése folyt. Somogyi Lajos rendkívül elégedetten szólt a hallgatók aktivitásáról. — Szereti, érdekli a jelenlevőket a leadott anyag — mondotta. — Nagy előny, hogy a hallgatóság összeszokott az előadóval. Ez a sikeres képzés egyik titka. — Mi a jelentősége a munkahelyi kiképzésnek? — Alapvető követelmény, hogy adott támadás esetén a szövetkezet rendelkezzen olyan személyekkel, akik ismerik a polgári védelemmel összefüggő feladatokat. A csapás után meg tudják indítani a termelést, azonkívül segítséget nyújtanak a szakegységeknek a másodlagos területen. A mostani, új oktatási formában jobban érzi mindenki a felelősséget, hiszen saját munkahelyükön készítik fel a dolgozókat. Üzemünk közvetlen irányítása ösztönzőleg hat. Jól ismerik a kiképzés célját, tudják hasznosítani a hallottakat. Ilyen például az önéi kölcsönös segélynyújtás, amit a mindennapi életben is tudnak alkalmazni. Nem elcsépeltek az anyagok, hanem újak. Az atombomba sem mumus már, van ellene védekezés. Szükség van rá Somogyi Lajos csaknem húsz éve foglalkozik polgári védelemmel, bábáskodott a megalakulásnál, úgyszólván minden területen dolgozott már. A csoportjából Kurucz Károlynét és Nánási Máriát dicsérte. Beszélgettünk a két hallgatóval. Kuruczné a következőket mondotta: — Középiskolában már hallgattam hasonló előadást. Kissé megijedtem, amikor beosztottak, de rájöttem, hogy az nem egy szükséges rossz. Kötelesség részt venni rajta. Minél jobban a végéhez közeledünk, annál jobban megszeretjük és megértjük. Magam részéről nagyon hasznosnak tartom, sok hallottat a gyakorlatban is alkalmazni tudunk. Nánási Mária véleménye: — Érettségi után jöttem a szövetkezetbe dolgozni. A gimnáziumban a honvédelmi oktatás keretében hallgattam iyen témájú előadást. Sokan úgy vélekednek, mi- itek ez,, van amúgy is elég elfogultság. De mikor meghallgatjuk az előadásokat, megváltozik a vélemény. Különösen azok után, amikor kiderül, hogy jó előadók vannak. Kell a kiképzés, nem hiábavaló az itt eltöltött idő. Népművészeti törülköző csüvése Túrkevén Hasznos, érdekes a munkahelyi kiképzés
