Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
1973. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 í béke Nobel-díjasai A történelmi kézfogás, amely a teljes béke reményét jelentette Vietnamnak Fordulat Törökországban Az Atlanti Blokk délkeleti szárnyának bástyája, Törökország, váratlan politikai fordulatot élt át az elmúlt napokban. A katonai kormány hosszú rendkívüli állapot után végülis megrendezte az országos választásokat — s ezek olyan eseményt hoztak, amely nemcsak a nemzetközi élet politikai jósait, hanem magát a hadsereget is méltán meglepte. Általában mindenki azt várta, hogy Demirel Volt miniszterelnök pártja, az Igazság Párt arat majd győzelmet a választásokon. A két megelőző választáson. 1965 és 1969-ben a török nemzetgyűlés 450 mandátumából ez a párt szerezte meg az abszolút többséget. A győzelem társadalmi magyarázata az volt, hogy az Igazság Pártot támogatták azok a földesúri és vallási erők, amelyek Törökország vidéki körzeteiben az elnyo- morított és tudatlanságban tartott paraszti tömegeket szinte kedvük szerint terelték a szavazóurnákhoz. A városokban ez a párt viszonylag gyengébb volt ugyan, de itt is rendkívüli erőforrást jelentett számára a legfontosabb bank- és ipari tőkés csoportok támogatása. Ma<;a>ra c»Aipoti a politikai aktivitás Igaz, 1971 márciusában a hadsereg lemondásra kényszerítette a két évvel korábbi választási győzelem után létrehozott Demirel kormányt. Ez a hadsereg-puccs szinte kísértetiesen hasonlított ahhoz a katonai hatalomátvételhez, amely 1960- ban az Igazság Párt „szellemi elődjének” tartott --Demokrata Pártot söpörte le a hatalomról. A hadsereg mindkét esetben azt hangoztatta. hogy a módem török állam megalapítója, Kernéi Atatürk politikai örökségét valósítja meg. Ennek a szellemében reformprogramot követelt. Az 1960-as hatalomátvételt követő esztendők tapasztalata azonban 1971 után Is megismétlődött. A hadsereg vezetői által’ meghirdetett program nyomán az országban magasra csapott a politikai aktivitás. A társadalmi átalakulás, lehetőségének felvillanása fokozta a török társadalom leghaladóbb rétegeinek aktivitását. 1971-ben — mint csaknem tíz esztendővel korábban — a katonáknak ismét választaniok Inellett a társadalmi mozgás megbénítása és egy olyan reform- mozgalom kibontakozása között, amelyet esetleg már nem tudnak megfelelően ellenőrzésük alatt tartani. Mindkét esetben az első változat mellett döntöttek. 1971 után is így követte a reformok jelszavával meghirdetett hatalomátvételt a rendkívüli állapot, valamint a török társadalom politikailag leghaladóbb rétegeire nehezedő súlyos terror. A török társadalom szerkezete eközben változatlan maradt, s ezért volt általános a vélemény, hogy, ha az országban választásokat tartanak, a paraszti szavazatok óriási többségével ismét Dein irel és az Igazság Párt jut hatalomra. Az orszáj» iiivője bizonytülau Igaz, az ország második nagy történelmi pártjának soraiban közben érdekes és figyelemreméltó változás zajlott le. A Köztársasági Néj*- párt elmozdult korábbi, meglehetősen ködös republikánus-nacionalista vonalától és új, fiatal vezetőjének, Ecevit-nek az irányítása alatt olyan programot dolgozott ki, amely a nyugat- európai szociáldemokrata pártok neformterveihez volt hasonlítható. És bár egészen mostanáig nem tulajdonítottak jelentőséget ennek a változásnak, meglepetésre a Köztársasági Néppárt megszerezte a parlamenti mandátumok viszonylagos többségét és az ország legnagyobb pártja lett! A modem Törökország történelmében még nem volt példa arra, hogy ilyen típusú párt többséget szerezzen a parlamentben. A szovjet könnyűipar gyors fejlődése \ A török választásokon bekövetkezett fordulatnál-: mélyreható politikai' és társadat mi jelentősége van. A választás bebizonyította, hogy a jobboldali pártok hosszú uralma, majd a hadsereg elvetélt két puccsa ellenére óriási mértékben megnőtt a török társadalom legszélesebb rétegeiben a politikai változás utáni vágy, és az átgondolt, haladó reformpolitikára való törekvés, Különösen a nagy városi központok, Isztambul, Ankara, Izmir és Adana mutatták ezt a változást. Ezekben a városokban olyan nagy volt a Köztársasági Néppárt fölénye, hogy azt a konzervatív vidéki körzetek szavazatai sem tudták ellensúlyozni. Mégis: hangsúlyoznunk kell, hogy a fordulat egy társadalmi átalakulási folyamatnak csak első jelentős eredménye, s az ország közvetlen jövője rendkívül bizonytalan. ..I.rő*" a hadsereg Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a Köz- társasági Néppárt nem tudott abszolút többséget szerezni, s a politikai színkép jobbszélén feltűnt két új párt. E két párt közül az egyik, az Erbakan vezetése alatt álló „Nemzeti Jólét Pártja” a vallási fanatizmus programját a „mohamedán szocializmus” olyan ködös eszméivel ötvözte, amelyek nem állnak túlságosan távol a líbiai elnök, Kadhafi elgondolásaitól. A másik jobboldali alakulat, a „Demokrata Párt” az 1960-as katonai puccsal megbuktatott hasonló nevű kormányzópárt „igazi-jogutódjának” tekinti magát. Mindkét párt az utóbbi években szakadt le az Igazság Pártról. Előretörésük kétségkívül gyengítette Demirel pártját és így előseIgaz. hogy megközelítőleg sem teljes egyetértésben, de a bizottság két eléggé ellentétes meggyőződésű politikusának ítélte oda az idei Nobel-békedíjat. — Le Dúc Thonak. a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának és Henry Kis- singemek. az Egyesült Államok kormánya külügyminiszterének. Nem vitás, hogy a két ember — aki több mint három éven Át erejét és jóindulatát latba vetve egyengette az útját a XX. század eddigi leghosszabb. csaknem 20 évig tartó háborúja befejezésének — olyan tettet vitt véghez, amely messzemenő összhangban van Alfred Nobel eszméivel. Azzal az eszmével, amelyet ma is sokszáz millióan vallanak, vagyis hogy a konfliktusokat soha sem háborúkkal, hanem tárgyalásokkal kell megoldani. Egy Párizs környéki villában 1969 nyarán találkozott először Le Dúc Tho és Henry Kissinger. Ezt a villát a nemzetközi közvélemény ez év elejéig figyelte kitartó érdeklődéssel, várva a kiszivárgó és a kiadott híreket. A két politikust aligha vezette azonos szápdék és törekvés a tárgyalásokon. A döntés, a díj odaítélésének megoldása mindesetre „salamoni”. Személyében ez a két ember ma a világ előtt, az agresszió áldozatát és magát az agresszort képviseli. Le Dúc Tho és Henry Kissinger a vietnami béke megteremtését egyik legfontosabb életcéljának tekintette, de más más alapon. Még ma — amikor a béke Vietnamban lassan talán valósággá válik — sem szabad megfeledkezni arról, hogy a tárgyalóasztal mellett ki milyen békéért küzdött. Le Dúc Tho harca a diplomácia porondján azt szolgálta, hogy sokat szenvedett hazájának, népe Az első mMró Indiában Az indiai városok közül Calcuttának van a legtöbb lakosa. Nem csoda hát. hogy a közlekedési problémák egyre nőnek. A város vezetői sokat vitatkoztak a közlekedési probléma megoldásán. Eközben vetődött tel a metró építésének gondolata. A tervezet kidolgozásánál az alapvető műszaki kérdéseket szovjet, szakemberek oldották meg. Szovjet mérnökök tanulmányoztak a talajt, felmérték a közlekedés áramlásának irányait, és segítettek indiai kollégáiknak kiválasztani az útvonal lég- kedvezőbb variációját. Néhány héttel ezelőtt a város északi peremén, azon a heiyen. ahol az ország első metrójának első állomását jelölték ki, megtörténtek az első kapavágások. Calcutta észak—dél irányú metróvonala 16.43 km hosszan, fut. függetlenségének, zavartalan fejlődésének útját megteremtse. E harc folytatása részéről az a szándék, hogy amíg a fegyverek szólnak, amíg nem tartja be mindegyik fél a párizsi megállapodásokat. nem fogja átvenni a megtisztelő Nobel-díjat. Ez a'gesztus részéről az önzetlen ragaszkodás az igazi békéhez. Az amerikai politikus, —- Henry Kissinger célja az volt a tárgyalásokon, hogy kicsikarja állaniának a „legkisebb megaláztatást” jelentő békét. Véget vetni annak a hadüzenet nélküli háborúnak, amely romba döntötte Indokínát. felszította a világ békeszereto népeinek haragját az Egyesült Államok iránt és meglehetősen megrázta magát az Egyesült Államokat is. > Széles látókörű, nagyvonalú ember, mondják Kissinger* ről, ép ezt látszik alátámasztani mindaz az eredmény is amit pekingi, moszkvai útjai alkalmával eiert. A Nobel- díj odaítéléséről szóló hű- átvételekor azt mondta: az a -megtiszteltetés, ami -ezzel érte. fokozza a kötelezettségét. a lángoló Közel-Keletért megtenni mindent, amit lehet. k Ez a közel-keleti háború is kontinensek népeinek millióit aggasztotta és aggasztja még ma is. Reméljük azonban. nem kell sokáig aggódnunk, elérjük — főleg diplomáciai úton —. hogy nem kell arab fiatalok százainak a harctereken meghalni. Akármennyire is köthetjük Kissinger nevéhez a háborúkat megszüntető sikereket, érdemeit túlzás lenne túlbecsülni. Jó lenne ugyanis, ha Henry Kissinger nemcsak azzal érdemélné ki a nemzetközi közvélemény elismerését, hogy a saját kormánya okozta tüzek oltásán fáradté zik. hanem olyan bélié megteremtésén fáradozna, amely minden nép függetlenségét, érdekét, önálló' fejlődését tartja szem előtt. Ügy, ahogyan azt korunk történelme megkívánja, és ahogyan fiira a Nobel-békedíj eszméje kötelezi. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága határozata szabályozta a könnyűipari minisztérium munkáját és felvázolta az iparági tevékenység további javításának nagyarányú proramját A fokozott figyelem mindenekelőtt azzal magyarázható hogy a könnyűipar szerepe igen nagy. a fogyasztási cikkek általános gyártásában. Az idei terv szerint 6.7 milliárd négyzetméter gyapotszövetből a könnyűiparhoz tartozó üzemeknek több mint 6.6 milliárd négyzetmétert kell gyártaniok. A cipőgyártás 94 százalékát, a felső kötöttáru több mint 82 százalékát, az alsó kötöttáru maidnem 96 százalékát és a harisnvagvártás mintegy száz százalékát szintén a könnyűipari üzemekben állítják elő. A kommunista párt és a szovjet kormány minden figyelmét a lakosság igényeinek minél jobb kielégítésére Eordítia. ezért az utóbbi időben rohamosan feilődött a könnvűinar. — A IX. ötéves tervidőszak irányelveinek megfelelően az országos és a köztársasági könnyűipari minisztériumok vállalatai 40 százalékkal több szövetet ruhaneműt, cioőt és kötöttárut cm--' "-k. A Szovjetunió jelenlegi potenniália nem csunán azt teszi lehetővé hogv küzeleóHéir egymáshoz az A csooort (terme* jőe=-'közök> és a B csoport (■fogyasztási cikkek) gyártás- uövelésénfiic. üteme. — hanem azt is. hogy a B csoport fejlesztésének üteme gyorsabb legyen, mint az A csoporté. Az ötéves tervidőszak könnyűipari beruházásai — csaknem megkétszerezik az elmúlt ötéves tervidőszakét. Az utóbbi időben a legtöbb könnyűi oari üzemet bővítették. ezért az elmúlt hét év alatt az iparág ipáit ás termelési alapi ai csaknem megduplázódtak. A jelenlegi ötéves tervidőszak első két esztendeiében 2.3 milliárd rubelt fordítottak a könnyűipar fejlesztésére, mintegy 200 hatalmas könnyűipari üzemet és kombinátot he- 1 iyeztek üzembe. Ennek eredményeként növekedett a termelés bővült a választék és javult a minőség az iparágban. A gyapotszövet, a gyapjúszövet és a bőrcipő gyártása tpOinte+éhAn. Az idén például 690 millió 460 ezer pár cipőt gyártanak a Szovjetunióban, s ez a szám az ötéves tervidőszak végére 830 millióra emelkedik és a könnyűipar termék- növekedése eléri a háború, előtti 1940. évi egész termelési volumen szintiét. Az SZKP Központi Bizottsága eredményesen értékelte a könnyűipar munkáiét általánosan — ugyanakkor felhívta a minisztérium és aZ iparági pártszervezetek figyelmét arra. hogy továhh beli javítani a minősévot. bővíteni a vál---' 'Vöt. Kísérték figyelemmel a r>iac* koniúktúrát és növelié’- a termelés műszaki szintiét. gítette a meglepő fordulatot. Ugyanakkor azonban ezek a pártok olyan mesz- sze állnak a Köztársasági Néppárttól, hogy erédmé- nyes koalícióra aligha léphetnek vele. Ilymódon — akármilyen nagyszabású is volt a politikai fordulat a választásokon — a helyzet kulcsa továbbra is a hadsereg kezében van! Törökország közvetlen jövője lényegében azon múlik, hogy a hadsereg és a vezérkar megadja-e a Köztársasági Néppártnak azt a politikai támogatást, amelyre egy valamennyire is szilárd kormány létrehozásához feltétlenül szüksége van. Gustáv Husákot, a Cseh zlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát jugoszláviai látogatása alkalmával 1’ocadta Josziu Broz Tito, a JKSZ elnöke >
