Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

1973. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPI •' Meggyes László: SZOLNOK Egy tisztás, ahol süt a nap •• Örkény István két egypercese Itália Az olasz karmester, mi­után végigvezényelte az Ál­arcosbált, nekivágott a pesti éjszakának. Hajnaltájban egy hölgyet invitált aszta­lukhoz, akivel már több íz­ben táncolt. * A vendég művész — a tol­mács közbenjárásával — egy ideig udvarolgatott, aztán zsebébe nyúlt, elővette pénz­tárcáját, és rátenyerelve, vá­rakozásteljesen nézett a tol­mácsra Emez néhány szót váltott a hölggyel. — Cinpuecento — mond­ta aztán a karmesternek. — Trecento — mondta a vendég, mert sokallotta az összeget. — Quattrocento —• aján­lotta végül a tolmács; Ebben megegyeztek. Tanuljunk idegen nyelve­ket! Nem tudok németül Bugyonnij és Alexajevka közt egy csomó löveget kel­lett föltolni egy dombra, mert kerékagyig besüllyed­tek a sárba. Amikor har­madszor került rám a sor, és körülbelül a felpart közepe táján elkezdett visszafelé csúszni az a dögnehéz tábo­ri ágyú, úgy tettem, mintha szükségre akarnék menni és leléptem. Tudtam az irányt a körle­tünk felé. Átvágtam egy óri­ási nápraforgótáblán, aztán kiértem a tarlóra. A zsíros fekete föld úgy tapadt a ba­kancsomra. mint a búvárok ólomnehezéke, amellyel a tengerfenékre szállnak. A%t hiszem, húsz percig mehet­tem. amikor egyenesen bele­szaladtam egy magyar sza- kaszvezetőbe és egy német­be. akiről nem tudtam, mi lehetett mert nem ismertem a német rendfokozatokat. Már ahhoz is őrületesen bal- szerencse kellett, hogy pont beléjük szaladjak, mert tel­jesen sík volt terep. A szakaszvezető állt, a né­met, szétterpesztett térddel kis tábori széken ült. A sza­kaszvezető dohányzott, a né­met evett, egy fogpasztatu­bus formájú tubusból kenő­sajtot nyomott egy szelet ke­nyérre, és csak a szemével intett, hogy álljak meg. — Was sucht er hier? — kérdezte. — Mit keres itt? — fór" dította a szakaszvezető. Mondtam elvesztettem az alakulatomat. — Er hat seine Einheit verloren — mondta a sza­kaszvezető. — Warum ohne Waffe? — Hol a puskája? kérdez­te a szakaszvezető. Mondtam, munkaszolgála­tos vagyok. i — Jude — mondta a sza­kaszvezető. Ezt még én is megértet­tem. Megmagyaráztam, hogy nem vagyok zsidó, hanem mint a Népszava győri ter­jesztőjét egy különleges munkásszázadhoz hívtak be. — Was? — kérdezte a né­met. — Jude — mondta a sza­kaszvezető. A német felállt. Leverte zubbonyáról a morzsát. — Ich wede ihn erschies- sen — mondta. — Magát a, Feldwebel úr most agyon fogja lőni — for­dította a szakaszvezető. Éreztem, hogy elönt a ve­rejték és kavarogni kezd a gyomrom. A német rácsa­varta a kenősajtos-tubusra a kupakot, és elővette a pus­káját. Talán, ha beszélek németül, meg tudom magya­rázni, hogy nem viselek sár­ga karszalagot, tehát nem is lehetek zsidó, és akkor minden másképpen történik. — Er soll zehn Schritte weiter gehn. — Menjen tíz lépéssel odébb — mondta a szakasz­vezető. Mentem tíz’ lépést. Köz­ben bokáig süllyedtem a sár­ba. — Gut. — Jól van. Megálltam. A Feldwebel rám fogta a puskát. Csak arra emlékszem, hogy egy­szerre irtózatos nehéz lett a ‘ fejem, és majdnem szétrob­bantak a beleim. A Feldwe- bér leeresztette a puskát. — Wa« ist sein letzter Wunsch? — kérdezte. — Mi az utolsó kívánsá­ga? — kérdezte a szakasz­vezető. Mondtam, nagydolgozni szeretnék. — Er will scheissen ~ fordította' a szakaszvezető. — Gut. — Jó. Amíg dolgomat végeztem, a Feldwebel súlyban tartot­ta a puskát Mihelyt föláll­tam, fölemelte. — Fertig? — kérdezte. — Kész? Mondtam, kész. — Fertig. — jelentette a szakaszvezető. A Feldwebel puskája nyil­ván felfele hordott, mert a köldöktájamra célzott. Kö­rülbelül egy vagy másfél percig álltam így. Aztán, to­vábbra is rám célozva azt mondta a Feldwebel: — Er soll hupfen. — Békaugrás — fordította a .szakaszvezető. A békaugrás után kúszás következett. A kúszás után tizenöt fekvőtámasz. Utoljá­ra azt mondta a Feldwebel, hogy hátra arc. Hátraarcot csináltam. — Stechschrritt! — Díszlépés! — tolmá­csolta a szakaszvezető. — Marsch! — mondta a Feldwebel. — Menet, indulj! — fordí­totta a szakaszvezető. Elindultam. Járni is alig lehetett, nemhogy díszlépést kivágni. Röpködtek a sár­gombócok a fejem fölött. Csak ' őrületes lassúsággal tudtam haladni, és közben éreztem, hogy a Feldwebel a hátam közepére célzott. Még most is meg tudnám mutat­ni a pontot, ahová a puska csöve irányult. Ha nincs az a sár, csak öt percig tartott volna a rettegésem. Így azonban talán egy fél óra is elmúlt, míg hasra mertem feküdni és visszanézni. Olaszul sem tudok: sajnos nincs nyelvérzékem. Tavaly, amikor egy tíznapos Ibusz- társasutazással Riminiben nyaraltam egy este, a Regi­na Palace nevű luxusszálló előtt felismertem a Feld­webel t. Nem volt szeren­csém. Ha egy fél perccel előbb érek oda. agyonverem; így azomban ő észre sem vett engem. Többedmafával fölszállt egy üvegtetejű, pi­ros autóbuszra, mialatt én, kellő nyelvtudás híján, csak magyarul ordítozhattam: — Ne Induljanak el! Szál­lítsák le az a fasiszta disz­nót! A portás, egy nálam fél fejjel rfiagasabb, színes bőrű szudáni. megfenyegetett az ujjával, és intett, hogy hord­jam el magam. Még neki se magyarázhattam el. mi tör­tént. habár ő az olaszon kí­vül franciául és angolul is tudott. Én azonban, sainos. a magvaron kívül semmiféle más- nyelven nem beszélek. Ha egyetlen szóval kelle­ne jellemezni, azt írnám róla, hogy — erős. Pedig al­katra törékeny, hivatásából adódóan könnyen sebezhető, Ismert a félelmet, ismeri a szomorúságot. Jó lenne meg­tudni erejének titkát. — Ez­zel a gondolattal kerestem fel otthonában Horváth Te­ri Kossuth-díjas színművész- nőt. Kislány voltam még, ami­kor egy alkalommal korom­hoz képest, igen súlyos ter­het kellett átvinnem egyik faluból a másikba. Igaz. ma­gam vállalkoztam erre, hogy könnyítsék vele édesapámon. Amikor már "ügy éreztem, hogy nem bírom tovább a csomagot, az út mentén álló póznák közül < kineveztem egyet-egyet állomásnak. „Ad­dig elviszem, ha belehalok is”, mondogattam. Amint odaértem az .Állomásra”, megpihentem és végtelen örömöt éreztem, hogy sike­rült. Nos, azóta is így járom az életet. Végzem a mun­kám. és tudom, hogy időről időre elérek egy-egy állo­másra, ahol megpihenhetek. Sajnálom azokat, akik egész életüket csak állomásokon szeretnék eltölteni. Mert azok nem ismerik a meg­könnyebbülés örömét. — Megkérem, be­széljen olyan szavak­ból, melyeket jelen­tősnek tart. — Számomra mindenfajta köszöntésnek értéke van. Ha reggelente, munkakezdés előtt jó reggelt kívánok kollégáimnak, azt komolyan gondolom; örömöt, jó mun­kát kívánok aznapra. Illen­dőségből soha, jenkinek nem köszönök. Ezt a fogalmat utálom. Ezért, ha tőlem va­laki futtában, foghegyről odavetve kérdi, hogy va­gyok? — azt felelem: Ne­ked nem mondom meg, mert téged nem érdekel. — Nagyon sok segítő szót kaptam életemben. Talán azért, mert ismerem a jó . szó „megváltó hatalmát” szükségesnek tartom tovább ^dni azokat kollégái mnaí idegeneknek egyaránt. Hiszek abban, hogy a szavak mö­gött rejtőző jó szándéknak sugárzása van. Amikor a színházzal Finnországban vendégszerepeltünk, a szállo­da halijában, ahová egvik este megérkeztünk, egy ha­talmas termetű svéd, és egy pici finn ember verekedett. Magam sem tudom, hogyan történt, de pillanatok alatt közöttük termettem és el­kezdtem kérlelni őket — természetesen magyarul —, hogy ne üssék egymást. Az a nagy ember, azt a picit Hát milyen' csúnya dolog ez? A kollégáim nevették, a két férfi meg csak né­zett rám. De abbahagyták a verekedést. — A csend. Éppolyan fon­tos számomra, mint a szó. Ha nincs csend, nem hallat­szik a kiáltás. — Minden ember, minden színész éle­tében vannak mély­pontok. Hogyan visel­te el? Komoly méregbe gurul — Felháborítónak tartot­tam, amikor egy-egy ilyen periódusban az újságírók sopánkodva írtak arról, hogy „keveset foglalkoztat­nak”, „mellőznek”, meg eh­hez hasonlókat Én. amíg színész vagyok, nem lehetek halott. Soha nem vagyok olyan aktív, mint éppen az ilyen mélypontok időszaká­ban. Akkor van időm élni. Feltöltődni. Zenét hallgatni, könyveket olvasni, az utcán utána menni egy érdekes asszonynak vagy férfinak. Én még megszólítani * sem restellek egy. idegen embert, ha érdekel belőle valami. A célom, a hitem bennem van, azt én magamban hordozom, olyankor is. ha éppen nincs módom csillogni! Jaj annak a színésznek, aki csak akkor tud örülni hivatásának, ami- fcor főszerepet játszik. Két­mondatos szerepet is el le­het mondani méltósággal. És közben készülni, tartalé­kolni az energiát a követ­kező nagy szerepre. ' — Pályája kezde­tén is így érezte? Akkor is el tudott mondani méltósággal két mondatot? — Akkor éreztem csak igazán így! Másként hogyan is várhattam volna el. hogy odafigyeljenek rám? Nem tudok tétlenül várakozni. És a munka, idővel, mindig meghozza a lehetőséget is. De filmszerepet már akkor is vissza tudtam adni. ami­kor még 1600 forintos fizetés­ből éltem és nagyon sze­gény voltam. Nem volt ab­ban a szerepben egyetlen olyan mondat sem, amelybe életet lehetett volna lehel­ni. Nekem ez a szerep nem tetszik — mondtam. — És ezzel kész volt, elintéztem. — Nagyon sok színész, iá­ként fiatalok, ha megkérdik őket, hogy miért vállalnak el oly sokféle feladatot, arra hivatkoznak, hogy ha egyszer nem vállalnak el valamit, megsértődik a rendező és többé nem hívja őket. — Sértődjön meg! Ha én jó színész vagyok,- idővel rá­jön. hogy szüksége van rám es hívni fog. H>a meg nem, akkor sohasem volt rám iga­zán szüksége. 1 — Hogyan tudta az energiáját, kitartá­sát megóvni ilyen tö­retlenül? — Igen nagy a hitem ab­ban. abban, amit csinálok. Amikor nekiindultam az életnek, a szépet kerestem. A csiga is a bokrok alján, erdők sötétjében, bukdácsol, cipeli hátán a terhét, de ha talál egy tisztást, ahol süt a nap, kibújik a házából, a fény felé fordul és olyankor biztos, hogy boldog. Én az vagyok. László Ilona I Veres Miklós: \ Gyász és remény Sírj eső szeptemberi lánggal és korommal teli gyásszal és rommal teli arcomat könnyed nem veri mert arcom távollal teli sírj eső te mindenkori sírj eső te mindenholi olvadt ólorji a koponyában olajkönny a tankok nyomában sírj eső szeptemberi sírj eső te csupa vér sírj sírj a forradalomért 2. Aki Allendét siratja a foradalmat siratja az de hogy a forradalom halott volna az nem igaz száguldanak tankok vagy paripák a kivívott, diadalra tiporva égnek és dőlnek Monedák sorra nemzet vagy földrész gyászol — forradalomból van a világ gyorsuló maghasadásból aki Allendét gyászolja nem siratja a kiégett Monedát csak a kiégett emberséget a tarkón lőtt reményt hogy lehet vértelen a népgyőzedelem Allende fekszik a Santa Inesben teste gyökérzik elvághatatlanul s a föld alatt behálózza Dél-Amerikát Allende föld alatti bunkerban dolgozik beszédet ír szervez és telefonál Allende sírját minden nap fölássák hogy megnézzék valóban halott Allende olyankor mozdulatlanul fekszik még csak nem is mosolyog mert illegalitásban fontos a fegyelem Allende szívek bunkerében dolgozik szervez es telefonál Aki Chilét siratja némán a forradalmat siratja az de hogy a forradalom meghalhatna az nem igaz: reménytelen ököl az asztalon — ez a forradalom csupabőr gyerek a csontkaron — ez a forradalom szemgödrökben csírázó mag — ez a-forradalom újrafestett kivégzőfalak — ez a forradalom holtravertek eszmélete könyvmáglyák pernye éneke: abból lesz Chile új ege — lesz új forradalom 5. Csendesülj eső szeptemberi Cfefe-maeunkkal teli csendesül* eső te csupa vér ; hallgass a forradalomért % ^ JiiirjiüfHiniiíií-iüiniKifsiniüiüiHiHiüiEiiüininiHiMütniüininiüiniHiiiiüiiiiniHiüiniüiüi (

Next

/
Oldalképek
Tartalom