Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 27. Generációnk kü'detése - a bé’ e Interjú ar. Nvüas Józseffel Még az indulás előestéjén, valóban szinte az utolsó pil­lanatban beszélgetünk dr. Nyilas József professzorral. A magyar küldöttség azóta már Moszkvában van, és megnyílt a béke erőinek világkongresszusa, de mi egy kevéssel visz- ezapörgetjük az időt. A Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem tudományos rektorhelyettese, a világgazdasági tanszék vezetője, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Korunk világgazdasága című háromkötetes mű szerkesz­tője és társszerzője, több mint ötven, javárészt a tudomá­nyos-technikai forradalom gazdasági következményeivel foglalkozó publikáció írója, a honi és nemzetközi békemoz­galomnak is egyik jelessége. Kézenfekvő kérdésünk: hogy fér ennyi fontos elfoglaltság mellé egy újabb? — Tizenkét esztendős ko­rom óta dolgozom. Tizenhét évesen kezdtem tanulni. Egyetemet is a munka mel­lett végeztem. Korábban még „mélyebben” kezdtem:a Bács megyei Mélykúton szü­lettem, nyolcgyermekes csa­ládból. Az uradalomba jár­tam napszámba, a kovács­műhelyben három évig a vasat ütöttem. Jö<tt a hábo­rú, fiatal gyerek voltam, de paranccsal nyugatra vezé­nyeltek. Német és magyar vonalakon át hetedmagam­mal hazaszöktem. Felszaba­dultunk, 18 évesen földigény­lő bizottsági titkár lettem. Az életem azóta napi 14—16 órai munka, — tanítás, írás. Végigéltem tehát egy vi­lágháborút, bombázást, har­cokat. egy bátyám is odave­szett a fronton. S hogy mit jelentett mindezeken túl is a háború? A saját szem memel láttam, magam is megéltem: a férfi nélkül maradt szegé­nyek, különösen a nagy csa­ládok igen nagy nyomorúság­ba kerültek. így érlelődött bennem már korán a szán­dék: a helyzeten változtatni leéli! Hiszen mindig az alul levőket sújtja legszigorúb­ban a háborúzás. Később már közgazdász­ként felismertem, hogy mi­lyen hatalmas lehetőségek vannak a tudományos-tech­nikai forradalomban és mi­lyen esztelen pazarlást jelent a fegyverkezés. Csak egyet­len adat: az 1972-es eszten­dőben 216 milliárd dollárt fordított háborús célokra az emberiség: az összes megter­melt érték 7—8 százalékát. Sokasodik pedig a gond: az alacsony életszínvonalú or­szágokban még romlott is a helyzet. Soha nem volt még ilyen csúcsokon a civilizáció és soha ennyire a szakadék szélén sem. Hosszú évek óta írom, mondom ezért én is: olyan fordulóponthoz jutot­tunk, amikor a béke alap­vető szükségszerűség, mind­annyiunk létérdeke. S még valamit, s talán ez a legfontosabb: a leghala­dóbbak is birtokolják im­már a legkorszerűbb hatalmi eszközöket. Óriási erők gá­tolják tehát, hogy ember- milliók, — milliárdok el­pusztuljanak. De — éppen, mert minden további fejlődés alapja a béke — minden valamit érő ember főcélja: az emberiséget fölsorakoz­tatni a békeerők mögé! Ez pedig csak megfelelő tudat- formálással történhet meg. Rá kell ébreszteni minden­kit arra: e generáció tör­ténelmi küldetése a béke­mozgalom. S hadd jegyez­zem meg: a béke nem egy­szerűen háború nélküli vi­lág. Fegyvernyugvásban is szenvedhetnek számosán. Ezért, bár az elsőrendű fel­adat a háborús »őcpontok fölszámolása, a konfliktusok alapjainak, a gazdasági ba­joknak orvoslása, megszün­tetése sem kevésbé fontos. Különösen az elmúlt eszten­dőkben létreitt, minőségi­leg új helyzetben, mióta egy­re inkább felülkerekedik az enyhülés irányzata. Igen nagy megtiszteltetés­nek érzem a küldetést. Jó­magam a „Fejlődés és gaz­dasági függetlenség” elneve­zésű szekció munkájában veszek részt. Az emberiség 80 százalékáról beszélünk és súlyosait a gondok. Mégis de­rűlátó vagyok, mert hiszek abban, hogy a világ közvé­leménye rákényszeríti aka­ratát a gazdasági és politi­kai haladást akadályozó el­lenerőkre. Most, Moszkvában is ennek érdekében tanácsko­zunk oly sokan. N. T. Jí termés a Szovjetuiióbau A Szovjetunióban a végé­hez közeledik a gabonafélék betakarítása: a szemestermé­nyeket és a hüvelyeseket több mint 116 millió hektár területről betakarították és kicsépelték. Idén jó a termés a Szov­jetunióban. Ukrajna idén több mint 16 millió tonna szemesterményt adott el az államnak. Kö­zel van ehhez a célhoz Ka­zahsztán is. Az orosz föde­ráció földművesei elhatároz­ták, hogy idén 49 millió ton­nával járulnak hozzá az or­szág gabonakészleteihez. Folytatódik a kukorica be­takarítása. Az egész vetéste­rület kétharmadán már be­fejezték a kukoricatörést. Jó eredményt értek el a rizstermesztőik is. A rizs ve­tésterülete az utóbbi évek alatt megkétszereződött, a termés majdnem háromszo­rosára emelkedett és idén meghaladja a másfél millió tonnát. UNIDO program magvar támogatással Az ENSZ iparfejlesztési szervezete — az UNIDO — jelentése feletti vitában fel­szólalt Halász István taná­csos, a magyar ENSZ-delegá- ció tagja, aki elismeréssel nyilatkozott a szervezetnek a fejlődő országok iparosítása érdekében kifejtett tevé­kenységéről. A SZOVJETUNIÓBAN számos helyen foglalkoznak gépek és használati tárgyak formatervezésével. A művé­szek munkáját az Össz-szö- vetségi Formatervező Intézet fogja össze, melynek kilenc Iáhelyezett tagozata műkö­dik az ország nagyipari köz­pontjaiban. Az ipari formatervezés több iparágban ma már nél­külözhetetlen. Így például egyetlen olyan termék sem kaphatja meg a Kiváló Áru minősítést, amelynek esz­tétikai megjelenése nem fe­lel meg a korszerű követel­ményeknek. Az intézet elősegíti a bol­gár. csehszlovák, lengyel és NDK formatervezők találko­zásait szovjet kollegáikkal. Közös tudományos kutatáso­kat terveznek, tapasztalatcse­réken vesznek részt. Juri.j Nazarov gyermekjátékuk esztétikus külsejének kialakításán fáradozik. «nimmimnMtnttimiiiiiiintMiniitiintiiiiiiniifniiiimiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiinininiiiiiiiitiiiiiüiiiiiiniiiiiiiiiniJHiiiiniiitiiiiiiniiiimnitiHiMiinis; E gyszer beté­vedtünk egy presszóba. Min­den rendben lett volna, ám bará­tom hirtelen rósz- szül lett, megle­hetősen gyakran elő szokott vele fordulni. Elővett a táskájából egy orvosságot, ám poharat nem ta­lált, hogy igyon belőle egy kortyot. Odahívom a fel­szolgáló kislányt: — A barátom rosszul érzi ma­gát. Kérhe'nék <jy tiszta poharat? — Mindnyájan rosszul vannak maguk. Egy kis semmiség és hoz­zon poharat. Vi­lágos. .. — Akkor hát hoz? — Minek az magának? — Orvosságot bevenni. Ez az ember rosszul van, érti?! — Nem kell idegeskedni. Hi­szen maguk pi­henni jöttek. Még nem ittak semmit és már idegesked­nek. Rosszul ér­zi magát, magam is látom. Látszik, hogy még mindig másnapos. Azt hi­szi, nekem olyan nagyon jó itt? Lehet, hogy én is bevennék egy po­hár vöröset. — Dehogy vö­röset, hanem or­vosságot! Or-vos- sá-got. — Aá, orvossá­got?! Olyan ri­csaj van, hogy nem hallani sem­G. Krosin magát náliunk rosszul? Mindjárt elintézzük. Ki szolgálja ki önö­ket? — Ugyan, ön nem értett meg minket... A ki­szolgálás megfe­lelő. .. — Nos, az nagy­szerű, ha megfe­lelő. POHÁR mit. En meg azt értettem, hogy vö­röset. .. Csakhogy mi nem tartunk orvosságot. A gyógyszertárba kell érte átugra­ni. Nálunk csak vörös van... Hívja ide ké­rem a vezetőhe­lyettest. .. Veze­tőhelyettes elv­társ! Ez az em­ber rosszul lett... — Jó estét! Hogyan érzik ma­gukat nálunk? Van valami kí­vánságuk? Ha nincs akkor... — A barátom rosszul van... — Miért érzi — A barátom azonban, láthatja, rosszul érzi ma­gát. — Egy pilla­nat. .. Mása! Mi van veled, te szolgálsz fel itt? Azt mondja ez az elvtárs. hogy rósz- szül érzi magát nálad. Hozzál tiszta térítőt, a rostélyost cse­réld ki maira, kérjél Lukicstól, mondd meg neki, én rendelkeztem így... — Dehát értse már meg, ez az ember beteg! Egy pohár víz kell ne­ki, nem rosté­lyos!!! — Egy po-o-há­ár? Ahá, szóval így állunk! Vilá­gos. .. — .. .hogy be- vehesse az orvos­ságot. — Ezt most or­vosságnak hívják, igen? önök tud­ják, fiatalember, hogy a magukkal hozott italt itt el­fogyasztani. .. — Hívja kérem az üzletvezetőt. Megjött az üz­letvezető. Vidá­man köszöntött bennünket. Meg­kérdezte, hogy érezzük magun­kat, van-e vala­milyen kívánsá­gunk. Figyelme­sen meghallgatta tájékoztatásomat a barátomról, S azonnal minden­ben eligazodott. Es természetesen azonnal megpa­rancsolta, hogy adjanak egy tisz­ta poharat. Az­tán, kacsintva, megkérdezte: — Aztán, du­góhúzójuk van? ... M->ln :r Sándor fordítása a Befejeződött a „ Hómai klub” ülése Tokióban befejezte ülés­szakát a római klub. A köz­életi személyiségeket, tudóso­kat és szakértőket magában foglaló társadalmi szervezet kétnapos értekezletén száz külföldi és mintegy három­száz japán vendég vett részt, akik összesen húsz tanul­mányt és értékelést hallgat­tak, illetve vitatták meg. Az előterjesztések többsége a kapitalista világot foglalkoz­tató olyan kérdésekről szólt, mint a gazdasági fejlődés ká­ros hatásai, az energiavál­ság és a túlnépesedés. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy az elkövetkező években az élelmiszer ellátás problé­mája sokkal sürgetőbbé vá­lik, mint az energiakérdés. Japán politikai és gazda­sági körökben nagy érdeklő­déssel figyelték a római klub vitáit, amelyek témája csu­pa olyan kérdést ölelt fel. amely erősen foglalkoztatja a gazdaságilag gyorsan fej­lődő. de nyersanyagban sze­gény Japánt, az értekezlet alkalmából a japán sajtó és televízió megnyilatkoztatott számos európai és amerikai személyiséget. A nyilatkozók egytől egvig felhívták a fi­gyelmet arra a veszélyre, amelyet a gazdaságfejlesztés mindenek felett, politika je­lent mind a japánokra, mind az energiaválsággal küzdő egész kapitalista világra nézve. Óriás hajót építenek a japánok Tokióban bejelentették, hogy a Hitachi Shipbuilding Company japán hajógyár egy görög jtég megrendelésére megépíti 'a világ legnagyobb hajóját Az 500 ezer tonna űrtar­talmú tartályhajó szállításá­ra 1977 végén kerül sor. A hajó hosszúsága 390, széles­sége 71 méter, óránkénti leg­nagyobb sebessége 15,3 cso­mó lesz. Jelenleg a 477 ezer tonna űrtartalmú, Globtik Tokyo a világ legnagyobb hajója. Svájcban drágul a benzin Svájcban literenként két centime-mal emelkedik a benzin ára. Bernben közöl­ték, hogy az áremelés nem a közel-keleti események kö­vetkezménye, a kőolajtársa­ságok már néhány hónapja kérték az áremelés engedé­lyezését. Hűtőtárolóban a Nyírség „aranya” ezer vagon befogadásű hű­tőtárolójában már eddig 1500 vagon almát vettek át. Ké­pünkön: Almatenger a hű­tőtároló előtt. A Szabolcs-Szatmár me­gyei MÉK Vállalatnál most folyik a Nyírség „aranyá­nak” — a téli almának — a felvásárlása és raktározá­sa. A vállalat nyíregyházi 2 Magyar „széngyár” Törökországban Megkezdték az üzemszerű termelést a törökországi Zonguldakban, a Magyaror­szágról szállított első med­dőfeldolgozó üzemben. A tengerparti török bá­nyászvárosban az elmúlt év­tizedekben sok millió tonna meddő került felszínre a kőszénbányákból. A hegyek­nek is beillő és még jelentős mennyiségű "szenet tartalma­zó meddőhányók nagy terü­leteket foglalnak el és szeny- nyezik a levegőt. A világon első ízben a ta­tabányai szénbányák mű­szaki kollektívája dolgozott ki gazdaságos technológiát a meddőhányók értékesítésére. A török állami szénbányák ankarai központja megvásá­rolta a tatabányai eljárást és megrendelte Magyaror­szágtól a meddőfeldolgozó üzem berendezéseit, ötven vagont megtöltő gépet szál­lítottak a magyar gyárak Zonguldakba. Ezekkel von­ják ki az üzülmezi bánya környékén felhalmozott med­dőhegyekből a rendkívül ér­tékes fekete kőszenet. A tö­rök megrendelő kívánságára „kulcsrakész” állapotban ad­ták át a tatabányaiak az új Új üzem épül A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a nagy eső­zés ellenére jól halad egy építőipari lemezeket előállí­tó üzem építése. Az üzemet a Német Demokratikus Köz­társaság támogatásával épí­tik. A munkálatok gyors ha­ladásában nagv része van az ifjúsági brigádnak, mely­üzemet. s ők tanították be a török munkásokat a be­rendezések kezelésére is. Az új „széngyárat” maximáli­san automatizálták, fizikai munkára itt egyáltalán nincs szükség, mindössze hat-nyolc ember irányítja a műszere­ket. Az óránként 190 tonna meddőt „fogyasztó” török- országi üzemből háromféle termék kerül ki. Először a magas, 6—7 ezer kalóriás, majd a közepes fűtőértékű szenet nyerik vissza a há- nyókból, végül pedig a más célokra, például tégla-, ke­rámiagyártásra és bányatö­medékelésre alkalmas med- dőkőzetet választják szét. így tehát jóformán az utolsó grammig értékesítik, „eltün­tetik” a meddőhányókat. Az első magyar gyártmányú meddőfeldolgozó munkájá­nak tapasztalatai után dön­tenek majd a török szénbá­nyászati vezetők újabb üzem vásárlásáról. Magyarország, Lengyelor­szág és Anglia után Török­ország most már a negyedik ország, ahol hasznosítják a tatabányaiak találmányát a meddőhányók értékesítésére. a VDK-ban nek munkáját NDK szakom- benek irányítják. Az új üzem a tervek sze­rint a többi között élőre- gyártott építőelemeket állít majd elő a Hanoitól mist egy 30 kilométernyire éssak- nyugatra épülő áf Táros Xuan Hoa wémtn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom