Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 21. Moldova György: Aki eltemette a halottakat H árom napig zuhogott az eső, a betonasztalok — jó időben ide rakták ki a sakk-készleteket és a dominós dobozokat, ide pakolták ki újságpapírba csomagolt ennivalójukat a Keleti pályaudvartól erre tévedt utasok — most átáztak, színük sö- tétebb szürkére vált. A gödrökben, melyeket a játékosok sarka túrt ki a padok alatt, megült a víz. Csak vasárnap estefelé sütött ki a nap, épp tíz percre, mielőtt lement volna. Ez a gyér napsugár néhányunkat ott talált a téren: egy táskarádióban meccset hallgattunk a sárga kerámitúton állva, a padok elmerültek a sárban, nem mertünk odamenni. * Egyszer csak egy magas, nagy orrú, negyven év körüli Sérfit vettem észre a bokrok között, hegyes galy- lyal fel-felkotorta az egybehordott avart, és lehajolt valamiért, nem törődve azzal, hogy az ágakon megülő vízcsepp-ek ráhullanak viseltes, de tiszta, zöld kardigánjára. Nem jött közelebb, mintha tartana tőlünk vagy lenézne minket, megállt a betonút elején, szótlanul és mosolyogva mutatott a tenyerében öt-hat Champion gombát, még sáros volt a gyökerük. Bednai, az újságos szólította meg a férfit, lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de hangjából lenézést éreztem ki: _ itt szedte a téren, Hammer? — Itt. Ugye milyen furcsa? A vános közepén gomba nő. — Champion. Tojással a legjobb. — Szereti? A gombát Bednai felé nyújtotta.: — Tessék. — Csak tartsa meg. Azt hiszem, szaga volna ennek a gombásrántottának. — Tőlem? — Nem mondtam, hogy magától vagy mástól. Azt mondtam, szaga volna. Hammer arca eltorzult a haragtól, a földhöz vágta a gombát, és elsietett, csak a téren túl vette lassabbra lépéseit, de tekintetét akkor sem emelte fők Bednai utána nézett: — Na, ha ez bemenne a Lipótmezőre, senki se mondaná, hogy idegen van a házban. — Ki volt ez? — kérdeztem. Bednai* rám nézett: _ Maga nem ismeti Hammert? Az a mániája, hogy büdös, ha valaki azt mondja: te Hammer, neked stic- hed van, őrjöngeni kezd. Látta most is. — És azt nem tudja, hogy miért? — Nem. — Majd én elmagyarázom — mondta Kántor, az öreg borbélymester, aki eddig hallgatagon figyelt, — elmondom maguknak Hammer történetét. 1945 januárjában Kőbányát az a veszély fenyegette, hogy ha beáll az olvadás, a temetetlenül heverő halottak súlyos járványt bocsátanak a kerületre. Nem volt utca, ahol ne kellett volna holttesteket kikerülni, emlékszem az Auguszta-telep- nél a felrobbantott vízvezeték befagyott tócsájában, akár valami üvegkoporsóban egy nyolc-tíz éves, szőke kislány feküdt, mintha élne: a jég alatt végifutó áramlat meglibbentette a hajában néha a maslit. Másokat pedig a nagy MÁV- fatelep kerítésének beszögel- léseibe húzódva ért a golyó, már hónapok óta guggoltak megmeredve, de a legtöbb holttest mégis a Kerepesi temetőben gyűlt össze, jártam arra, a kitört kerítésen keresztül is látni lehetett a hatalmas gúlákat. Az ideiglenes kőbányai tanács segítséget kért, hogy eltakaríthassa a holttesteket, teljes joggal, hiszen ha a járvány kitör, nemcsak Kőbányát, hanem az egész fővárost sújtaná. A többi kerületek azonban nem tudtak támogatást adni: a háború még a pesti Duna-par- ton folyt, az épségben maradt néhány teherautó az élelmiszerszállításokhoz kellett, munkaerő sem állt rendelkezésre, így Kőbánya maga kellett, hogy eltemesse az egész város halottait. Az ideiglenes kerületi tanács először egy régi temetkezési szakemberre akarta bízni a feladatot, de az nem vállalta. Akkor a tanács ülésén feltették a kérdést: ki hajlandó megszervezni és vezetni ezt a munkát? Senki sem emelte magasba a karját, sokáig még embert sem tudtak mondani, akire számítani lehetne, akkor merült fel Hammér Pál neve. A tanácstagok egymásra néztek és bólintottak. Hammer a háború utolsó hónapjaiban a Kerámia telepi partizánok között harcolt, ahogy a németek elvonultak, a többiekkel együtt ő i§ előjött a népligeti rejtekhelyről, és visszament a MÁVAG-ba, ahol mint szállítómunkás dolgozott. Szülei és nagyszülei is Kőbányán éltek, a tanácstagok gyerekkora óta ismerték Hammert, kérték, hogy vegye kezébe az ügyet. Hammer akkor huszonöt év körül járt, alig egy évvel ezelőtt nősült, kéthónapos kisfia volt: megértette, hogy a járvány veszélye az ő családját is fenyegeti, minden töprengés nélkül elvállalta a munkát, kenyeret rakott ócska bőrkabátja zsebébe, és elindult. Mikor megtudta, hogy sem autókat, sem munkaerőt nem tudnak a rendelkezésére bocsátani, bólintott: így is jó. Kiment a Népligetbe, ahol a Ganz gyár ipari próbavágányán egy bedöglött mozdony állt, kétnapi munkával rendbé- hozta, s a tízes kaputól áthordott szénnel feltöltötte a fűtőanyagtárolóját. Megbizonyosodott róla, hogy a mozdony működik, aztán elment a Gyűjtőfogházba, megmutatta felhatalmazását és kérte, néhány elítéltet bocsássanak a rendelkezésére, azzal a feltétellel, hogy a rabok fele büntetését elengedik, ha részt vesznek ebben a munkában. A fogház igazgatója nem akart beleegyezni.' Hainmer telefonon felhívta a tanácsot, és kérte, hogy adjanak utasítást az igazgatónak. Így kapott végül húsz embert: nyilasokat, tolvajokat. A rabokat három őr kisérte. Mindannyian átmentek a Kerepesi temetőbe, megvizsgálták, vajon itt nem lehetne-e új sírokat ásni? Ez lehetetlennek bizonyult, nemcsak azért, mert a föld olyan kemény volt, hogy szikrázott, ha belevágták az ásót, hanem azért is, mert a régi sírok megbolygatásával járt volna. Nem maradt más hátra: a város körüli réteken kellett sírnak való gödröt robbantani. Hammer előre számított rá, hogy a helyzet így alakul, a rend- behozott mozdonnyal beállt a temetővel átellenes józsefvárosi pályaudvar nyolcas kapuja mögé, két tehervagont csatolt hozzá, ezzel akarta kiszállítani a halottakat az agyagbányák környékére. Egyenként hordták át a holttesteket a tehervagonba. Hammer nem félt tőlük, majdnem mindannyiukat ismerte, olyan óvatosan' vitte őket, mintha félne, hogy megzavarja az álmukat, de a rabok fele bejelentette, hogy nem ihajlandó erre a munkára, inkább visszatér a fegyházba. Mikor az egyik vagont megpakolták, Hammer beállt a mozdonyvezetői fülkébe és kivitte a szerelvényt a városon túlra, itt gödröt robbantott és néhány rab segítségével eltemette a szállítmányt. Arra számított, mire visszatér, már megrakva találja az otthagyott másik tehervagont, de legnagyobb megdöbbenésére az összes rab lemondta a munkát és bevonult a fogházba. Így hát kénytelen volt egyedül megpakolni a vagont. Egyetlen segítsége akadt, egy rongyos öregember, aki azt kérte tőle, hogy válogathasson magának a halottak megmaradt ruháiból, ebbe — bár nem volt hozzá joga — Hammer beleegyezett. Kint az agyagbányánál újabb kellemetlen meglepetés várta: az itthagyott rabcsoport fellázadt, leütötte az őrét és megszökött. Kettesben maradtak az öregemberrel, aki azonban hamarosan elegendő portékát gyűjtött össze, és ő is elvonult. A harmadik fordulótól kezdve Hammer minden munkát maga végzett. Egyedül pakolta meg a vagonokat, egyedül rakta ki, ő robbantott és ő temetett. Megfeszített erővel dolgozott, csak néhány órát aludt, végigdőlve a mozdonyvezetői állás meleg vaslapján, torka megtelt édeskés, undorító ízzel, morzsánként ette meg a hazulról magával hozott kenyeret. Az ötödik nap délutánján ritkulni kezdtek a máglyák, a nyolcadik nap temette be agyaggal az utolsó gödröt. Ideje is volt: már beállt az olvadás, ahogy ment hazafelé, patakokban folyt át a víz az úton, a várost néhány óra mentette meg a járványtól. Otthon mosdóvizet kért. Fel sem tűnt neki, . hogy a felesége csak messziről nyújtja felé a lavórt és a törülközőt. Éjszaka azonban, mikor hozzá akart érni, az asszony ellökte — azt állította, hogy irtózatos hullaszag árad belőle. Másnap reggel felpakolt, és otthagyta Hammert, magával vitte a gyereket is. Hammer nem (érzett magán semmiféle szagot, orvoshoz fordult segítségért, az hiába nyugtatta meg, hogy semmi baja sincs: barátai és bent a gyárban a munkatársai egy- * másután húzódtak el mellőle. Attól tartottak, hogy magával hurcolja a halálos betegségek bacilusait. A hivatalos elismerések és kitüntetések dacára Hammer teljesen magára maradt, egyedül élt az üres lakásban, napok is elmúltak, amíg valaki megszólította az utcán. N em lehetett mást tenni: Hammer lakatot rakott az ajtóra, megkérte a tanács vezetőit, hogy ne hagyják se kiigényelni, se elfoglalni, és eltűnt arról a környékről, ahol féltek tőle. Nem tudni, merre járt, állítólag megfordult a bányában és az összes nagy építkezéseken. Évek teltek el, és senki sem látta őt, így a tanács mégis kiutalta a lakását egy sokgyerekes családnak, Hammer, mikor visszatért, nem szólt egy szót sem, nem vitatkozott senkivel, de mint maguk is látják, összeroppant a lelke. Egyszer megkérdeztem tőle, mit gondol az életéről. Azt mondja, jól van így, elgondolkozik, és megismétli: minden jól történt, hiszen a város megmenekült a járványtól. Ezen az estén nem beszélgettünk tovább, szó nélkül szétoszlottunk. A kerá- miaúton csak Hammer fehérlő Champion gombái maradtak. SZENTI ERNŐ RAJZA J Jevgenyij Jevtusenko: B rr •• I " U V o l o Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám, és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha lennék tőled oly távol talán, mintha más ország volna a hazám, ágyad hűs lepedőjén, vánkosán, hanyagfeküdve, mintha óceán habja himbálna, lágyan és puhán, add át magad ott is nekem csupán. Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. Nappal minden fonákjára kerül; imádjanak, lengjen tömjén körül, gondolj nappal —búdul vagy élvedül — elméd mire gondolni kényszerül; de éjszaka rám gondolj egyedül. Halld meg a mozdonyfüttyökön' is át, a szélben, mely felhőkkel vív csatát, hogy vasfogóban Vagyok s csak az ád megenyhülést, ha miattam reád oly öröm árad, oly szomorúság, fájásig nyomod homlokod falát. A csönd csendjével susogja a szám, az esővel esengem szaporán, a hóval, mely szűk szobád ablakán bedereng s — álmomban, s álmom után tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Illyés Gyula fordítása Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko, szovjet- orosz költő. A fiatal szovjet költőnemzedék legismertebb képviselője. Számos verse éles politikai mondanivalója miatt az érdeklődés középpontjába kerül. Magyar nyelven több önálló kötete jelent meg, gyakran szerepel folyóiratokban és antológiákban is. Kiinvrel/o Kígyóölő ének CJ A forradalmak, partizánharcok, a diktatúrák földrészéről, a mai Latin-Ameriká- ról nyújt sokoldalú kénét ez az antológia. A szerkesztő tudatosan ..montíroz” egymás mellé sokféle műfajt: verseket, elbeszéléseket, tudományos közlemények részleteit, riportokat, manifesztumokat és politikusok nyilatkozatait. A kötetnyitó perui, paraguayi, mexikói népköltészeti darabok és eredetmondák a földrész őstörténete felől vezetik az olvasót a jelen felé, ahol a köznapok, a kiszolgáltatott szegények drámái kegyetlenül véresek (Vargas Llösa, Pita Rodriguez). A kubai forradalmár Jósé Marti eszmei hagyatéka vezeti át az olvasót a közelmúlt „nagy ütközeteihez”. Ezek sorában Che Guevara emlékezése idézi fel az 1,956-os kubai szabadságharc napjait. Castro- beszéd és Guillén-vers a későbbi éveket. A bolíviai partizánok igazi arcát — többek között — Regis Deb- ray tárgyalás előtti nyilatkozata mutatja be. A kolumbiai forradalmár pap. Camilo Torres a kereszténvség és a fegyveres népfelszabadítás összefüggéséről, a híres brazil filmrendező. Glauber Rocha pedig a világhírű „Ci- nema Novo” ideológiájáról vall. A riportok és a dokumentumok az uruguayi tupamaró- kat, a brazíliai börtönök vallatás) módszereit, egv mexikói tüntetés eéoceöyveres vérbefcrtását idézik fel. A kötet vé°én kénmellékletek és névmagyarázatok találhatók. Andrisz lakúban: A fiú haza jött A Lipavája utca egyik kis házacskájában, betegágyán feküdt Kalinj.a néni. Tekintete egyre csak a fehér virágú orgonára meredt, amely az ablak előtt hajlongott. A szobába behallatszott az udvaron bóklászó kecske meke- gése. az utcáról pedig olykor- olykor a villamoszörgés. Lánya ott állt mellette, s megkérdezte: — Hogy érzed magad? De válasz helyett kérdést kapott: — Nincs semmi hír Ar- noldról? — Innál egy kis hársfateát? Jót tenne... — Biztosan küldött táviratot. csak nem adod ide ... — Nem küldött. Igyál egy kis t át! — Talán nem is látom többé... íür Megérkezett az orvos, megmérte a pulzust. — Ma nagyon jól néz ki, nénikém! Egészen fiatalos...! — Doktor úr, nagyon szépen megkérem, nézze meg a levélszekrényt, nincs-e benne valami a fiamtól. A lányomnak nem hiszek. Nézze meg, nagyon kérem! Az orvos elrakta a műszereit és valóban kiment, hogy megnézze a levélszekrényt, de az üres volt. A pitvarban, egy zománcos lavórban kezet mosott, közben a lánytól megkérdezte, mi van Amolddal? — Megszökött hazulról. Senki nem tudja, hol. merre van. Nem ír, nem üzen ... Az iskoláját se fejezte be. Csavargó! Született gazember! Azt hiszem, anyánk már nem is látja többé... — Az édesanyja nagyon rosszul van ... Megtörölte a kezét a fehér lenvászon törülközőben, és elment. Az udvaron bomlott az orgona, és az orvos arra gondolt, hogy ilyenkor milyen nehéz lehet meghalni..'. Már azt is tudta, hogy az öregasszony lánva és a veje a halála-teán eladiák a dü- ledező házat és a városba költöznek. ... Még hallotta, amint a lány az udvarra kiöntötte a vizet, amiben a kezét megmosta ... & A kis utcába egy taxi kanyarodott be. Az orvosnál? félre kellett állnia, hogy helyet adion a kocsinak, amely a Kalinia néni háza előtt állt meg. — Megjött a fiam! — elköltött fel az öregasszony. — Szaladj, engedd be! Zelma kifutott a tornácra;, ahol már feltűnt a fivére. — Hát ez a vén kecsk#
