Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-20 / 246. szám
1973. október 20. 5 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászberényi Tanítóképző Intézet „Katedra” ifjúsági klubja tavasz óta új helyen működik. A szép, tágas klubhelyiséget a klubtagok most csinosítják. A zárt körű programok hétfőn vannak. Ilyenkor kerül sor vitaestek re, baráti találkozókra, ismeretterjesztő előadásokra. A klub felvette a kapcsolatot a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi üzemmérnöki karának ifjúsági klubjával, amely a közelmúltban nyerte el a Kiváló Ifjúsági Klub címet HEH SZOLGÁLJA A KITŰZÖTT CÉLT Jegyzetek egy A 900 éves Szolnok ipara címet viseli az a 200 oldalas könyv, amely véletlenül a kezünkbe került. Színes borítóval, színes illusztrációkkal ellátott mű, igen. drága nyomdai kivitelezésről árulkodik az első pillantásra. A cím után ítélve azt lehetne hinni, hogy készült végre, a jubileum alkalmából egy tanulmány a város iparának kialakulásáról, fejlődéséről és mai állapotáról. Ehelyett^, könyv egyszerűen leírja a most meglevő ipari üzemek egy részét, ismertetve azok kapacitását, termelési profilját és egyéb mutatóit *— meglehetősen régi, pontatlan, félrevezető, vagy éppen valótlan adatokat szolgáltatva. Nem beszélve arról, hogy a könyv igen hiányos. Mert 6zinte elképzelhetetlen, hogy a 900 éves város iparáról könyvet, adnak ki a jubileum alkalmából és abban egy szó sem esik a forradalmi hagyományokban gazdag szolnoki munkásmozgalomról. Egyébként is hiányos a könyv. Olyan jelentős ipari üzemet például, mint a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, meg sem említ. Ugyanakkor ipari objektumként szerepel benne egy-egy fejezetnyi terjedelemben az Állami Biztosító — kimondottan reklámízű szöveggel — és a Magyar Hirdető, részletesen ismertetve annak országos tevékenységét, egy fővárosi fotóval illusztrálva. Az egyes vállalatok leírását a nagyfokú dilettantizmus jellemzi, valamint a helyzet nem kellő ismerete. és a hozzá nem értés. Néhány példa erre. A BVM szolnoki gyáregységéről azt írja a könyv egyik fejezete: „A gyár rövid — 2—3 — éves múltra tekint visszá. Ez alatt az időszak alatt fejlődése sokat ígérő. A feladatok azonban nagyok és a kapacitásban rejlő lehetőségek még nem kerültek kiaknázásra. Ahhoz, hogy az üzembe helyezett érték hatékonysága elérje a kívánt színvonalat (vajon hogyan léhet valamilyen „értéket” üzembe helyezni?), ä termelésnek el kell érnie a 450—500 millió forintot. E célkitűzés megvalósulása a IV. ötéves terv Végére várható.” Ez egyszerűen nem igaz. rosszul sikerült jubilei A „2—3 éves múltú” gyárat 1969-ben avatták, de egyes részlegei már 1968-ban termeltek. Egyébként a gyár termékeinek egy része közben elavult, termelése gazdaságtalan, mert Időközben korszerűbb építőipari alapanyagok terjedtek el. Ezek gyártását csökkenteni kellett, illetve teljesen leállítani. A Minisztertanács a BVM-et ama hat nagyvállalat közé sorolta, amelyeknél szükségessé vált a termelési szerkezet, a gyártmányok összetételének módosítása. Ennek megfelelően a szolnoki gyárban jövőre megkezdődik a felkészülés a könnyűbeton termékek gyártására. A könyvben szereplő 450—500 millióról: 1973-ban 210 millióról 150 millióra csökkent a termelési érték. Lényeges emelkedés jövőre sem várható. A Cukorgyárról szóló fejezetben ez olvasható: „A IV. ötéves tervben korszerű üzemi konyha és étkezde, valamint új kultúrház épül”. Ez sem igaz. És az ilyen példák hosszasan sorolhatók. Ami pedig a könyv nyelvezetét, stílusát illeti, az egyszerűen minősíthetetlen. .Az általános iskola negyedik osztályos tanulóit ilyen dolgozatokért a magyar nyelv és helyesírás ismeretéből és fogalmazásból megbuktatnák. Elemi mondatszerkesztési. hibák, érié- lemzavaró. olykor teljesen értelmetlen fogalmazás jellemzi a fejezetek nagy részét. Néhány csodabogár ennek illusztrálására. Egy fejezet az 56. oldalról: „A gyár életében nagy szerepet játszik külföldi megrendelőik termékféleségei az ötéves terv folyamán. A várható magasabb szintű munkaigényre nagyrészt már fel vannak készülve.” Aki ezt megfejti, jubileumi jutalmat érdemel. Másutt így ír: „Végeredményben létszám- növekedésük a termelés fo* lyanián kialakult gyártóeszközök fejlesztéséből alakult ki.” Figyeljük csak, azt állítja tehát, hogy ebben a gyárban elkezdtek termelni. E folyamat során gyártóeszközük (szerszámok, gépek) keletkeztek, amit tovább fejlesztettek, és ' egy minőségi ugrás után abból eleven munkás lett. Minek a népszaporulattal bíbelődni, ha egyszer így Is megni kiadványról oldható a munkaerő létszám folyamatos utánpótlása? A hanyag szerkesztésre, gondatlan munkára jellemző: a 201. oldalon egy kép alatt olvashatjuk, a baromfi- keltetőről szóló fejezetben: „Könnyítették az egyik legnehezebb fizikai munkát, a lámpázást.” A képen ugyanakkor egy bonyolult olajipari mérőműszert és a kezelőit látjuk. Vagy: kétszer szerepel a könyvben a tartalom j egyzék! Kerestük, mindezt kinek címezzük, de a szerzők, szerkesztők, lektorok, a fotók készítőinek neve nem található a könyvben. Vajon kik lehetnek ők? A könyvkiadásban az ilyen névtelenség nem szokásos, még a sajtójoggal is nehezen egyeztethető össze. Nem derül ki, hogy a szolnoki Városi Tanács illetékeseinek, a jubileumi intéző bizottságnak van-e valami köze ehhez á kiadványhoz, egyáltalán látták-e azt a megjelenés előtt. • Ha mégis látták az illetékesek és kiadását jóváhagyták — amire abból következtethetünk, hogy a tervekben szerepelt ilyen kiadvány — a következményeket és a felelősséget is vállalniuk kell. További kérdések is felmerülnek. Hogyan kaphatott egy ilyen jelentős — ha utána mégoly rosszul sikerült is — kiadvány megjelentésére megbízatást egy magánszemély? Ugyanis a könyvben ez áll: „Felelős kiadó: Tornán Sándor”. Ennyi — és semmi több. Semmilyen szerv, intézmény nincs megnevezve. Nem értjük, hogy a városi , tanács illetékesei miért nem bízták valamely hivatalos kiadói szervre a könyv megjelentetését? És miért nem írástudó, szerkesztéshez értő embereket kértek fel az elkészítésére. Anyagi, akadálya nem lehetett ennék, hisz volt olyan vállalat, amelyik 600 forintot adott egy példányért. Ebből az összegből Nobel-díjas írókat is meg lehetett volna fizetni. Reméljük, mindezekre a kérdésekre egy alapos vizsgálat után megkapjuk a választ. Visszaszorult a „morbus hungaricus” 25 éves a szolnoki tüdókórbáz A FELSZABADULÁS után •Magyarország tragikus helyzetben volt a gümőkór elleni küzdelemben. A háború előtt is „morbus hungaricus- nak” magyar betegségnek nevezték a gümőkórt, de a háborús éves alatt még sokat romlott a helyzet. A romokból újjáépülő országban hamarosan megkezdődött a gümőkór eUeni küzdelem is. E küzdelemben az első sikerek közé tartozott a szolnoki tüdőkórház létrehozása. Egy, a háború idején épült katonai kórház helyén nyílt meg az intézet 1948. augusztus 28-án. A megyében a felszabadulás előtt nem volt tüdőbeteg- gyógyintézet, sőt egyetlen olyan ágy sem volt, amelyen a gümőkómak valamilyen formájában szenvedő beteget ápolhattak volna. AZ ALFÖLD központjában, az iparosodó Szolnokon nemcsak azért létesítettek tüdőkőrházat, mert arra a gümőkóros betegek nagy száma és a halálozás szomorú adatai alapján egyre sürgetőbb icény jelentkezett. Az is feladatai közé tartozott, hagy a diagnosztikában és a betegek kezelésében új munkamódszereket kísérletezzen ki és honosítson meg. Ezért szerelték fel modem eszközökkel, például rétegfelvevő röntgenkészülékkel, amellyel akkor még nem rendelkezett a többi tüdőbeteg-gvógvinté- zet. és ezért volt már a megalakulástól kezdve tüdősebészeti osztálya és műtőtraktusa. A múltban a megelőzés és a gyógykezelés szervei egymástól elválasztva működtek. Az Egészségügyi Minisztérium elgondolása szerint az intézet működésében modern szemléletnek kellett kialakulnia. ezt segítették töbr bek között a kórház megnyitásakor emvőkéoszolgá latot ellátó autóval, amely lehetővé tette, hagv ez a gyógykezeléssel foglalkozó intézet az első időszakban a megelőzésre is kiterjessze munkaterületét. Miként az egész országban. Szolnok megyében is impozáns eredmények születtek a gümőkór elleni küzdelemTegnap délelőtt ülést tartott a Kórusok Országos Tánácsa (KÓTA) Szolnok megyei elnöksége, amelyen az eddigi munkát, a megye kórusmozgalmának helyzetét értékelték Árvái István elnök vezetésével. Buday Péter a megyei eredmények tárgyalását megelőzően a KÓTA országos elnökségének állásfoglalását ismertetve beszámolt a mozgalom egyre erősödő szerepéről a zenekultúra terjesztésében. örvendetesen gyarapodott az utóbbi három évben a dalosok tábora. Jelenleg mintegy kétezer iskolai, négyszáz szövetkezeti kórus mellett hatszáz parasztkórus és sok m᧠kategóriába tartozó énekkar működik. Az országos rendezvények, a Pávakörök vetélkedője és a Vándor Sándor Munkás és Ifjúmunkás Énekkari Fesztivál mozgósító hatására újabb és újabb kórusok alakultak, s ma már százezres taglétszámú ez a tábor. A jövő feladatai közt első helyen emeli ki az országos elnökség a szakközépiskolák és szakmunkásképzők bevonását. Az értekezleten a megye* ben. Tízezer lakos közül 1945- ben Szolnok megyében 14,8 volt a tbc-ben elhunytak száma, 1972-ben pedig csupán 1,4. kevesebb az országos átlagnál. A nyilvántartott tbc-s betegek száma 1960 óta 8905-ről 3667-re csökkent. Tízezer lakos között 1959-ben 29, 1972-ben 7,9 új tbc-meg- betegedés fordult elő. A SZOLNOK megyei Tüdőbeteg-gyógyintézet munkája is hozzájárult ezekhez az eredményekhez. Természetesen sokat fejlődött maga az intézet is. Az alapítás évében 150 ággyal rendelkezett, jelenleg pedig 395 ágya van, s közben teljes értékű bázisintézetté vált, azaz minden tbc-s és egyéb tüdőbetegség gyógyítására alkalmas. A műtétek száma az 1948-as 108-ról 1972-ben 562-re emelkedett. A tbc fokozatos visszaszorításával a kórház újabb feladatot kapott. Míg 1953-ban a betegek 77,9 százaléka volt tbc-s, arányuk 1972-ben 34,5 százalékra esett vissza, a többi ágyat nem tbc-s tüdőbetegek foglalják el. Az iparosítás, az autóközlekedés fejlődése és az egyéb urbanizációs ártalmak nagyfokú levegőszennyeződéssel járnak, s ez növelte a nem tbc-s légzőszervi megbetegedések számát A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Szolnok megyei Tüdőbeteg-gyógyintézetben az alapítás évében, mindössze nyolc orvos dolgozott jelenleg pedig huszonkettő. bár huszonhat számára lenne állás. A tüdőtuberkulózis és az egyéb légzőszervi betegségek gvőevítása nem tartozik az úgynevezett divatos orvosi szakterületek közé. A GYAKORLATI gyógyító munka mellett számottevő tudományos tevékenység is folyt az elmúlt 25 év alatt az intézetben. Az orvosok számos tanulmánvúton vettek részt egész Európában, előadást tartottak rangos kongresszusokon. Publikációik bibliográfiája megtölt egv kis füzetet, amely szintén az évfordulóra ielent meg. A jegyzék 175 publikáeredményeket vizsgálva örvendetes fejlődésről adott számot az ügyviteli vezetőség jelentése A tavalyi év legrangosabb eseménye a Járműjavftóban tartott Vándor Sándor Énekkari Szemle, amelyet a tv egyenes adásban is közvetített. Innen hat kórus kapott országos fesztiválra meghívást. A megyében huszonhat „Páva-kör” alakult, s a tv „Arany, Páva” versenyére a mezőtúri együttes tovább is jutott, s a közeljövőben képernyőre kerülnek. Az év legnagyobb kórusrendezvénye az ÁFÉSZ Kórusok Országos Dalostalálkozója volt, amelyen harmincnál több kórus vett részt. A mozgalom fejlesztésének megyei feladatait tárgyalva többek közt rámutattak arra, hogy az ifjúság és a munkásság zenei nevelését szolgáló rendezvényekre több figyelmet kell fordítani. A következő év tizenegy jelentősebb énekkari eseménye közül kiemelkedik a Karcagon tavasszal sorra kerülő „Szakmunkástanutók Kórusainak Országos Találkozója”, valamint több országos minősítő hangverseny. ciót sorol fel, melyek több nyelven láttak napvilágot magyar és külföldi folyóiratokban és egyéb kiadványokban. Az intézet tudományos kapcsolatban áll számos rangos hazai intézet mellett a római és a nápolyi tbc-kli- nikával, a párizsi Pasteur Intézettel. A gümőkórt, ezt a súlyos népbetegséget megszelídítették, visszaszorították, de még nem győzték le Magyarországon, az egyéb légzőszervi megbetegedések aránya pedtg növekszik. A kórház tehát tovább dolgozik a megye lakosságának egészségéért, a 25. évforduló ünnepsége után ismét szívós munkát igénylő időszak következik. * A SZOLNOKI Tüdőbeteggyógyintézet fennállásának 25. évfordulóját ünnepelték tegnap a kórház dolgozói. Az ünnepségen jelen volt dr, Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. dr. Mosolygó Dénes, az Egészségügyi Minisztérium kórházi főosztályának vezetője. Dr. Leilei Gábor, a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályának vezetője elnöki megnyitójában köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd az intézet igazgató-főorvosa, dr. Perényi György tartotta meg visszaemlékezését a szolnoki intézet negyedszázados történetéről. Dr. Hegedűs Lajos a megyei pártbizottság és a tanács nevében köszöntötte a jubiláló intézet dolgozóit, majd a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából átadta dr. Perényi György igazgatófőorvosnak a Munka Érdemrend ezüst. Sípos Istvánná osztálvvez<-tő ápolónőnek pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Az Egészségügy Kiváló Dolgozóia címet a kórház két dolgozója kaota meg. kilencen Miniszteri dicséretkor) rés7oc.",Hek_ B. A.—Sz. Gy. Maoyar tudományos filmek sikere Várnában A várnai Aranyhomok üdülőhelyen ünnepélyes eredményhirdetéssel ért véget csütörtökön este a tudományos filmek XXVII. nemzetközi fesztiválja, amelyen négy világrész tizenhat országának több mint 140 filmjét mutatták be. A fesztiválon a magyar népszerű -tudományos filmgyártás, kiemelkedően szerepelt: az ebben a kategóriában bemutatott négy filmje közül három díjat nyert; az összes 12 díjazott film közül három magyar. Ezek: György István filmje a számítógépekről, Vitéz Gábor filmje a környezetvédelemről — ez a Vöröskereszt kü- löndíját is megkapta — és Kornis Gábor rendező alkotása az ember csontrendszeréről. A ' fesztivállal egyidőben megtartották Várnában a Nemzetközi Tudományos Filmszövetség XXVÍI. kongresszusát is. Várnai kongresszusán magyar elnököt választott a nemzetközi szervezet: egy éven át, a jövőre Miskolcon megrendezendő XXVIII. kongresszusig, Kollányi Ágoston Kos- suth-díjas rendező, érdemes művész tölti be az elnöki tisztet. Erősödik a kórusmozga'om Ütést tartott a KÓTA megyei elnöksége (V. J.)
