Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-03 / 231. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 3. BARÁTOK FÖLDJÉN (l) A Szonginói Biokombinát Az állati gyógyszereket, szérumokat, tápszereket előállító biokombinát egyik üzemegységében Gromiko hazautazott Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter New Yorkból hazautazott Moszkvába. Gromiko a szovjet küldöttséget vezette az ENSZ közgyűlésének 23. ülésszakán. LEMP-plénum A LEMP Politikai Bizottsága október 11-ére összehívta a párt KB kibővített teljes ülését. A plénum napirendjén a küszöbön álló országos pártértekezlet referátumának megtárgyalása, valamint az állami tervbizottságnak az 5 éves terv 1971—73-as feladatainak végrehajtásáról szóló beszámolója szerepel. Palesztin-nyilatkozat Zuheir Muhszin, a Palesztinái felszabadítási szervezet katonai részlegének vezetője az A1 Talaeh című Palesztinái hetilapban hétfőn megjelent nyilatkozatában leszögezte, hogy a szervezet nem fog engedményeket tenni a palesztinok jordániai jogait illetően. A Palesztinái vezetővel készített interjú azokra a kérdésekre kívánt választ adni, amelyek a Szaika nevű katonai szervezetnek Jordániába való esetleges visszatérésével kapcsolatban vetődtek fel. Ha a szervezet egységei visszatérnek is Jordániába, ez semmiképpen nem jelenti a Hasemita rendszer elismerését, még kevésbé azt, hogy a szervezet bizalommal viseltetne Husz- szeiri kormányzata iránt — hangoztatta Muhszin, majd rámutatott: a Jordániában legutóbb érvénybe léptetett amnesztiarendelet. amely több palesztinai fogoly szabadon bocsátását eredményezte, az arab országok, főként Egyiptom és Szíria közbenjárásának köszönhető. Guineái panasz Guinea hétfőn a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte a Szenegál ellen benyújtott guineai panasz megvizsgálására. A két ország között két héttel ezelőtt megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Ezt megelőzőleg Sekou Toure guineai elnök azzal vádblta meg Szenegált, hogy támogatást nyújtott egy olyan mozgalomnak, amelynek célja a guineai rendszer megdöntése volt. Szonginó mongol nyelven a hagyma völgye. De nevezhetnénk a viharok völgyének is. A Szonginói Biokombinát mongol és magyar „ építői sűrűn emlegetik az időjárást. Májusban még hóviharok tomboltak a sziklás völgyben. Ezt követték a száraz homokviharok. Júliusban pedig beköszöntött a monszun: hatalmas széllel, mennydörgéssel és esőzuha- taggal. Most csendes, békés a táj. Friss zöld mező, legelésző nyájakkal, gulyákkal, ménesekkel. A völgy kapujában Szonginó. A település: néhány kőház és sokszáz jurta; távolból megannyi kúpos, kerek sajt a zöldben. Közelről: egy leendő új város. Egyelőre háromezer lakossal, a völgy új gazdáival, a közeli jövő munkásaival, technikusaival, akik a pásztor szerszámot, az ostort és a hosszúnyelű furkós botot felcserélik szerszámra, kalapácsra, vakoló kanálra. Előttünk a magyar segítséggel épült nagy mű, a Szonginói Biokombinát. Hazánktól távol, tízezernyi kilométerre olyan üzem létesítésére fogtunk itt össze, amelyhez hasonló munka ritkán adódik. Erről beszélgetünk az építkezés vezetőjével, Gombos Károly főmérnökkel : — Az építkezés adatait nehéz lenne még csak vázlatosan is felsorolni. A magyar Phylaxia Oltóanyag- és Tápszergyár volt a fővállalkozó, az AGROTERV a tervező, a kivitelezésben az ÉMEXPORT működött közre. Magyarország j|gnagyobb külföldi vállalkozásában, — négyszázmillió forintos építési hitelt nyújtottunk — csaknem valamennyi számottevő magyar üzem segített. 1966 óta folyik pz építkezés, a 10,5 hektárnyi területen 63 épületet, illetve épületrészt emeltünk, 140.000 légköbméter beépített térfogattal. Kétszázötven főnyi magyar szakember gárda munkálkodott a helyszínen, „kéz alá” dolgozott összesen legalább hatszáz főnyi mongol műszaki katona és sok szonginói segédmunkás. A számok mögött emberek. Tamai József, a magyar építők pórttitkára a „finis” izgalmas hónapjait; idézi: — Tavaly ősszel három magyar vállalat szocialista szerződést kötött a munka pontos befejezésére. Széles körű szocialista verseny bontakozott ki az építkezésen: kőművesek, bádogosok, lakatosok, épületgépészek, asztalosok, szerelők, festők együttes erőfeszítése nyomán időben elkészültünk mindennel. Most is emlegetjük Bírj János lakatos brigádját — ő volt a KISZ-titkár —, Fekete József és Antal András kőműveseket, rájuk bízták a legkényesebb munkákat; Balázs Ferencet, aki asztalosmester, de ha kellett üvegezett, festett, mázolt; Nemeskéri Mihályt, a vízvezetékek, fűtőberendezések ügyes mesterét. Természetesen nem maradt el a jól végzett munka elismerése. Ulan-Batorban részt vettem azon az ünnepségen, ahol 101 honfitársunk kapott mongol kitüntetést^ hatan kaptak magyar kormánykitüntetést, tízen Kiváló dolgozó jelvényt és heten miniszteri dicséretet. A nagyüzem a szó valódi értelmében kombinát: állati gyógyszereket, szérumokat, tápszereket állít elő. A nagyüzemben megtalálható minden, ami a, működéséhez szükséges: önálló áramfejlesztő telep és vízmű, szennyvíztisztító berendezés, a közművek sokasága, a dolgozók leendő lakóépülete, étterrres, klubhelyisége. Az üzem mellett vágóhíd is épült, amely sok hasznos mellékterméket szolgáltat a népgazdaságnak. S a nagyüzem jelentősége? A biokombinátban mostantól az állatbetegségeket megelőző szérumokat, a különféle állatbetegségek felderítésére és megelőzésére, a beteg állatok gyógyítására alkalmas gyógyszer-vegyészeti készítményeket állítanak elő. Az állategészségügyi viszonyok javításával fejlődik az' állatállomány. A biokombinát létrehozásával tehát Mongólia az ázsiai kontinens egyik legjelentősebb állati termék termelőjévé és exportőrévé léphet elő. A gyár termékei elsősorban a mongóliai állatállomány egészségvédelmét szolgálják. De a kapacitása ennél jóval nagyobb lesz. Készítményeiből és melléktermékeiből jelentős mennyiséget kap Magyarország. S ezen túl, fölös termékeinek más országokban piacot keresünk és a haszonból* részesülünk. így térül majd meg az a jelentős beruházás, amellyel hazánk e vegyimű létrehozásához hozzájárult. Hegedűs Ferenc (Folytatjuk) „Tüzérségi előkészítés44 - csapatcsökkentés előtt BÄR CSAK OKTOBER végén kezdődik majd meg a bécsi Hofbur.g kristálycsillárai alatt az európai csapatcsökkentési tárgyalások nyilván nem rövid ideig tartó következő szakasza, jó- néhány nyugati politikai vezető és katonai szakember hozzálátott a tanácskozás hangulati előkészítéséhez. Aligha pontatlan az a megállapítás, hogy a legalaposabb „tüzérségi előkészítést” az amerikai katonai-ipari komplexum hajtja végre: a hadiipar számára ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben változatlan marad-e vagy esetleg csökken a megrendelések sora. Kezdődött Friedheim úrnak, a Pentagon egyik „szovjet szakértőjének” nyilatkozatával, aki azt mondotta: a szovjet rakéta-szakemberek „olyan új rakétatípusokat próbálnak ki, amelyek lényegesen jobbak, mint az amerikaiak hasonló többrobbanófejes rakétái”. Néhány nappal Friedheim bejelentése után maga James Schlesinger, a hadügyminiszter nyilatkozott és megismételve, sőt megtoldva a „szovjet rakéta-értesüléseket” — most már azt mondotta: „az USA nem tűrheti a lemaradást.” KÉT HÉTTEL KÉSŐBB Nixon tizenötezer szavas kongresszusi üzenetében a téma egy másik oldalát érintette. Kifogásolta, mégpedig rendkívül erőteljes hangon, hogy a szenátus 156 000 fővel kívánja csökkenteni a katonai létszámot. „Ez arra fog kényszeríteni bennünket hogy haditengerészetünkben akkor csökkentsük a hajók számát, amikor a Szovjetunió folytatja haditengerészetének oéldátlan feileszté- sét, s olyan időpontban kell majd csökkentenünk szárazföldi hadseregünk és légierőnk emberállományát, amikor a Szovjetunió és a kínaiak sokkal nagyobb erőket tartanak továbbra is fenn” — üzente Nixon a törvényhozásnak és konkrétan az október végi bécsi tanácskozásokra is utalt. A TELJES KÉPHEZ tartozik még, hogy ezekben a napokban — nagyjából ugyanakkor amikor Géniben és Bécsben az európai biztonságról és együttműködésről. illetve az európai csapatcsökkentésről tárgyalnak majd — részben az Atlanti-óceánon, részben a La Manche-csatorna vizén, részben pedig a Német Szövetségi Köztársaság földjén NATOhadgyakorlatokat. tartanak. Teljes joggal állapította meg a Pravda: „ A NATO irányítói láthatólag nem akarnak lemondani arról a hidegháborús hagyományról, amelynek értelmében az erőfitogtatást és a fegyvercsörtetést alapvető eszközként használandó fel a szocialista országokkal kapcsolatban folytatott nyugati politikában...” A SZOCIALISTA ORSZÁGOK pedig — ezt teljes világossággal fejezte ki a szocialista országok vezetőinek krími tanácskozásáról kiadott közlemény is — őszintén és komolyan kívánják a feszültség csökkentését. s azt, hogy a világ tovább lépjen a hidegháború lezárása utáni szakaszból. G. M. Új fővárosa lesz Tanzániának Julius Nyerere tanzániai elnök hétfőn bejelentette, hogy az ország belsejében fekvő, jelenleg 20 ezer lakosú Dodoma lesz Tanzánia új fővárosa a tengerparti Dar Es Salaam helyett. Körülbelül tíz évet vesz majd igénybe, amíg a kormány- hivatalok és intézmények átköltöznek az új fővárosba. Bahama szigetet kínál az EÍ\SZ-nek Bahama hétfőn felajánlotta. hogy az ország egyik szigetét az ENSZ rendelkezésére bocsátja, ’ ha a világ- szervezet úgy dönt. hogy székhelyét elköltözteti New Yorkból. A bahamai kormány véleménye szerint helyes lenne ha az ENSZ székhelye egy kis tagállamban lenne. Itáliában felemelték a benzin árát Az olasz kormány szombati ülésén elhatározta a benzin és más kőolajtermékek árának emelését. 185 lírára emelte például (az eddigi 162-ről) egy liter szuperbenzin árát. I KÉPERNYŐJE ELŐTT Elöljáróban röviden: az elmúlt hét műsorára általában nem panaszkodhatunk, érdekes, színvonalas, tartalmas produkciók' egész sorát láthattuk. Csak kiragadva néhány emlékezetes eseményt : izgalmas találkozás Marosán Györggyel, zenei csemege, ritkán hallható Schubert-opera a televízió zenés színházában, ötletes, jó hangulatú vetélkedő, a bugaci és a Hortobágy puszta fiainak játékos párviadala, formás, „lényegbelátó” könyvismertetés a Nyitott könyvben és a várva várt, három estére szóló Zrínyi- dráma. És még a Jogi esetekről, amely jubileumát ünnepelte csendben, reá illő szerénységgel — ilyen maga a műsor is általában — vagy az újra divatossá váló mesterségről, a kékfestésről készített dokumentumfilmről nem is szóltam. A Lóra csikós népzenei műsor csak azért maradt ki ebből a sorból, mert ha tiszta népi muzsikát és népművészetet is kaptunk benne, végeredményében félre vezetett. Kár volt kiakasztani a műsor cégérének a neves néprajzos, Győrffy István Nagykunsági krónikáját, már tudniillik, hogy ennek a munkának a szellemében készült volna a műsor. Otszemhöit Pirosán Györggyel Egyre érdekesebb az Ötszemközt, Vitray Tamás műsora, az elmúlt héten egyenesen az egyik szenzációt szolgáltatta a képernyőn. Már a Somogyi Józseffel készített beszélgetés is széles visszhangra talált a nézők körében, a mostani azután, találkozás Marosán György- gyel, alaposan felkavarta a közvélemény vizét. Hiszen Marcián György nemcsak a munkásmozgalom egyik jelentős személyisége, hanem egyben érdekes ember is. Aki szubjektív érzéseitől vezérelve, olykor indulatait sem titkolva és eltakarva számtalan esetben szerzett kellemes élményt, kellemes meglepetést hallgatóinak. Mert igazán elemében ott érezte magát az emelvényen, a pódiumon. Ügy forgatta a szót, mint más a fegyvert: a szónoklás „mesterlövésze” volt. Most a képernyőn ismét ízelítőt adott kivételes ora- tori képességeiből. Jó volt ez a találkozás mindenképpen. Tévhiteket, esetleges legendákat oszlatott el. Vitray Tamás híven szokásához, Zrínyi a Zrínyi élete a hazafi próbája. Életműve a helytállás drámája. Benne a két tűz közé szorított nemzet ereje kap formát. Ezért amikor elterjedt, hogy megölte a vadkan, kortársai, a nemzet nem akarja elhinni a hírt, a tragédiában Bécs orvtámadását gyanítják. Nyitott kérdés, s ezt a gyanút a történelem tudományos módon azóta sem igazolta. Most azonban örsi Ferenc drámába komponálva a Zrínyi köré csoportosítható történelmi konfliktusokat, egyértelműen letette a garast, és a művészet szugge- ráló erejével mondta ki a történelmi igazságot: Bécs megölte Zrínyit. Valójában ezt a képet, Zrínyi-képet őrizzük történelmi ismereteink alapján is, és Zrínyiben a haza- szeretet példáját tiszteljük. A tv-dráma ehhez a tiszteletünkhöz szolgált — úgy érzem — újabb históriai adalékokkal. Feltárta azokat a körülményeket, feltételeket, amelyek közepette a horvát nemes környezete fölé nőtt. örsi drámája a kor történelmi erőinek játékán bán állította elénk már-már ércbe öntve, vagy talán még helyesebben márványba faragva Zrínyi alakját. Termekbe, falak közé szorított drámában igyekezett ábrá-. zolni egy rendkívül bonyolult kor még rendkívülibb feszültségét. Nem látványos jelenetekben gondolkodott, hanem puritán dialógusokba igyekezett belesűríteni e korszak valóságos képét. Ettől azonban kissé olyan ízt is kapott drámája, mintha csupán egy izgalmasan megírt történelemkönyvet lapoznánk, amelybe megelevenednek az események, és alakot öltenek a szereplők. Nem minden esetben kellően egyénítve. olykor bizonyos történelmi sablonokba tévedve. Az udvar ábrázolása, egysíkú bemutatása erre makacsul és kitartóan faggatta vendégét azokról a kérdésekről — jóllehet hangfogóval és kellő tapintattal — amelyek úgymond a legtöbb szóbeszédre adhatnak alkalmat Marosán személyével kapcsolatban. S miközben önmagáról vallott, Marosán György, megszívlelendő tanulságot is megfogalmazott, amelyek közül talán a legértékesebbet így lehetne szavakba önteni: aki életét szánja rá a mozgalom közös ügyére, a proletariátus ügyére, holmi személyes duzzogásból, egyéni sérelemből hátat sohasem fordíthat a közös ügynek — még nyugállományban sem. Marosán György regénye-; két olvas. Évente harmincat; ő maga mondta. Töpreng életén és figyeli a világ sorát. Olykor-olykor lejár az ÉDOSZ kórusába. Békés családi életet él. Most sincs elzárva a külvilágtól. Milliókkal vált szót, könyveivel, melyeknek lapjai bölcsen zárják magukba egv változatos forradalmi életút gazdag tapasztalatait. kénernyőn talán a legszemléletesebb bizonyíték. A császár és környezetének tagjai bizony nagyon is egykaptafára készültek. Még a dráma főhősében, Zrínyiben is csak néhány vonást, néhány erényt sikerült ábrázolnia a szerzőnek; sajnos azonban egyéb emberi tulajdonságok már kívül maradtak a kifejezés körén. Zrínyi gazdag egyéniség volt. Sokkal színesebb, mint ahogyan most a tv- drámából megismerhettük, összetettebb és sokoldalúbb. Talán éppen e jellembeli „elszegényítés” az egyik oka, hogy az egyébként korrekt eszközökkel megvalósított televíziós-dráma nem nyitogatta képzeletünket és nem hozta a felfedezés izgalmát. Pedig Zsurzs Éva rendezésében most is jelen voltak mindazok az erények — kidolgozottság. gondolati tisztaság, képi plaszticitás, — amelyeket egyéb munkáiban is megcsodálhatunk. Jól teremtette meg a közelképek rendjét is. És a szereplőkről mit is mondhatnánk? Kitűnő színészek egész hada állt a csatasorba, hogy a Zrínyiből kiemelkedő televíziós alkotás szülessék. (Igaz, egy- egv alakítás értékét szövegtudásbeli gyengeségek csökkentették, elég sok volt —- szaknyelven szólva — a baki.) Ami pedig a dráma nyelvi ízeit illeti, bizony ebbpl a nyelvből hiányzott a jellemfestés és a korfestés. Hol maradt például, hogy konkrét esetre is utaljak. Tujgun basa szavaiból a közismert törökös túldíszítettség? Vagy Zrínyiéből az ódon, zordon ragyogás? Ne-- mes vállalkozás becsületes de nem kiemelkedő megvalósulása a Zrínyi. Legfőbb értéke, hogy erősíti bennünk ragaszkodásunkat történelmi értékeinkhez, nemzeti hagyományainkhoz. . V. M.
