Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
(Folytatás az 5. oldalról) vissza. Nevéhez fűződik a szó mai értelmében vett kárelhárító tűzoltóság élet- rehívása, árvíz és belvízkárok, mélyből mentés, forgalmi akadályok eltávolítása, stb. stb. és az egészségügyi mentőszolgálatnak a tűzoltóság kezelésébe való átvétele (eleinte az általa tervezett és kivitelezett saját, majd később a VVOME két darab gépkocsijával), amely ma is egyik kifogástalanul működő szolgálata városunknak.., szívós — sokszor gáncsolt és meg nem értett munkával hét korszerű gépjárművet épített a városnak olcsón beszerzett gépkocsironcs'ok- ból... ... Kiemelte a beszámoló a szolnoki, mezőtúri és jászárokszállási tűzoltóságok átlagon felüli teljesített munkáját is ., — A tűzoltóság felszerelését akkor kezdték valójában javítani, amikor megkezdődött a második világUjrakezdés — Így van, de ne higgye, hogy a tűzoltók tétlenül nézték, hogy kezd új életet a város. A volt városi önkéntes tűzoltók létrehozták a testület. Vagyonuk egy pár ló, egy stráfkocsi, egy 400 liter/perc teljesítményű kismotorfecskendő, három kéziorsó és néhány száz folyóméter motoros egységes tömlő volt. Huszonnégyórás váltásban látták el a szolgálatot. Civilruhában jártak, volt biztonsági övük, a fejükön légós sisak. A szolgálat ellátásáért fizetést hónapokon keresztül nem kaptak. Akkoriban jelentős mértékben elszaporodtak a tűzesetek, az idős tűzoltók háborúra való készülődés. Amikor pedig Magyarország is belépett a háborúba és megkezdődött Szolnok bombázása, azután már öt-hat különböző típusú gépjárművet kapott a testület, amelyek kismotorfecskendőket szállítottak. Volt egy. az akkori időben modern 1500- as Klöchner-típusú gépjárműfecskendő is. A napi készültségi szolgálatot a hivatásos tűzoltók mellett légoltalmi sngédtűzoltók látták el, akik kéthetenként váltották egymást. A jelenlegi Varga Katalin Gimnázium- ban volt a szálláshelyük. Fiatal fiú voltam 1944-ben, amikor engem is beosztottak ilyen légós tűzoltónak ... — Az a régi felszerelés hová lett? — Az akkori polgármester utasítására, ahogyan közeledett a front Szolnokhoz, a felszerelést először Jászberénybe, majd nyugatra szállították. Minden elveszett.. J — Nagy szükség lett volna azokra a felszabadulás utáni napokban. háború alán nem tudtak elfogadható munkát végezni. Szükségessé vált egy új, szakmailag is képzett fiatalokból álló tűzoltószervezet létrehozása. Hogyan történt ez? Az akkori szovjet városparancsnok intézkedésére a városban maradt légoltalmi segédtűzoltókat behívták és így szervezték újjá a -testületet. Így került hivatásos tűzoltóállományba 17 esztendős korában, Í944. december 24-én Urbán József is. A szolgálat 24 órából állt. Felszerelésük is gyarapodott: kiderült, hogy Jászberényben, a városi tűzoltóságnál elég jelentős mennyiségű nyomótömlő maradt. Nagy szerencsének számított ez akkoriban, mert tömlőgyártással senki sem foglalkozott. Természetesen a Jászberényben talált anyagot visszahozták Szolnokra. — A készültségi szolgálaton belül nem volt rendszeres elméleti, gyakorlati kiképzés. A kismotorfecskendők kezelését és szerelését viszont minden tűzoltónak ismernie kellett. Ezért a polgármester, Zsemlye Ferenc utasítására, a tűzoltóknak szabad idejükben tömlőkkel locsolni kellett a város főbb útjait. — Kik voltak akkor a tűzoltóparancsnokok? — A parancsnok Papp Ferenc villanyszerelő kisiparos lett, aki korábban tagja volt a városi önkéntes tűzoltótestületnek. A két %w. első Szolnokon is a városi tűzoltóság életében jelentős változást csak az 1948-ban megjelent 5090-es kormány- rendelet hozott, amely „a városi tűzoltóságok államosításával, szervezeti felépítésével” foglalkozott. A rendelet megjelenése után képzett parancsnokot neveztek ki a szolgálat élére. Lett elegendő létszám és megkapták az első új felszereléseket is: egy DOODGE— WEAPPON gépkocsit és egy 800 liter/perces teljesítményű kismotor-fecskendőt szállító targoncát. Ettől az időtől kezdve sor került a tűzoltók rendszeres naponkénti szakmai, politikai oktatására is. Tulajdonképpen szükség volt mindkettőre, felszerelésre és szakmai tudásra egyaránt: nem egy nagyobb tűz tette akkoriban próbára a szolgálat tagjainak tudását, bátorságát, követelt leleményessééget, fegyelmet. Hol felelőtlenség. hozzá nem értés, hol meg szabotázs cselekmények miatt riasztották őket. íme, a teljességre törekvés nélkül néhány nagyobb tűzeset: 1948, kigyulladt a zagyvarékasi katolikus templom tetőszerkezete; 1949 tűz szolgálatvezető pedig Nagy József kőműves mester és Fehér József nyugdíjas. — A tűzoltás mellett továbbra is elláttak mentő- szolgálatot? — Igen. Kezdetben csak a városban, később az egész megyére kiterjedt mentő és betegszállító munkánk. Ezért aztán egészségügyi tanfolyamokat is végeznünk kellett. Amikor a város egyes üzemeiben megindult a munka, egyre több társunk hagyott ott bennünket, és visz- szament dolgozni régi munkahelyére. A polgármesteri hivatal rendelkezés« azután 1945-ben létrehozták a vá rosi tűzoltóságot néhány hivatásos és tizenhat szegőd- ményes tűzoltóval. Akkoriban a mentőtűzrendészeti feladatok ellátására ez a létszám elég volt. gépkocsi a szolnoki papírgyárban; 1955, az ószolnoki teherpályaudvaron kigyulladt egy 20 ezer literes benzin tartálykocsi; 1956, ég a martfűi Tisza Cipőgyár raktára, 1957, ég a gumigyár; 1958, tűz a Vas- és Fémipari Ktsz-ben; 1969, leégett a Centrum Áruház. — Az, hogy 1969-ben már nem égett 1« az egész épület, a korszerű felszerelésnek és a jól képzett tűzoltóknak köszönhető — magyarázza Urbán József. — Rendelkezünk ma már a legkorszerűbb felszerelésekkel, köztük például a Magirus tolólétrával, a Pyren angol gyártmányú habbaloltó gépjárművel, Csepel por- raloltó gépjárművel és még sorolhatnám. — A tűzoltó soha nem fél a fűztől? — Egyszer életemben én is nagyon féltem: a nádudvari földgázkitöréshez vezényeltek. Igaz, én hátul voltam, a tűzoltóanyagokat biztosítottam, de láttam, hogy küzdenek a lángokkal baj- társaim. Azokat, akik az első vonalban voltak locsolni (Folytatás a 7. oldalon) A szolnoki városi tűzoltók a maguk építette mentőautóval, 1936-ban Napi készültség 1949-ben, a háttérben az első magyar gyártmányú Rába gépjárműfecskendő látható Kiállítási kalauz A Galéria földszintjén az Országos Tűzoltó Múzeum gazdag kiállítási anyagát láthatják a nézők, melynek összefoglaló címe: Tűzvédelem régen és ma. Mindjárt az első tablón arról olvashatunk, hogy Szolnok város alapításakor hazánkban a tűzvédelem még csak csírájában rejlett. Megismerkedhetünk I. István rendeletével, ahogyan a gyújtogatok megbüntetéséről döntött: „Aki ellenségeskedésből valakinek épületét tűzzel felégeti, parancsoljuk, hogy úgy az épületeket állítsa helyre, mintpedig az elégett házi felszerelést fizesse meg, ezenfelül (adjon) 16 tinót, melyek 40 solidust érnek.” A következő tablón a székesfehérvári templom tüzét ábrázoló Marci krónikabeli iniciáléról láthatunk másolatot. A középkorban ugyanis a fontosabb épületeket emelték csak kőből, a lakóházak fából épültek. A tetőket szalmából, nádból, majd zsindelyből készítették. Á székesfehérvári templom építésénél gondoltak a tűz elleni védelemre, s ólommal fedték be, mégis valószínűleg villámcsapás következtében a templom kigyulladt és leégett. Nézzük a következő tablót. Főcíme: Háborús tüzek. A tatárjárás és a török háborúk során ugyanis az ország több városa és faluja égett le különböző harci cselekmények, gyújtogatások következtében. Szolnokon is számos tűz pusztított. 1599- ben például a hajdúk égették fel városunkat. Gyakorta okozott azonban nagyméretű tűzvészt a „véletlen” is. mert a kellő szervezettség és felszerelés nélkül a polgárok nem tudtak hatásosan szembeszállni a vörös kakassal. Az 1500-as évektől hazánkban is a céhekre hárult a városokban a tűzoltás feladata. A technikai felszerelések híján a tűzvészekkel szembeni kiszolgáltatottság és tehetetlenség állapotában a kunyhók népe Szent Flóriántól várt csodálatos segedelmet, akit ezért úgy ábrázolnak, hogy vederrel, rocská- vai oltja a tüzet. A kiállításon megnézhetjük az eredeti Flórián-szobrot is. Amikor Heves és Szolnok vármegyét törvényesen egybekapcsolták, az 1811-ben készített egri tűzirend például szolgált Szolnok számára. Időzzenek el ennél a tablónál és olvassák, hogyan intézkedtek akkoriban a tűz védelméről, megelőzéséről. Korábban viszont 1788-ban a kerítetlen helyiségekre II. József tűzrendészeti pátense vonatkozott. A kiállításon most egy tároló hívja fel magára a figyelmet: a szolnoki Levéltár eredeti Jászkun kerületi tűzoltással kapcsolatos válogatott iratait mutatják be abban. De láthatjuk ott ezenkívül a tűzoltó múzeum anyagából a tápéi fecskendő másolatát, a favízipuskát, a vászonvedret. És ismét több szolnoki emlék: faveder, szikracsapó, csákja, sok régi szerszám. Azokban a városokban, amelyekben bentlakásos felsőfokú iskolák voltak, természetesen a diákokat is bevonták a tűzoltásba. Debrecenben már körülbelül 1660-tól resztvettek a diákok a városban támadt tüzek leküzdésében. Példájuk nyomán hamarosan más városokban — Hódmezővásárhelyen, Kunszentmiklóson, Kalocsán, Kecskeméten, Sárospatakon stb. — is megalakultak a diáktűzoltóságok. A 8. számú tablón képeket láthatunk a debreceni tűzoltó deákokról. Tűz a Varga utcában. A cikk megjelent a Vasárnapi Újság égjük 1858-ban megjelent számában. De láthatjuk ott fotómásolaton a debreceni kollégium 1704-ben kiadott iskolai törvényének egy részletét is: ,,A városban támadt tűz eloltására eléggé dicséretes régi szokás szerint köntösbe és csizmába öltözötten rohanjanak ki, dolgozzanak derekasan...” Újabb tablók következnek a kecskeméti, a kalocsai diáktűzoltókról az 1870-es, illetve 1887-es évből. És egy újabb tárló, amiben a diáktűzoltók felszerelését, fejszéjét, nagybotját, kisbotját, lámpását, favízipuskáját szemlélhetjük. Debrecenben egyébként annyira becsülték a diáktűzoltók munkáját, hogy a város tanácsa 1764- ben gólyanyakú fecskendőt szerzett be számukra. Még az 1800-as évek közepén is számtalan tűzoltással kapcsolatos babona szállt szájról szájra. Ezek a babonás hiedelmek gátolták a tűzoltás technikai fejlődését. Vajon mit ért az a szokás például Szabolcs-Szatmár megyében, hogy az asszonyok ruhátlanul körbefutották az égő házat? Tiszahát községeiben kenyeret szúrtak a tető nyársára, azt remélték, az megvédi őket a tűztől. Szolnokon sem fékezte meg a tűzvészt az a szokás, hogy égj’ köcsög tejet dobtak át A Szolnok megyei Állami az égő házon. Volt aztán olyan hiedelem is, hogy a háromszínű macska megóvja a házat a leégéstől él hogy a villám okozta tűi csak tejjel oltható. Szerencsére azonban egyri többen voltak azok, akik nem hittek a babonának és bátorsággal, elszántsággal szembeszálltak az eleme!* pusztításával. Sorra-rendre alakultak az önkéntes tűzoltóegyletek. A kiállításon megszemlélhetjük az első szolnoki tűzoltó egyenruhát, valamint a hazánkban elsőként Sopronban alakult Testgyakorló és Tűzoltó Egylet néven 1866-ban létesült önkéntes tűzoltó egyesület okleveleit, tárgyi emlékeit. Szolnokon az önkéntes tűzoltóegylet 1855-ben jött létre ötven taggal. A testületi élet azonban csak 1891-ben pezs- dült fel. Viszont 1908-ban a vármegyei tűzoltóversenyen a szolnoki önkéntes tűzoltócsapat már elnyerte a második díjat. A kiállításon természetesen bemutatják ezt az első versenydíjat, de láthatjuk a megye térképén az egyes helységnevek mellett a városokban, községekben az önkéntes tűzoltóság megalakulásának évét is. Ebből az időből ismét több tárgyi emlék hívja fel magára a figyelmet. Nyári csíkos zubbony. eredeti egyenruházati szabályzat és így tovább. Nagy jelentőségű volt a tűzoltóság történetében amikor 1897-ben bevezették országszerte az egységes egyenruhát, majd 1902-ben a fecskendők egységes gyártási előírásait. Termésetesen a testületek maguk is alakítottak ki felszereléseket, a tehetősebbek igyekeztek lépést tartani a technikai fejlődéssel. Képen láthatjuk a tisza(Folytatás a 4. oldalon) Ez a hatalmas kép egy ábra kinagyítása Jan van der Heide holland festőművésznek a nyomótömlős fecskendő feltalálójának könyvéből. Amint a kép is mutatja a gólyanyakú és nyomótömlős fecskendőket már az 1673. január 12-1 amsterdami tűznél használták Építőipari Vállalat egyik tablója a kiállításon
