Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-07 / 209. szám

1973. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei békekonferencia Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) vasárnapokat szerveztek, és számos munkahelyen a dol­gozók egy napi keresetüket ajánlották fel e nemes célra. — Jelentős eredményeket könyvelhetünk el a béke­mozgalmi agitációs és propa­gandamunkában, — folytat­ta az előadó, majd a követ­kezőket hangsúlyozta: — Ezek a tények és ada­tok mindennél jobban bizo­nyítják megyénk lakosságá­nak békevágyát, és azt, hogy Szolnok megye aktív béke­mozgalma módszerében és feladatainak megvalósításá­ban helyes úton járt, és tá­mogatta pártunk célkitűzése­it. A megyei békekonferencia előadója ezután a VIII. ma­gyar békekongresszus előké­szítésével kapcsolatos fel­adatokról beszélt. Kiemelte: azon kell munkálkodnunk, hogy tovább fokozzuk e mozgalom tömeges jellegét, hogy az egész társadalmat megnyerjük a béke ügyének — majd beszédét a követke­zőkkel fejezte be: „Megyénk lakossága a világ háladó erőivel együtt azért küzd, községekben és tanyákon egyaránt létezik és mozgó­sítani tud. Majd köszönetét mondott a pártbizottságok­nak jó irányító munkáju­kért, és a tanácsi szerveknek anyagi és szervezeti segít­ségnyújtásukért. Ezután átadta az Országos Béketanács megbízásából a magyar békemozgalom „A békéért” nevet viselő ki­tüntető jelvényét dr. Pápay Dénesnek, az Országos Bé­ketanács tagjának, a KÖJÁL megyei igazgatójának, dr. Szilassy Józsefnek, a szolno­ki bútorgyár igazgatójának, a HNF szolnoki városi alel- nökének és Imre Katalin ti- szabői termelőszövetkezeti tagnak. A konferencián sokan kértek szót. K. Tóth Ferenc, a karcagi Dimitrov Tsz el­nöke azt fejtegette felszóla­lásában, hogy a napi jó munkavégzés nemcsak a tagság és a szövetkezet ér­deke, hanem mindenkié, mert a dolgozók eredményes munkája révén végső soron az ország gazdasági és ka­tonai ereje növekszik. Tabák Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke megmozdulást, ami a béke ellen, a népek ellen irányul. Dr. Karádi Béla, a kunszent­mártoni Járási Hivatal el­nökhelyettese felszólalásában többek között idézte egy be­szélgetését, amit egy nagy- révi nyugdíjassal folytatott, aki a békéről így nyilatko­zott: „A világnak békés munkára és .munkás békére van szüksége.” Kocsis Márton, kunhegyesi lakatos munka­társai nevében kijelentette: izzó gyűlölettel ítélik el a chilei reakciós erőket és tá­mogatják a baloldali mun­kások igazságos harcát, me­lyet népük felemelkedéséért folytatnak. Jászi Brúnó mér­nök-alezredes a katonai ala­kulatok személyi állománya nevében köszöntötte a kon­ferenciát. Felszólalt továbbá: Nagy Margit kisújszállási varrónő, Pethő Ildikó, a jászberényi Hűtőgépgyár műszerésze, Náhoczki Istvánná rákóczi- falvi tanítónő. Szöllősi Ist­ván főkönyvelő a török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárból. Papp Margit, mezőtúri adminisztrátor, Ho- monnai János a Járműja­vító állami díjas brigádve­A megyei békekonferencia elnöksége. Dr. Magyari József beszámolóját tartja hogy az emberi kéz és agy, a munka és a szellem cso­dálatos képességét ne pusz­tító fegyverek előállítására, hanem az emberiség boldog­ságát szolgáló gépek, gyárak és üzemek, iskolák és kór­házak építésére, az irodalom és a művészet kincseinek gyarapítására használják fel”. Dr. Magyari József nagy tapssal fogadott beszéde után Bencsik István, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára emelke­dett szólásra. — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Or­szágos Béketanács nevében tisztelettel üdvözlöm a Szol­nok megyei békekonferencia résztvevőit, — mondotta, majd elismerően nyilatkozott arról, hogy Szolnok megye lakossága a népfrontbizott­ságok, a különböző tömeg­szervezetek és társadalmi szervek mozgósítására a VII. magyar békekongresszus óta sokat és eredményesen te­vékenykedett a magyar és a nemzetközi békemozgalom politikai célkitűzéseinek vég­rehajtása érdekében. Meg­említette példának a „Ke­rékpárt Vietnamnak!” akci­ót, amely a megyéből indult el, és az egész országban követésre talált. Hangsú­lyozta: nagyon fontos, hogy a béke gondolata és a békés egymás mellett élés politi­kája mindenkinek meggyő­ződése legyen, eljusson a legkisebb faluba is, értsen vele egyet minden város lakója. Ezért is jelentős — mondotta, — hogy a béke­mozgalom a népfrontmozga­lom keretében dolgozik, an­nak a népfrontmozgalomnak keretében, amely minden la­kóterületénél __ városokban, e lmondta: '„Megyénk szer­vezett dolgozói megértették, magukénak tekintik a ma­gyar szakszervezetek XXII. kongresszusának azt a ha­tározatát, mely kötelessé­günkké teszi, hogy interna­cionalista hagyományainkhoz híven támogatói, tevőleges részesei legyünk annak a harcnak, amit a dolgozók vívnak az imperializmus, a kizsákmányolás ellen, a né­pek függetlenségéért, a béké­ért.” Beke István géplakatos Tiszafüredről többek között az idei békehónap járásuk- beli rendezvényeiről adott számot, majd átadta a me­gyei békekonferencia elnök­ségének Szűcs Imre fiatal népművész alkotását, egy nagyméretű agyagkorsót az­zal, hogy juttassák el a vi­lágkongresszusra. Kántor Sándor, a népművészet vi­lághírű mestere nemes egy­szerűséggel csupán ennyit mondott: „Mint egyszerű fa­zekas mester a munkámat hoztam ajándékba, mert igaz az, hogy a népművé­szet nem ismer határokat. Kérem, adják át munkái­mat a VIII. magyar béke­kongresszuson azzal, hogy juttassák el a moszkvai ta­nácskozásra”. A két, hatal­mas kerámia falitálra ezt a szöveget írta az idős mes­ter: „Vílágbéke! Világbéke! Ez lesz az emberiség leg­szebb éke!” A megyében élő katolikus papok, protestáns lelkészek, egyházak nevében Kindlo- vits István prépost-plébános, illetve Szabó Dániel refor­mátus esperes szólalt fel a konferencián. Mindketten hangsúlyozták, hogy elítél­nek minden imperialista zetője, Nánási Károly, a jászberényi járási hivatal elnökhelyettese és Szabó István túrkevei tsz-tag. Szá­mot adtak az ipari munká­sok, termelőszövetkezeti ta­gok, az értelmiség, az ifjú­ság képviseletében ezeknek a rétegeknek a béke mozga­lomban végzett munkájá­ról, az elért eredményeiről. Ezután dr. Magyari József tartotta meg zárszavát, aki befejezésül azt kívánta, hogy a mai tanácskozás tapaszta­latait megfelelően haszno­sítsák mindannyian a béke­munkában. A konferencia ezt kővető­en megválasztotta Szolnok megyének a VIII. magyar btkekongresszuson résztvevő küldötteit. Megyénket a kö­vetkezők képviselik: Bacsa János Mezőtúr. Fodor Mi­hály Szolnok, Gorái Lajos Törökszentmifdós, Homon- nai János Szolnok, dr. Hor­váth István Tiszapüspöki, Molnár Erzsébet Szolnok, Náhoczki Istvánná Rákóczi, falva, Oláh János Szolnok. Pánczél Magdolna Zagyva- rékas, Pethő Ildikó Jászbe­rény Szabó István Szolnok, Szívós Antal Szolnok. Ta- bák Lajos Szolnok és K. Tóth Ferenc Karcag. Tiszt­ségénél fogva részt vesz még a küldöttségben az Or­szágos Béketanács öt Szol­nok megyei tagja: dr. Pápay Dénes, dr. Magyari József, Gonda Sándorné. Móra Pé­ter és Nagy István. Végül az elnöklő dr. Bene Zoltán javaslatára a konfe­rencia a chilei dolgozók harcával szolidaritásunkat kifejező táviratot fogadott eh A konferencia elnöke ez­után zárszavával berekesz- .tette a tanácskozást. Baráti faangulatú eszmecsere termelő­szövetkezeti vezetőkkel Naponta 60 ezer tojást osztályoz a gép (Folytatás az 1. oldalról) zán a belterjes fejlesztés, — jegyezte meg Losonczi Pál. A szövetkezetiek elmond­ták, hogy nagyon várják már 1975-öt, a Tisza II. vi­zét. Bíznak benne, felké­szültek a fogadására. Ügy is, hogy olyan növényekkel kí­sérleteznek, amelyek a leg­jobban meghálálják a vizet. Történetesen: eddig soha nem kertészkedtek, most azon gondolkodnak, ráállnák a fűszerpaprika öntözéses termesztésére. — Ma még el se tudjuk talán, képzelni se, mit jelent majd az ilyen jól kezelt föl­dön a Tisza II. vize, ha ide­ér — mondta Losonczi Pál. Dr. Hegedűs Lajos közbe­szólt: — Addig sem tétlenked­nek a mezőhékiek. Érdekes, újszerű módon öntöznek. El is mondták, hogyan. Saját maguk létesítettek egv üzem! víztárolót, 2 millió köbméter vizet fognak fel benne, barázdákat húznak ki a körülötte lévő vetések­ben, a barázdákban mű­anyagtömlőkben vezetik a ví­ziét. Abból kiengedik, s két hétig áztatják a földet. Rop­pant olcsó, mindössze 200 forint a víz költsége holdan­ként — mondta el Varga Kálmán főagronómus. — Ha lesz idő, ezt nézzük meg — jegyezte meg Lo­sonczi Pál. Előbb azonban még a szarvasmarhatelepre indul­tak. Nagy Frigyes főállatte- nyésztő kalauzolta itt a lá­togatókat. Ö mondotta el azt is, hogy a tsz „vette a lapot” a szarvasmarha-prog­ramban. 1976-ra megdupláz­zák a tehénlétszámot. Még­hozzá olymódon, hogy fran­cia és magyartarka fajtákat kereszteznek kiváló ered­ménnyel. Nagy az állatsza­porulat, de ez hústermelő állomány, s a szövetkezet szerint ma Magyarországon inkább a tejet fizetik meg, pedig a hústermelésé a jö­vő. Meglátogatta Losonczi Pál a baromfikombinátot is. Be­szélgetett Erős Lajosné ősz-' tályozóval és Kovács Fe- rencnével is, aki 60 ezer to­jást válogat ki naponta az általa kezelt géppel. Ezután kezdődött a ha­tárjárás, a műanyagtömlős öntözés bemutatása. Egy ki­lométernél is hosszabb gya­logtúra következett, Losonczi Pál azonban szívesen vállal­ta a sétát a tározó part­ján. Hatalmasra nőtt, har­sányzöld, 300 hektáros kuko­ricatáblába értek. főm. Meg kell tanulnunk, hogy mielőtt belekezdünk valamibe, kiszámítjuk, hogy az mennyire gazdaságos. Ezért én azt ajánlanám, terjesszék el ezt az olcsó ön­tözést máshol is — mondta az államfő. — Már megkezdtük — válaszolta Sári Mihály. — A megye más részein, például Kunhegyesen is népszerű a mélybarázdás öntözés. A mezőhéki határnak ez a része — a Hangács — vala­ha Mezőtúrhoz tartozott. Itt játszódott le Móricz Zsig- mond: Úri Murija. Loson­czi Pálnak megmutatták a regénybeli helyeket, Csörghő / Csuli, Szakhmáry Zoltán ta- ' nyáját, a valóságban a Mé­száros-tanyát. Mezőtúrról másképpen is szó esett. Losonczi Pál ugya­nis érdeklődött, hány szak­ember dolgozik a gazdaság­ban. — Húsz mérnökünk van — válaszolták — de nagy ré­szük nem itt lakik, hanem Mezőtúron, onnan járnak ki. Mezőtúrra egyébként buszjárata van a szövetke­zetnek. 1966-ban még egyet­len mérnök sem dolgozott nálunk. — Lehet, hogy 1966-ban még azt hitték, anélkül is lehet — szólt losonczi Pál — de azt hiszem, nem vé­letlen, hogy az utóbbi évek­ben, amikor már képzett szakembereik is vannak, ak­kor értek el a korábbinál jóval nagyobb eredménye­ket. A látogatás további része — ismét a szövetkezet köz­pontjában — kötetlen be­szélgetéssel telt. Az Elnöki Tanács elnöke megkérdezte a környékbeli szövetkezeti vezetőktől is, hogy ők mit szólnak a Mezőhéken látot­takhoz, hallottakhoz? — Minden magáért be­szél — ismerte el dr. Be­reczki László, a rákóczifal- vi tsz elnöke —. Aligha van még másik olyan tsz a me­gyében. amelyiknek szintén 26 millió forint készpénze lenne. A mezőgazdaság,' az élel­miszergazdaság jövőjéről beszélgetett Losonczi Pál, a helybeli szakvezetőkön kí­vül Nagy Miklóssal, a tisza- földvári Szabad Nép. Bódi Imre állami díjassal, a ti- szaföldvári Lenin Tsz elnö­kével is. — A fejlődés egyik gátja — panaszolták a tsz-vezetők — hogy az ipar még nem isj meri kellően a mezőgazda­ság mai igényeit. A betaka­rítógépek szerkesztői például nem tudják, hogy 60 má­zsás kukoricatermések van­nak. S a nagy terméshoza­mokkal már nem bírnak a gipek. És mi lesz a Tisza II. után? — kérdezték. — Bizony én sem tartom elképzelhetetlennek a hektá­ronkénti 100 mázsás kuko­ricatermést öntözéssel, és ehhez valóban fel kell ké­szülnünk — vélekedett Lo­sonczi Pál is. A barátságos, mondhatni szakmai tapasztalatcsere végeztével, a délutáni órák­ban azzal búcsúzott az El­nöki Tanács elnöke: — Azt hiszem sikerült megtudnom, miből fakad a mezőhéki siker. Korszerű telepeket, gondosan művelt földeket láttam. Tudom. az iparszerü mezőgazdaság ve­lejárója: hosszú dűlőket el­mehetünk, hogy embert lás­sunk, de mindenhol láthat­juk kezenyomát, illetve a gének munkáját. Kérem te­hát. azokkal a szövetkezeti tagokkal is tudassák, öleik­kel nem válthattam szót: gratulálok a szövetkezet tagságának, különösen az utóbbi évek nagy sikerei­hez. . I i Hozzátette: ”j Előttem, azt hiszem vilá­gos a mezőhékiek titka: az, hogy okosan használják ki adottságaikat. Az. hogy nem bátortalanok, de olyas­mikre se vállalkoznak, amik­nek túlságosan bizonytalan a kimenetele. Termelnek és nem nyerészkedésből akar­nak megélni. Ezt mindenki­nek ajánlani lehet, aki tisz­tességes úton akarja sokra vinni. Ehhez kívánok jó folytatást, gazdag esztendő­ket. ,j A mezőhékiek megköszön­ve az elismerést és a jókí­vánságokat. szépen sült há­zi kenyérrel ajándékozták meg az elbúcsúzó Losonczi Pált. Az Elnöki Tanács el­nöke ezután nem sokkal Szolnokon, a megyei párt- bizottság épületében köszönt el a megyénk vezetőitől, be­fejezvén kétnapos Szolnok megye: látogatását , , ■ t J Borzák Lajos j L Fotó: Nagy Zsolt 1 — Ez igazán egyszerű és nagyszerű munka. A fő eré­nyét az olcsóságában Iá­Határjárás r

Next

/
Oldalképek
Tartalom