Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

4 SZOIAOK MEGYEI NÉPLAP 1973. szeptember 29. SE4T0­tanúcúozás New York-ban tanácsko­zásra ültek össze a délkelet­ázsiai szerződés szervezeté­hez (SEATO) tartozó tagál­lamok külügyminiszterei, hogy megvizsgálják a kato­nai tömb elmúlt évi tevé­kenységét. A tanács XVIII. ülésszakának napirendjére tűzték azoknak a világpoli­tikai fejleményeknek az elemzését is. így az enyhü­léssel kapcsolatos tendenci­ákat, amelyek messzemenően befolyásolják a SEATO jö­vőbeni működését. A kül­ügyminiszterek igyekeznek a „kor szelleméhez” igazítani a hidegháborús időszak szülte agresszív, imperialis­ta katonai csoportosulást. A SEATO-nak Ausztrália, Üj-Zéland, a Fülöp-szigetek, Pakisztán. Thaiföld, Francia- ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok tagja. Jól­lehet Pakisztán 1972. júliu­sában az Indiával, Bangla­des ügyében vívott háborút követően közölte, hogy fel­mondja a szerződést, eddig nem lépett ki a tömbből. A manilai szerződéssel 1954. szeptember 8-án létrehozott SEATO szorosan kapcsolódik az USA által kiépített impe­rialista tömbök rendszeré­hez. A SEATO katonai erejét 2ömében a térségtől távoli országok, elsősorban az amerikai haderő jelenti. Az egyetlen, helyileg viszonylag jelentékenyebb katonai erő­vel rendelkező állam Pa-1 kisztán. A szervezet hivata­losan hangoztatott „célja a résztvevő államok” védelme és gazdaságának fejlesztése, valójában azonban az USA vezetése alatt ' álló agresz- szív csoportosulás, amely a Szovjetunió, az ázsiai orszá­gok, valamint az ott élő né­pek függetlenségi mozgalmai ellen irányul. Heílászi utazások (3) Az öröm szertar Az Akropoliszon lévő mú­zeumban szobrok vallanak az igazi aranykorról, kint, a szikráztató őszi verőben pe­dig kövek, kövek és ide za­rándokolt turisták ezrei. Hel­lász melegítő fénye hull rám. Plata. a titokzatos Éjszaka tüntetnek a fia­talok Athén utcáin. Talán ötszázan lehetnék, zászlók­kal, feliratokkal, szaladgál­nak a rendőrök is. Minder­ről kevesen vesznek tudo­mást. Az éjszaka itt a mu­latozásé. Szertartásai vannak. Késő délután megindul az autók tömött áradata a fő­város utcáin, zúgnak, fékez­nek, éktelenül dudálnak, ri- koltoznak, a mulatónegyedbe özönlenek, a híres Platába, ahol késő éjszakáig mulatoz- gatnak, szórakoznak a csodá­latos görög borok, a párat­lan Metaxa konyakok mel­lett. A görögök a mulatozás mesterei. A Plata egyszeri és kiis­merhetetlen, minden este más és más arcát mutatja. Európaiak, ázsiaiak, ameri­kaiak találkoznak itt. vegyes közönség, turisták és öröm­lányok, milliomosok és Krisz­tus-szakállas hippik, a szóra­koztatás művészei és vámsze­dői. A kocsmák, bárok, ven­déglők utcái ezek, a moraj különös izgalmával, ideges neonok villognak, csábítgat­nak a tulajdonosok, pincé­rek és szórakoztató lányok az ajtókban, erőszakosan, rá­menősen. gesztikulálva és hangosan befelé invitálva. Bazárok, földimogyoró-áru­sok, cipőtisztítók, zsúfoltság a török negyedben, emberek és autók kavalkádja a kes­keny, ódon utcákban. Közel az Ákropolisz, de ez egy me­rőben eltérő világ, Athén legjellemzőbb arca, aki itt nem járt, nem töltött el egy estét, az nem ismerte meg igazán Hellászt. Mit láthat a turista a Pla­tóban? Két ellentétes arcát mindenképpen. Először is le­ül valamelyik mulatóban, a féllitér bor és tányér gyü­mölcs mellé — szőlő vagy dinnye —. aminek a fogyasz­tása kötelező. Műsor pereg. Idegenül szemlélődik a tá­volról jött vendég, harmoni­ka, gitár, vegyes zenekar, nincs szmoking, ruhákul ö"->- iegesség a zenekaron, a han­gulat. a zene viszont elvisel­hető, egyre vidámabb. Két népviseletbe öltözött lány és fiú járja a népi táncot. *' A bor zamatos, csalóka, tiszta, mint a jóérzés. Lassan enged a közönség. Aztán táncdalénekesnő következik, majd a zenekar, bejelentik, hogy olyan dalt hallhatunk, 'amit betiltottak. Szól a zene, érzelmünk már közelít a hangulatcsinálókéhoz. meg- édesül a kedvünk, gátlásaink feloldódnak. Ekkor táncosnő libben a porondra, átlátszó muszlin ruhában csinálja a tüzes mozdulatokat, majd fel­ugrik éppen a mi asztalunk­ra. a vendég orra, szeme előtt ropja a táncot, a borosüve­gek és színültig telt poharak, gyümölcsös tányérok társasá­gában. Aztán a másik asztal­ra ugrik, már egészen élénk a hangulat, együtt lélegzik, figyel az egész szórakozó tár­saság, újra népi táncok kö­vetkeznek. a turisták közül hívnak maguk közé minél többet, ropják a táncot, így készül a közös alkotás; a gátlástalan, felszabadult mu­latozás. Ami aztán a szirta- kiban — nemzeti tánc — robban ki. A szomszéd asztalnál ame­rikaiak ülnek fapofával, ele­gánsan. unatkozva, mímelik a szórakozást, tenyerüket az etikett szabályai szerint ösz- szeütik. Hirtelen arra gon­„Vádolom az amerikai titkosszolgálatot” Mexikó-városi beszélgetés Allende özvegyével A chilei jobboldali állam­csíny előkészítésében köz­vetlen szerepe volt az Egye­sült Államoknak — mondot­ta a Stern tudósítójának adott interjújában Hortensia Allende, a meggyilkolt chi­lei elnök özvegye. A nyugatnémet folyóirat munkatársa Mexikó-város- ban, a chilei nagykövetsé­gen kereste fel Allende asz- szonyt. Hugo Vigorena nagy­követ — Allende elnök ba­rátja — néhány napja le­köszönt tisztségéről, és a nagykövetség épületét a chi­lei katonai junta ellen küz­dők rendelkezésére bocsá­totta. Klaus Liedtke, a Stern tu­dósítója a következőket írja a nagykövetségen folytatott beszélgetéséről: Megkérdeztem Hortensia Allendétől: ki a felelős azért, hogy vérbefojtották férjének azt a kísérletét, hogy de­mokratikus eszközökkel meghonosítsa a szocializ­must. hazájában? A válasz vádol: „közvet­lenül vádolom az amerikai titkosszolgálatot, a ClA-t, az ITT konszernt, az amerikai réztársaságokat és az ameri­kai külügyminisztériumot”. Elmondja ezután, miként igyekezett 1970-ben az ame­rikai titkosszolgálat és az ITT konszern — amely gaz­dája volt a chilei távbeszélő és távíróhálózatnak — meg­akadályozni Allende megvá­lasztását és miként bojkot- tálták a választások után amerikai nyomásra az idő­közben államosított chilei rézbányák exportját, állítot­ták le a nemzetközi hitele­ket és miként pénzelték amerikai dollárral a szállí­tási vállalkozókat. „Egyetlen napot sem hagy­tak neki, hogy nyugodtan kormányozhassa az országot” — mondja. Közvetlenül is részt vet­tek az amerikaiak az elnök megdöntésében ? Allende asszony: „igen, a Kentaur akcióval, de erről én csak az államcsíny után értesültem. Így például az Egyesült Államokban chilei bankjegyeket hamisítottak és azokat Chilében forgalomba hozták. Országunkat a szó szoros értelmében elárasztot­ták velük, hogy felgyorsít­sák az inflációt”. Vigorena volt nagykövet — folytatja a tudósító — arról számolt be, hogy a CIA ügynökei a már Viet­namban kipróbált vegysze­rekkel elpusztították a chilei mezőgazdaság egy részét. Erre bizonyítékok vannak, az ezeket tartalmazó doku­mentumokat két hét múlva nyilvánosságra hozzák. Tudott-e Allende elnök a készülő puccsról? — hang­zott el a következő kérdés. Allende asszony: „mindig egyfajta riadókészültségben éltünk. Asztal mellett sok­szor beszéltünk egy állam­csíny lehetőségéről... De nem is annyira államcsíny­re számítottunk, hanem a jobboldal és a baloldal nyílt összecsapására, a polgárhá­ború kirobbanására. És Sal­vador tudta, hogy erre nem vagyunk jól felkészülve, mert nem volt elegendő fegyverünk __Allende elha­t ározta, hogy megbuktatása esetén nem megy emigráció­ba. Mindig azt mondta, hogy harcolni fog haláláig, de ön­gyilkosságot sohasem követ ei”. Az ön férjének halála nem volt tehát öngyilkos­ság? Hortensia Allende könnyekkel küszködik. .,Meggyilkolták. Harcban halt meg. Először sokan gondolták, hogy öngyilkos lett. De később beszéltem azokkal az orvosokkal, akik a kormányépületben voltak és a tűzoltókkal, akik elszál­lították a holttestet. Meg­erősítették, hogy Salvador Allende testét át és átlyu­kasztották a lövések, a fe­jét, a gyomrát és az egész mellkasát”. Az államcsínyt megelőző este Allende elnök családi körben arról beszélt, hogy felhívással kíván fordulni az ország népéhez. „Előtte meghitt munkatársaival fél­revonult egy szobába, hogy megfogalmazza a felhívás szövegét. Tájékoztatni akar­ta a lakosságot, riadóztatni kívánta. Azt akarta, hogy a munkások szállják meg a gyárakat és a munkásságot fegyverezzék fel”. A Stem, tudósítója ezután megkérdezte az özvegytől, mit tenne Allende, ha ma is élne? Rálépne-e ugyanarra az útra, amelyen járt? Az özvegy így válaszolt: „egy dologról mindenesetre eleve gondoskodna: hogy csak egy demokratikus, hoz­zá hű hadseregre vagy a felfegyverzett népre támasz­kodhat. Ez tanulság a többi latin-amerikai ország szá­mára is”. Befejezésül Allende asz- szony kijelentette: életét tel­jesen az ellenállásnak kíván­ja szentelni. Kemény harcokat kell majd megvívni Chilé­ben és ennek sok-sok élet esik majd áldozatul. Ehhez a harchoz a chilei népnek szüksége van a nemzetközi szolidaritásra. dolok, minek tapsolnak va­jon Joeék, a görög népitán- coknak, vagy az ide beruhá­zott dollárdömpingnek? Fia­tal lány arcán a teljes csö­mör, a jóllakottság a-óniáia, szeme lecsukódva, álmodo­zásnak hinnénk az első pil- lintásra, de teleszívta magát most is már kábítószerrel. Tizennyolc éves lehet. Hosz- szú haja nyakára omlik. Az anyja elevenebb, egészsége­sebb, örülni tud, amikor lá­nyát táncba kérik. Az ame­rikaiak, úgy látom, nem tud­nak mulatni, élni se, az örö­költ milliók ösztökélik, hajt­ják őket innen is el. Nem pénzzel, nem tőkével, lehet és kell legyőznünk őket, ha­nem egészséges szellemmel, józan ésszel. Közben nagyokat dobban­tanak a táncosok, rikoltoz a vidám zene, a dzsesszorgona baritonja már táncol az egész terem. Nemes tánc a szirtaki, süt belőle az őszin­teség, az emberi mozdulatok­nak, érzéseknek még közük van egymáshoz, a görögök művészei az örömnek, a jó­kedvnek, s már egész tes­tünkben fészkel a dallam, a mulatozás tetőfokára hágott. Néhány görög barátunk már csapdosta a padlóra vagy a saját fejére a por­celántányérokat, ropognak, a pincérek készségesek, csak erre a percre vártak, szalad­nak újabb tányérokkal, ko­sárszámra hozzák, mulasson csak a kedves vendég, érez­ze jól magát, csináljon, amit akar, ha pénze van. De az legyen, mert a ga­tyáját is a vendéglőben hagy­ja máskülönben. Van olyan, aki 50—60 tányért összetör a derekas mulatságban, az ára is férfias, tányéronként 60 drachma, elég magas a havi 1800—2000 drachmáé át­lagkeresethez. Ám mindez most nem számít, igyon a kedves vendég, döntse csak fel a termet, nincs akadály, nincsenek korlátok, gátak, jó­kedv van, csupa jókedv és a számla. Ez az egy, ami vé­resen komoly. A mai görö­göknek — hitem szerint elég kevés közük van a hajdani kultúrához — a mulatozás tiszteletét sikerült tökélete­sen elsajátítaniuk az olüm- poszi istenektől. És a kedves vendég, aki éjszaka lúdtalpat kapott a szirtakizásban. korát és szel­lemét meghazudtoló fürge­séggel, kurjongatással ug­rált a Platát^n, másnapi jó­zanságában újra elsétál a tett színhelyére, hogy meg­győződjék, valóban igaz-e mindez, józanul mérlegeli az °reményeket, a látnivalókat. És mit lát? Színes, ismétel- hetetlen forgatagot, az egy­szeri örömöket tisztelők nép- vándorlását, az utcák, autók, zenék -szüntelen lüktetését, vad zsivaját. Pénz beszél... Az egyik sarkon hirtelen két fiatalember összerugasz­kodik, ül a jobbegyenes, pil­lanatokig tart mindez, szét­választják őVot. a fegyelem nagyobb itt, mint a látszat, a gyengébb már darabokban szedi ingét magáról. Sétálnak, lökdösődnek itt homokosok, örömfiúk és örömlányok, pi­ros nadrágba, fehér ingbe öltözött ötvenéves férfiak, fülükből hatalmas aranyfül­bevaló csüng, fiatalemberek csapódnak a lányokhoz, han­gosan magyaráznak külön­böző nyelveken, mutogatnak, gesztikulálnak, nevetnek, és végül bemennek valamelyik mulatóba. S mit gondol a mi turistánk? Józanság ide-oda. kezdődhet újra a mulato­zás. Athén olyan, mint a felci- comázott nő. Esti város. Fé­nyes. ragyogó, de csak a ki­világításban. A bárokban csinos, szórakoztató nők ked­veskednek. táncolnak, csóko- lóznak. gondoskodnak a tel­jes kiszolgálásról, csak meg kell fizetni őket. Ahhoz azonban pénz kell. Sok pénz. Minél több. an­nál jobb célravezetőbb. Sz. Lukács Imre Következik: Reggel, ha elmúlik a mámor. Gabona Kínának A kedvezőtlen tavaszi ter­méskilátás hatására Kína az idén nagy mennyiségű gabonát vásárolt Kanadában és az Egyesült Államokban. Amerikai sajtójelentések sze­rint, amelyeket hivatalosan még nem erősítettek meg, Peking 3.2 millió tonna ga­bonát rendelt az Egyesült Államokban, korábbi kana­dai gabonarendelése 2.5 millió tonna. Ezenkívül 630 ezer tonna kukoricát és csaknem egymillió tonna szójababot vásárolt az Egye­sült Államokban. Ezért a kínai—amerikai kereskede­lem volumene az idén, a tavalyi százmillió dollárhoz képest, akár meg is tízsze- reződhet. Az Egyesült Ál­lamok valószínűleg a máso­dik helyet foglalja majd el Peking kereskedelmi part­nerei között, közvetlenül Ja­pán után. Lengyelország legnagyobb vízi erőműve A Wroclaw-vajdasági Mlotyban megkezdték Len­gyelország legnagyobb vízi erőművének építését. Az erő­mű 750 megawattos lesz. Nagy vízgyűjtő medencéjé­nek építésénél több mint hárommillió köbméter földet mozgatnak meg. A Bystrzyca folyót több száz méter szé­les, 81 méter magas gáttal zárják .majd el. \ A negyedik budapesti házgyár Albertfalva határában, a Duna-parton épül a főváros negyedik házgyára. Jelenleg a gépsorok összehangolt mű­ködését célzó úgynevezett hidegpróbák folynak. A pró­bagyártás októberben kez­dődik. Új vasút Iraknak Hivatalos források sze­rint a Basorám (Irak) és La­taki a (Szíria) között épülő vasútvonalon, amely a Föld­közi-tengert az Arab-öböl­lel köti össze, évi 5 millió tonna árut tudnak majd szállítani. A 143 centiméter nyomtávolságú vasúton 24, óránként 140 kilométer se­bességet elérő mozdonyt ál­lítanak munkába. A vasút 404 kilométeres iraki sza­kaszának költségeit kb. 180 millió dollárra becsülik. Épí­tésében indiai szakértők vesznek részt. Az árak alakulása az EGK országaiban Az Európai Közösségek Bizottságának évi jelentése szerint az Európai Gazda­sági Közösség tagországai közül az idén Olaszország­ban emelkedtek leginkább (11.2 százalék) az árak. Ír­országban és Nagy-Britan- niában 10, illetve 9.4 száza­lékos áremelkedés mutatko­zott. Luxemburgban 5.7, Bel­giumban 6.6 százalék volt az áremelkedés aránya. A Német Szövetségi Köztársa­ságban 7.2. Franciaország­ban 7.4. Hollandiában 8.4, Dániában 8.8 százalékkal emelkedtek az árak. Az NSZK élelmet importál az NDK-ból A Német Szövetségi Köz­társaság 1973 első felében 346 millió nyugatnémet márka értékű élelmiszeripa­ri terméket importált a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból, 22 százalékkal töb­bet. mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Ugyan­akkor 13 százalékkal csök­kent az NSZK-nak az NDK- ba irányuló élelmiszeripari termékexportja. A fejlődő országok kereskedelme A londoni közgazdasági folyóirat megállapítása sze­rint az utóbbi időben igen sokat javult a fejlődő or­szágok külkereskedelmi mér­lege, mindenekfölött azért, mert az utóbbi időben jó­val nagyobb az ára azok­nak a nyersanyagoknak, amelyek ezekből az orszá­gokból kerülnek a legna­gyobb mennyiségben a nem­zetközi piacra. Mi több, a gazdaságilag fejlettebb im­portáló országoknak a ke­reskedelmi mérlegében elő­reláthatólag ■ körülbelül 300 millió font sterling deficit fog jelentkezni. Ezek sze­rint, merőben új helyzet állt elő, hiszen 1972-ben még ezek a fejlettebb országok 660 millió font sterling többletet valósítottak meg a fejlődő országokkal folyta­tott kereskedelem révén. A nyersanyagok magasabb árá­nak következményeként a fejlődő országokban rohamo­san gyarapodnak a deviza-} tartalékok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom