Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

1973. szeptember 2. i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1976. évi elnökválasztás Minél ismeretlenebb, annál több az esélye Teljes a bizonytalanság az amerikai Republikánus Párlb n Már nem olyan forró a drót Nixon, kormányát és a Re­publikánus Pártot rendkívül keüenmetlenül érintette az újságok címoldalán közölt hír, amely az Agnew alelnök ellen indított vizsgálatról számolt be. A Fehér Ház hi­vatalos személyei tartózkod­nak mindenféle nyilatkozat­tól, senki nem akar beleszól­ni az ügybe, sőt még Agnew hivatalos nyilatkozatát — „Remélem bebizonyíthatom ártatlanságomat” — sem kommentálják. — Bombaként hatott a hír — jelentette ki Nixon egy New York-i híve. — Szeret­nék már egyszer jó hírt hallani Washingtonból — mondta az egyik nyugati ál­lam republikánus pártjának elnöke. A Demokrata Párt hívei tudatában vannak a jelenle­gi pszichológiai és politikai helyzetnek, megvan hát az okuk a hallgatásra. A de­mokraták Nemzeti Végrehaj­tó Bizottsága nem tett hi­vatalos nyilatkozatot, sőt az egyik bizottsági tag széles mosoly kíséretében megkér­dezte a riportertől: — Miért tennénk megjegyzést? Ez az ügy nem tartozik ránk. Az üggyel kapcsolatos vé­leményeket egyébként hároan csoportra lehet osztani: Űjabb csapás a Republi­kánus Pártra és kormány­zatra. amely a Watergate- botrány miatt amúgyis vé­dekezésre kényszerült. Nagy csapás ez Agnewre, megakadályozza, hogy sike­res harcot folytasson az el­nöki tisztségért. Fokozódott a bizonytalan­ság az 1976-ban megtartandó választás fclnökjélöltjeinek versengésében. Az Agnew ellen indított vizsgálat híre akkor jelent meg, amikor a republikánu­sok — Bush pártelnököt is beleértve — kezdtek bízni, hogy a Watergate-botrány okozta sebeket kiheverték és újabb ellentámadásba len­dülhetnek a demokraták el­len. Agnewra jelentős sze­rep várt, most azonban egy idői*e politikailag lehetetlen­né van téve. Tartózkodás Ross Whealton, Robert Bauman szenátor választási kampányának irányítója kö­zölte, hogy Agnev — min­dentől eltekintve — jelölteti majd magát. — Miért ne tenné? — fűzte hozzá. Egy másik párttag azonban re­méli. hogy Agnew visszavo­nul legalábbis addig, amíg ügye nem tisztázódik. Hozzá­tette. hogy Baumann a Wa­tergate-botrány ellenére is sikeresen halad előre. A Republikánus Párt kon­zervatív szárnya, amely kü­lönben Agnew leghűségesebb támogatója volt. megbotrán- kozott a kedvencüket ért vád hallatán. — Sokan közülük megszok­ták. hogy Nixon nem az az ember, akinek mutatja ma­gát. de ezt nehéz elhinni Ag- newról. Hibátlannak tekin­tettük. Sikeresen elhárította 1963-ban a New York Ti- mesben közölt vádakat, a Watergate-üggyel kapcso­latban senki sem gyanúsí­totta — és most itt van ez a megvesztegetési botrány. Bármilyen következménye is lesz az Agnew elleni vá­daknak, már az a tény, hogy a Watergate-üggyel egy idő­ben ilyen nagy szerepet ját­szik, káros hatással lesz esé- lveire. A konzervatív veze­tők szerint ha Agnew nép­szerűsége csökken, a legtöbb esélye Kalifornia kormányzó­jának, Rónáid Reagannak és Texas állam volt kormányzó­jának, John B. Connallynak lesz. Reagan a republikánusok egyike, aki Agnew mellett áll és elismerően nyilatkozik róla: — Agnewt becsületes és tiszteletreméltó embernek ismerem, öt is. mint min­den más kiváló embert, mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg ennek ellen­kezőjét be nem bizonyították. Alternatívák A republikánusok szóvivői haladékot kértek, hogy_dönt- senek: , a három jelölt — Agnew, Conmally és Reagen közül, melyiket támogassák. Agnew esélyei igen komo­lyak voltak, és ha be tudja bizonyítani ártatlanságát, to­vábbra is az élen marad. A reDublikánusok egyik hi­vatalos személyisége szerint minél több szó esik a bot­rányról. annál több esélyük lesz másoknak. Itt Reaganra, Nelson A. Rockefellerre és Illinois szenátorra. Charles H. Percyre gondolt, ők húz­hatnak hasznot a jelenlegi helyzetből. Az ország politikai jövőjé­nek kérdése válasz nélkül marad. Hihetetlen bizonyta­lanság tapasztalható, senki sem tudja, kit gyanúsítanak meg legközelebb. Mindenki­nek van esélye, aki eddig nem szerepelt a politikai szí­nen. Percy és Baker újak és egyelőre tiszták, de 1976-ig még újabb személyek kerül­hetnek előtérbe —. mondotta egy beavatott. Mibe kerül a korszerű hadfelszerelés egy darabja? A milliós nagyságrendű sza­mok nem sokat fejeznek ki de a statisztia. amivel Arba­tov szovjet professzor ismer­tetett meg, s amely a nyuga­ti becsléseket is alapul veszi, valóban elgondolkoztató. Ki­derül ugyanis, hogy a tudo- j mányos-techniai forradalom korszakában az életnek nincs még egy területe, ahol a költségek olyan gyorsan nő­nének. mint a haditchniká- ban. 1945'höz képest a hetve­nes évek elejére egy tenger­alattjáró gyártási költsége több mint negyvenszeresére, egy reptilőgépanyahajóé — majdnem tízszeresére. — egy stratégiai bombázóé harminc- hatszorosára. egy vadászgépé pedig százharmincszorosára emelkedett. A fegyverkezési verseny kezdeményezője a nyugat volt. s Moszva és Washing­ton homlokegyenest külön­böző indítékoktól — fej­lesztette ki korszerű fegyve­res erőit az elmúlt negyed­század alatt, az atom-rakéta hadviselés követelményeinek megfelelően. A történelmi indítékok különbözősége azonban nem változtat azon a tényen hogy napiairkban nincs ország, amelynek fegy­verzetében a legkorszerűbb — és éppen ezért a legkölt­ségesebb — fegyverzet rész­aránya olyan magas lenne, mint a Szovjetunióéban, s az Egyesült Államokéban. Azok az egyezmények. — amelyeket Leonyid Brezs- nyev amerikai látogatása ide­ién írtak alá. részben azért jelentősek, mert a közeliövő- re vetítik előre, hogy a fegy­verkezési verseny fékezésé­vel a békés .célokra fordítha­tó összeg emelkedjen. Brezs- nvev és Nixon megegyeztek piíban. hogy — az első ..SALT” egyezmény eredmé­nyeiből kiindulva — az ide­iglenes megállapodást állan­dósítani kell és ki kell dol­Az elmúlt öt esztendőben Japán jelentősen meg­növelte gazdasági befolyását Nyugat-Európában. Míg a Japánba'irányuló nyugat-európai kivitel csak mér­sékelten emelkedett, a távolkeleti ország árui szinte elöntőitek Kontinensünk nyugati részét. 1968-ban 652 millió dollár volt a „Hatok” Európájával folytatott japán kereskedelmi forgalom, ez a szám 1972-re 2 milliárd dollárra emelkedett, igaz most már a „Ki- lencek” szövetségének viszonylatában. Ez a tendencia 1973-ban is megmaradt. Ez év első négy hónapjában a japán cégek nyu­gat-európai exportja az előző év azonos időszakához képest 40%-kal nőtt, áruik ma már 4%-kal részesed­nek a Közös Piac kereskedelmi forgalmában. Figyelmet érdemel, hogy a szigetország főleg a gépjármű, az irodagép, az optikai és az elektronikát ipar területén igyekszik befolyását növelni. A japá­nok 1972-ben 368 025 gépkocsit adtak el Európában, ugyanakkor megszerezték az olasz motorkerékpár­piac 28, a magnetofonpiac 48 és a nyugatnémet fény­képezőgéppiac 50%-át. A Közös Piac országaiban az elmúlt évben a kis számítógép-kereskedelem 74%-a is japán ellenőrzés alatt állt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az utóbbi időben a japánok a kereskedelmi tevékeny­ségről átállnak a beruházásokra és az építőipari tevé­kenységre is. Olaszországban például acélgyár-bőví­téshez, hajógyárépítéshez nyújtanak segítséget. Észa­kon pedig részt vesznek a Svédországot Dániával ösz- szekötő híd építésében. A jelek arra mutatnak, hogy Japán az elkövet­kezendő években még fokozottabban kívánja felhasz­nálni Nyugat-Európában a rendelkezésre álló hatal­mas tőketartalékait. Ugaudában is hivatalos oyelv lesz a szuahéli évente több mint egymillió karát kitermelésével (a ka­pitalista világtermelés 4°,0- ával) a tókésországok között a negyedik helyet biztosít­ják Angola számára. Mind­ezek mellett -az elmúlt évek­ben számottevő arany-, kén-, foszfát-, nikkel-, mangán- és rézlelőhelyeket is találtak. Ezek kitermelését még meg ?em kezdték. Az új gazdasági térképek Mozambikban is hasonló gazdagságra mutatnak. Már az egyszerű felsorolás is elegendő ahhoz, hogy érthe­tővé váljék az ország meg­különböztetett jelentősége Portugália politikájában. Berilliumot, kolumbitot, biz- mutot és uránt találtak^ a mozambiki tájak felszíne alatt. Ide sorolhatjuk a kö­zelmúltban felfedezett ba- uxit-, arany-, kősó-, az­beszt- és kőszéntelepeket is. Portugál Guinea és a Zöldfoki-szigetek; továbbá a Sao Tómé és Principe-szige- tek viszont nem annyira gazdasági, mint inkább ka­tonai jelentőségüknél fogva állnak közel a lisszaboni kormány szívéhez. Minden elfojtási kísérlet és terror ellenére immár 13 éve fegyveres felszabadító harc folyik Portugália afri­kai gyarmatain. A függet­lenségi harcok Angola terü­letén kezdődtek el, az An­gola Felszabadításának Né­pi Mozgalma (MPLA) elne­vezésű szervezet irányításá­val. Mozambikban 1964-től a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) állt a J»arcok élére, míg Portugál ban az anyaországtól távol- Guineában és a Zöldfok’- szigeteken Amilcar Cabral Afrikai Függetlenségi Párt­ja, a PAIGC vezeti sikerre a törekvéseket. A három szervezet összesen 65 000 jól felfegyverzett és kiképzett harcossal rendelkezik, akik mintegy 150—160 000 portu­gál katonát tartanak sakk­eső gyarmatokon. Ez az ál­lapot jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Portugália évi költségveté­sének mintegy 45 százalékát költi a gyarmati háború cél­jaira. A népi függetlenségi moz­galmak kibontakozásával párhuzamosan Lisszabon növelte a terrort és a ke­gyetlenkedéseket gyarmata­in. Minden eszközt alkal­masnak talált arra, hogy af­rikai területeit megtartsa. A portugál katonaság ellen­őrzése alatt álló u: n. stra­tégiai falvakba kényszerítet­ték a lakosság egyrészét, ahol pedig ellenállásba üt­köztek, ott gyilkoltak, és gyújtogattak. Ilyen akciónak estek áldozatul a mozambiki Wiriyam és az angolai Kis- bashi falvacskák lakói is. A politikai gyilkosságoktól sem. riadtak vissza. Portugál bér­gyilkosok ölték meg példá­ul ez év januárjában Amil­car Cabralt, a zöldfoki szár­mazású, radikális forradal­márt is, az afrikai felszaba­dítási mozgalom egyik ki­emelkedő képviselőjét. Mindez azonban nem tör­te meg az afrikai hazafiak lendületét. Portugália hely­zete egyre súlyosabbá és tarthatatlanabbá válik az afrikai kontinensen. T. L, — Ugandában bevezetik a szuahéli nyelvet — jelen­tette ki Kampalában Amin tábornok. A továbbiakban elmondotta, hogy az angol nyelv az idén még hivata­los nyelv lesz, de ha a la­kosság megtanul szuahéliul, a közigazgatásban is ez lesz a hivatalos nyelv. Tanzániában már ré&ó^t a szuahéli a hivatalos. Egyébként egyes bantu tör­zsek beszélnek szuahéli nyelven, de számos arab és indiai, továbbá portugál, an­gol, sőt német jövevényszó is akad benne. Afrika keleti partvidékén a kereskedők évszázadokig | szuahéli nyelven beszéltek. I Szabadságharcosokra vadászó gyarmati katonák Portugál Guineában gozni a hadászati támadó­fegyverek korlátozására, sőt fokozatos csökkentésére vo­natkozó intézkedéseket. Az erről szóló okmány utalt ar­ra. hogy elő lehet készíteni a megállapodás 1974. évi alá­írását. Ez a közeli határidő még az optimista megfigye­lőnek is kellemes meglepe­tést jelentett. A- látogatás, a fárasz­tó sokszor napi 18 órás tár­gyalássorozat eredményekép­pen most az emberiségtől messzebb került a nukleáris háború — s vele az életet, s a civilizációt fenyegető teljed pusztulás — apokaliptikus rémképe. Megváltozik a jel­lege a híres „forró drót”-nak-. amelynek segítségével a Szovjetunió, s az Egyesült Államok legfelső vezetése kapcsolatba léphet egymás­sal* Amikor létrehozták, az volt a főcél hogy megaka­dályozzák a nemzetközi vál­ságok ..elfajulását”. — azt, hogy egy politikai konfliktus atomháborúba torkollhasson. Ez azokban az években egy­általán nem volt kizárt eset. s amellett fenyegetett a vé­letlen atomháború kitörésé­nek veszélye is. E sorok írója, aki fél évti­zedet töltött az Egyesült Ál­lamokban jól emlékszik, hogy egy ízben egy kód-szó­val (..szombaton a jelszó gyű­löletesség”) amerikai városok százaiban hozott létre egy alárendelt tisztviselő atom- háborús készültséget. Több olyan eset is volt. amikor madárral okát néztek inter­kontinentális ballisztikus ra­kétáknak és hajszál híján fo- ganatosítoták ..a megfelelő el­lenintézkedéseket”. Ma már nem születnek eh­hez hasonló regények, s ke­vés szó esik a forró drótról. Érthetően: a Brezsnyev út alkalmával megkötött megál­lapodások csökkentették az atomháború kockázatát, mert Dontosan körülírták, miként lehet elkerülni a katonai konfrontációkat a másik fél­lel, vogv az olyan helyzete­ket, amelyek bármilyen mó­don veszélyesen kiélezhetik a kapcsolatokat. Magyarul: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy ha valamilyen nemzet­közi konfliktus merül fel. akkor a megállapodás értel­mében automatikusan ..mű­ködésbe lépnek a fékek”. — amelvek megakadályozzák a válság elfajulását. Korábban érnen ennek az ellenkezője volt a helyzet: az Egyesült Államok katonai-ipari komp lex urnának agresszív köret minden konfliktust egy ve­szélyes töréspontig igyekez­tek élezni. ígv történt ez a berlini és kubai válság ide­jén. Ma már — a nemzet­közi erőviszonyokban végbe­ment mélyreható eltolódások' következményeképpen — ezek az erők háttérbe szorul­tak. messzebb kerültek az amerikai politika parancsno­ki posztjaitól. V. P. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom