Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-26 / 225. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. szeptember 26. A marxizmus oroszországi úttörői Kilencven évvel ezelőtt alakult meg a Munka Felszabadítása nevd első orosz marxista csoport Neruda háza Pablo Neruda, hétfőn el- húnyt chilei kommunista költő házát — a szomszédok beszámolója szerint — néhány nappal ezelőtt az ellenforradalmár junta katonái „házkutatás” címén feldúlták, és vandál pusztítást végeztek a súlyos beteg forradalmár lakásában. A reakciós rezsim katonái négy nappal a hatalomátvétel után fegyverrejtegetéssel vádolva Nerudát, betörtek Isla Negrán lévő házába is. Az üldözött és megtorlásokkal sújtott chilei nép gyászolja Pablo Nerudát. A feldúlt santiagói lakásban felállított ravatalhoz többszáz ember zarándokolt el az elmúlt 24 órában. Az üvegcserepekkel, elégetett könyvek pernyéjével, leszaggatott függönyökkel és a barátok, tisztelők pozdorjá- vá tört ajándékainak maradványaival borított szobában a forradalmár felesége Mathilde asszony vigyázza Neruda utolsó álmát. A virágcsokrokkal övezett koporsó üvegén keresztül a barátok még egyszer megpillanthatják a költő arcát. A fasiszták — a rendkívüli állapotra hivatkozva — nem engedélyezték a hivatalos temetési szertartást. Pablo Neruda költőt, családi tiszteletadás keretében tegnap helyezték örök nyugalomra Santiago központi temetőjében. Vietnami fiatalok szakképzése a Szovjetunióban A Vietnami Demokratikus Köztársaság szakmunkás gondjainak enyhítését célzó egyezményt írtak alá Moszkvában. Az egyezmény értelmében 1976-ig összesen 8000 vietnami fiatal kap szakképzettséget a szovjet ipariskolákban és technikumokban. Az egyezmény keretében a gazdasága helyreállításán dolgozó ország 80 szakmában kap új szakembereket. A RÉGI OROSZ NAPTÁR szerint 1883. szeptember 13- án (25-én) a Svájcban élő orosz emigránsok bejelentették, hogy Genfben megjelentetik a modern szocializmus könyvtárát. Az ügy lelke és szervezője Georgij Valentyinovics Ple- hánov, a Zemlja i Volja (Föld és Szabadság) Narod- nyik Szervezet egykori alapító tagja. Oroszországban sokáig emlékezetes volt az a beszéd, amelyet Plehánov 1876. december 6-án Péter- várott, a kazányi székesegyház előtti téren tartott. A húszéves fiatalember arra szólította fel a tüntetőket, hogy folytassák elődeik küzdelmét a földért és a szabadságért. E beszéd után .Georges (ez volt Plehánov fedőneve) kénytelen volt illegalitásba vonulni, mert a rendőrség vérdíjat tűzött ki a fejére. 1880-ban Svájcba ■emigrálit, ahol kapcsolatba lépett több már ott élő orosz forradalmárral. A modern szocializmus könyvtárának szervezői a kiadvány célját a következőkben fogalmazták meg: 1. a tudományos szocializmus eszméinek terjesztése Marx és Engels fontosabb műveinek oroszra fordításával: 2. a narodnyikok téves nézeteinek bírálata, az orosz társadalmi élet fontosabb kérdéseinek kidolgozása a tudományos szocializmus szempontjából. Kijelentették, hogy szakítanak korábbi elvbarátaikkal, a na- rodnyikokkal és megalakítják A Munka Felszabadítása marxista csoportot. E CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSA nem volt könnyű. Odahaza még mindig sok híve volt a „Népakaratnak”. Az orosz forradalmi mozgalom csaknem valamenynyi áramlata szembehelyezkedett a olehánovis- tákkal, megvádolván őket. hogy elárulták a hagyományokat. A nehézségeket tetézte a csoport tagjainak szűkös anyagi helyzete. Kezdetben magánadományok, valamint a tehetséges Plehánov előadásaiért az orosz emigránsoktól kapott honoráriumok jelentettek minden anyagi forrást. A nyolcvanas évek végére azonban megalakultak a külföldi segélyszervezetek, különböző kiadványokra előfizetőket gyűjtötttek, s Oroszországból is egyre gyakrabban érkeztek munkásadományok. A marxizmus oroszországi meghonosodásában és az első orosz marxista nemzedék ki nevelésében fontos szerepet játszott Plehánov két könyve: A szocializmus és a politikai harc. és az Ellentéteink. Ezekben a művekben Plehánov könyörtelenül bírálta a narodnyikok valamennyi irányzatát, szembeállítva a narodnyik ideológiával a marxizmust. Megfogalmazta a helyes forradalmi elmélet jelentőségét a felszabadító mozgalomban, a proletáriátus politikai nevelésének és politikai szervezetének szükségességét, a marxista pártok előkészítését Oroszországban. Világosan látta, hogy a politikai mozgalom kezdeményezését csakis a munkásosztály vállalhatja. Kifejtette, hogy a munkásosztály felszabadulását csakis saját tudatos erőfeszítése révén érheti el. UGYANAKKOR PLEHÁNOV e műveiben már megtalálhatók azok a hibás tételek- is, amelyek később a menysevizmusha taszították. Lebecsülte a parasztság forradalmi demokratikus erőit. Ügy vélte, hogy nem a parasztságnak, hanem a liberális burzsoáziának kell a proletáriátus szövetségesének lennie a forradalomban. Mindezek ellenére Plehánov műveinek jelentősége igen nagy: megfogalmazta a szociáldemokrácia Elméletét. Nagy érdeme a csoportnak az is, hogy kísérletet tett az orosz szociáldemokraták első marxista programjának kidolgozására. Plehánov és A Munka Felszabadítása csoport más tagjai kapcsolatot tartottak a nemzetközi szocialista sajtóval, Svájc, Anglia, Olaszország, Marvarország. Bulgária szociáldemokrata vezetőivel. Ai’hust Bebellél, Wilhelm Liebknechttel. Klara Zetkin,nel és más német szociáldemokratákkal. A csoportra felfigyel Engels, aki már ismerte Plehánov műveit. Büszke vngvok rá — írta Engels 1885-ben Za- szulicsnak —, hogy az orosz fiatalságnak olyan pártja van. amely őszintén és maradéktalanul elfogadta Marx közgazdasági és történelmi elméletét ... Maga Marx is büszke lenne erre, ha még élne. Ez olyan fejlődés, amelynek óriási jelentősége lesz a forradalmi mozvo’~ fejlődése szempontjából Oroszországban. A MODERN SZOCIALIZMUS könyvtára öt év alatt 15 művet közölt Marxtól és Engelstől. továbbá Plehánov- tól és másoktól. A Mur1— Felszabadítása csoport fordításait Oroszország-szerte terjesztették; tanulmányozta azokat az, értelmiség és az élenjáró munkásság. A csoport tevékenységét értékelve, Lenin a következőket írta: e csoport irodalmi fordításai, amelyek cenzúra nélkül láttak napvilágot külföldön, elsőnek niagyarázzák meg rendszerezve és gyakorlati következtetésekkel megtoldva a marxizmus eszméit, amelyek, — mint a tapasztalat mutatja — a munkásmozgalom lényegének és feladatainak egyedüli helyes kifejezői. A. Sapovalova látogat el Magyarországra, s ugyancsak magyar kulturális, tudományos delegációt küldünk Finnországba tapasztalatcserére, a kapcsolatok felvételére, illetve az együttműködés lehetőségeinek tanulmányozására. Mindkét fél évente 24 hónapos ösztöndíj-keretet biztosít egymás egyetemi hallgatói, egyetemet végzett szakemberei és kutatói részére tanulmányok, kutatás végzésére. A tervek szerint új finn lektori állás létesül a szegedi József Attila tudományegyetemen, míg a finn fél előzetes intézkedéseket tett magyar lektori állás létrehozására a Jyväskyläi egyetemen. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen már tanít régebben finn lektor, a helsinki egyetemen és a turkini egyetemen pedig magyar szakember vezeti be a finn hallgatókat a magyar nyelv és irodalom ismereteibe. A Finn Akadémia és a Magyar Tudományos akadémia közvetlen együttműködési megállapodást kötött az elmúlt időszakban, amely közös kutatási programokat, vendégelőadókat, kutatók és diákok cseréjét foglalja magában. A két ország kulturális vezetői most azon fáradoznak. hogy elősegítsék a budapesti Műszaki Egyetem és a helsinki Műszaki Egyetem közvetlen együttműködési® megállapodásának mintájára közvetlen kapcsolatok kialakítását az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a helsinki egyetem között. A tervekben szerepel még közvetlen együttműködés megteremtése a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint a helsinki Műszaki Egyetem között is. Hasonló lehetőségeket teremtenek más felsőoktatási es kutatási intézmények számára a mezőgazdaság és az erdészet területén. A Nemzeti Színház Helsinkiben) előtérben a neves finn író, Álcksis Kivi szobra Magyar—finn kapcsolatok A kultúra cseréje, együttműködés a tudományban Az 1959-ben aláírt magyar—finn kulturális egyezmény a korábbi szórványos kiállítás — művészeti és tudományos cseréknek szervezettebb kereteket biztosított, lehetőséget teremtett a tervszerűbb közös munkára. Ennek szellemében az elmúlt években elmélyült és következetes együttműködés valósult meg a tudomány (különösen a finnugor nyelvtudomány és néprajz), az egyetemi kapcsolatok, az irodalom, a művészet, a kiállítások, a rádió, a televízió és a sajtó, valamint a filmművészet területén. Az első munkaterv megkötése óta egyre több területre terjesztették ki a szabályozott együttműködést. Az elmúlt években rendszeressé vált az ösztöndíjasok cseréje, ^magyar szakemberek utaztak Finnországba s finn tudósok, művészek látogattak el hazánkba. Emlékezetes sikerrel szerepelt a testvéri országokban a budapesti Nemzeti Színház, a Thália Színház, ugyancsak élénk közönség- és sajtósikert aratott a közelmúltban Budapesten a finn Nemzeti Színház is. A finn—magyar kulturális kapcsolatok a jövőben tovább bővülnek, mint azt az 1974—75-re szóló munkaterv előírja. Ennek értelmében évente három hónapra magas szintű egyetemi és más tudományos szakemberekből álló finn delegáció KiPERfflföJE ELŐTT Ötszemközt A sorozat eddigi legjobb darabját produkálta a televízió és ez elsősorban annak köszönhető, hogy Somogyi József Kossuth- és Munká- csy-díjas szobrászművész, különböző megtisztelő tisztségek viselője, mellesleg egyházgondnok, nem túlságosan „tisztelte” sem a kamerát, az úgynevezett ötödik szemet, sem pedig az előre kitervelt beszélgetési sémát: természetesen és közvetlenül adta önmagát a képernyőn. Somogyi József rendkívül vonzó egyéniség! Szavakban, gesztusaiban tökéletes plaszticitással faragta ki számunkra szellemi énjét, művészi önmagát. Olykor ki-kicsapott medréből a beszélgetés, partnere Vitray Tamás szinte eltűnt a képernyőről, már-már az volt az érzésünk, hogy a dialógusból egyetlen monológ lett az adás során. 'De ez egvál- talán nem vált a műsor hátrányára. Sőt, az a szenvedély, ahogyan a főiskola tanára hevelői hivatásának felelősségéről beszélt, ahogyan módszerének belső tartalmát felfedte, ahogyan a körülötte, illetve szobrai körül támadt vihart elemezte, továbbá amilyen szenvedélyesen kereste-kutatta a képzőművészeti közélet tisztaságának lehetőségeit. egy<* szerűen lenyűgöző volt. Ugyanakkor volt ebben a „Vitray-vallatóban” valami furcsa, disszonáns is., Egyszerűen érthetetlen, hogy s vendéglátó házigazda bái vendége rendszeresen tegezte, ő mégis mindegyre, csak magázódott a beszélgetés során. Hogyan? A képernyőn más illemszabályok volnának érvényben, mint a magánéletben? Vagy talán Vitray Tamás ilymódon kívánta kifejezni a mester iránti tiszteletét? Bármint legyen is, a képernyőn zavaró volt. A társas-magány drámái Szakonyi Károly egyfel- vonásosaival gyakori vendég a képernyőn. Most legfrissebben két időben, már a megírás, a keletkezés idejében egymástól távol álló két egyfelvonásosát illesztette egységes drámai keretbe a televízió. Tette 'pedig abból a meggondolásból, hogy mindkettő tárgya házasélet, s mindkettő mondanivalója a házaséletet élő emberek egymástól való eltávolodása, magánya. Legfeljebb fokoza- ti különbség van közöttük. Ezt a tartalmi, gondolati közösséget hangsúlyozta a tévéjáték a többször is felmutatott kalitkával, benne a csipogó madarakkal, ami talán kissé fölöslegesen arra volt hivatva, hogy a gyengébbek kedvéért képben is jelezze a mondanivalót, a két összezárt ember, a férj és feleség kalitkaéletét. Ehelyett a túlságosan didaktikus elem helyett azonban talán jobban kellett volna ügyelni a képernyőre állításban a tévésített két történet groteszkségére, mondhatni abszurditására. Mindkét egy- felvonásos dialógusaiban már-már becketi, jonescói módon ábrázolja Szakonyi a még beszélő, de közös nyelven már nem értő házastársak egymástól való eltávolodását. A lapos közhelyek is ezt a távolságot hangsúlyozzák. Itt a szavak mái sokszor nem hordoznak köz* lésre szánt gondolatot, üresek, konganak. Olykor mái a beszéd is csak motyogás. Elszomorító jelenség, bárha mulatságosnak is látszik. A Ha itthon maradnál szerepeiben Latinovits Zoltánt és Rutkai Évát láthattuk. Mindketten jól érezték meg az ábrázolt helyzet fonákságát és tragikomikus voN> tát. A Benn a szobában férjszerepét Kállai Ferenc alakította, aki szintén tökéletesen ütötte meg az abszúrd drámák alaphangját, viszont a feleség szerepében Szemes Mari. aki meglehetősen szélsőséges színészi eszközökkel operált, már nem volt méltó párja. Igaz viszont, hogy ez a dráma, az utóbbi írói megoldásában elmarad az egységesebb és kidolgozottabb Ha itthon maradnál című egyfelvoná- sostól. Röviden A szociológia egyre jobban előrenyomul nemcsak a tudományos életben, hanem a társadalom mindennapi gyakorlatában is. Az idő, életünk egyik legfontosabb tényezője, különösképpen a városiasodás idején játszik egyre nagyobb szerepet. Mire van ideje egy mai embernek és vajon okosan használja-e fel ki-ki a rendelkezésére álló időmennyiséget, s ami ennél is fontosabb. a társadalom számára hasznos módon tölt- jük-e el időnket? Ezekre a kérdésekre adott választ Szalai Sándor professzor kétrészes műsora, az Életünk az időben. Legjobb munkatársainak segítségével olymódon népszerűsítette az Időmérleg című szociológiai munka tartalmának jellegzetességeit, hogy ez a műsor egyben jó hírverése is volt a ma még kevésbé ismert szaktudománynak. Több szemléltetés azonban további hasznára vált volna a még túlságosan verbális műsornak. Shakespeare tolmácsolására ugyan kik lehetnének a legilletékesebbek, mint az angolok. Éppen ezért örömmel fogadtuk a televízióban a Vihar angol tv-változa- tát. A reneszánsz költő haty- tvúdalnak is beillő drámáját Prosperóról, a boldogság varázslójáról érdekes felfogásban. a színpad és a film eszközeinek bravúros egvütt- alkalmazásával vitték képernyőre. Prospero szerepében az egyik legjobb angol színésszel Michael Redgrave- val. Hogy valami idegensé- get mégis éreztünk benne, elsősorban a magvar szinkron rovására írandó. Nem minden hang felelt meg „hivatásának”. Legfőképpen Redgrave játéka és magyar hangja között tapasztalhattunk helyenként interferenciát, eltolódást. V. M. Háromezeréves hettita város romjaira bukkautak Emmanuel Laroche professzor, az istambuli Francia Archeológiái Intézet munkatársa hétfőn bejelentette, hogy munkatársaival Dél-Törökországban rábukkant a hettita Tarhunza város maradványaira. A francia archeológus elmondotta, hogy kutatócsoportjával a Földközi-tenger partján lévő Meydancik kastély mellett végeztek ásatásokat, amikor rábukkantak a több mint háromezer éves romokra. A hettita agyagtáblákon a „viharisten városaként” emlegetett egykori település létezéséről eddig is tudtak a tudósok, de az időszámításunk előtti 1300- ban épült város pontos helyét mindeddig nem tudták azonosítani.
