Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

1973. szeptember 20. Tanév elején — új intézetben „A tanévnyitó különösen ünnep és örömteli valameny- nyiünk számára, mert az új 633-as számú Petőfi Sándor nevét viselő Ipari Szakmun­kásképző Intézet ezernegy­venöt tanulóját köszöntjük...” Idézet az iskola igazgatójá­nak tanévnyitó beszédéből, ami sok mindent elárul. Nemcsak azt, hogy eggyel szaporodott megyénkben a szakmunkásképző intézetek száma, hanem azt is, hogy a fiatalok szakmunkás képzé­sében egy lépést tettünk a szakosodás felé. — Ez az iskola tulajdon­képpen a 605-ös számú Szak­munkásképző Intézetből vált ki — mondta beszélgetésünk­kor Péter Piroska igazgató. — A megye vezetői kezde­ményezték ezt a lépést, amellyel egyet értettek a Munkaügyi Minisztérium ve­zetői is- Így épült fel a József Attila úton az új iskolaépü­let, ahová a 605-ös tanintézet költözött, mi pedig megkap­tuk ezt a régebbi, de na­gyon megfelelő iskolaépüle­tet itt, a Petőfi Sándor ut­cában. — Mit jelent az ok­tatásban ez a ketté­válás? — A 605-ös számú taninté­zetben a vas-, a fémipari, a szakszerelőipari szakmákat tanulják a fiatalok. Nálunk a hagyományos építőipari, a szolgáltató és könnyűipari szakmákkal ismerkednek. Így nálunk tanulnak azok, akik méretes szabók lesznek, vagy a textil- és bőrruházati kon- fekcióiparbp-n dolgoznak, akik mint cipészek, cipőfelsőrész­készítők, címfestők, fényké­pészek, fodrászok, kozmeti­kusok, kárpitosok, kelmefes­tők, vegytisztítok, műkőké­szítők, a nyomdászatban mint kéziszedők, könyvkötők vagy magasnyomó gépmesterek dolgoznak. A képzés 2—3 év, attól függően, hogy a tanuló milyen tagozathoz tartozik­jünk, hanem az is, hogy azok a fiatalok intelligens, érdek­lődő, a szó legjobb értelmé­ben mai fiatalok legyenek. Ezért elvárjuk a gyerekeink­től, hogy egyforma szorga­lommal tanulják a szak- és egyéb tárgyakat. Ezért indít­juk be az idén ismét a Szak­munkástanulók Színházát, rendezünk hangversenysoro­zatot, rendkívüli. irodalmi órákat a Szigligeti Színház művészeinek közreműködé­sével. Szeretnénk néptánc, színjátszó szakkört alakíta­ni, létrehozni a szakmunkás- tanulók kórusát, hogy részt vehessünk Karcagon a jövő év júniusában megrendezés­re kerülő szakmunkástanuló kórusok országos fesztiválján. Már most kezdjük a készü­lődést a Verseghy és az egri diáknapokra, és megrendez­zük a már hagyományossá vált Petőfi Sándor szavaló­versenyt is. Az iskolába ezemegyvenöt tanuló készül választott szak­mája elsajátítására, közü­lük háromszáztizenketten e tanév kezdetekor lépték át először az iskola küszöbét. Itt is az a rendtartás érvé­nyes, ami más középiskolák­ban: kötelező az iskolakö­peny. cigarettázni. hosszú hajat viselni, ápolatlannak lenni tilos! Csak délelőtt van tanítás, és ez a vidékről be­járó diákoknak igen ked­vező. — A tagozat szak­mákat jelöl vagy7 is­kolai végzettséget? — Is-is. A C-tagozathoz tartozó szakmák érettségihez vannak kötve, ide tartozik a kozmetikus, a fényképész, a fogtechnikus szakma. Itt a képzés kétéves, mj irányítjuk őket, de elméleti oktatásra Budapestre járnak. Mindösz- sze egy-két gyerek tanul ezekben a szakmákban jelen­leg. A B-tagozatban emelt szintű az oktatás, ide járnak az érettségizettek, de a több­ség 8. osztályt végzett. A képzésük három év. Nekik lehetőségük van arra, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után valamelyik középiskola III. osztályában esti tagozaton, folytassák ta­nulmányaikat és érettségit tehessenek. — Elegendő ehhez az, amit itt tanultak, vagy az intézet segí­ti a továbbtanulni szándékozókat? — Természetesen segítjük őket. A harmadik évben 50 órás középiskolai előkészítő tanfolyamokat szervezünk ré­szükre. Éppen most vesszük számba a jelentkezőket. Ma­rad még az A-tagozat, itt a tanulmányi idő szakmánként változó, általában 8. osztályt végzettek a tanulók, vagy olyanok, akik a középiskolá­ban megbuktak, és átjöttek ide tanulni. — Él tehát még az a vélemény, hogy ha nem tanulsz, fiam, el­mégy „inasnak”? — Sajnos igen. Az idősebb nemzedék nehezen érti meg, nem inasok tanulnak itt, ha­nem olyan fiatalok, akik a jövő szakmunkásai lesznek, akiknek nem elég csak azt megtanulni, hogyan kell fog­ni például a vakolókanalat. A kötelességünk:, hogy nem­csak a szakmában sokoldalú­iul képzett fiatalokat nevel­— Tizenkét nagy méretű és egy kis méretű tanter­münk van. Az oktatás tárjvi feltételei rendkívül- megja­vultak. Ebben a tanévben minden jelentkezőt felvet­tünk kollégiumba, összesen kétszázharmincegy gyereket. Mi a gondunk? Az. hogy jö­vőre lebontják a Csarnok ut­cai kollégiumi épületünket. Nem tudom, hol kapunk he­lyette másikat. A jelenlegi szükségtomatermünk seho­gyan sem felel meg a köve­telményeknek. Sokan azt mondják: tanulóink többsége nehéz fizikai munkát végez, eléggé edzettek, minek®tor­natereim. Nálunk két óra ma­radt a ^testnevelés, de arra feltétlen szükség van a ta­nulók testkultúrájának fej­lesztése érdekében. Beszélgetéskor az is szóba került, hogy az iskolában nincs gond a tankönyv- és tanszerellátással. A diákok 10 forint kölcsönzési díj el­leniében kapják meg a tan­könyveket, a szolnoki ÁFÉSZ pedig egy kis teremben idényboltot nyitott az isko­lában: a tanév kezdetekor ott vásárolhattak meg minden szükséges füzetet, tanszert a gyerekek. — Véleménye sze­rint mi a jelentősége annak, hogy a 605-ös tanintézetből kivált ez az intézet? — kérdeztem az igazga­tónőt. — Mindenekelőtt az, hogy javultak a szakmunkásképzés feltételei. Nemcsak azzal, hogy délelőtt járnak iskolá­ba a gyerekek, hanem azzal is, hogy sok új szemléltető eszközünk van, és még ez­után akarunk vásárolni mag­nókat. dia- és írásvetítőket, vagyis különböző szaktanter­meket alakítunk ki az idén, részben a költségvetés­ből, részben saját erőből, részben pedig a különböző vállalatok támogatásával. Má­sik jelentősége véleményem szerint az, 'hogy két nagyon fontos iparágnak tudunk ma­gasszínvonalon képzett szak­munkásokat adni: az építő- és a szolgáltatóiparnak. Ügy érzem, az ez irányú párt- és kormányprogramok, határo­zatok végrehajtásában mi is egy kis fogaskerék vagyunk. A harmadik jelentősége, és ez számomra különösen érté­kes: elsősorban mi foglalko­zunk az itt tanított szakmá­kon keresztül a lányok szak­képzésével. A tanulólét­szám csaknem egynegyede lány. Szerintem addig a nő­politikái határozat maradék­talan végrehajtásáról nem beszélhetünk, amíg a nők a maguk munkaterületén nem szereznek a férfiakkal ha­sonló szakképzettséget. — Végezetül en­gedjen meg egy sze­mélyes kérdést: tudo­másom szerint Un elektromérnök és csaknem tíz éven ke­resztül KISZ-, illetve pártapparátusban dol­gozott. Mit jelent most az új munka­hely, az iskola? — Való Igaz, hogy a Buda­pesti Műszaki Egyetem el­végzése után csupán egy évig dolgoztam a TITÁSZ-fiál. az­tán a KISZ megyei bizottságá­ra kerültem ifjúmunkás fe­lelősnek. Ott volt alkalmam közvetlenül megismerkedni a szakmunkásképzéssel, a szak­munkástanulókkal is. Ké­sőbb a megyei pártbizottság gazdasá gpol i tikai osztályán dolgoztam iparpolitikai elő­adóként. vagyis még szoro­sabb lett a kapcsolatom a megye iparával. Tudom, hogy nálunk a megyében az or­szágos átlagnál is kevesebb a szakmunkás. Az ipartelepí­téssel pedig szinte egyidőben született az új probléma: a nők szakképzettségének eme­lése. E témával mint párt­munkásnak is foglalkoznom kellett. Amikor felajánlották nekem azt a lehetőséget, hogy jöjjek ide dolgozni, örömmel vállaltam. Mi báto­rított még abban, hogy el­vállaljam ezt a beosztást? Tudtam, hogy itt a szakmun­kásképzésben tapasztalt mun­katársaim lesznek, akik nagy ambícióval, lelkesedéssel dol­goznak. Most még csak a tanév elején vagyunk: a gyerekek a szakmákat ta­nulgatják, én a beosztásom­mal járó feladatok minél jobb elvégzésén fáradozom, őket is, engem is segítenek az intézet dolgozói. Remé­lem, év végén ők is. én is azt mondhatom: eredményes munkát végeztünk. i ' . V. V. I Hazafelé... Szolnoki dalosok Angliában Igazolta hírnevét a Kodály kórus A nemrégen hazaérkezett Kodály kórus karvezetőil; Buday Pétert és Rigó Évát éppen a sikeres fellépések­ről szóló angol újságcikkek fordítása közben találtuk. Az asztalon angol nyelvű prospektusok, belépőjegyek, újságok, fényképek, min­denhol a kórus nevével. A két karnagy még mindig az élmények hatása alatt van, lelkesen mesélik, hogyan fo­gadták őket a közismerten hideg angolok. Buday Péter első állo­másukról, doncasteri szerep­lésükről beszél: — Nyolc napig voltunk Doncasterben, ahol két hang­versenyt adtunk. Az első koncertet a polgármester nyitotta meg. Az Art Cen­ter-ben, magyarul a művelő­dési központban tartott mindkét hangverseny alkal­mával zsúfolásig megtelt a terem. Doncaster ipari-bá­nyász központ, a munkások beletapsoltak a kórus mű­Filmjecgyzet SZÁGULDÁSA SEMMIBE Különös film. Ezért talán megbocsátható, ha e jegy­zetet a film befejezésével kezdjük. Kowalski, a film főszereplője egy fehér autó­csodán „a fogadására fel­sorakozott” tárt karú kot­rógépmonstrumokba rohan. Iszonyú robbanás, lángcsóva — Kowalski halott. A megoldás egy kicsit Antonioni Zabriskie Point- jára, de méginkább Dennis Hopper és Peter Fonda ugyancsak a közelmúltban bemutatott filmalkotására, a Szelíd motorosokra emlé­keztet. Az utánérzés végig­kísér az egész filmen. A „Száguldás a semmibe” ugyanannak a térképnek, Amerikának a körvonalait igyekszik 'megrajzolni, me­lyet az említett alkotók, vagy prózaíró társaik, első­sorban J. D. Salinger a „Zabhegyező”, vagy Jaek Keruac, az „Ütőn” szerzője is megkísérelt már. Richard C. Serafian rendező kísérle­te sajnos megmarad a pró­bálkozás szintjén. Miről is van szó ‘valójá­ban? Kowalski, az ex mo­tor és autóversenyző foga­dást köt, hogy 15 óra alatt eljut Denverből San Fran- ciscóba. Terve végrehajtá­sát nem akadályozhatja meg senki és semmi. Persze megkisérlik. Brutális rend­őrök, vérszomjas farmerek próbálják útját állni. Hogy miért? Hogy miért fontos a gyorshajtók hazájában egy száguldó skalpja? Egy­szerű a válasz. A rendőrö­ket jó ideig a vadászszen­vedély hajtja. Megmutatni, hogy ki az erősebb — „mindössze” ez a céljuk. A játszma akkor válik igazán érdekessé, mikor Ko­walskinak társa akad. Á világtalan néger rádióbe­mondó az éter hullámain si­et a segítségére. A szágul­dás egyszerre „nemzeti ügy” lesz, ezrek és ezrek kísé­rik figyelemmel Kowaíski sorsát. Az üldözők vadász­szenvedélyéből izzó gyűlö­let támad hirtelen, az ül­dözött játékos — száguldo­zó kedve pedig dacos csak- azértissé kovácsolódik. Ez a film fordulópontja. Nagy kár, nagyon nagy kár, a film látja igazán kárát, hogy mindez nincs érzelmi­leg előkészítve, és ami még fontosabb, gondolatilag meg­indokolva. A befejezés már ismert. Bár Kowalskinak még vá­lasztási lehetősége nyílik, döntését már rég tudjuk. Az első filmkockák, az első fékcsikorgások elárulják: ezt az utat hősünk aligha ússza meg... A kísérlet tehát ennyi. S, hogy miért csak próbálko­zás? A bevezetőre hivatko­zunk ismét. Richard C. Se- rafin palettáján nincs új szín. Mindezt elmondták már társai. Jobban ... Nem kárpótol, de némikép ví­gasztal az a néhány szép pillanat, amivel a film meg­ajándékozott bennünket. Elismerés illeti a rendezőt és az operatőrt a képi meg­valósításért is, mely nagy­szerű mesterségbeli tudás­ról árulkodik. Barry New­man, a film főszereplője ke­vés szóval is beszédes tud lenni, méltán dicsérik a kri­tikák. Neves társai helyett a névteleneket kell kiemel­nünk. Amit a film kaszka­dőrjei bemutatnak,s az való­di szuperprodukció.., sz —c sorába, főként akkor, ami­kor az amerikai munkásdalt énekeltük. A doncasteri pol­gármester fogadást adott, ezen olyan jó volt a han­gulat, hogy még csárdásoz- ni is tanítottunk. Üzemekbe látogattunk, sőt angol csa­ládok személyesen is meg­hívtak mindenkit. A doncasteri Evining Post-ból idézünk: „Az első nyugati koncertjükön, az elegánsan öltözött kórust az Art Center-ben ritkán látott telt ház fogadta. A hangverseny után világossá vált, hogy a kórust megelő­ző hírneve valóban megér­demelt”. Rigó Éva veszi át a szót, másik nagy állomásukról, Yorkról beszél: — A városban a teljes díszbe* öltözött polgármay tér fogadott, aki Anglia má­sodik Ifimét viseli: lord ma­jor. Ä hangversenyünk egy methodista templomban volt, ahol a közönség állva tap­solt a befejezéskor. A cast- lefordi hangversenyünkön a doncasteri kórussal, ven­déglátóinkkal közösen lép­tünk fel. Együtt olvassuk a kórus­ról szóló zenekritikákat. Az angolok nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. „A ki­munkált kórusművek visz- szasugározták Buday Péter és Rigó Éva karvezetők ex­presszív vezetését, a kórus alapos felkészültségét”. (The Arts) A szabad időt kirán­dulással, váronézéssel töl­tötték a kórustagok. A két karvezető egymást felváltva sorolja élményeit: — Megnéztük a doncaste­ri várat, székesegyházat, a yorki katedrálist. Végig gyö­nyörű időnk volt, de amikor strandolni indultunk a ten­gerpartra, zuhogott az eső. Ennek ellenére két kórustag megfürdött a néhány fokos tengerben, a polgármester gratulált nekik bátorságuk­ért. — Londonban az utazó­könyvekből ismert összes helyet végigjártuk. Legna­gyobb élményünk azonban, akkor volt, amikor a hí­res zeneszerzők, Händel, Purcell, Williams sírja előtt tiszteleghettünk, az ő kó- rusműveikböl is énekeltünk. Láttunk a British Múzeum­ban eredeti zenei kézirato­kat a nagy zeneszerzők mű­veiből. A Tower, a Buck­ingham palota, a Nemzeti Galéria, Scott kapitány ha­jója, mind csak ráadás volt londoni fellépésünkhöz. Egyébként a fővárosban há­rom ráadást kellett énekel­nünk. A Kodály kórus 25 év alatt a negyedik, amelyik Magyarországról Angliába érkezett. A benyomásokat Buday Péter foglalja ösz- sze: — Úgy érzem, nyugodtan mondhatom: küldetésünket méltón teljesítettük, ezt egyébként az angol újság­cikkek bizonyítják. Az an­golok nagyon szívélyesen fo­gadtak, és nagyon jó házi­gazdáink voltak. Charly Ringrose, az Angol—Magyar Baráti Társaság elnöke és a vendéglátó Leánykórus — aki egyébként jövőre jön Szolnokra — mindent elő­készítettek, megszerveztek ahhoz, hogy jól érezzük ma­gunkat. Azt hiszem, az egész kórus nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és sikerült Ma­gyarországról, a mi kultú­ránkról egy kis képet adni. Az elkövetkező hónapok­ban hazai szereplések kö­vetkeznek, és máris készül a kórus újabb bemutatko­zásra, jövő nyáron Finnor­szágban adnak hangverse­nyeket. V. E. Új évad előtt a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Nyilvános próbák a Járműjavító munkásainak Az utóbbi időben a szol­noki szimfonikusok nevével az Országos Filharmónia műsortervében rendszeresen találkozhatunk. Ez önmagá­ban is elismerés. Ezt iga­zolják a magyar zenei élet jeles képviselőivel kiépült jő kapcsolatok is. Idei évadjuk programjá­ból külön figyelmet érde­mel az Országos Filharmó­nia ifjúsági bérletakciója. A zenekar ennek keretében a megye tizenegy helységé­ben az ismertebb szerzők műveit tolmácsolja az álta­lános- és középiskolás ta­nulóknak K%lön rendeznek szakmunkástanulók részére is előadásokat. Tíz ioarita- nuló intézetben rendeznek 4—4 koncertből álló soroza­tot. A zeneszámok előtt részletes ismertetést kapnak a fiatal hallgatók. Jelenleg a MÁV Jármű­javító művelődési otthoná­ban gyakorolnak. Próbahe­lyiségüket a munkásművelt­ség fejlesztésének szolgála­tába állítják. Ball József, aa együttes karnagya elmond­ta. hogy októbertől havonta tartanak egy nyilvános pró-' bát „amolyan Bernstein^ módon” ahol az üzem dol­gozói bepillanthatnak. a mű­vészi műhelymunkába, é3 részenként ismerhetnek meg egy-egy zeneművet. A belépés természetesen in­gyenes lesz. és mindenkit szívesen látnak. Már javában folynak a próbák, s nemsokára közön­ség elé lépnek. I. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom