Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-14 / 215. szám

1973. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tizenkettedszer rendezik meg az Országos Múzeumi és Műemléki Uj óvodát avattak Zagy varékc son Szolnokon Tegnap délelőtt a MU- OSZ székházában Gönyei Antal, a Művelődésügyi Mi­nisztérium múzeumi főosz­tályának vezetője sajtótájé­koztatón ismertette az 1973. évi Országos Múzeumi és Műemléki Hónap jelentő­sebb rendezvényeit. Megyénk ez évben kiemelt szerepet kapott: október 4-én az országos esemé­nyek megnyitóját Szolno­kon tartják a Szolnoki Ga­léria épületében. Az egyhónapos eseményso­rozat első ünnepi rendezvé­nye a szolnoki Damjanich Múzeum és a Nemzeti Galé­ria által közösen rendezett „A plen air a magyar kép­zőművészetben” című nagy­szabású képkiállítás lesz, melyen Garamvölgyi József, a művelődésügyi miniszter helyettese mond megnyitó beszédet. Délután a magyar imp­resszionizmusról készült „Majális” c. rövidfilmet mutatják be. Ezt követi ugyancsak a me­gyeszékhelyen a kiállítás témakörében rendezendő művészettörténeti konferen­cia, melyen a magyar kép­zőművészeti élet jelentős személyiségei vesznék részt. Ugyanezen a napon egy ré­gen várt objektum, a karca­gi Győrffy István Nagykun Múzeum felújított klasszi­cista épületének átadására Hónapot lesz az országos megnyitó kerül sor, melyben a „Nagy­kunsági Krónika” címet vi­selő állandó néprajzi kiállí­tást adják át a nagyközön ségnek. A karcagi megnyi­tót Sipos Károly, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyet­tese tartja. Az újonnan át­adott épületben időszaki ki­állítás is nyílik, melyen a Nagykunság legszebb fes­tett bútorait mutatják be. A Szolnok megyei ren­dezvények kiemelkedő ese­ményei közé tartozik az október 21-én „A szolnoki vár látképei” címmel a Damjanich múzeumban nyílé kiállítás, valamint a képzőművészet megyei kiválóságainak rep­rezentatív fővárosi kiállítá­sa is. A Nemzeti Galériában október 26-án a 19 megye képzőművészetének bemuta­tója keretében- a Szolnok megyei képzőművészek nap­ját tartják. E napon a Szol­noki Művésztelep kiállítása Is megnyílik az Ybl Miklós Építőipari Főiskolán. Jász­berényben október 30-án Jenei Károly, az Országos Levéltár osztályvezetője tart előadást az ott rendezendő üzemtörténeti konferencián, ahol a megyei honismereti pályázat díjait is kiosztják. Az országos eseményeknek töredékét is nehéz lenne fel­sorolni, hiszen a jelentősebb ünnepi kiállítások száma meghaladja a százat, melyek közt számos képzőművészeti, klubtörténeti rendezvényre kerül sor. Külön érdekes­ségnek számít a Magyar Nemzeti Múzeum közönség­től eddig elzárt újjáépített dísztermében rendezendő könyvkiállítás a könyvnyom­tatás 500 évéről. A nagyté­tényi kastélymúzeumban in­diai babakiállítás lesz, amely elsősorban kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Szombat­helyen Derkovits emlékmú­zeumot nyitnak. Idén jelentkezik először a szegedi Móra Ferenc Mú­zeumban a 3 éve tartó pusztaszeri ásatást bemu­tató kiállítás is. Mint Gönyei Antal mon­dotta, az országos megnyitó színhelyéül azért választot­ták ezúttal megyeszékhelyün­ket, mert az október 4-ikét esemény méltán tart számot a magyar tudományé® és művészeti élet híveinek ér­deklődésére. Zagyvarékason is — mint sok más helyen — nagy gondot jelentett eddig az óvodai helyhiány. A köz­ségi tanács ciklusprogram­jában — az MSZMP KB 1972. június 15-i határoza­tának helyi végrehajtásából következően — kiemelt he­lyen szerepelt a régi óvoda korszerűsítése és bővítése. A község gazdasági szervei­nek és lakóinak társadal­mi összefogása eredményez­te, hogy az eredetileg a jö­vő év végére tervezett óvo­da felújítása még ebben az évben elkészült. A községi tanács biztosí­totta az építőanyagok költ­ségét, 230 ezer forintot, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya 50 ezer fo­rintot adott a berendezések megvásárlására, a Béke Tsz pedig vállalta, hogy társa­dalmi munkában felépíti az új helyiségeket, a régieket pedig korszerűsíti: 100 ezer forint értékű munkát végez­tek. Az új óvodában 83 hely van a korábbi ötvenhez ké­pest. Tíz évig várhatóan minden jelentkező gyerme­ket fel tudnák venni óvo­dába. Havonta 1300 perc műsoridő Tanévnyitás as iskolarádióban Megkezdődött a tanév az ország legnagyobb „taninté­zetében” az Iskolarádióban, amely most ünnepli fenn­állásának 10. évfordulóját. Az új tanév küszöbén a legfontosabb eredménynek tartják az adások szerkesz­tői, hogy ma már a 6—18 éves korosztály minden év­folyamát átfogják műsora­ikkal. Havonta mintegy 1300 percben közvetíti informá­cióit az ország valamennyi Iskoláskorú fiatalja számá­ra a rádió speciális műso­ra. Tovább ápolják a kisiskolá­sok versmondó kultúrájá­nak fejlesztését. Ezért min­den megyében keresnek né­hány verskedvelő gyerme­ket és műsoronként elemzik majd versmondásukat. Foly­tatódik a tavaly elkezdődött új ének-zenei műsor is, a tavalyi elsős anyagot meg­ismétlik, a másodikosoknak pedig újat sugároznak. A zene iránt különösen érdek­lődő kisfiúk és kislányok számára „Hang-játék” cím­mel önálló és napközi fog­lalkozásra is kiválóan alkal­mas új zenei játék indul. Az első osztályosoknak „Ta­nuljunk magyarul” címmel új szemléletű anyanyelvi sorozatot készítenek. Szá­mos új sorozat gazdagítja az idei programot. Szeptember SZABAD EZ A HELY? (Foto: N. Zs.) Az új óvoda „lakói” köszöntik a megnyitóra érkezett vendégeket Még néhány adat a meg- újúlt létesítményről: hat óvónő és három dajka ok­tatja és gondozza a három csoportban lévő száz gyere­ket. A régi óvoda helyisé­geinek alapterülete 170 négyzetméter volt, s ezt 300-ra bővítették. Megoldot­ták az épület hideg-meleg vízzel való ellátását is. Teg­nap délelőtt 10 órakor Kiss Béla tanácselnök, átadta rendeltetésének az új léte­sítményt, melyet az ifjú la­kók azonnal birtokukba is vettek. Ezután a helyi ÁFÉSZ ve­zetői 2500 forint értékű já­tékot ajándékoztak a gyer­mekeknek. Az ünnepség az óvodások műsorával fejeződött be. Választás a lépcsőházban A választás, amelyről sző van, ünnepélyes külsőségek nélkül zajlik majd le, a vá­lasztók feltehetően papucs­ban és háziköntösben jelen­nek meg, s akik a bizalmat kapják, azok is sietnek, hogy a Tv Híradóra haza­érjenek. A szolnoki lakő- és utcabizottságok novem­ber elseje és december ti­zenötödike • között tartandó választásai — amint azt a városi tanács székházában tegnap megtartott tanácsko­záson elmondták fontos ese­ményei lesznek a kisebb közösségek, a lakóházak, a városrészek, s a város éle­tének is. Nem az a fontos, hogy az amúgy is szép szá­mú bizottságokat szaporít­suk — szögezték le a vá­lasztásokat előkészítő meg­beszélésen — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának együttes rendelete alapján létreho­zandó lakóbizottságoknak konkrét feladataik vannak. Sokat tehetnek ezek a bi­zottságok a szocialista együttélés normáinak betar­tásáért, azért például, hogy este 10 után ne harsogjanak a lépcsőházak a rádiók za­jától, s a lakótársak ne ráz­zák egymás erkélyére a sze­metet. Szószólói lehetnek a szűkebb környe­zet véleményének, illetékes helyen eljárhatnak a város-; fejlesztést érintő kérdések­ben is. Ha a lakók a bizottságo­kon keresztül egységesen lépnek fel olyan ügyekben mint például a szolnoki öt­szintes lakóházak földszinti helyiségeinek átalakítása, a piackömyéki gépkocsi par­kírozó megtartása vagy meg­szüntetése, bizonyára máris érdemi intézkedések szület­tek volna. A vélemény-nyilvánítás­nak, a szűkebb közösség; vagy a város ügyeibe való beleszólásnak persze felté­tele, hogy akiket illet, a ta­nács, az Ingatlankezelő Vál­lalat érdemben foglalkozzék a javaslatokkal, a vélemé­nyekkel. Ha a bizottságok munká­ját megválasztásuk után is annyira komolyan veszik az illetékesek, mint azt a teg­napi tanácskozáson meg­ígérték, akkor a házirend betartásán túl is számítani lehet1 a lakóközösségek akti­vitására. * P, É. Jóéjt, Balaton! Ez még nem az igazi ősz, mert a hűvös-nyúlós esők csak október közepén kez­dődnek, de nem is nyár töb­bé, bármilyen melegen süt is a nap delente; az .ember csak gyönyörködik a vízben, de nem kívánkozik bele. Kivéve a skandináv és a né­met nyaralókat. Borzongva nézem őket. szél csapkodja a vitorlát, a csónakot, a mó­lót, s ahogy a parti köveken szétporlik, érzem, nem vol­na barátságos mulatság be- iepottyanm. Ök azonba meg­szokták hazájuk hűs tenge­reit, sí mint valami meleg- vizű forrásban, úszkálnak a Balatonban. A szép hervadás minde­nütt. A vendéglőkben is. Emlé­kezhetünk, micsoda fogadko­zások történtek a korábbi években, sőt az idén tavasz- szal is. hogy majd meglát­juk. milyen hailékonyan s milyen leleményesen alkal­mazkodnak az utószezonban az időjáráshoz és a vendé­gek óhajaihoz. Hát nem lát­tuk meg. vagy nem nagyon. Badacsonyban például, amelynél szeptemberi bb táj kevés Van a világon, alig ta­lálni partmenti üzletet, ahol az idegen vásárolhat. A leg­több bezárt. Nemsokára megkezdődik a szüret, édes illatok szállnak már a leve­gőben, jön a közönség, — s az Egry-házon kívül alig ta­lál nyitott helyiséget. Szép az, nagyon szép és tanulsá­gos, de földibb ellátás is kellene melléje ... Néhány gazdátlan vitorlás llimbálódzik a kikötők men­tén a könnyű szélben; belé­pek az egyikbe. Elhagyott nyári holmik zörögnek-gu- rulnak a padlón: konzerv­nyitó kés. petyhüdt gumi­matrac. száraz kenyérdarab­ka, üres napo'aios üveg. s egy pompás hajcsat. valami nagy kontyot szoríthatott. Elmúltak a nyári lázak, s a hajcsat most értelmetlenül ugrándozik a szélrázta vi­torlásban. Deres bácsi az örsi öböl partján egy hosszú angolná­val viaskodik, enyhén ká­romkodva. Deres bácsi kör­nyékbeli szőlősgazda, az an­golna pedig, amelyet most véletlenül ponty helyett: fo­gott s vissza akar dobni, rit­ka szép példány. Olyan, mint a kígyó, szinte rugdalózik, noha nincs lába, rátekere- dtk a horgászbotra, hiába lóbálja Deres bácsi. Oda­csapja a kőhöz, de meg se kottyan a szívóg angolnának, sőt, egyre jobb kedve lesz, ráugrik a horgász karjára. Deres bácsi már magán kí­vül van mérgében, nagy kö­vet keres, hogy végezzen erőszakos zsákmányával. Ügy látszik, a hal fogott horgászt. Hideg már a tóparti alko­nyat. a hegy eltakarja a bá- gyadozó napot. Messziről még látszik ugyan, amint fürdenek a fényben a Ba­dacsony vörös bazaltorgonái, de a látvány csak percekig tart, győz a homály, a déli oldal lassan teljes sötétség­be borul. Az esti szélcsend­ben fekete ragyogás a víz­tükör. didereg a partmenti nádas. Nemsokára utoliára fut ki a kikötőből a Cso­bánc, megváltozik a menet­rend, késő őszig csak kis ha­jó jár naponta Fonyódra, aztán elmúlik az is. Az ábrahámhegyi tsz-bo- rozóban révetegen ül egy pesti költő ismerős, aligha­nem az őszről ír érzékeny versikét. de titokzatosan el­takarja a papírt, és csak sejtetni engedi, hogy a köl­temény alighanem még a ka­rácsony előtt, megtekinthető lesz valamelyik folyóiratban, nyilvánvalóan annak éke­ként. Kisvártatva ugyanitt feltűnik az a svéd hölgy, aki menyasszonyféléje lett egy lengyel fiúnak, a fiú azonban Tördemicen borzal­masan berúgott — örömé­ben? bánatában? —. éjszakai csónakozáskor beleesett a Balatonba, s szégyenében búcsú nélkül elutazott. En­nek már három hete, most nagy a kavarodás — mind­ezt a helybéli ismerősök mesélik —, mert a hölgy férjjel érkezett, aki — a sze­relem kibontakozását látva ugyancsak elutazott, és most se férj. se lengyel. Még jó, hogy egy magyar fiatalem- be# látok a kétszeresen el­árvult fiatalasszonnyal; az élet megy tovább, mint a férfiak. Az emberek mindenféle bolondságot megjegyeznek maguknak, ahelyett, hogy a dolgukkal törődnének Hagy­juk is a pletykák színterét és induljunk tovább. Füred felé. végig az északi narton. Tihanynál még megláthat­juk, miként lazult fel a komp révészeinek nyári szigorúsá­ga; eddig motorkerékpárt is vonakodva engedtek fel for­galmasabb napokon, nem­hogy szénásszekeret, most meg íme, égig rakott szé- nászekér éktelenkedik a kö­zepén. vagy árválkodik, mondhatnánk, mert mellet­te csak két külföldi rend­számú autó áll, késői turis­ták. Ilyenkor legszebb a tiha­nyi park, fényes gesztenyék puffannak a vastagodó avar­ra. bokáig gázolunk a lehul­lott levelekben, hűvöset le- hellnek a fák, s olyan mély­séges-mély a csend, hogy szinte félünk megszólalni, hátha sebet üt a hang a va­rázslatos estén. . Megvakult a Lepke — az autóstrand át­alakított, valaha kerek bü­féje — becsukta ablakait, nemsokára fatáblákat sze­geznek a sütögetők bódéira is: sehol egy lélek a néma nyárfasoron. Füreden, a Ba­racska Csárdában, ahol ecet ég a lámpában, emelkedett a hangulat, méla magyar nótát húznak német fülekbe, bús hívogatással telik meg a csárda körül a szentemben éjszaka: „Kertetek aljába mégegyszer gyere le.. Csopakon előszüret van. a kivilágított présházakban hordókat mosnak, készülőd­nek az igazi szüretre, ami itt szeptember végén, októ­ber elején kezdődik. Fent a hegyháton daliás, de már élemedett barátom — egyéb-.' ként tanár az egyik környe­ző városkában bevallja, — hogy nem vén legény még az öreg legény, mert néhány hete többórás szerelmi val­lomást tett úszva, a Bala­ton közepén, egy kedves asszonynak. — S milyen emlék ma­radt? — Máig tart, sőt félek, ezután bontakozik csak ki igazán. A reuma. Valami ropog a lábunk alatt, lehajolunk: érett dió. Nagy szemek a félig kinyí­lott zöld héjban. Ez már az ősz, az igazi. Még egy-két hét. és vé-' gük lesz a szép fényes nap­paloknak és a mélytűzű dél­utánoknak. Elmennek az utolsó nyaralók, elúsznak az utolsó hajók, kihunvnak a reflektorok, amelyek esti órákon megvilágították a ti­hanyi temnlom kettős tor­nyát. s ettől olyan volt mesz- sziről, mintha valami me­sebeli várkastély lebegne a víz fölött. Leszerelik az utolsó vitorlákat, a nyitva feleitett fakó vállalati nap­ernyőket a noros teraszokról elfúlja a szél; bezárják a villák kapuit. Jóéjt. Bala­ton. Tamás István (

Next

/
Oldalképek
Tartalom