Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
1973. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A templomban nincsen tévé Régészeti ásatás Karcag környékén A templomban nincsen tévé, — dehát hogyan is lenne, mégha az egyházi rend engedné is, hiszen a falak sem emelkednek az ég felé. Ami megmaradt belőlük, azt dr. Selmeczj László szolnoki régész irányításával, ásóval, csákánnyal bontják ki a földtakaró alól az emberek. A lakókocsiban nincs tévé, hiányzik az áram. Ezért este nyolckor már takarodó van. Valamikor Orgondaszent- miklósnak nevezték ezt a kunok lakta helyet. Most egyetlen tanya sincs a közvetlen környéken. Jó ásónyom mélységben nyugszanak a hajdani lakók, régen feltöltődtek az utcák, s a házak helyét csak a föld elszíneződése jelzi. A török hadak alapos munkát Végeztek... A két éve kezdett ásatással évszázadok titkát igyekeznek megfejteni a kutatók. alaposabbá tenni ismereteinket a kunok életmódjáról, építkezési, temetkezési szokásairól. A XV. században épült templom maradványai nem vallanak valami alapos munkára. Alig néhány sor tégla került a sekély alapárokba Feltehetően úgy voltak vele, hogy az építkezés idejére nyakukra küldött királyi biztost minél hamarabb szélnek ereszthessék, hogy zavartalanul hódoljanak a maguk istenének. A templom falain belül három ember kétméteres csontváza került elő. Talány, hogy kik lehettek ezek a mellettük eltemetett, átlag százhatvan centi magas kunokhoz képest valóságos óriások. Mindenképpen kötődtek valahogy a kunokhoz, különben nem temették volna őket a templomba. A kunok hitvilága valamilyen jelentőséget tulajdoníthatott a túlvilágon a nádnak, a koporsókat feltehetően ezért burkolták nádszövetbe. Érdekes, hogy ez a szokás még él a környéken. Régebben a halottak hozzátartozói a temetőcsősszel fonatták a nádszövetet, manapság viszont megelégednek a TÜZÉP-nél kaphatóval. Az ásatástól három kilométernyire Berekfürdő, a déli látóhatár szélén pedig Karcag. A templomot őrző domb lábánál vizenyős terület. Valamikor tekintélyes folyó lehetett. A partján tölgyes díszlett. Legalábbis erre vall az, hogy a koporsók tölgyfából készültek. Kellettek is hozzá jókora koporsószögek. Érdekes, hogy halcsontokat nem igen találtak a kutatók a településen, sem baromfi- csontokat. A leletek szerint inkább a birka és a marhahúst kedvelték. Nem csoda, hogy a birkapörkölt még most is a legkedvencebb eledel a Nagykunságban. A félig földbeásott épületek gazdag cserép és egyéb leletanyagot őriztek. Némelyek előtt a jurták helyét is megtalálták. Ügy látszik, felépítették a házat, de a ■ jurták sem vetették máglyára. A XV. században kihalt falu napközben benépesül. A kutatók mellett megjelenik a kíváncsiskodók népes serege. Az egyik pöttömnyi érdeklődő adta cikkünk címét. Első kérdése az volt: tévé van itt? Sajnálta a nemleges választ, azzal vigasztalva a muzeológusokat, hogy „szép. nagy udvarotok van”. Hát az van, ameddig a szem ellát. Az egyik nő pedig így kiáltott fel a csontvázakat szemlélve: „nézd apu, a koponyájukban van a foguk.” Mintha a ma embere a könyökén viselné agyarait... Sokkal komolyabb érdeklődők a kunok kései leszármazottai. Állandóan sürgetik a muzeológusokat. Nem a múlt, a jelen izgatja őket. A dombot be akarják hordani a vizenyős lápba, termővé téve azt a területet is. S. B. A „János vitéz“ Szegeden Negyedszer került a szabadtéri játékok műsorára Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz. A premier érdekessége, hogy az eddigi négy bemutatóból háromszor, most is, Szalatsy István, a szegedi színház karmestere dirigált. Az előadás közreműködőinek létszámát tekintve, az idei program legnagyobb szabású vállalkozása volt: a száz tagú énekkar és a százhatvan személyes statisztéria mellett a fesztiválzenekar, az operaházi, debreceni, pécsi, a szegedi színházak balettművészeiből alakult tánckar és természetesen a szólisták együttese adta a látványos, színekben, mozgássokban bővelkedő, hatásos produkciót. A nagy közönségsikerű premier színpadi főszereplői: Turpinszky Béla, Házy Erzsébet. Gobbi Hilda, Gyi- mesi Kálmán, Király Levente és Berdál Valéria voltak. Az előadás főszereplői: Túr pinszky Béla és Házi Erzsébet Újdonságok ^ Kántor Sándoi műhelyében Kántor Sándor karcagi fazekas népművész, aki már oly sok sikert aratott, világkiállítási nagydíjat nyert munkáival, újabb formák-' kai gazdagította a nagymúltú nagykunsági fazekas népművészetet. A szakzsüri negyven új termékét bírálta el és találta alkalmasnak arra, hogy hazánkban és az ország határain túl gyarapítsa a magyar népművészet hírnevét. Az újdonságok között szerepel többek között a népművészeti tökfejre emlékeztető hangulatlámpa, amely színével és formájával egyaránt jól illik a modern lakásokba. Elkészült a malac bólés- készlet mintadarabja is. Az ötletes formájú kismalac hátán töltik be az italt és abból ürítik a poharakba. Első ízben készítettek alföldi szűröspásztort ábrázoló cserépfigurákat, kékmadaras tálakat, kakas és malacfigurákat, cserepeket. HAZAFELÉ (Foto: Nagy Zsolt) orosz osszony Tv-jegyzet A felszabadulás utáni magyar prózairodalom egyik legszebb gyöngyszeme Galambos Lajos az „Orosz asz- szony” című kisregénye. Az írás valamikor a hatvanas évek közepén született, először egy irodalmi folyóirat hasábjain találkoztunk vele, később a „Körkép” antológiában, majd egy szerzői elbeszélésgyűjteményben jelent meg. Szinte születésének pillanata óta tervezik filmre- vitelét, előbb nagyjátékfilm, majd később tv-film kereteiben. Végül ez utóbbi valósult meg, csaknem tízéves késéssel. Esztergályos Károly filmje pénteken este került képernyőre. Miről is szól a történet? Egy Szovjetunióban tanuló magyar fiú megismerkedik egy orosz kislánnyal. Szerelem, később házasság. Hazatérnek Magyarországra. A fiú főmérnök lesz, a lány akinek egyetemi tanulmányai félbeszakadnak, háztartásbeli marad. Hiába szeretnének gyereket, nem teljesül a vágyuk. Tánya, az orosz asz- szony, otthont, barátot, értelmes munkát keres — de ebben Bandi, a férje nem segíti őt, sőt gátolja. A férj lassan elhidegül,' pontosabban szólva eltávolodnak egymástól. Tánya boldogtalan, hazautazik a Szovjetunióba, hogy megtalálja önmagát. Miért? A kisregény és a film kérdése egyaránt ez. Miért nem sikerül ez a szépen induló házasság, miért nem tudott Tánya beilleszkedni, a férje miért nem segített neki, szóval miért és miért... Nehéz egyértelműen válaszolni. Tánya és Bandi szeretik egymást, életkörülményeik kedvezőek, a feltételek tehát látszólag rendben lennének. Csakhogy... Bandi mint szép babát, mint „hamvasarcú” kirakatbábüt szereti Tányát, nem a társát keresi benne. Tánya életéből így éppen az hiányzik, ami boldoggá tehetné. Életének nincs célja, értelme — napról, napra él. „Félember voltam” — írja férjének levelében ... S félember maradt, vallja be ugyancsak 6. Hiányzik a szerelem, hiányzik Bandi, s talán egy kicsit Magyarország is, ahol emlékeket szeretett volna keresni magának. „Mert emléke onnan van az embernek, ahol él...” Rendbejön valaha kettőjük ügye, sikerülhet még ez a házasság? Talán igen, talán nem. A tanulság azonban mindenhogy tanulság marad. Rosszul is, ostobán, önzőn is, lehet szeretni... Szép film — mondhatnánk, de több annál: izgalmas, lírai vitairat. Mindez elsősorban Galambos Lajos érdeme. Ami a rendező. Esztergályos Károlyt dicséri az a pontos, fegyelmezett, történethű átdolgozás, filmrevitel. Külön kell szólnunk a film két főszereplőjéről, Esztergályos Cecíliáról és Sztankay Istvánról. Értő, alkotó közreműködésük teszi teljessé — talán felejthetetlenné — a produkciót. Hérész Dezső Forgatják a MaC'kajatekot Nagyüzem a ihmsludiókbann „Nagyüzem” van a budapesti filmstúdiókban. A Hunnia Játékfilm Stúdió Vállalatnál javában folynak az utómunkálatai Makk Károly Macskajáték című filmjének, amely Örkény István nagy sikerrel játszott drámája nyomán készül. Keleti Márton halála után Mészáros Gyula vette át a népszerű daljáték, a Csínom Palkó forgatásának vezetését. Ugyancsak befejezéséhez közeledik Mihályfi Imre televíziós rendező első játékfilmje, a Pókháló is, valamint Sándor Pál „Régi idők focija” című alkotása. Szász Péter Egy kis hely a nap alatt címmel forgatja új vígjátékát. Üj alkotással áll a közönség elé Szálkái Sándor is. aki a Szélervé, meg a nagy hegy című filmet készíti, illetve Szörény Rezső, aki az Idegen arcokat forgatja. Kalandos, ro-t mantikus história lesz Zsurzs Éva alkotása, a Törökfejes kopja. Üj filmje elkészítésén dolgozik a Tízezer nap rendezője. Kosa Ferenc. A mű címe: Hószakadás. A Budapest Játékfilm Stúdió Vállalatnál az utómunkálatokat végzi Gyár- mathy Lívia, az Álljon meg a menet Rendezője, valamint Hintsch György, aki a Hét tonna dollárt forgatta. Kéz- di Kovács Zsolt irányításával folynak a Locsolókocsi felvételei. Bacsó Péter és stábja pedig a szereplőket válogatja új filmjéhez amelynek címe: Szikrázó, lányok lesz. SZ. LUKÁCS IMRE s AZ ÜT KEZDETÉN 9. Októberben született első gyerekük. Leány. Böske a szülőotthonból hat nap múlva jött, jól visetle anyaságát. Férje két hétre az ágyába mászott. — Máshoz sem értei, csak a gyerekcsináláshoz. Tudsz kenyeret adni? — harciaskodott a löttyedés- nek indult asszony, sárga foga villogott. — Több száj, kis kalács. — Szapora vagy, mint a nyúl. Megmutatom, teherbe esel. — Kamatyolnál éjjel-nappal. — A piát és a puncit szeretem a világból. — Húzd az orrodra. A Csillag tündökölt. Bevált a készpénzfizetés, Laci jól keresett. Tengernyi búza, mérhetetlenül sok kukorica termett. A jószágok szerencsét hoztak. A tanya körül malacok, tyúkok szaladgáltak. Gyerekágyat állítottak a sarokba, ruhákat vásároltak, edényeket, és telepes rádiót. Jutott italra is. Gyakran veszekedtek, Böske idegeskedett, sírt, fenyegette férjét. Csendesen telt két-há- rom hét, újra kirúgott a hámból. — Itt hagylak. Részeg trógerrel nem élek, fiatal vagyok, találok' jobbat. Eredj elvonókúrára. Járt. Rendelési napokon bort ivott, injekciót kapott. Szenvedett. Kinyúlt. Összetört gyomra, megundorodott az italtól, nézni se szerette. Hetekig tartott a kúra. Hallgataggá, komorrá vált, megbízhatóan dolgozott, készítették a sertéstápot, etettek, itattak, takarítottak. Napközben néhány órát otthon tölthetett, ellátta a gyarapodó háztájit. Aszályos nyár következett. Az emberek nehezen viselték. Tikkasztotta őket a hőség, verejtékükkel elcsorgott reményük. Hónapokig nem járt eső, az utakról szürke por szállt, hamuszínben takarództak a tanyák, a száradni aggatott ruhák estére olyanok lettek, mint a szikkadt sár. Szűkösen fize- tertt a föld. Nagy táblákban búza aranylott. A szem megszorult. Vörös kombájnok falták az életet, a csonttá száradt, megszámlálhatatlan darabokra töredezett földeken fojtogatott a hőség és a por csípős szaga. Meddő nyár verte a vidéket. A sertéstelepiek is csüggedtek. Elláttak az aszálybénított táblákra, a porba- fulladt utakra. — Oda az esztendő — mondta szomorúan a tenyeres-talpas Váracfi —, patikamérleggel oszthktják a búzát. — Böske most szenved — mondta Bugyi Laci. — Egy bögyörővel több lesz a családban. Lány volt, egészséges. A sertésgondozó meglátogatta őket a szülőotthonban. Nem örült, fiút szeretett volna mindenáron, elcsüggedt. Lógatta fejét. „Ez se sikerült? Másoknak ölébe hull minden — gondolta —, pénz, szerencse, nő, játsszák az eszüket. Gürizhetek a vakulásig, ennyi örömöm sincs az életben”. A Fényesnél haladt. Ajtaja tárva-nyitva. Érezte a sör kesernyés ízét, szájába tolult nyála, nagy kívánko- zás fogta el két korsó italra, életét adta volna érte. Benádalt. Zárórakor botorkált a határba. Nyári zápor hűtötte a levegőt, locsolta életre a földeket. Feketére váltott a por, nyelte a vizet, kortyolta mohón. Eltelt. Apró tócsákat hagyott a felszínen, felázott, puha, síkos lett az út, fekete, mint a reménytelenség. A Nap újra perzselt, szárította, párologtatta a földeket, szürkére sütötte az utakat. A három fa árnyéka zsugorodott. A kenyér is. Négy száj volt a családban. Böske koravénen sóvárgott a cselédházak, fiatal évei után. Sebtiben lába közé kapott két gyereket, és hány kopogtat? Befejezte életét. Keze-lába gúzsban, megbízhatatlan férfival oldalán. „Elmenjek? Hová? Kinek kellek két lányommal — gondolta —, ez a tróger mégiscsak az apjuk, egyszer talán megszereti őket, rendesebben viselkedik.” Megtartották a névadót, Novák Józsit és fiatal Gulyás Imrét kérték keresztapának. A két kislány egyszerre kapott nevet. Utána beültek a Fényesbe. Nyaranként udvarán folydogált a boldogság, sörrel rakatták tele az asztalt, jóízűen ittak. öreg Novák és felesége elégedetten tanyázott a fiatalokkal. —• Irigyellek benneteket, szíp életetek van — mondta a tehenész. — A mi korunkban ... el se tudom már sorolni. — Nem jutunk semmire — mondta veje hőzöngve —, a budiba gyűjtünk. — Üsd meg a szád. Két gyönyörű lányod, a tanya berendezve, választottam szobabútort, ötezerért. Micsoda pénz volt, nagy isten! — Anyám, a pénznek nincs értéke — avatkozott közbe Zsuzsa. — Egyre kevesebb. — Nincs? — Nincs. Zsuzsa elegánsan, feltűnően trónolt Józsi mellett. Érdeklődéssel kísérte a pincér mozdulatait, szemrevette a vendégeket. Múlt az idő. — Fáj a fejem — szólt később. — Vizsgáltasd meg magad az orvossal — mondta No- vákné —, annyiszor panasz- kodoL A traktoros fizette a számlát. Elköszöntek. — Megjátssza a nagyságosasszonyt —, panaszkodott Böske —, neki büdösek vagyunk. — Ne tüzelj, lányom! A békességet keresd inkább. — Ö is két lyukat hord, ha éppen nincsen teli. — Csúnya szád van. Ittak. Novák magasra emelte kezét, a pincérnek körbemutatott, pogácsaarcáról dőlt az elégedettség. — Kávét kérjél — mondta felesége —, annyira szeretem. — Hozzon duplát is. Az asszonyok elvitték a kicsiket, a férfiak vedeltek tovább. Laci éjszaka ért haza, ittasan feleségére mászott, hiába tiltakozott. — Csinálok valódi kölykök Monya lesz. Csinált. Húsvét táján született. 1 (Folytatjuk)