Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-10 / 186. szám
1973. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Évfordulójárvány ? Az Élet és Irodalom múltheti számában „Kerek évforduló” címmel a következő sorok jelentek meg: „Megint jelentkezett egy város: kerek évfordulóját ünnepli, s ebből az alkalomból iskolát, művelődési házat, új lakótelepet épít. A város alapításának kilencszáz éves fordulójára kíván így emlékezni. Nagyszerű dolog ez! Nemrég ünnepelte egyik városunk fennállása ezredik évfordulóját, a másik nyolcszázadik, a harmadik hatszázadik, Budapest pedig — mint tudjuk — századik születésnapját. Eleink ezek szerint mind a huszadik század hetvenes éveire gondoltak, mikor az első várostelepülések alapjait lerakták, s a hajdani királyok is mind ilyen előrelátók voltak, amikor alapítóleveleket állítottak ki: legyen azoknak ott a huszadik század hetvenes éveiben ünnepelnivalójuk. Így történhetett, hogy városaink időszámításunk után a 970-es, az 1070-es, az 1170- es, az 1370-es, és végül az 1870-es években alakultak. Nagyszerű városalapítási tervgazdálkodás ez! Persze, el tudnánk képzelni azt is, hogy az új lakóépületeket, kórházakat, iskolákat, óvodákat, művelődési házakat egy-egy város fennállásának mondjuk 971-ik vagy 876-ik vagy 543-ik évében emelik. Aminthogy szerencsére így is van: a megújuló, szebpnél szebb városok egész sora bizonyítja, hogy az építéshez, sőt még az ünnepléshez se kell feltétlénül kerek évforduló. Ezt az ünneprontónak látszó kis cikket is lapunk és szerzőnk fennállásának egyáltalán nem kerek évfordulóján irtuk egy megható, ám teljesen fölösleges évforőu- lójárvány ellen." Tekintve, hogy megyénk székhelye a városalapítás 900. jubileumára készül, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy a „szerzőnk fennállásának egyáltalán nem kerek évfordulóján” írStt sorok valóban helytállóak-é, tényleg „fölösleges évfordulójárvány” fertőzi az embereket, vagy egészen másról van szó? Igazat adok az ÉS munkatársának abban, hogy „az építéshez, sőt még az ünnepléshez se kell feltétlenül kerek évforduló.” Valahogy azonban úgy alakult, hogy a kerek évfordulóknak nagyobb a varázsuk, mint a többinek. így van ez a magánéletben, s így a társadalmi, nemzeti ünnepeink tekintetében is. Nincs ebben semmi kivetnivaló, csupán akkor, ha valaki — mint jelen esetben az ÉS glossza szerzője — összetéveszti a célt az eszközzel. Az ünneplő városok lakói ugyanis nevezetes jubileumaikat nem célnak, hanem eszköznek tekintik a szebb, kulturáltabb élet megteremtéséhez, a szűkebb haza értékeinek, haladó hagyományainak közkinccsé tételében. Látszólagos jogos az ellenvetés: minek kell ehhez kerek évforduló, hiszen társadalmunk egésze nap mint nap ezekért a célokért fáradozik. Valóban így igaz. Igaz viszont az is, hogy a jubileumi készülődés erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt számottevő többletet ad ehhez, Ha az ÉS glossza írója tanulmányozta volna ezt a pluszt, vagy ha egyáltalán eszébe jut, bizonyára más gondolatokat vet papírra. Miről van szó? Csupán példaként említve: Szolnok és a megye lakossága egymillió forintot jóval meghaladó összeget juttatott már eddig a jubileumi emlékmű költségeinek fedezéséhez. A képzőművészeti alkotásokban szegény megyeszékhelyen ilyen mozgalom még sosem volt. Korábban is szorgalmazták, hogy a város üzemei fogjanak össze a gyermekintézmények fejlesztésére. Ilyen eredménnyel viszont sosem járt ez a kezdeményezés, mint most: a harmadik „jubileumi óvoda” felépítésére kötöttek szerződést. A, sokirányú társadalmi munka sosem volt ilyen gyümölcsöző, mint a jubileumi készülődés során. Egyéb példák sokaságával bizonyíthatnánk, hogy a város és a megye lakói a nevezetes jubileum alkalmával értékes ajándékkal kedveskednek a megyeszékhelynek, kifejezve ezzel kötődésüket a szűkebb haza, s elkötelezettségüket a nagyobb közösség iránt. Amit tesznek, abban éppen az a szép, hogy átlagon felüli, bizonyos értelemben olyan áldozatvállalás, amit nem lehet napról napra, évről évre vállalni. S hogy mindezt „fölösleges évfordulójárványnak” tartja az ÉS? Na és... ? ' S. B. Savaria nyári egyetem A megnyitó előadást Bond or József tartja A Savaria rendezvénysorozat kiemelkedő eseményeként az idén hatodik alkalommal rendezik meg Szóm. bathelyen. augusztus 12. és 24. között, a Savaria nyári egyetemet. Ezúttal a hagyományos művészeti-történeti szekció mellett, urbanisztikai tagozat is nyílik. A korunk aktuális társadalmi-gazdasági kérdésével foglalkozó téma iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg: a hazaiakon kívül szovjet. NDK-beli, jugoszláv, csehszlovák, osztrák és olasz városok vezetői, építői jelezték érkezésüket. A megnyitón „Az építőipar és a városépítés problémái Magyarországon” címmel Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter tart előadást A rekonstru! có után Modern színhíz Sopronban Az év végére elkészül a soproni színház rekonstrukciója. A jelenlegi színház első épületeit Löszl Ferenc bécsi műépítész tervei alapján 1841. október 9-én adták át rendeltetésének. A színház csakhamar kicsinek bizonyult, ezért Medgyasz- szay Benkő István tervei szerint 1909-ben átépítették. A második világháborús károk kijavítása után csakhamar visszatért a színi élet Sopronba: a Gördülő Opera, a Déryné Színház, a veszprémi és a győri színházak művészei, valamint kitűnő műkedvelő együttesek léptek fel színpadán. A 60-as évek végén a színház átalakítása ismét napirendre került. 1971-ben felvonultak az építők, hogy dr. Kocsis Iván tervei alapján felújítsák a színházat. Korszerű színpadi világítási technikát szerelnek fel. Új *berendezést és központi fűtést kap a színház, amelynek felújítása több mint 20 millió forintba kerüL A MAGYAR ÉS SZOVJET televízió .,Fele-fele" címmel színes tv-shaw-t készít. A felvételek egy részét a Duna-parton forgatták. Képünkön: Ének a hajótetőn. Lehocz- \ ky Zsuzsa, Farkas János, Kovács Zsuzsa, Harsányt Frigyes, Felföldi Anikó, Németh Sándor. ’ A tudomány társadalmi hasznossága Beszélgetés János-y Lajos akadémikusai A technika olyan régi, mint maga az ember, hiszen az emberréválást az első szerszám elkészítése jelentette. Bolygónk arculata évezredek folyamán, a tudomány fejlődésével teljesen átformálódott. E változások kilencven százaléka azonban az utolsó három emberöltő alatt ment végbe. A tudományok fejlődése termékanyí- tőleg hatott az emberi társadalom fejődésére is. János- sy Lajos professzorral folytatott beszélgetésünkkor e hasznos kölcsönhatás kérdéseiről volt szó. — Milyen szerepet játszik az ember a tudomány és a társadalom formálásában? — A társadalom az őskorban akkor kezdett kifejlődni, amikor elkezdődött az emberi munka. Bizonyára nem túlzás, hogy a munkával együtt kezdetleges formában megjelent a tudomány is. A tudományos gondolkodás egyrészt a természet, másrészt a társadalom összefüggéseinek a megértésével foglalkozik. Korábban a különféle jelenségeket a természet által, vagy a vallásos felfogá- súak Isten által adottnak tekintették. A gondolkodó ember azonban ebbe nem nyugodott bele és firtatni kezdte, hogy mik azok a valódi összefüggések, amelyek a jelenségek mögött állnak. A társadalomtudományoknál sok esetben kiderült, hogy azokat az adottságokat, amelyek látszólag kívülről,meghatározottak, tulajdonképpen a társadalom, tehát az ember határozza meg. A tudományos tevékenység nemcsak egyszerű kíváncsiság. A jelenségek mögötti összefüggések megértésével egy lépéssel továbbjutunk és a megértés birtokában környezetünket meg is tudjuk változtatni. A társadalomban az összefüggések megértése hasznos társadalmi változásokat idézhet elő. A természeti törvények megértése pedig lehetővé teszi, hogy a természeti erőket fél tudjuk használni saját célunkra. Ha kissé romantikusan azt mondjuk, hogy az ember legyőzi a természetet, akkor ez csak részben felel meg a valóságnak. A természetet nem lehet legyőzni. a természeti törvények tőlünk függetlenek és minden körülmények között érvényesek. Azonban e törvényszerűségek kihasználása igen hasznos lehet mind sajátmagunk, mind az egész társadalom számára. — Milyen példákat tudna mondani a felismerésre, a megértésre és a megvalósításra? A múlt században mélyreható és aprólékos vizsgálatok az elektromosság különböző tulajdonságainak megértésére vezettek. Csakis a törvényszerűségek megértése birtokában sikerült később elektromos gépeket és automatákat konstruálni, amelyek nélkül a mai társadalom már elképzelhetetlen. Érdekes mozzanat volt Maxwell- nek egy látszólag apró felfedezése, amely az akkori elektromágneses elméletnek egy látszólagos ellentmondására mutatott rá. Maxwell elméleti úton megmutatta, hogy hogyan lehet az elektromágneses egyenleteket úgy módosítani, hogy az ellentmondás eltűnjék. Ez a módosítás technikailag az egyenletekben egy további tag bevezetését jelentette. — A tudomány fejlődésének gyorsasága napról-nap- ra fokozódik. Szinte már úgy tűnik minden jelenségre magyarázatot kaptunk és nincs mit felfedezni. Véleménye szerint a mai tudomány milyen feladatok megoldása előtt áll? ; ' — A felsorolt példák jól mutatják, milyen fontos szerepe van a tudománynak és annak alkalmazásának társadalmunkban. Ma sok vonatkozásban egyre nagyobb szerepe van az atomenergiának. A mai tudomány legnagyobb és egyelőre teljesen megoldatlan feladata a következő: Fejlett technikánk segítségével természeti kincseinket félelmetes gyorsasággal használjuk fel és félő, hogy ha ez így megy tovább, akkor üresre esszük „éléskamránkat” és utána éhen- halunk. A természet- és társadalomtudományok legnagyobb feladata az emberi tevékenység olyan keretekbe irányítása volna, hogy ez a fenyegető perspektíva ne valósuljon meg. B. M. SZ. LUKACS IMRE: AZ ÜT KEZDETEN 7. örült a csóknak, az ölelésnek, mint az éjszakák után a reggeleknek. Hiányuk, elmaradásuk fájt, növekedett volna szenvedéssé. A kéz is, mintha övé lenne, amikor mellét tenyérrel takarta, mégsem az, ingerlő, idegesítő, idegen test. Ölét simítja. Csúszik térdtől feljebb, tolja a vért, meleg, lüktető hús, kiáltani kellene, ezt nem szabad, mit gondol róla, száját szájával tapasztja, mégis jó így szorosan. Szeresse! Rájuk zuhantak a cselédházak roggyant tömbjei, a major valósága, a szinte hihetetlen és gyötrő reggeli ébredés. Lélegzett a major, másik élet, parancsoló, szétválasztó, ami mindent tovaűz. Elvesztették egyszerűségüket a volt pillanatok, a természetesség, a pír, a szégyen és a bűn ruháját öltötte. Elhagytak magukból valamit, amiéit megszülettek. — Ne gyere tovább! Apám agyonüt. — Este a kápolnához jövök — súgta a lány fülébe —, el ne maradj! Szépen fénylett a vidék fölött, őrködött. Megtermett dombon téglákból rakatták a karcsú templomocskát, hegyes tornya messzire látszott tiszta időben. Olajsövénnyel, orgonafákkal alkottak kerítést, felfogta a homokos föld megújuló ostromait. s kizárta a világot, ^pld pázsitot növesztettek körül. Tomaj. Kápolna. Kukástanyák. Hová tűntek az időben? És mivé válunk? Hányszor mentem melletted kicsi templom, telten áhítattal. reménnyel. A gróf földjére jártam, napszámba. Szürkén fénylő gyalogút, múltam. Hová, mivé merültél? A templomok is öregszenek. Elevszítik színüket, pergetnek meszet, vakolatot, élő sebként lüktet pirosló téglájuk. Beroskad a tető, törik a cserép, lyuk tátong az égre, megnövekszik. Töredeznek ablakai, otthont adnak szélnek, viharnak, pusztulásnak. Gyerekek játékszere, Po- tornai Zsuzsa, Potornai Bandi, Novák Józsi, Novák Tercsi, Potornai Béla, Potornai Ferkó és Novák Böske világa. Üresen, szánalmasan, rogyadozva állott a kápolna, trágárságokkal firkálva falai, a kripta beomolva, benőtte a fű gaz. Bugyi Laci a kápolna ajtajában ült. Ellátott az útra, senki. Tudta, jön a lány. Fiatal volt az este. Amikor megérkezett, hozzáhúzódott. — Félsz? — Nem. — Sötétben jártál erre? — Jártam, játszottunk itt. — Tőlem félsz? — Tőled se. :— Az jó — markolta mellét és fénylett az arca. — Mással feküdtél ? — Mit képzelsz?! A fiú csókolta, fogdosta, Böske nem ellenkezett. Ültéből hátára fektette, ölét markolászta. — Meglátnak — mondta riadtan —, apám agyonver. — Ne félj, senki se tudja meg. Ne ___ E lhagyták örömüket. Tompán, erőtlenül, öregebben ölelték egymást, Böske siratta, sájnálta lányságát. — Fájt? — Kicsit. — Akkor miért sírsz? — Mit gondolsz rólam — igazgatta görbe lábán ruháját —; gerincre dűtesz, mint a malacokat? — Hason jobb? — Aljas vagy. Mi lesz velünk? — Elválik jövőre. — Megyek — mondta a legkisebbik Novák lány —, csodát tesznek, ha megtudják. — Nem látnak beléd. Vasárnap eljövök. Haldoklóit az ősz. Meztelenkedett a határ, ruháját cibálta november. Böske mosótt. A konyha földjén halom ruha, széken teknő. Szülei megjöttek az istállóból. főzéshez készülődtek, tűz tágította a kályhát. No- vákné megdermedt. Fordult vele a világ. Véletlenül pillantott a mosnivalóra, meglátta a ruhát, amit használtak „olyankor”. „Szent Isten, — gondolta —, ennek befűtöttek.” — Mit tettél, cafat? — kiáltotta. Markolta a kis ruhadarabot, a teknő közepébe csapta. — Apád megöl. Istenem, micsoda szégyen. Férje meghallotta, belépett. Nézett rájuk, nem értett semmit, ösztönei szították dühét. — Mi van? Csend. A lány szeme es- dekelt, anyját nézte. — Na! — ordított Novák, emelte kezét. — Megkukul- tál?! — Böske bajban van. — Micsoda?! — Ügy maradt. — Kitől, te ringyó? Ki csinált fel? — Nem mondom meg — remegett a hangja —, ha agyoncsap, akkor se. — Ugass, mert megöllek! — Soha! Hatalmasat ütött. Lánya elterült a vizes földön, zokogott Kék szeméből kék tenger támadt. — Hány kurva lesz a családban? Mi? — bakancsával rugdalta. Felesége nyakába csimpaszkodott, sírt, könyorgött, kiabált. — Ne bántsd, hülye állat, belehal! Kirugdosod a köly- kit — taszigálta, lökdöste a szobába. — Jobb a szülésnél, ide nem jön zabigyerek — ordított az öreg tehenész —, Jóskát tönkretette az a ri- banc, Tercsit úton-útfélen koppingatják, ez is gyereket csináltat? Hátán a tojáshéj, de kúrelni már szeret. — Fogd a mocskos pofád! ‘Ide csődíted a téeszt, hogy röhögjönek rajtad? — Kelj fel, szerencsétlen, megfázol! Hallod? — szólt Novákné. Alig mozdult, összekucorodott. — Atyaisten! Vérzel! — Lehajolt lányához, felemelte, támogatta a szobába, ágyra fektette és férjére kiáltott. — Eredj ki, barom! Látod, mit csináltál? Lemosta a vért. Tapogatta hasát. — Hány hónapos? — Kettő. — Elmegy tőled, csak bajod ne essék. Este szülőotthonba szállí- ‘ tották. Teherautó zúgott a majorban, Novákné elintézte, hogy bemehessenek a faluba. (Folytatjuk)
