Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

1973. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megtermett as or&ság kenyere A tavalyinál 5—6 százalékkal nagyobb a gabonatermés — Az országos operatív bizottság ü ése a MuM-ben Országszerte befejeződött az aratás, amely idén 8—10 nappal később kezdődött, de egy héttel korábban befeje­ződött. mint az elmúlt év­ben. — mondotta dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tegnap a MÉM- ben. a mezőgazdasági mun­kák meggyorsítására létre­hozott operatív bizottság ülésén. Az idei esztendő jó gabo­natermést hozott. öt-hat százalékkal több gabonát takarítottak be a gazdasá­gok, mint 1972-ben, s az eredmény értékét csak nö­veli, hogy a termőterület 3 százalékkal kisebb volt a tavalyinál. A mezőgazdasági nagyüze­mek teljesítették, illetve túl­teljesítették termelési tervei­ket Megtermett az ország kenyere, tartalékok képzésé­re is van lehetőség, sőt ex­portra is jut a gabonából. Elé­gedettek a mezőgazdasági szakemberek a termés minő­ségével: a gabona hektoliter súlya — ez a fontos minősé­gi mutató — országszerte 80—81, ami a sokévi átlagnál lényegesen jobb eredmény­nek számít. A sikértartalom is nagyobb, mint az elmúlt években bármikor. ; I ; A felvásárló vállalatok 5j augusztus 5-ig /250 ezer I vagon gabonát vettek át, ?! a*n£g tavaly összesen 247 ezer vagont vásároltak. Takarmánygabonából 17 ezer vagon nyit vettek át. 1 Az idei terméseredmény azt jelenti, hogy a hazai me­zőgazdaság tíz év alatt meg­kétszerezte a gabona termés­hozamokat Az idei jó ter­mést részben annak tulajdo­nítják. hogy a Bezosztáia I. búza mellett nemrégen ter­mesztésbe fogott még na­gyobb hozamú szovjet búzák beváltak a gyakorlatban. Ja­vult a műtrágyaellátás, és a gabonatermő terület 75 száza­lékán korszerű vegyszerekkel irtották ki a gyomokat. A kombájnokat messzemenően kihasználták a gazdaságok: 3 ezer aratócséplőgépet adtak kölcsön egymásnak. A legújabb típusú kombáj­nok száma növekedett, ezek a gépek idén 500 ezer hek­tárról takarították be a termést A miniszter első helyettese hangsúlyozta: további lehe­tőségek vannak a gabona- termesztésben: ezt bizonyítja, hogy országszerte különbsé­gek mutatkoznak a termés­átlagokban, — hektáronként 25—55 mázsa között váltako­zik a termés — sőt helyen­ként még annál is nagyobb — ami azt jelenti, hogy le­het javítani az eredménye­ken. Elégedettek a mezőgazdá­szok az őszi betakarításé nö­vények érésével is. v A kukorica érése egy hét­tel előbbre van, mint ta­valy ilyenkor. Az Alföldön már általános a silókuko­rica betakarítása, a Du­nántúlon pedig a jövő hé­ten indul ez a munka. A gazdaságok megkezdték a betakarítást követő talajelő- készíntő munkákat. — Erre most van lehetőség, és ki le­het használni a gépeket az őszi betakarítás újabb mun­kacsúcsáig. Szomjazó földek Ismét beköszöntött a káni­kula, az utóbbi tíz nap alatt nem volt számottevő csapa­dék a megyében. A hőséget alaposan megsínyli — az egyébként jó termést ígérő — növényzet. Azt , hihetnénk, hogy az öntözési Iehetőségelf- kel rendelkező gazdaságok szivattyúi, öntöző gépei tel­jes kapacitással, éjjel-nappal dolgoznak. Sajnos, nem így van. Elgondolkoztatóak a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság legutóbbi, az öntözés helyzetéről szóló adatai. Az állami és közös gazdaságok az idén 70 419 hektár öntö­zésére kötöttek szerződést, augusztus elsejéig azonban csak 55 731 hektárnyi földet öntöztek. A leszerződött és az öntözött terület is jóval ke­vesebb a tavalyinál. Pedig az akkori is jelentősen elma­radt a lehetőségekhez, szük­séglethez viszonyítva. Az idén még inkább. A megyé­ben ugyanis 75 ezer hektár­nyi terület öntözésére van lehetőség. A gazdaságok ve­zetői, szakemberei tehát a szerződéskötés időszakában is óvatosak voltak. Az öntö­zőművek most csak 80 szá­zalékban vannak kihasználva. A vizüg-i igazgatóság ada­taiból kitűnik, hogy a karca­gi és a mezőtúri vízgazdál­kodási társulathoz tartozó gazdaságok 1924. illetve 2389 hektárral kevesebb területre juttatták el a mesterséges csapadékot, mint amennyire leszerződtek. A tiszasasi Rá­kóczi Tsz 500 hektárt tud­na öntözni, azonban csak 20Ó hektárra adott vizet. A ti- szainokai Szabadság Tsz-ben sem élnek a lehetőségekkel. Sajnos, tovább lehetne sorol­ni a rossz példákat. Az öntözővíz jótékony ha­tása közismert, a növények bőven meghálálják a több­letköltségeket. Sokan mégis ennek ellenkezőjére hivat­koznak. Szerintük nem térül meg az öntözés költsége a többlet termésből. A eibak- házi Vörös Csillag Tsz közis­merten a legjobban gazdál­kodó szövetkezetek közé tar­tozik a megyében, öntözési lehetőségei rosszabbak, mint másutt, mert az átlagosnál magasabb költséggel jut víz­hez: mégis teljes kapacitás­sal öntöz. Ügy látszik, a Qi- bakháziaknak megéri. Mások munkaerő hányra hivatkoznak, pedig kellő szer­vezettséggel, átcsoportosí­tással az öntözéshez is juttat­hatnának munkaerőt. Augusztus első fele az az időszak, amikor még érdeme^ a kukoricát, cukorrépát és a takarmánynövényeket öntöz­ni. A mesterséges csapadék még kellően hasznosulhat. Ezért a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezési osztálya, a VÍZIG, a vízszol­gáltató vállalat és vízgazdál­kodási társulat szakemberei felkeresik azokat a gazdasá­gokat, melyek a vízjogi en­gedélyeiket 80—90 százalék alatt használják ki. Igyekez­nek meggyőzni őket állás­pontjuk helytelenségéről. Sok gazdaság nem fordít elég gondot az öntözésre: noha az ésszerű gazdálkodás azt követelné, ne nézzék öl­be tett kézzel, hogy szomjaz­nak a földek. < ► M. L. Aczél György a párt Központi Bizottságának titkára Szolnokon Megnövekedtek feladataink az ideológiai munkában (Folytatás az 1. oldalról.) ta: „Ez egy mintaüzem, melynek nemzetközi ver­senypályán a helye.’’ A Tiszamenti Vegyimű­vekben tett látogatás után Aczél György és kísérete megtekintette a Szolnoki Galériát, ahol Barta László, a városi tanács elnöke és Kaposvári Gyula muzeum- igazgató fogadta őket. Zá- dor István kiállításának megtekintése mellett Aczél György zsúfolt programja ellenére szakított időt arra is, hogy a Damjanich mú­zeum tulajdonában lévő ér­tékes festmények közül né­hány híres alkotást meg­nézzen. A Galériából a művészte­lepre vezetett Aczél György útja. A közös műteremben a művészek fogad­ták őt. Nevükben Szabó László szobrászművész kö­szöntötte a vendégeket. Be­szélt arról, hogy a párt po­litikája szellemében az em­berközpontú, szocialista mű­vészet felvirágoztatása a céljuk. A művészekkel való talál­kozáson sok mindenről szó volt. így például arról, hogy nemcsak állandó lakással egybeépített műtermeket kellene fenntartani, hanem olyanokat is, melyekbe csak bizonyos időszakokra hívná­nak meg művészeket. Ez jó hatással lenne mind a mű­vésztelepi kollektívára, mind az ide érkezőkre. Erre néz­A Központi Bizottság titkára Simón Ferenc szobrászművész műveivel ismerkedik ve már vannak jó tapasz­talatok, hiszen a század el­ső felében a képzőművészek színe-java megfordult Szol­nokon. Felvetődött az is, hogy a Galériát jobban ki kellene használni, esetenként otthont adhatna országos érdeklő­désre számottartó kiállítá­soknak. Nem törvényszerű ugyanis, hogy a kulturális élet eseményeinek zöme a fővárosba koncentrálódjon. A Központi Bizottság tit­kára a beszélgetés után fel­kereste Chiovini F erenc, Szabó László, Simon Ferenc, Bokros László, Fazekas Magda és Meggyes László műtermét. A látottak alap­Pillanatkép a Szolnoki Galériában tett látogatásról ján — arra utalva, hogy a absztraktnak — tréfálkozva nyugati művészeti berkek- jegyezte meg: „Szolnok Fá- ben hátat fordítottak az rúzzsal szinkronban van.” Aktívaülés a megyeszékhelyen A zsúfolt program betető­zéseként Aczél György teg­nap délután előadást tartott a megyei pártbizottság szék­házában rendezett aktívaülé­sen. Több száz hallgató előtt ideológiai és művelődéspoli­tikai kérdésekre adott vá­laszt. Többek között beszélt arról, hogy megnövekedtek feladataink az ideológiai munkában, melyet a nem­zetközi osztályharc bonyolult feltételei között folytatunk. A békés egymás mellett élés politikáját a burzsoázia nem jószántából fogadta el. A szocializmus, és elsősorban a Szovjetunió fejlődése kényszerítette a realitások felismerésére a burzsoázi­át. Nagy jelentőségű Európai népei számára, hogy a II. világháború óta béké­ben élhetnek, és a földrész történetében, mióta írott tör­ténelme van. ez a leghosz- szabb békés időszak. A nem­zetközi osztályharchoz tar­tozó és legfőbb eredmény a vietnami béke, amely egyben az Egyesült Államok történe­tében az első háborús . vere­ség. A tizenhét milliós hős vietnami nép győzelme is a reálpolitika elfogadtatását se­gítette elő. Az USÁ-ban is folyik a harc a reálpolitikát és az irreálpolitikát képvise­lő erők között. Majd arról szólt Aczél elv­társ, hogy a békés egymás mellett élés viszonyai közt milyen erőt jelent a prole­tár internacionalizmus és milyen hátrányt, ha a szo­cializmus építése közben fel­merülő problémákra nem a marxizmus—leninizmus alap­ján keresik a megoldást. A szocialista építés nemzeti keretek között folyik, sorsa Aczél elvtárs előadás közben azonban elválaszthatatlan a szocializmus erőinek nemzet­közi összefogásától és össze- fofrottságátóL Ezután a közoktatásról be­szélt Aczél elvtárs. Többek között megemlítette: a tanár­képzésnél azokat kellene előnyben részesíteni, akik az állammal szemben kötelezett­séget vállalnak, hogy ott töltenek be nevelői állást, ahol szükség van rájuk. Utó­végre több megyében nincs sem egyetem, sem tanárkép­ző főiskola, pedagógus vi­szont jócskán hiányzik. Szólt arról is, hogy felül kellene vizsgálni a gyakorló- iskolák hálózatát. Azok ugyanis sem a tanulókat, sem a szemléltető és kísér­leti eszközöket tekintve nem tükrözik a tényleges iskolai helyzetet, nem a hétköznapi valóságnak megfelelő körül­mények között képezik a le­endő pedagógusokat. A jobb képességű, jobb magaviseletű tanulókat általában odairá­nyítják, s ezeket az intézmé­nyeket az átlagosnál sokkal jobban felszerelik. Ezáltal a gyakorlóiskolák és a való élet között nagy a különbség. Mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra — mon­dotta Aczél György a továb­biakban —, ezért rendkívül megnő a közművelődés sze­repe. Nálunk már mindenki­nek van megfelelő ruhája, nincsen, élelmezési gondja. Tömegméretekben viszont megoldatlan ’ kérdés: hogyan éljünk értelmesen a megnö­vekedett szabad időnkkel. Társadalmunk’ fejlődése elér­kezett oda, amikor erőtelje­sen lép fel az új, szocialista életforma igénye. Mi eluta­sítjuk — hangoztatta az elő­adó — a „fogyasztói” tár­sadalmat. mi azért dolgo­zunk. hogy ne csak fogyasz- szunk, hanem értelmesen, tel­jes embert életet élhessünk, az egész társadalom és a magunk javára,’ Azt kellene minél szélesebb körben elérni, hogy a fo­gyasztási javak az értelmes élet eszközei legyenek, s ne váljanak életcéllá. Nem az jelenti egy-egy ember érté­két, hogy milyen anyagi ja­vakkal rendelkezik, van-e autója, víkendháza, vagy nincs, hanem az: mit tesz a közösség boldogulásáért. Szo­cialista távlatokat, és értel­mes, konkrét közeli célokat kell ezért az emberek élé tűzni. Befejezésül arról beszélt a Központi Bizottság titkára, hogy a tömegeket be kell vonni a művészet vonzáskö­rébe. Hangsúlyozta, hogy a művészet a szocialista társa­dalom számára nem áru. Nem az a lényeg például, hogy mennyit fizet rá az ál­lam egy-egy színházjegyre, hanem az, hogy minél töb­ben járjanak színházba, azaz minél többen művelődjenek. Akkor ugyanis, ha a nép egésze jártas a művészetek­ben, könnyebben fejlődik ma­ga a művészet is. Miután Aczél elvtárs meg­adta a hozzá írásban eljut­tatott kérdésekre a választ, dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára zár­szavával befejeződött az ak­tívaülés. Aczél György az esti órák­ban visszautazott Budapestre^

Next

/
Oldalképek
Tartalom