Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
1973. augusztus 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i. 3 Teljesítették a szociális7a szerződést Határidő előtt elkészült a Kolozsvári úti felüljáró Avatás augusztus 17-én Lassan szolnoki történelme is van a Közlekedési Építő Vállalatnak. Több mint húsz éve, a Tiszamenti Vegyiművek építéséhez költözött főépítésvezetősége, építési részlege Szolnokra, s azóta dolgoznak a városban, a megyében és a környéken. 1950-től napjainkig sokmindent építettek a városban, legutóbb a November nak még, — de már az utolsó csigalépcsőt építik be. A szép ívű, 192 méter hosszú felüljáró ott nyújtózik már a régi, bontásra váró mellett, a kanyargó vasúti sínek fölött. Az UVATERV; Huszár Gyula tervező munkája, ő volt a November 7 felüljáró tervezője is. A régi felüljáró még munkát ad. A jövő év nyaErdci Mihály (középen) és brigádjának tagjai Romány Béla és Katona András. Az utolsó lépcső lapjait szerelik 7 felüljárót. Annak elkészültekor azonban már új munkahelyre vonultak, a Kolozsvári úti felüljáró építéséhez 1971-ben kezdtek. Még a tavaszon is úgy volt, hogy a határidő ezév október harmincadika. Márciusban aztán a KPM Közúti Igazgatóságán húszonegy vállalat, illetve szervezet szocialista szerződést kötött a felüljáró építésének meggyorsítására. — A régi felüljáró két forgalmi sávos, hat méter széles volt, az új pedig négy forgalmi sávos, két gyalogjáró tartozik hozzá. A szélessége 18 . méter 40 centiméter. Jurcsó János építésvezető örül. Emberei ugyan dolgozrára bontjuk le. Nehéz hidat, felüljárót bontani. Ráadásul vasúti sínek fölött van, vigyázni kell a vasút berendezéseire is. Már állványozunk a bontáshoz. A százhúsz ember, a KÉV munkásai tehát még elég sokáig maradnak. Erdei Mihály Gagarin brigádja hat vasbeton-szerelőből áll. A délelőtti tűző napon éppen az utolsó lépcső fellépő lapjait szerelik. — Igyekeztünk jól dolgozni, mert látjuk, hogy hatalmas forgalom vár erre a hídra. Hatan vagyunk a brigádban, törökszentmiklósi, rákóczifalvi emberek, összeszoktunk, törzsgárda tagok vagyunk a KÉV-nél. A November 7 felüljáró építéséFöldes András, az ácsok brigádvezetője — sóskúti — t Foto: n. zs. ért ez a hosszú fiatalember, Katona András miniszteri dicséretet kapott, én meg a helyettesemmel a harmadik Kiváló Dolgozó jelvényt. — Azt mondják, sok szabad szombat, és vasárnap is „benne” van a felüljáróban. — Igen, volt olyan is, hogy nem lehetett abbahagyni a munkát. — A szocialista szerződés valóban meggyorsította az építkezést, — mondja Jurcsó János, az építésvezető. — A beruházó, az alvállalkozók sora nagyon igyekezett. Pontos munkaszervezési terv készült, ebben minden részmunka határideje szerepelt. Nehezen, de megtaláljuk Földes Andrást,, az ácsok tizenhat tagú szocialista brigádjának vezetőjét. — Az ácsmunka itt a legnagyobb. Huszonötezer légköbméter állványt építettünk. Augusztus 17-én avatják az új felüljárót. Egy szocialista szerződésbe foglalt összefogás, a jó munka eredménye, hogy hamarosan megindulhat rajta a forgalom. Több mint két hónappal a határidő előtt. Nyitva áll-e a világ ? Köztudott hogy egyetemeinken, főiskoláinkon bizonyos szakokon többszörös a túljelentkezés. Sok fiatalt nem tudnak felvenni. Gond: hová, merre? Ez az a szabad érvényesülési lehetőség, amiről olyan sokat beszélnek? — vágják a társadalom szemébe. Felvetődik tehát a kérdés: igaz-e, amikor azt mondjuk: a mai fiatalság előtt nyitva áll a világ, azaz korlátlan az érvényesülési lehetőség? Hiszen az említett példák ennek éppen az ellenkezőjét, a gyakorlati korlátokat, akadályokat bizonyítja. Határozottan állíthatjuk: igaz, hogy a mai fiatalság előtt nyitva áll a világ! Csakhát — mint az élet más jelenségei — ez a kérdés sem olyan egyszerű, mint a jelszó, hanem ahány ember, annyiféle a megoldás. Ez se aszfalt, sima út, itt is meg kell küzdeni az eredményért. Mi dönti el végül is ma egy fiatal sorsát? Sok tényező együttesen. De egy olyan társadalmi tényező ma már tényleg nem számít, ami a múlt rendszerben viszont alapvetően meghatározta az érvényesülést: a származás. Hiszen az idősebb korosztály még nagyon jól emlékszik arra, hogy bizonyos állások abban az időben hermetikusan eí voltak zárva a munkásgyerekek elől. Az egyetemi hallgatók között a munkás- származásúak aránya százalékokkal alig volt kifejezhető. S ha most néha elégedetlenek is vagyunk, mert az egyetemen tanulók között még mindig nem kellő arányt képviselnek a fizikai dolgozók gyermekei, azért a múltat és a jelent össze se lehet hasonlítani. Mégis, az is előfordulhat, hogy egy — egyébként a felvételi követelményeknek megfelelő — fizikai dolgozó gyereke is kimarad az egyetemről felvettek közül. Mi lehet ennek az oka? Társadalmunk jellegéből fakad, hogy arra törekszünk: mindenki az adottságának, a képességének, az igényének megfelelő posztot foglalja el társadalmunkban. Ilyen értelemben „mindenki előtt nyitva áll a világ”. Azaz: elvileg nincs annak akadálya, hogy — ha tehetség, alkalmasság miatt egyébként erre rátermett — bármilyen ' tisztséget elfoglalhasson közösségi életünkben. A „marsallbot” nálunk valóban mindenkinek a zsebében van. Végül is azonban a társadalmi igény dönt: kell-e az adott helyen olyan szakvégzett, kell-e annyi jelentkező az adott pályára, mint amennyien efelé igyekeznek, van-e annyi üres állás az adott városban, községben, amennyi az idetörek- vő jelentkező. Mert, ha nincs, ha túljelentkezés, túlkínálat van. akkor — ismét csak a társadalom közreműködésével — meg kell találni a konfliktus megoldásának legjobb módját. Ez viszont a legnehezebb. Sok esetben mindkét fél számára elfogadható megoldás nem is kínálkozik. Mi marad akkor hátra? Beletörődni abba, ami van? Ez is, s még valami: keresni a mindkét fél számára legelfogadhatóbb megoldásokat. Olyan kérdéssel állunk szemben, amiről azt gondoljuk, teljesen soha meg nem oldható. Mert tegyük fel, a lehető legpontosabban tervezzük meg a szakember szükségletet országosan, pontosan elosztjuk területenként: megyénként, városonként, vállalatokként, iskolákként, stb. De mi történik akkor, ha mondjuk a beiskolázáskor számított egyén a végzéskor — esetleg családi okok miatt — niás vidékre költözik. Nyilván ekkor már az adott terület nem számíthat reá, másutt viszont esetleg szintén nem „tervezték meg” jövetelét? Az ilyen lehetőségek viszont mindennaposak. Vagy fordítva: mire végez a jelölt, kiderül, hogy az adott területen nincs szükség reá, vagy nincs annyira szükség, ahány majd végez. Itt jön a társadalom kiegyenlítő szerepe, — részint megkeresni azt a helyet, ahol hiány jelentkezik, vagy —■, 's ez is elég gyakori eset — a jelöltnek kell feladnia valamennyit álmaiból, eredeti elképzeléseiből. Hibáztatható ezért a társadalom? Nem hibáztatható, senki sem! A konfliktus az egyén — sokszor a család — számára azért konfliktus marad. S itt kell a megértés. Hiszen nemköny- nyű lemondani álmainkróL A legkitartóbbak nem is mondanak le: kivárnak. Átmenetileg elhelyezkednek ott, ahol megélhetést találnak, hiszen ebben igazán nincs hiány, s kivárják azt az időt, amikor megvalósíthatják eredeti célkitűzéseiket. A legkitartóbbak el is érik céljaikat. Az újságírónak jelentkező elmegy tanítani, de nem mond le terveiről, képzi magát, stílus- gyakorlatokat folytat, kapcsolatokat épít lapokkal. A mérnök hasonlóan teszi, előrehalad szakmájában, s ha egyszer lesz szülővárosában is üresedés, a pályázat napja reá mosolyog. Vannak, akik harmadszorra „mentek neki” az egyetemi felvételinek, s egyre jobb pontszámot elérve, végül is bekerültek. Aztán másoknak nem sikerült, s mégsem váltak kisebb értékű emberré, mert megbarátkoztak azzal a munkahellyel, ami számukra kínálkozott, s szorgalommal, törekvéssel tekintélyt szereztek. Sokan tanúsíthatják: végül is örömüket lelik abban is amit csinálnak, mert szeretik a munkát. Aztán se cserélnének már munkahelyet ha netán eredeti elképzelésük lehetősége csillanna meg. Hiszen az emberek többsége komolyan veszi hivatását, nem váltogatja köny- nyen se szakmáját, se állását, se lakóhelyét. Megtelepszik, megszokik, s végül megszeret mindent. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az emberek nagyobb része eléri eredeti céljait, vágyait: szakmunkás lesz, tanító, vagy tanár, orvos vagy gyógyszerész, művész, ha erre van tehetsége. Ez éppen azért lehetséges, mert „nyitva áll a világ” az érvényesülni akaró emberek előtt: az olyan ember előtt, akiben van ambíció, van szorgalom a tanuláshoz, törekvés, akiben van álhatatosság, hogy minél sokosdalúbbá váljék. Mert lehet ugyan vádolni a társadalmat egy-egy be nem teljesedett álom miatt. De csak a társadalomtól várni mindent, nem elegendő. A társadalom „zöld utat” ad mindenki számára, s hogy e pályán aztán ki, miként halad, ez az egyéntől is sokban függ. Ne gondoljuk, hogy tehetség csak a művészeti pályákhoz kelL Tehetség kell a legtöbb fizikai munkához is, kéz- . ügyesség, készség, ami nem adatott meg mindenkinek. A maga módján a legtöbb ember tehetséges, birtokában van valamilyen egyéni tulajdonságnak, amelyet ha szorgalommal vagy tanulással fejleszt, előrehalad, s megelégedetté válik, örömét leli abban, amit csinál. Az emberek kisebb része viszont nem tudja beteljesíteni álmait. Vagy azért, mert túl merészek voltak ezek az álmok, és ezért nem árt az álmokkal is a realitás talaján maradni, vagy a társadalmi szituáció nem kedvezett nekik. Egy azonban bizonyos: minden munkának van értéke. Ezek az értékek a végzett munka mennyisége és minősége szerint különbözhetnek, de van bennük egy közös vonás : társadalmilag mind hasznosak. Az ember hajlamos arra, hogy ami neki a vágyakból nem sikerült, gyerekei életében próbálja viszontlátni. Sokszor ez is sikerül, s a szülőnek ez is pótlólagos őrömet ad. Ha itt kudarc éri a gyereket, a szülő gyerekkori álmai is végleg összeomlanak. Sokan ezért a társadalmat okolják, holott inkább nevelési elveiket, vagy azt kellene felülvizsgálniok, mennyiben voltak ezek a gyerekkori álmok reálisak. SzflpmazflS vagyon valamikor meghatározó volt abban, kinek, milyen lesz a jövendője. A tehetség, az alkalmasság, a rátermettség akkor keveset számított. Ma elsősorban ez számít, s semmit nem jelent, kit milyen hajlékban ringattak, kinek ki volt az apja, anyja. Ilyen értelemben tényleg „nyitva áll ma a világ” mindenki előtt, akibén kellő igény, szorgalom, kellő tehetség, s a társadalmi szükséglettel szemben kellő megértés van. ,._i. Rácz Lajos Növekvő kereslet a mezőgazdasági gépek iránt A mezőgazdasági nagyüzemek idén fennakadás nélkül időben aratják le a gabonát; a zavartalan gyors munka részben annak köszönhető, hogy — amint az Agrotröszt adatai bizonyítják — az üzemek fejlesztették szállítógép-, és eszköz-parkjukat. Az első félévben 3989 traktort adtak el az Agroker- telepeken, de még ennél is több fogyott volna, ha a leginkább kedvelt MTZ—50 típusú traktorból elegendő lett volna a raktárakban, így egyre kelendőbb a szovjet erőgép pótlására behozott U—650 mintájú román traktor. Az első félévben nyolcszázzal több traktorvontatá- sú pótkocsit adtak el az Agroker-telepek, mint az elmúlt év azonos időszakában. A megnövekedett keresletet sikerült maradéktalanul kielégíteni, s a raktárakban jelenleg is ezer pótkocsi vár eladásra. Különösen az öt tonnás pótkocsikból nőtt meg az értékesítés. Egyedül az úgynevezett fel- szedő-rakodó kocsiból volt nagyobb a kereslet a kínálatnál, de a harmadik negyedévben ebből a kocsiból is kap a kereskedelem nagyobb sorozatot. Szolnok, Törökszentmiklós, Jászberény, Kisújszállás, Tiszafüred, Mezőtúr, Kunszent- márton és Martfű ruházati boltjaiban augusztus 6-tól 18-ig 20—40 százalékos kedvezménnyel árusítanak. A hagyományos nyári szezonvégi vásáron az idén megyénkben 12 millió forintos árukészlettel várják a vásárlókat, ami 50 százalékkal több a tavalyinál. Már az első nap több ezren keresték fel a boltokat. Tegnap délelőtt például a szolnoki Játék, sportboltban mintegy 400 iskola- és sporttáska kelt el 30 százalékkal olcsóbban. Keresettek a női fürdőruhák, a strandcikkek, a fehérneműk, a férfi ingek. Árengedménnyel vásárolható a férfi szövet és más méteráru is. Tízezer méter karton, hétezer méter selyem várja a vevőket. Az idei kedvezményes vásár újdonsága, hogy a második héten is lesz bőven 'miben válogatni. Hét végén ugyanis újabb táskák, női ruhák, .méteráruk kerülnek a boltokba. ...... V álogatnak a fürdőruhákban Kelendők a cipők ,
