Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
ÍWT3. augusztus 1. SZOLNOK MEG TEI NÉPLAP 5 f A kékfestő Szerény kis tábla hirdeti a bejárati kapun: itt van Jakkel Sándor kék- és kelmefestő mester műhelye. Itt készíti azokat a babos, virágos, csíkos kékfestő csodákat, amelyek láttán megdobban a lány és asszonyi szív. — Az a baj, hogy akkor fedezték fel újra a kékfestőket, amikor a mesterek már nyolcvan felé járnak. Talán tizenketten vagyunk ebben az országban, akik ezzel foglalkozunk, köztük én a legöregebb, a 78 esztendőmmel. Nemcsak a mester, az elröppenő idő is jó festőnek bizonyult: beezüstözte az idős ember haját, bajúszát, mintákat rajzolt, jó mélyen az arcára, de a szemével nem tudott megbirkózni: a csodálatosan világoskék szem ma is frissen, derűsen, kíváncsian néz a világba. — A fiatalokat nem érdekli ez a szakma. Ha segítséget hívok, mindig azt kérdezik: aztán lejön majd a kezünkről a festék? Olyankor megmutatom nekik az én kezemet: ötvenkét éve vagyok az iparban, festékes a kezem? — Olyan régen csináljuk már mi ezt, hogy minket a festék se fog — mondja a vásárok „farbe asszonya”, Erzsiké néni, Jakkel Sándor hites párja nemcsak a családi élet útvesztőiben, hanem a kupa mellett is. Társa, amióta egy régi, jászdó- zsai vásáron találkoztak, és elkezdték festeni közös életük fehér gyolcsát. — Amikor egy eresztés elkészül, boldog vagyok. temek — a tudás, a hozzáértés, a biztos szem és kéz. Meg gondolom, minden , kékfestőnek van egy biztos receptje a festék összetételére”. Az öregnek szemmellátható- an kedvére van mindaz, amit mondok, mert meginvitál, nézzem meg a műhelyét. Ott aztán van csodálni való, bőven: körtefából faragott, sárgaréz betétekkel ellátott nyomóformák százszámra. Nem egy 200 esztendős közülük. „Ha egy öreg mester meghalt, egy fiatalabb örökölte tőle a szerszámokat. így kerültek ezek is hozzám. Múzeumba valók, de én még dolgozom velük”. Egy véget kézzel egy nap alatt tud bemintázni, a gép 25 véggel birkózik meg ugyanennyi idő alatt. Van Jakkel Sándornak nyomógépe is, az öreg jószág 1869- ben készült. Amikor Fehérváron felszámolták a Feld- mayer-féle műhelyt, akkor vette Jakkel Sándor 25 ezer pengőért. Jó gép, nagyszerű munkát csinál, de az igazi mégis a kézzel mintázott kelme. Drágább is, annak méterét 60 forintért adja, a géppel mintázottat csak negyvenért. Megéri ez a kevéske különbség a nagy fáradtságot? — Minden munka megéri a fáradtságot! — mondja. — Hát még az, atnit szívvel végez az ember. Igaz, a kékfestők soha nem tudtak meggazdagodni. Sokáig spóroltuk mi azt a pénzt, amíg összejött annyi, hogy megvehettük a gépet. Én mentem el érte Fehérvárra, aztán teherautón hazahoz„Én vagyok a kékfestők között a negyedik generáció...” Jobban örülök mint a vevő, ha szépre sikerülnek a minták, a festés. Ügy érzek, ahogyan egy művész érez, én is átélem az alkotás örömét, pedig csak kelmefestő vagyok. Mondják, hogy a vásárokon a jászberényi Mádi kalaposmesterrel ketten ők a legöregebbek: áruik híresek, hét megye határán túl is. Faggatom az öreg mestert tudása titkairól: — Először is a gyári schlichttől kifőzzük a fehér gyolcsot. Honnét vásároljuk a gyolcsot? Hát a szombat- helyi pamutipartól. Aztán mossuk, szárítjuk, mángoroljuk, mintázzuk, festjük, ■mossuk, szárítjuk, apretál- juk, vagyis keményítjük, mángoroljuk. Akkor kész. — Meddig tart mindez? — Pontosan egy hónapig. Egyszerre húsz véget veszünk munkába, 4—500 méter anyagot. Olyankor mindenki segít, még a lányom és a vejem is kijön Berény- böl, mert a festésnek egy titka van: nem szabad közben abbahagyni. „Szerintem van más titka is” — bizonygatom a mestam. Akkor már nyakunkon volt a második világháború, ki gondolt a ruhacsináltatásra? Aztán meg már senki nem akart kékfestőbe járni, még a falusiak se. Most jöttünk divatba: sok anyagot visznek tőlem Pestre, a múltkoriban is volt bemutatóm a Rotschild-butikban. Most meg Debrecenben állították ki a kelméimet. A festőműhelyben álmél- kodva állok a három és fél méter mély festőkádat, — ahogy a mester mondja a küpák — előtt. — Ezzel csináljuk a kiasz- szikus festést, — magyarázza az öreg. — Ebben van a becsávázott indigó, azt keverjük sinkporral, másszék Van, aki vasgáliccal dolgozik. Ki hogy tudja jobbnak. Hát ebbe a flottába engedjük bele ráfon az anyagot. Egy ráfra ráfér 65 méter. No mármost, egy zug 10 percig tart, addig van az anyag a festékben. A levegőn hűl. oxidálódik. Tíz—tizenkét zug, amíg az anyag elkészül. Magyaráz és magyaráz az idős mester fáradhatatlanul: hanglejtésén, kezének önkéntelen mozdulatain látom, ismét és ismét átéli az alkotás örömét, Hirtelen megáll a beszédben, rámnéz, hunyorít egyet, úgy mondja: — Tudja-e, hogy Zanzi- bárban is van egy kékfestő mester? A minap hallottam, hogy 200 fekete asszonnyal dolgozik. Na mit szól? Ügy nem lehet nehéz mesterség. Aztán Iránban, Pakisztánban is ilyen szerszámokkal dolgoznak a kékfestők. Itt voltak a filmesek, csináltak rólam egy filmet, azok mesélték. A mángorló, múzeumba illő látvány. Elmúlt 100 esztendős. — Van egy ismerősünk 80 éves. a lova, a Kati meg 21. Az öreg paci jár körbe-kör• be. az hajtja a mángorlót, j Látja, itt mindent fából fa rágták. Ezt is örököltem épp úgy mint a mintákat Az én ősöm a szépapám Münchenből jött ide, ván dorló iparoslegény volt. Ve le jött egy társa, az vol kékfestő Annyira összemele gedtek, hogy amikor a déd apám megszületett, a szép^ apám a barátjához adta inasnak a fiát. Így lett ő az első kékfestő a családban. Tőle aztán örökölte a mesterséget a nagyapám, aztán az apám, úgy következtem én. Én vagyok a kékfestők között a negyedik generáció. Azért neveznek engem blaufarbe mesternek, mivelhogy német eredetű ez a szakma. — És ki örökli? Messzelátó tekintettel néz el az öreg a fejem fölött. — örökös? Az nincs. A lányom zongoratanárnő, a férje is tanárember. Majd örököl a múzeum... Van egy unokaöcsém, az egyetemi tanár Debrecenben. Hát az olyan gyönyörű passe- rokat farag, hogy öröm nézni. ö érdeklődik a szakma iránt. Én bizakodók, hátha felcseréli az egyetemi tanárságot a kékfestő művészettel. Neki van hozzá tehetsége... Nincs szívem vitába szállni a mesterrel, aki szerelmese szakmájának. Inkább meghallgatom, amint meséli, hogy nyert ő ötezer forintos betékönywel, egy Wartburg gépkocsit Pedig azt a pénzt ki akarta venni a bankból, mert kellett volna festékre. A bankban beszéltek rá: legalább a húzásig hagyja benn. Szerencséje volt: Fortuna kegyéből lett autója, azzal járnak vásárról vásárra. Szerény kis tábla Jászapáti egyik házának kapuján. A fordruckok, a passerek — a szerszámok — indigós világában él Jakkel Sándor kék- és kelmefestő mester. Egy letűnt és újjászületett ősi mesterség művelője, művésze. Varga Viktória A JÁSZBERÉNYI erősáramú szakközépiskola új kétszáz személyes kollégiumába az idén ősszel már beköltözhetnek a diákok A kezdet jó ... Három hete szakmunkások Az első munkanapok, hetek meghatározhatják az ember életét. A jászberényi Apritógépgyárban három hete dolgozó, az igazi munkával most ismerkedő szakmunkásokkal beszélgettem. Hívták és várták Gondos Sándor, a tmk esztergályosa. Kézfogás előtt gondosan megtörülte olajos kezét, leállította a gépet, és az idősebb „szaki” beleegyező bólintása után félreállt velem az esztergályos műhely egyik csendesebb zugába. — Első munkanapom alig különbözött a harmadéves tanulóköröm utolsó napjaitól. Tanulókörömből ismertem a brigádvezetőt, aki minden ceremónia nélkül vezetett a műhelybe. Nem volt felhajtás, nem csináltak nagy hűhót. de én is úgy éreztem, mintha hosszabb szabadságról jöttem volna vissza. Ugyanazok az emberek, ugyanolyan arcok, még a régi E—400-om is úgy várt, mint tanulókoromban. Kicsit „kopottan”, de tisztán, olajtól csillogva. Arról — természetesen — már nem beszél Gondos Sándor, hogy jeles eredménnyel végzett a MÜ.M 606. Szakmunkástanuló Intézetben, hogy tanulmányi eredményeiért kiemelt, fizetéssel felérő 1150 forintos ösztöndíjat kapott. Igyekezetére felfigyeltek a tmk vezetői és olyan munkahelyre hívták és várták, ahol a legpontosabb munkára van szükség. További terveiről elmondta: ősszel folytatni szeretné tanulmányait a gimnázium harmadik osztályában, és izgalommal várja 27-ét, amikor először kapja meg „borítékját”, abban első fizetését. ,Nevem” legyen a gyárban Harapófogóval kellett kihúznom a szavakat. Kurta, fél szavas válaszok Gonda Lászlótól. Pedig neki is hároméves „tanulómúltja” van az Aprítóban. Július 9. óta meg úgy dolgozik, mint horizont esztergályos. Megalakult a művelődési otthonok országos tanácsa A tér művelődésügyi minisz- utasítása értelmében megalakult a művelődési, otthonok országos tanácsa. Feladata: a művelődési otthonok, illetve tevékenységük irányításának és fejlesztésének összehangolása. A tanács közreműködik a művelődési otthonokat érintő állásfoglalások, irányelvek és javaslatok kidolgozásában. Elősegíti a művelődéspolitikai célok és a szakmai követelmények egységes érvényesülését a művelődési otthonok munkájában. A tanács megalakításáról, továbbá elnökének, titkárának és tagjainak három évre történő megbízásáról később intézkednek. A tanács működésével kapcsolatos ügyviteli teendőket a Művelődés- ügyi Minisztérium közművelődési főosztálya látja el. Honismereti diáktábor Tegnap a vásárosnaményi Tisza-parton — az Esze Tamás ifjúsági táborban — ünnepélyesen megnyitották a hetedik országos honismereti diáktáboft. A tíz napig tartó táborozáson hetven középiskolás és 30 szakmun- kásképző-intézeti tanuló vesz részt, akik korábban sikerrel szerepeltek a honismereti pályázatokon. A diákok most megismerkednek az ország műemlékekben. történelmi nevezetességekben egyik leggazdagabb vidékével, és elsajátítják a honismereti gyűjtő, kutató és feldolgozó munka legjobb módszereit. ;— Lehetett kérni, milyen gépre kerüljön? — Igen. — És miért a horizont- padot választotta? — Megszerettem. Már utolsó éves tanulókoromban is ilyen gépen dolgoztam. — Ez könnyebb vagy nehezebb munka? — Az biztos, hogy nem olyan pontosságú, mint egy tmk-s. vagy műszerész „esz- tergásé”. De óvatosabban kell dolgozni, mert egy-egy kezem alá kerülő munkadarab értéke több ezer forint. Ha olyat elszúrok, oda a fizetés. — Apropó, fizetés. Menynyivel vették fel? — Nyolcforintos órabérrel. De lesz az több is, hiszen teljesítménybérben dolgozom. — Tizennyolc éves. Ma- • ga választotta a szakmát, mit szeretne elérni? — Egyelőre el akarom végezni a gimnázium 3. osztályát... A katonaság után meg azt hiszem, maradok az Aprítóban, és szeretnék végibe Jászberényben (szülei JászaDátin élnek, albérletben lakik) letelepedni. Harminc éves koromra pedig szeretném, ha jő „nevem” lenne a gyárban. Ilt'npfjptt vagyok az órabéremmel Palcső László bátyja örökébe lépett. A fivér, két évvel ezelőtt végzett, és maga mellé vette a brigádba harmadikos öccsét is. így aztán nem újonc lakatos volt a szerelde Balla-brigádjában. Ugyanazok a szerszámok és emberek várták. — Mivel fogadták? — Azt hiszem örültek nekem, mert kellett az ember1 a brigádba. Olyanokkal dolgozom együtt, akik ismernek és szeretnek, de ha me-' lózni kell, nem számít rokoni kapcsolat. Nem lehet a bátyám több mint kétéves brigádtagsági múltja mögé „bújni”. — Hogyan dolgozik? — Egyedül. Most is osztályozó vibrátort szerelünk ketten-hárman. A maga külön problémájával azonban mindig egyedül marad az ember. És itt az a jó, minden egyes alkatrész szerelmsénél külön-külön kis problémája akad az embernek, amit — furcsa, de így van — jólesik saját tudásából, mások segítsége nélkül megoldani. — Három hete jár be JászdózsáróL nem fárasztó? — A szokásosnál hosz- szabb szabadság után kellemetlen volt a korai, fél ötös ébresztő, és a buszon sem élvezet a reggeli-délutáni jó félórás zötykölődés. Az első napokban inkább ez fárasztott. De ma már fel se veszem az utazást — És a pénz? — .Most 8,30 az órabérem, amivel nagyon elégedett vagyok. Ha később valamivel lassabban emelkedik is, néhány fillérért nem leszek vándormadár. Szeretek jó barátok, ismerősök között dolgozni. Ilyen légkörben nem unatkozom, észre sem veszem a nyolc órát. A kezdet jó.. SS Az Apritőgépgyárat az ott szabadult ötven szakmunkás- tanuló közül harminckilenc első munkahelyéül választotta. Az esztergályosok, vasszerkezeti lakatosok, géplakatosok első napjai, hetei minden fiatal számára másként kezdődtek. Talán egy valami mégis közös: megérezték a munka ízét, örömét és feszültségét is. Hájos László —.V-
