Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
1973. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Öt kérdés a nők szakképzéséről Válaszol: Nagy Imre munkaügyi miniszter-helyettes A régi szolnokiaknak valaha mindennapos — a maiaknak alaposan megcsodálni való látvány volt tegnap délelőtt a Tiszán úszó jókora tutaj. Ez az ősi szállítási eszköz ma már csak a Tisza alsó szakaszán „divatos” — ezúttal is a szegedi Fafeldolgozó Üzem adta kölcsön lutajosalt a készülő „Szolnok 900 éve” című film felvételeihez. Vastag Ferenc. Tandaii Ferenc és Csikós Tibor az ősöktől örökölt igazi szakértelemmel állították össze a 250 köbméteres szállítmányt. A Tiszapüspökinél frissen kitermelt nyárfa-tutajjal tegnap reggel indultak és számításaik szerint hétfőn estére érnek Szegedre. Véget ért a jubileumi emlékműpályázat első tozdulója Jelenleg minden száz fizikai munkát végző nő közül 4 mindössze 14 rendel• i kezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedve- zőtelenül a szakképzett nők aránya? Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egy millióval, ezen belül a dolgozó nők száma kilencszázezerrel növekedett. A nők munkavállasása minden népgazdasági ágban jelentős volt: legnagyobb arányú az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mezőgazdaságban és a háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkába lépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százaléka nő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közel esik a lehetőségek felső határához. A nők létszámnövekedése túlnyomórészt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzésben résztvevő lányok aránya. A szakmai megoszlás azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul a hagyományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a köny- nyűipari szakmákat választja. I A pályairányítás javítása jó irányba terelheti-e a fiatal nők szakma-választását? Igen. Sokat segíthetnek az iskolai pályaválasztási felelősök, az osztályfőnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem' hagyományos női szakmákra is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakmunkástanulásukat elősegítené, ha többen jelentkeznének az elektrotechnika. a híradástechnika, a posta, a programozás, a papírfeldolgozás, a bőrdíszműves, a porcelánfestő és a keramikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene. ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében; hogyan alakul a leányok kollégiumi elhelyezése? Tavaly széleskörű felmérést végeztek a nők szakképzésének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket említem meg: A pályairányítási tanácsadók kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkás- képzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai lehetőséget kaptak arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámokon felül emelhetik. A kollégiumi ellátottság növelése érdekében a leányok részére alakítottunk át 500 helyet nyolc városban. Ezen túl. a IV. ötéves terv során, 1820 leánykollégiumi heiy épül. A „szakmunkásképzési alapot” az idén osztottuk fel először. A vállalatoknál országosan 254 millió forint szolgálja a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A felhasználásra vonatkozó utasításunk kiemeli a leányok oktatási feltételeinek megteremtését, javítását, fejlesztését. A vállalatoknak j! kötelezően el kell-e készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetét, vagy belátásukra bízzák, hogy tesznek-e valamit? Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában a nők arányának növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzése és továbbképzése érdekében. Erről legutóbb a könnyűipari miniszterasszonynak a nők helyzetével foglalkozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek további következetes és összehangolt munkáját. A Minisztertanács a közelmúltban a ü munkaügyi miniszter előterjesztése alapján fontos határozatokat hozott a 1 nők szakmai képzé- 5 séről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? A Minisztertanács megállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és segédmunkás nők aránya, (10,4, illetve 10 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat: A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, a népgazdaság szakmunkás igénye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt korú nők szakmunkásképzésére is. A továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munkamegosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok — nem rendelkeznek annyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a nők elfoglaltságához igazodó oktatási formák alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében az 1970. évi nőpolitikái határozatok végrehajtását szorgalmazza a nők képzése és továbbképzése terén. K. e KULTURÁLIS HÍREK Kaposvári Gyula, a Damjanich múzeum igazgatójának vezetésével szerdán megkezdték a szolnoki vár feltárását, a Plébánia templom mellett. * * » Tiszafüreden a Téglagyár közelében dr. Sßlmeczi László irányításával ásatás kezdődött. A régészek a tizedik századi magyar sírokban gazdag anyagot találtak, így például ezüst ruhadíszeket, bronz tárgyakat. • • • Csütörtökön délután 16 órakor nyílt meg a múzeum földszinti kiállító termében „Pest—Buda egyesítésének emlékére” sorozatból a „Budapesti városképek" című kiállítás. * * * Augusztus 18-tól szeptember 14-ig tart a törökszentmiklósi Művelődési Központban Kő Pál szobrászművész, és Péterfy Gizella, Pé- terfy László festőművész kiállítása. • * * Á Tiszamenti Vegyiművek művelődési otthonában szeptember 1-én irodalmi színpadok bemutatója lesz, amelyen az országban működő vegyipari dolgozók műkedvelő csoportjai vesznek részt. Vasárnap Debreceni Tibor, a Népművelési intézet munkatársának vezetésével szakmai tanácskozást tartanak, ahol megyénk kiváló irodalmi színpadjainak vezetői is jelen lesznek. Mint ismeretes, Szolnok 900. jubileumára emlékmű pályázatot írt lei a városi tanács vb, valamint a Képző és Iparművészeti Lektorátus. A kiírás értelmében 30 ezer forintnál nagyobb és tízezer forintnál kisebb pályadíjak nem adhatók ki. A pályázatra tizenkilenc pályamű érkezett. Azok közül < tegnap délután a zsűri hatot díjazott. Huszonötezer forintot kapott az „Uránia” jeligével beküldött pályamű (Kovács Tibor, a budapesti AÉTV tervezőjének munkája). Szintén huszonötezer forinttal jutalmazta a zsűri a „Tanúhegy" jeligével beküldött alkotást (Gyurcsek Ferenc budapesti szobrász és Kampis Miklós somogyi tervező pályaműve). Tizenötezer forinttal a „Jászkun” jeligéjű pályázatot díjazták. (Kiss István Kossuth-díjas szobrászmüSzolnok megyében tizenöt általános iskolai diákkollégium a nagykunsági, jászsági tájegység külterületeiről ezeregyszáz diákot fogad. A távoli tanyákról érkező gyerekek kényelmes körülmények között folytathatják tanulmányaikat, s. magasabb szintű oktatásban részesülnek. E kollégiumok megépítésével az országban vész és Vellay István építész alkotása). Ugyanilyen összeget kapott „Tisza” jeligéjű munkájáért egy miskolci művészcsoport: Sallai Mátyás, Liszkóczy Tibor és Bálint Antal. Tízezer forinttal szintén két pályaművet jutalmaztak,' nevezetesen a 345. jeligével ellátottat Simon Ferenc szolnoki szobrászművész alkotása) és a „Fészek" jeligéjűt (Illés Gyula szobrász- művész munkája). A zsűri eredményesnek tekintette a pályázatot, de változtatás nélkül egyetlen pályaművet sem tart kivitelezésre alkalmasnak. Ezért a zsűrizésen elhangzott vélemények figyelembevételével meghívásos alapon újabb pályamunkák elkészítésére,1 illetve a már benyújtottak módosítására kérte fel a díjazott művészeket és kollek-j tívákat. először Szolnok megyében fejezték be az általános iskolák körzetesítését, s teremtették meg az alapjait az egységes, magasabb színvonalú oktató-nevelő munkának. A tanulók átlageredményei azt igazolják, hogy a tanyai kollégiumban lakó kisdiákok tanulmányi előmenetele jobb az előző évek átlagánál. Benépesülnek az általános iskolai kollégiumok Sl. LUKACS IMRE: AZ ÜT KEZDETEN 24. Rozikát ismerte. Szép száját, kiálló szemfogát, nagy kék szemét. mozdulatait, hosszú nyakát. Első pillanatoktól megragadt benne mindez, a valóság, minden nap. új formákkal, új alakokkal, kedves vonásokkal, helyzetekkel ékítette a lányt gazdagabbá. Hiányát már nehmen tudta volna elviselni. Rozika örömmel, természetességgel adta magát. Elárulta erényeit; ragaszkodását, pedáns háziaskodását, fogénykonyságát, hibáit; ma- kacskodó és nincs kitartása. Természetesnek fogadták jókedvüket, csüggedésüket. Bandi követelődzött. Simogatta a hosszú, fehér combo- fkat, tenyerét izgatottan pihentette a Vénus-dombon, vadul csókolta menyasszonyát. Rozika szája szétnyílt az örömtől, gyorsabban lélegzett, szorosabban ölelte a fiút, teste fel hévül t. A sötét szobában csak a rádió zöld szeme foszforeszkált. A vékony női háziruhát kigombolta Bandi, és szorosan tapadt az izgalomtól megnyir- kosodó testhez. — Akard, szerelmem — — Félek. Mohón, kielégülésre éhesen tapadt vastag szájával Rozika ajkára. Játszott a megduzzadt, keménnyé merevedett mellbimbókkal, végig pásztázott a hófehér és sima combokon. Egyre va- dabbul harapdálták egymást, s a fiú utat tört örömének. A lány teste hirtelen megrándult. körmeivel belevágott vőlegénye vállába. Bandi hálásan, hízelkedően birizgálta ujjaival Rozika nyakát. majd oldalt fordult, szorosan magához ölelte asz- szonvát, apró csókokkal halmozta el. ..Arany-Rozi — gondolta a tanár —, milyen csodálatos vagy.” — Életem, te szűz vagy — mondta. — Már nem. — Sajnálod — Szégyellem. És fájt, te őrült, kiabálni szerettem volna. Az esküvő közeledett. Ruhát csináltattak, Rozika intézte a tennivalókat. Tervezgettek. Szerencsés helyen csücsültek, szüleik alsóépületben laktak, a felsőt átengedik. Élelemre, felszerelésre nem költenek. Keresetükből ruhákat csináltatnak. Elégedettek voltak. Boldogok. Az esküvő. ősz melegített, a fák sárga ruhában jártak, érett zajokkal rakódott meg a falu, vontatók harsogtak, me.gte- tézet-t pótkocsikkal teherautók rohangáltak. Majorék- nál gyülekeztek. Autósor állott az utcán. Megválogatták a vendégeket, István- apánk családjával, két kocsija, Potornai Zsuzsáék új Wartburgjukkal. Major Jani Moszkvicsával. Margit néni, lányok és a Potornai gyerekek. Pompás pár; Bandi feketében, apjától kapott hízó árán csináltatta, Rozika hófehérben. Az asztal rogyásig ételekkel. italokkal, gyümölccsel. Délelőtt érkeztek a vendégek, háziak kínál- gatták a finomságokat. Major János hordó bort vett a Csillag pincéjéből. Két láda sört. Konyhában és az egyik szobában terítettek, kölcsönzőből hoztak evőeszközöket, porcelán edényeket. Csigaleves, .tyúkhússal, sült csirke, disznóhús, savanyúságok, édességek halmaza, a kávéfőző állandóan sister,gett. Potomaiék délre érkeztek. Zsuzsa kocsijával kétszer fordult, a majorból hozta az öregeket. — Adj isten, nászuram — mondta a tehenész. — Maguknak is. Kerüljenek beljebb. A belső szobában hangos volt a kedvük, Berci igazgató úr csillogott, István- aoánk. Major Jani és Margit néni vígadt vele. Kezeltek. A fiatalabbak, a Potornai gyerekek konyhába telepedtek. Finom és szép volt minden, mint lakodalomkor szokás. Talán szebb is. „Nálunk nem sikeredett volna ilyenre — gondolta Potornainé —, az új urak nem jönnének oda, nehogy megcsapja orrukat a trágyaszag. Jobb így. Bandinak hasznára válik, összeillenek, csodára, tűrni tanuljanak, akkor irigyelheti őket a fél- világ.” Potornai csínján bánt az itallal, Zsuzsa lelkére kötötte, el ne ázzék, mert új rokonai szemébe nevetnek. Evett. Kiadós húsokat emelt tányérjába, örült az ételnek. Feszélyezve ült a nagy asztalnál. kicsit sértődötten. „Neveltem Bandit, most elszakítja tőlem. amikor büszke lehetnék. Ezeknek ebben is szerencséjük van — gondolta —-, mindig talpra esnek.” Beszélgetést nem kezdeményezett, ha kérdezték, válaszolt illedelmesen. Zsuzsa vitte a prímet, nézegette az ünnepi cifraságokban, megállt rajta a szeme. Szép asszony. Csecses, faros, nem fapados. „Micsoda gyerekeket csináltam — gondolta derűsen a tehenész —, csak Zsuzsának ne lenne éktelen szója. Urát a sarokba szorítja. Novak nem jöhetett, nem kívánták. Talán jobb is.” (Folytatjuk)
