Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-29 / 201. szám
t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 29. JSS^PIL Tudósváros a Tajgában Bécsben hétfőn megkezdődtek a tárgyalások a Román KP Központi Bizottságának és az Osztrák KP Központi Bizottságának küldöttségei között. A román delegációt Comel Burtica, a KB titkára, az osztrák küldöttséget Hans Kait, a PB tagja vezeti. Kína kivonult Az új-zélandi Wellington- ban megnyílt az Egészség- ügyi Világszervezet nyugat- csendes-óceáni regionális konferenciája. A Kínai Nép- köztársaság küldöttsége, amely először vesz részt a szervezet munkájában, a kambodzsai Lón Nol rendszer képviselőjének felszólalása idejére kivonult az ülésterembőL A Fiqaro a dél-vietnami választási komédiáról A figaró a Thieu által rendezett szenátusi „választást’’ kommentálva hangsúlyozza, hogy e választás eredménye senkit sem lephet meg, hiszen nyilvánvaló választási komédiáról van szó. A saigoni kormány továbbra is makacsul tagadja a „harmadik erő” létét, melynek legmeggyőződése- sebb harcosai továbbra is a börtönökben senyvednek — hét hónappal a párizsi megállapodás aláírása után. A saigoni rendszer nemcsak a párizsi megállapodás betűit sértette meg, hanem még inkább annak szellemét —, hangsúlyozza a francia lap. — Thieu ugyanis a szenátusi többséget arra fogja most felhasználni, hogy módosítsa az intézményeket, és így „törvényes alapot” biztosítson további hatalmon maradásához . Ilyen körülmények között a párizskör- nyéki tárgyalások továbbra is meddők maradnak. Novoszibirszk 1,2 milliós metropolis. Széles utcái, modern, óriási lakótelepei bármelyik európai városban is felépülhettek volna, és az utcákon robogó csuklós Ika- ruszok még a budapesti atmoszférából is idehoztak valamennyit. A modern lakótelepek itt-ott még . maguk közé zárják a halálraítélt régi kis faházas városrészeket. A város környékén régebbi és újabb gyárak dolgoznak, kissé távolabb pedig az Ob folyón épített ví- zterőmű ontja az energiát a csillapíthatatlan szomjú városnak. / Építkezés az Arany völgyben De Novoszibirszk igazi hírét a tudomány adja. 1956- ban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán merült fel a terv az új szibériai tudós-központ létrehozására. 1957. május 18-án pedig már minisztertanácsi határozat pecsételte meg az új merész kísérlet szándékát. S a várostól 25 km-re gépek zaja verte fel a tajga csendjét: megindult az építkezés. De mi tette szükségessé, mi indokolta, hogy Szibériában, ahol az éghajlat-természeti tényezők az európaiak számára szokatlanok, és a fővárostól mért távolság 3 és fél ezer kilométer, itt épült fel a szovjet tudomány második legnagyobb, de kétségtelenül a legmodernebb központja? Az első ok nyilvánvalóan az a tény, hogy Szibéria ásványi kincsekben, energiában hihetetlenül gazdag, de ennek a gazdagságnak a mai ember boldogulásáért eddig csak kis töredékét használták fel. Már pedig Szibéria kincseit csak a tudomány segítségével lehet hasznosítani. És hogy éppen Novoszibirszkre esett a választás, annak az az oka, hogy kiépült maga a város, komoly iparral, ami a szükséges hátteret biztosítja a tudományos kutatásnak, felépült a vízierőmű, amely a szükséges energiát szolgáltatja. Harmadsorban pedig a város közelében találták Műszerek ezrei a Magfizikai Intézetben meg a tajgának azt a részét, az Arany völgyet, amely közel van az Ob mesterséges tengernek a partjához, jó levegőjű, csendes vidék, ahol a feltételek ideálisak, a tudósoknak az elmélyült kutatásokhoz. Komplex kutatóközpont A kutatóközpont munkáját elsősorban az alapkutatásokban jelölték meg, de legalább ilyen fontos feladata még a tudományos káderek utánpótlása, illetve az alapkutatások eredményeinek az ipar és mezőgazdaság felé való továbbítása. 15 év történelmi távlatokban csak egy pillanat. De 15 év elég volt, hogy kialakuljon az Akagyemgorodok 24 intézettel és mintegy 50 ezer lakással és mindazokkal a létesítményekkel, amelyek egy ilyen bonyolult intézmény kiszolgálásához üzemeléséhez szükségesek. Felépült a Szovjetunió harmadik legnagyobb könyvtára, mintegy 5 millió kötet könyvvel, az Állami Egyetem, több középiskola, amelyek a helyszínen biztosítCsúcstalálkozó Algírban Csaknem 12 év telt el azóta, hogy 1961- ben Belgrádban első ízben csúcsértekezletet tartottak az el nem kötelezett országok vezetői. Akkor mintegy huszonöt ország állam- és kormányfője, illetve magasrangú képviselője gyűlt össze, köztük a világpolitika néhány olyan kiemelkedő egyénisége, mint Nehru, Tito, Nasszer, Szukarno, Nkrumah. Az el nem kötelezett országok vezetői most ismét csúcstalálkozóra készülnek. Algír ad otthont a szeptember első hetében megrendezésre kerülő konferenciának. A résztvevők száma a belgrádi tanácskozáshoz képest csaknem megháromszorozódott: ezúttal már 70 ország képviselője ül tárgyalóasztalhoz, hogy az el nem kötelezettség irányvonaláról, politikai tartalmáról tanácskozzék. Ez a tény az el nem kötelezettség eszméjének széleskörű terjedéséről tanúskodik. Ha megvizsgáljuk a résztvevők körét, sokszínű, tarka kép tárul elénk. A túlnyomó többség az afro-ázsiai és a latinamerikai térség fejlődő országai közül kerül ki. Lehet-e azonban hatékony egy tanácskozás, amelyen az olajjövedelemben fürdő Kuwaittól kezdve a koldússzegény Gabonon, Csádon, Laoszon át egészen a szocialista Jugoszláviáig, Kubáig több tucatnyi eltérő politikai felfogású és gazdasági fejlettségű állam képviselője ül asztalhoz. Megtalálhatják-e a közös hangot? Vagy másképp: milyen világpolitikai jelentősége van ennek az irányvonalnak, mit nyújthat egy ennyire heterogén találkozó. Különösen akkor, amikor a csoport hajdani fő törekvése, a nemzetközi feszültség, a Kelet-Nyugat közötti nem egyszer robbanással fenyegető ellentétek enyhülése mindennapos gyakorlattá vált. Tény, hogy > az el nem kötelezett országok, a köztük levő különbségek ellenére együttműködnek, gyakorta közös akciókat indítanak. Tény továbbá az is, hogy ez az irányvonal túlélte az egyes országokban bekövetkezett személyi és politikai változásokat. Ez egyúttal nagyfokú rugalmasságáról is tanúskodik, amely nélkül aligha lehet áthidalni az eltérő politikai és társadalmi felfogású országok álláspontja közti nem egyszer mély szakadékokat. Még a tekintélyes burzsoá napilap, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung is kénytelen volt elismerni: „A gazdag ipari országok (értsd: a fejlett tőkés országok — a szerk.) publicistái azelőtt időnként lekicsinylőén a „nincstelenek találkozójának”, „a szegények közül is a legszegényebbek” vagy a „világ lumpenproletárjai” konferenciájának nevezték ezt a találkozót és rámutattak az érdekszövetség hatalompolitikai gyengeségére. De a világ, legalábbis az ENSZ-ben, ma már nem hozhat többségi döntést az el nem kötelezett országok egységes fellépésével szemben. Különösen a fejlődés kérdésével foglalkozó ' ,,77-ek csopotjában” (amely időközben 9Ó tagúra bővült) ezek az országok adják meg a hangot”. Az el nem kötelezett országok összehangolt akciói mindenekelőtt két fő területre irányulnak: a gazdasági fejlődés, az elmaradottság felszámolásának problémáira és az ENSZ-re. A csoportot képviselő országok rendkívül fontosnak tartják, hogy az algíri ' értekezleten közös álláspontot fogadjanak el a világszervezet fejlesztését illetően. Bizonyára még az eddigieknél is eredményesebb lesz az el nem kötelezett országok tevékenysége, ha sikerül egységes álláspontra jutniok az ENSZ szerepével és munkájával kapcsolatban. Helytelen lenne tehát lebecsülni vagy túlbecsülni az el nem kötelezett politika lehetőségeit. Az biztos, hogy a világ napjainkban szemmel láthatóan az enyhülés szakaszába lépett, a konfrontáció lehetősége csökkent. Mindez természetesen nem kisebbíti az el nem kötelezett politika jelentőségét. Ezek az országok eddig is pozitívan járultak hozzá a főbb világpolitikai problémák megoldásához mind az ENSZ-ben, mind azon kívül. Ha az algíri csúcstalálkozónak sikerül a megvitatásra kerülő legfontosabb kérdésekben egységes, pozitív álláspontra jutnia, úgy ez további hozzájárulást jelenthet a békés egymás mellett élés eszméjének erősítéséhez. Gy. S. ják az intézetek káderutánpótlását. Tudományos Ö*8«1ŰZ Lehetetlen néhány sorban felvázolni az intézetek konkrét munkáját. Ízelítőül csak annyit, hogy az öt fizikai intézet tanulmányozza az atomfizika, a termodinamika, a mechanika, a hidrodinamika és a félvezetők problémáit. A Geológiai Intézet foglalkozik Szibéria föld alatti kincseinek a fel- térképezésével, . feltárásával. Az intézet múzeuma mintegy 10 ezer kőzetfajtát mutat be,, amelyek szinte mind megtalálhatók Szibériában. Nagy szerep jut a geológusoknak a hallatlan kőolaj- és földgáz vagyon felderítésében, hiszen — ahogy mondani szokták — Szibéria fekete olajtengeren lebeg. D,e nem kevésbé fontos az arany, a gyémánt, a színes fémek, ércek, a bauxit és a kőszén sem. A kémiai intézetek jó kapcsolatban a magyar kutatóintézetekkel a katalizátorokkal foglalkoznak, a biológiai intézetek pedig a sejttan és az örökléstan kérdéseivel. Fontos fajtanemesítési kísérleteket végeztek itt, sikerült például a jelenleginél háromszor nagyobb cukortartalmú cukorrépát előállítani, vagy például fekete mókusokat, kék vidrákat kitenyészteni. De vannak intézetek ahol közgazdaságtannal, szociológiával, régészettel, néprajzzal és nyelvészettel foglalkoznak. És valamennyi intézet rendelkezésére áll egy óriási számítóközpont, ahol a legmodernebb számítógépek adják meg a választ a kutatóknak az általuk feltett kérdésekre. Aki már járt Szibériában, érzi, hogy Szibéria a jövő földje. És, hogy a jövőben hogyan alakul Szibéria arculata és a szovjet népgazdaságban betöltött szerepe — a tudósoknak óriási szerepük van. Horti József Hirdetmények Értesítjük tisztelt megrendelőinket, hogy a tapétázó, mázoló, címfestö és neansze' relő részlegünk augusztus 22- től áiköltözött a Szolnok, Thököly út és Sárkány úton lévő központi telepünkre. - A fent közölt részlegeinket 11-964-es telefonon szíveskedjenek keresni. Megrendeléseket a jövőben a központi telepen. valamint Szolnak. Kossuth tér 1. sz. irodaházban, a központi irod.íban veszünk fel. Szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató V. (x) ❖ A megyei szakorvosi rendelőintézetbe-- a géniármű- vczetői alkalmassági orvosi ^ 10*7 s;-»' "•"Ivor elsején kezdődnek, — hétfőn, szerdán és oén»«-ken dé'elntf 10 órától 14 óráig az I. emeleti 229-es szobában. Aki figyelmesen követte az elmúlt hét műsorát, mint e jegyzet írója, akinek „hivatalból” ez a dolga, annak bizonyára feltűnt, hogy több nap programjának középpontjába is olyan adás műsor került, amelyik egy- egy egyéniség, közismert személy,' személyiség közvetlen hangvételű megnyilatkozására épült. Hofi Gézával Vitray Tamás „otthonában” találkozhattunk — ötszemközt — Abody Béla család- látogatáson látott vendégül bennünket — nem követtem hány szemközt — s Komját Irén, a kommunista újságíró emlékező útjára Szepesi György kalauzolásával indultunk. Tartalmi hasonlóságaik után akár egy kalapba is rakhatjuk az említett műsorokat, hisz vallomások életről, hivatásról, mesterségről, valódi vagy mesterkélt párbeszédek keretébe illesztve a tartalmat. Formai megoldásaikban sem esnek túlságosan messze egymástól. De most nem az összehasonlítás módszerével szeretném értékeiket és esetleges hibáikat felsorakoztatni, csupán egy dolgot kívánok jóleső érzéssel megállapítani: úgy látszik, a televízió egyre nagyobb teret enged műsorában a személyesebb, meghittebb jellegű programfajtáknak. Olyan műsoroknak, amelyekben a néző maga is szinte észrevétlenül a beszélgetés aktív részévé válik — szellemi és nem fizikai értelemben. Ezekben a műsorokban jól érvényesülnek a televízió sajátosan familiáris, családias hangulat- keltő lehetőségei, jól kamatozik a kamera intimitása, valamint az emberi meghittség. Ettől kapják varázsukat. És ami fő: ebben a légkörben kötelező az őszinteség, ez pedig tartalmukban teszi őket izgalmassá és természetesen vonzóvá. Abody Bélát például oly sokszor, és ki tudja hány alakban, illetve szerepben láttuk hallottuk már, de ez a mostani bemutatkozás — Az én háztájim — mindenik közül a legrokonszenvesebb volt, mert ezúttal adta legteljesebben önmagát. Erről ennyit, és most egy érdekes sorsú tévéfilmről jóval részletesebben, a szombat este látott Diagnózisról, Esztergályos Károly rendező, veszprémi díjnyertes alkotásáról. Lám, még a kiváló alkotásoknak sem egyszerű a sorsuk a képernyőn. Az örkény-novellából készült tévéfilm ugyanis ha történetesen Veszprémben nem arat átütő sikert, és nem kap nagy díj at, talán szélesebb körben tudomást sem szereztünk volna róla. Másfél évvel ezelőtt ugyanis bár bemutatták, de csupán a kevesek csatornáján, g másodikon. Így bizony visszhangja úgyszólván semmi nem volt. Most végre díjjal „megkoronázva” az ismétlés jogán helyet kapott az első csatornán is, és eljuthatott széles körökben is a nézőkhöz. A Diagnózis És nem volt nehéz megállapítani, hogy mind tartalmában, mind pedig képernyőre fogalmazásában említésre méltó alkotással van dolgunk. Egy egyébként is sieres művészi pálya, Esztergályos Károly rendező pályájának legmagasabb csúcsát jelenti a Diagnózis. Az ’ izgalmas, közéleti kérdéseket feszegető örkény-írás, amelyből a film készült, töltéséből mit sem veszített, nyugtalanító feszültsége megmaradt a képernyőn is. Sőt a pályakezdő fiatal orvosnő találkozása nem a szakma felnőtt követelményeivel, hanem az élet tálalta erkölcsi problémákkal, rendkívül feszes dráma alakjában öltött testet a televízió képernyőjén. Esztergályos Károly már-már arrogáns szenvedélyességgel tálalta dr. Orbán Ildikó önmagára eszmélésének tanulságokban bővelkedő diagnózisát. Érezni lehetett, hogy az alkotót mennyire érzékenyen foglalkoztatja, mitöbb bosszantja a jószándékú orvosnő eltévelyedése, útvesz- tése, mert hallgatott környezetére, környezetének szirén hangjaira. Dehát az élet ilyen, szembe kell vele nézni. Csak beletörődni nem semmiképpen. Kezdetben Ildikó is elfogadja a vidéki kisváros kórházában kialakult erkölcsi „normákat”. Hä úgy tetszik beáll a sorba. De végül is, amikor szembeszegül környezetével, egyértelműen kifejeződik, hogy sem környezetünkben, sem tágabb értelemben a társadalomban nem tűrhetjük meg sem az, erkölcsi nihilizmust, sem a pipogya eiv- telenséget, sem pedig a számító karrierizmust. A gondosan felépített és megkomponált filmdráma kockáiból közéleti szenvedélyességgel „sütött ki” a társadalmi tanulság. A pályakezdés nem köny- nyű. Sok buktatót rejteget. És zsákutcákat is tartogat. Olykor elnyeléssel fenyegető szakadékok is meredhetnek a pályakezdő fiatal elé. De aki bírja emberséggel: győztesen jut túl rajta. Mint a filmdráma fiatal doktornője is, aki végül is bátran leplezi le a hazugságot, és „vágja szemébe” környezetének az igazságot. Csak így élhetünk becsületben, egészségben önmagunkkal, különben titkos féreg foga rág rajtunk. Lehet, hogy túlságosan direkt, leegyszerűsített következtetések ezek egy valójában összetett gondolatiságé drámának, de úgy hiszem alapvetően lényeges konzekvenciák. Béres Ilona modern színészi eszközökkel, a film szelleméhez kitűnően alkalmazkodva formálta meg Ildikó önmagára találásának drámáját. Hamis felhangok nélkül. Bíró Miklós operatőr méltó társa volt Esztergályos Károly rendezőnek. Képei nemcsak kifejezőek, olykor a líra is felcsillan bennük. A Diagnózis legjobb tévéfilmjeink sorába tartozik. Röviden Kár, hogy nem színesben láthattuk a Leonyid Brezs- nyev amerikai útjáról készült dokumentumfilmet, amely mostmár egységében és időrendi folyamatában számolt be az SZKP főtitkárának nevezetes útjáról. Azonban még így is, feketefehéren is jó volt ismét visszaidézni a világra szóló találkozó eseményeit. Egyes részleteket ugyan már a látogatás idején adott közvetítésekből ismertünk, de a részletek ígv együtt, a film teljesebb élményt nvúitott. A meghitt mozzanatok és az ünnepélyes pillanatok a történések rendjének összhangjában a látogatásról plasztikusabb képet adtak. Igen érdekes témát feszegetett legutóbb az Antenna, Benedek István ismeretterjesztő műsora. Van-e konkrét emberi haszna a mesterséges holdak kozmoszbeli útjainak, és lehetséges-e élet, mi több, van-e élet a Földön kívül? — ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni. Benedek professzor ifjonti hévvel vallatta fiatal tudóspartnereit. sohasem elégedve meg félválasszal vagy félre érthető válasszal. Okos félóra volt. ...... V. M, ,j
