Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

1973. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lőtér épült Kisújszálláson Társadalmi munkával, a helyi vállalatok, üzemek segítségével Célra tartás fekvő helyzetben Kötetlenebb formák, érdekesebb foglalkozások TIT-munka a jászberényi járásban Három évvel ezelőtt —1970. februárjában — új székházba költözött Kisújszálláson az MHSZ: javarészt társadalmi munkával •— összesen 700 ezer forint értékben ■— új bázist építettek egv elha­gyott, régi épület felújításá­val. A napokban ismét gya­rapodott az MHSZ kisújszál­lási szervezete: ünnepélyes keretek között, lövészverseny - nyel egybekötve lőteret avat­tak, amelyen részt vett Stock János vezérőrnagy is. Amikor az új bázis elké­szült, már akkor tervezgetni kezdték a kisújszállásiak: az lenne jó — mondogatták —. ha lőteret is építhetnénk, hi­szen a régi nem felel meg a követelményeknek. Nem szol­gálja a versenysportot, az iskolai honvédelmi oktatást és a Honvédelmi Kupa Lö­vészverseny rendezvényeit. A városi pártbizottság és a ta­nács kezdeményezésére Ábri Lukács, a helyi városgazdál­kodási vállalat igazgatója el­készítette társadalmi munká­ban a lőtér építési terveit. Az építkezéshez a helyi ta- ' nácstól 270 ezer, az MHSZ országos központjától 150 ezer forintot kaptak. Ez ép­pen csak anyagbeszerzéshez elegendő — latolgatták. És megszületett az elhatározás: segítségül hívták a helyi vállalatokat, üzemeket, nem utolsósorban segítséget kér­tek a nagy vállalkozás telje­sítéséhez Stock János vezér­őrnagytól, aki a szövetség fennállásának negyedszáza­dos jubileuma tiszteletére vállalta a kisújszállásiak pat- ronálását. I Országos normatívák sze­rint egy lőállás felépítése 110 ezer forintba kerül. A kis­újszállási MHSZ-lőtér , csu­pán 420 ezer forintból épült, mert másfél millió forint ér­tékű munkát társadalmi ösz- szefogással végeztek el. Az 1979. 6Z. honvédségi alakulat katonái nemcsak 18 ezer órát dolgoztak az épít­kezésen, kiásták az épület, a lőtér alapjait, elpanírozták a területet, odaszállítottak ’ és bedolgoztak 260 köbméter sódert, 850 köbméter földet, Í00 köbméter homokot, oda fuvaroztak 23 ezer kisméretű és 18 ezer blokktéglát, fel­használtak 8500 gépkocsiki­lométert a szállításhoz és 1800 gépi üzemórát a föld­munkákhoz. A MEZŐGÉP he­lyi kirendeltsége a célmozga­tó berendezést, a golyófogó lemezmunkáit készítette el, mindezt be is építette. És dolgoztak az építkezésnél a Kinizsi, a Búzakalász Terme­lőszövetkezetek tagjai, a vá­rosgazdálkodás-, a Faipari Vállalat, a KPM Közúti Igaz­gatóság dolgozói. A munkát ez év április 6-án kezdték, és augusztus 19-én már meg­tartották az avató ünnepsé­get, — pontosan egy évvel hamarabb, mint ahogyan ter­vezték. Korszerű, szép otthont ka­pott az MHSZ 6 lövészklubjá­nak kétszázharminchat tagja, A most érvénybe lépő új általános iskolai és középis­kolai rendtartásokkal kap­csolatban a Művelődésügyi Minisztérium közzétette ál­lásfoglalását az iskolai házi­rendekről. A rendtartás általános irányelve, hogy a házirend egyes pontjait a tanulók, az ifjúsági szervezet és a szülők véleményének meghallgatá­sával hozzák meg a testüle­tek. A tilalmak között külön megemlíti a dohányzást és a szeszesitalok fogyasztását. A rendtartás megfelelő pont­ja úgy értelmezhető, hogy egyértelműen meg kell til­tani az általános és a kö­zépiskolai tanulók dohány­zását — az iskola épületé­ben, illetve egész területén, a tanítási -időben. Ez a tilalom tehát az is­kolai foglalkozásokra vonat­kozik, ide értve a tanítási órákat, az óraközi szünete­ket, a tanításra való előké­szület idejét, a szakköröket, az önképzőkört, a sportkört, az énekkari órát, a rendkí­vüli tárgyakat, a korrepetá­lást, a napközi otthoni, illet­ve a tanulószobái foglalko­zás teljes időtartamát. van hol készülniük a ver­senyekre. Augusztus 24-én pedig már az úttörők is bir­tokba vették az új lőteret: megrendezték városi lövész- versenyüket. ‘ Az általános iskolai tanu­lóknak semmiféle esetben sem szabad engedélyezni a dohányzást. A szeszes italok árusí­tása, fogyasztása tilos az iskolákban és mindenféle iskolai rendezvényen, ide­értve az iskolai ifjúsági ki­rándulásokat is. A következő tanévtől kezd­ve általánossá teszik az is­kolaköpeny viselését a diá­kok számára. A középiskolában kötelező, az általános iskolában pe­dig kívánatos a köpeny vi­selése a lányoknak és a fiúknak egyaránt. A minisztérium azt a gyakorlatot tartja helyei­nek, hogy a nevelök a szülői munkaközösségekkel és a di­ákokkal az ifjúsági szervezet­tel együtt állapodjanak meg az általános iskolában a kö­peny viselésének elfogadásá­ban, s minden iskolában a köpeny fazonjának, színének kiválasztásában. , t Kérik a nevelőket is, sem­miféle módon ne erőltessék, ne is engedjék költséges for­mák választását, és fogadják Számvetést készített a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat jászberényi já­rási elnöksége. A tizenöt­tagú elnökség éves program és féléves munkaterve alap­ján dolgozik. Munkáját a társulat soraiba tömörülő száznegyvenhárom TIT-tag segítette eredményesen. A társulat előadói mun­kás- és tsz-akadémiákon, a nők és az ifjúság részére szervezett előadásokon, az üzemekben megtartott elő­adássorozatokon, klubren­dezvényeken ismertették a tudomány és a technika leg­újabb eredményeit. Az elmúlt 3 év alatt a járás területén 1621 tár­sadalom- és természet- tudományi előadást tar­tottak, az előadásokon hatvanháromezren vet­tek részt. Az érdeklődésnek megfe­lelően növekedett a tőrsada­el azt is, ha osztályuk diák­jai többféle modellt választa­nak. A minisztériumi állásfog­lalás egyúttal azt is kívána­tosnak tartja, hogy a köpe­nyek bevezetésével együtt az ékszerviselés is a diák­hoz illő, természetes szín­vonalra korlátozódjék. Nem tartják helyesnek, ha a tanulók feltűnő, drága gyű­rűkkel, nyakláncokkal, kar- perecekkel járnak iskolába, ugyanígy helytelenítik a fel­tűnést keltő bizsu-tárgyak vi­selését is. Fontos, hogy megfelelő pedagógiai tapintattal, a nevelők korlátozzák a szépítőszerek használását is. Számos jogos kifogásra ad alkalmat egyes tanulók (lá­nyok és fiúk) hajviselete. Arra nem lehet vállalkozni — hangsúlyozza a miniszté­riumi állásfoglalás —, hogy meghatározzák a haj hosszát, formáját, abban azonban egységesnek kell lenni, hogy a diákoktól ápolt, tiszta, ter­mészetes hajviseletet kíván­janak meg. lomtudomány — ezen belül a filozófia, a nemzetközi és történelmi témájú — elő­adások száma. 1970-ben pél­dául 136 történelmi tárgyú ismeretterjesztő előadást tartottak, melyek főleg a Tanácsköztársasággal és a felszabadító harcok helyi eseményeivel foglalkoztak. Nagy érdeklődéssel fo­gadták a résztvevők azo­kat az előadásokat, elő­adássorozatokat, ame­lyek az MSZMP X. kongresszusának, a KISZ Vili. kongresszu­sának, továbbá a párt­nak és a kormánynak az elmúlt három évben hozott fontgs határoza­tait ismertették. Tartalmasabb, differenci­áltabb ismeretterjesztő mun­kára nyílt lehetőség azáltal, hogy a régebbi heterogén összetételű, „nagy számú” halgatóság helyett az elmúlt években érdeklődési kör, foglalkozás, életkor szerint rétegeződött a hallgatóság. A TXT ennek megfelelően változtatott módszerein, új kötetlenebb formákat — an- kétokat, konzultációkat, vi­tafórumokat, klubdélutáno­kat, üzemlátogatásokat, ve­télkedőket — szervezett és honosított meg. Az' elmúlt 3 év tapaszta­latainak összegezésekor ki­derült, hogy a figyelemre­méltó eredmények mellett sok hiányossága is van az ismeretterjesztő munkának. Feltűnően alacsony a ter­melési célkitűzéseket segítő műszaki-technikai és agrár- tudományi előadások száma. A mezőgazdasági jellegű tanfolyamokon, tsz-akadémi­ákon rendszerint csak a szo­cialista brigádok tagjai vesz­nek részt. Kevés helyen biz­tosítanak lehetőséget arra, hogy az előadások hatását korszerű szemléltető eszkö­zökkel,. bemutatókkal fokoz-: zák. Változatos, érdekes prog­ramot kínálnak a Duna- Tisza Közi Napok. A sok­színű alföldi vidék sajátos­ságait bemutató eseményso­rozatot szeptember 18-tól 30-ig rendezik Bács-Kiskun megyében. A program egyik érde­kessége a — Kalocsai lako­dalmas — című népi játék felújítása. Kecskeméten a „hi­Az intézmények, gazda­sági egységek vezetői elzárkóznak olyan meg­állapodások megkötésé­től, amelyek biztosíta­nák a tervszerű, jól összehangolt ismeretter­jesztő munkát. Nehezíti az ismeretterjesz­tést az is, hogy nem meg­felelő a TIT tagságának ösz- szetétele. Kevés például a 30 éven aluli TIT-előadó, a közgazdász, a jogász, a mű­szaki szakember. Ezzel ma­gyarázható, hogy nem min­den előadó tudja felkelteni a hallgatóság érdeklődését. Hároméves tevékenységé­nek értékelése után a TIT jászberényi járási elnöksége meghatározta azokat a fel­adatokat, amelyek tovább javítják majd a társulat munkáját. Ezek szerint a jö­vőben nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a ter­jesztésre kerülő tudományos és technikai ismeretek he­lyes kiválasztásával és ará­nyaival a fizikai dolgozók^ az ifjúság és a nők körében is meghonosodjon az isme­retterjesztő munka. Javítani kell az együttmű­ködést a gazdasági és a tár­sadalmi szervekkel, a nép­művelési intézményekkel. A fiatal értelmiségiek, a műszaki és agrár szakemberek megnyeré­sével erősíteni kell a községekben a TIT-cso- portokat, javítani kell a társulat társaságának összetételét. Az eddigieknél jobban meg kell ismerni a jövőben a rendezvények résztvevői­nek élet- és munkakörülmé-' nyeit, előképzettségüket, ér­deklődési körüket. Ezekkel az eszközökkel kell töreked­ni arra, hogy az ismeretter­jesztő előadások során vá­laszt adjanak a nem min­denki előtt vjlágos, eb sok embert foglalkoztató kérdé­sekre. rös” városban száz év étel­receptjeiből rendeznek va­csoraestet, míg Baján a ba­jai halászok főzik majd a halászlevet. A kiskunsági pásztorok a nomád ételek készítésében vetélkednek. Az ínyenc kóstolókat szüreti mulatság egészíti ki. A megye jellegzetességeit kü­lönböző kiállítások mutatják be. Iskolaköpeny, dohanyzás, szeszesitaliogyasztás Állásfoglalás az Iskolai házirendről Duna-Tisza közi napok SZ. LUKACS IMRE; AZ ÚT KEZDETÉN 21. Rozika felemelte fejét, nagy szemével nevetett. Bandi türelmetlenül és szé­gyenlősen nézte, megfogal­mazta mondanivalóját: „Szeretlek”. Sugárzott a kékszemű. — Elfelejtettem az előbb, vőlegénye van — mondta mérgesen Zsuzsa —, bár ná­la azt sohase tudni. — Jó testvérkém, köszö­nöm. Levertség gyötörte. Szen­vedés. Égett belülről, isme­rős érzés kísérte, mint a múltja, őrizte a gátlásaiban, rejtegetett félszegségeiben. ,, A formám — gúnyolta magát — találok valakit, máris elveszítem. Reméltél, állatka?” Fehér nadrágban, tűzpiros pulóverben a lány, haja kontybán. Kinőtt környeze­téből. Tiszta arc, nyílt száj, fehér fogak. Harmatos mező. „Felkérem — gondolta —, legalább befejezzük vagy elkezdjük, de valami min­denképpen történik vélünk.” — Örülök magának, Ro­zika. — Én is örülök. — Tolakodónak tarthat, mégis megkérdem, van va­lakije? — Nincs — mondta a lány tóngvörös arccal —, már nincs. — Volt? — Volt. Volt, de szakí­tottunk. Hallgattak és Bandi szo- rosabbra fogta a lányt, aki engedelmesen közelebb si­mult. Apró idegességek, bel­ső remegések szabdalták a fiú akaratát, felemásan és sután fogalmazódtak .gondo­latai, mire mondattá szület­tek, más ruhába bújtak, csak csodálkozott érthetetle­nül, nem is azt akarta mon­dani. de furcsa, vibráló fe­szültség kényszeríti a kitá­rulkozásra. igényesen, nagy­vonalúan akar beszélni, ám fél a szégyenkezéstől és a megaláztatástól. Rozikát sem akarja sérteni, öleli derekát, szája előtt tiszta homloka, érzi testének íorróságát, s nem akar kiszakadni ebből a kötelékből már soha töb­bé. Rozika két nagykövű aranygyűrűt, aranyórát hor­dott. Könnyű kezét hosszú, finom ujjak zárták. Homlo­káig ért a fiúnak. „Gvönyörű, fehér a bőröd — gondolta Bandi —, olyan vagy, mint a friss, langyos tej. Nem mondok le rólad semmiképpen.” „Helyes fiú vagy, tetszel — gondolta a lány —, csak abba ne hagyják a zenét, ölelj még.” — Láthatom gyakrabban? — kérdezte a tanár. — Magán múlik. „Akkor el se válnánk” — gondolta Bandi boldogan. — Holnan kimegyünk a strandra — mondta. „Ha nem hívnál, akkor is ott lennék — gondolta Ro­zika —, várni foglak.” — Talán elengednek — mondta kacéran. — Várom. „Azt elhiszem — gondol­ta a lány —, te i^s megnéztél engem, mint egy kiállítási darabot” Zsuzsa ragyogott. Testvé­rei közül Bandit szerette a legjobban, ellenkezett, csip­kedte, de akarta, hogy si­mább élete legyen az övé­nél. Rozika tetszett — gyö­nyörű pár, ahogy összesi­mul —■, legszebb lány a fa­luban. Szülei rendkívül tar­tózkodóak, hidegek, rangra, vagyonra adók. Félt, más szakította a rózsát, öcsiké­je szagolja? Jobb partit re­mélt. — Jó falat — mondta No­vak Józsi —, hányán elrin­gatnák. — Te is, kakadú? — Sógornak" engedem. Rozika jól öltözött, városi divat szerint. Minit hordott.' ízlés, igényesség látszott ru­háin. Találkoztak a stran­don, fagvlaltoztak. Ünnep­arcú vasárnap zsibongott a fürdőben. öreg oarasztok. fejükön fekete kalaDoal áz­tatták elnehezült csontiaikat. fiatalok sereglettek, ismerő­sök. Rozika távol tartotta magától a fiúkat, Bandinak cselédháziak köszöntgettek, testvérei megcsókolták. — Hogy vagy? — kérdez­ték és szaladtak tovább. Nem illett más a díszletek­be. A fűre plédet terítettek, rádiót hallgattak. — Szeretek veled lenni. Olyan mintha mindig is­mertelek volna — mondta Bandi és simogatta a lány kecses nyakát. — Négy napja. — Számít? — Nem. — A presszóban mondani akartam: szeretlek. — Tudom. Te nem érzed? — csodálkozott Rozika nagy­ra tágult szemmel —, én Is szeretlek. — De igen. Hason feküdtek. Megcsó­kolta a lány nyakát, apró pihe-hajak libegtek-lobogtak kontya árnyékában. Az el­hangzott szavak bénaságá­ban 'élvezték egymást. Eny- nyi az egész? Igaz? örültek. Rozika kétrészes fürdőru­hában feküdt, szép test, hosszú márvány comb. A fiú végigsimított állán, pu­szilta. „Sohasem hittem — gon­dolta —. hogy ilyen ragyo­gó nők teremnek.” — Arany-Rozi. otthon be­dobjuk — mondta. — Nem félsz, hogy csaló- dol? — Akkor önmagámban csalódok. Majorék görbe, régi, sa- rokházbgn laktak. Hat ablak a falakon, udvaruk tágas, sehol szemét, elfelejtett lim-lomok. Konyhában ültek. Fekete-fehér csempék, zöld­fehér színű .garnitúra és pa­lackos gáztűzhely. Tisztaság. Meglepődtek, Bandit hellyel kínálták. — Legyetek erősek, fele­ségül vesz a tanár úr. El­csavarta a fejemet — mond­ta Rozika boldogan —, hiá­ba tiltakoztam — kedves- kedően a fiú melléhez bújt és megpuszilta arcát. — Komolyan hiszitek? A házasság nem óvoda — csapta össze kezét Majomé ijedten — egy életre szól. — Szeretjük egymást, a többi nem számít. — Ne siessetek — mondta Major János — még elha­markodjátok. — októberben tartjuk az esküvőt. — Hol laktok? — Albérletben. — Ugyan. fiam. hely bő­ven van itt. Szül^ió tudják? — Rövidesen örülhetnek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom