Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
1973. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 0 A fehérre festett falu, mozaiklapos folyosón hófehérre mázolt padok, rajtuk lányok, asszonyok üldögélnek. Néha egy pillantást vetnek a folyosó végén lévő nyitott ajtón át a nagy műhelycsarnokba, ahol fehérköpenyes nők ülnek a munkapadok mellett. Oda- bentről a légáramlat a folyosóra hozza az égett cin szagát... Aznap újabb harminc nőt vettek fel dolgozni, a Beloiannisz Híradás- technikai Gyár kunhegyesi telepére. Budapesten, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban egyre több gondot okozott a munkaerő hiány. Mivel helyben nem kaptak elegendő munkáskezet, vidéken kellett telepeket létrehozniuk. Ezért létesült egy telepük Tatabányán. Hasonló javaslattal jelentkeztek Szolnok megyében is. A megye, a törökszentmiklósi járás vezetőivel való tárgyalás alapján, tudatosan esett a választás Kunhegyesre, ahol ma már, ezzel együtt tíz ipari üzem van. Az iparban foglalkoztatottak száma meghaladja a kilencszázat, sőt ha a BHG létszámfejlesztését figyelembe vesz- szük, lassan közelíti az ezret. A meglévő ipari üzemek közül a BHG a nők üzeme: a foglalkoztatottak 93 százaléka nő és csupán 15 férfi dolgozik az üzemben. Annakidején, amikor az egyezség létrejött, a nagyközség pártbizottsága felajánlotta székházának nagytermét, hogy addig, amíg az üzemépület elkészül ott dolgozhassanak. Ez is mutatja milyen sürgető gondnak tartották Kunhegyesen a nők munkába állítását. Az üzem a BHG „K” gyáregységének telepe. Az úgynevezett kolhoz telefon- központokhoz sávokat, gépegységeket gyártanak, amit a budapesti anyagyárhoz szállítanak fel. Ott szerelik össze, szállítják a berendezéseket a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Olaszországba. Egy jelentésben olvastam a következőket: „A gyár elégíti ki az országos telefonközpont igényét is. Az egész gyár éves termelése 1.1 milliárd forint, melyből az egy főre jutó termelést íigyelembevéve, a kunhegyesi telep megközelítőleg 80 millió forint termeléssel részesül”. — Ez nem pontos szám — magyarázza Hovanecz István telepvezető. — Valószínűleg ennél már több. Ma naponta 2.500 üzemóra a kapacitásunk, ez havonta 60—65 ezer óra produktív termelést jelent. Az év elején háromszázhúszan voltunk, a hónap végére már négyszázan leszünk és a fejlesztés ezzel még nem áll meg. — Budapestről jött ide dolgozni? — Nem. Én a vízgépészeti vállalatnál voltam üzemvezető, termelés- irányító. Az apám is ott dolgozott, természetesnek vettem, hogy én is- onnét menjek nyugdíjba. Emlékszem, 1970' kora tavaszán bizottság jött Budapestről, a megyétől Kunhegyesre. A község vezetői engem kértek fel idegenvezetésre. Azt nézték, hol kaphatna itt helyet a BHG, hol épülhetne fel az új üzem. Akkor kezdték kérdezgetni, hol dolgozom, mi a végzettségem, nem volna-e kedvem átjönni az új üzembe. — Végül is mi volt az a nyomós érv, ami arra késztette a vízgépészetnél töltött 17 év után, hogy ezt az üzemet válassza? — Harmincnyolc éves vagyok. Előrelépést láttam benne, azért jöttem ide. Előtte természetesen alaposan tájékozódtam mi lesz itt a munka, latolgattam, megbirkózom e majd a feladatokkal. Mert nem szerettem volna felsülni. Márciusban adtam végleges választ, akkor felmentem Budapestre ismerkedni az üzemmel, és 1970 április 6-án a pártbizottság nagytermében megkezdtük a munkát. — Feltételezem, hogy nem volt ilyen egyszerű, mint ahogyan most utólag elmondta. — Ez igaz, — bólint. — Csak munkahely volt ott. Asztalok fölöttük lámpával, azután kezdtük felszer- számozni az üzemet. Ez év június negyedikéig ott dolgoztunk. Közben fplépült az új telepünk, idén április 2-án avattuk. Arra büszkék vagyunk, úgy intéztük a költözködést, hogy a munka egy percig sem szünetelt. A lányok a régi helyen pénteken letették a szerszámot és hétfőn reggel már itt vették fel. Dolgozott itt mindenki, takarítottunk, pakoltunk. Nem lehetett munkakiesés, mert szoros tervünk van, amit teljesítenünk kell. — Három év uéán, hogyan vélekedik: elégedett saját munkájával? Pillanatnyi csönd után válaszol csali, lassan elgondolkodva : — Azt hiszem az ember soha nem lehet elégedett.. Sok gonddal, bajjal küszködünk. Azért is iratkoztam be a Bánki Donáth Gépipari és Műszaki Főiskolára az üzem és rendszerszervezési szakra, mert látom, nőnek a követelmények és ha lépést akarok tartani, tanulnom kell. No persze így az a bizonyos nyolc órai pihenés nincs meg, mert itt a gyárban is mindig többet vagyok 8 óránál, aztán jön a tanulás, de ninós mit tenni. Csinálnom kell, ha egyszer ezt választottam. (Folytatjuk) Varga Viktória Siratják a régit-akadályozzák az újat Szanálási bonyodalmak Szolnokon Többször írtunk arról, hogy milyen fontos a 4-es főközlekedési út Szolnokon áthaladó szakaszának átépítése. Ugyanakkor a város különböző pontjain lakások létesülnek, iskolák, óvodák építését kezdik el. Mindez azonban áldozattal is jár. Csak ezekben a hetekben például 93 lakóház szanálásával, 194 család elhelyezésével. Áldozat ez a tanácstól mert mindez több mint 90 millió forintba kerül, áldozat az érintett családoktól is, mert el kell hagyniok megszokott, régi, kedves családi fészküket. Jód lehet modernebb, szebb lakást kapnak, a régi otthontól megválni mégis nehéz. Tudták ezt a tanács illetékesei, éppen ezért igyekeztek a legkörültekintőbben eljárni. Többszöri helyszíni beszélgetés után, a törvényesség szigorú betartásával bizottság mérte fel, állapította meg a kártalanítás összegét; egy társadalmi bizottság pedig felmérte, hány családot kell elhelyezni, ahhoz milyen lakások kellenek, sőt, gondoskodnak az új otthonok elosztásáról is. Az elosztásnál az volt a szempont: mindenki a régivel azonos értékű új lakást kapjon. Ezt írja elő a törvény is. Ám több esetben előfordult, hogy családokat a régi otthonuknál magasabb komfort fokozatú lakásban helyeztek ed. Három helyen kaphattak új otthont a beköltözők: a Zagyvaparti 'lakótelepen épült tízemeletes, a Csokonai utcában létesült 4 emeletes lakóházakban és a Határ utcában épített félkomfortos, földszintes ikerházakban. Voltak olyan családok is, akik a város belterületén megüresedő komfort nélküli lakásokba költöztek, mert azt választották. E körültekintő munka ellenére is akadtak olyanok, akik mindezek után nem tartották elfogadhatónak azt a lakást, amit a régiért cserébe kaptak. Voltak akik meg sem nézték az új lakást, mert a régihez, a megszokotthoz ragaszkodtak. Másoknak a gázfűtés, az emelet ellen volt kifogásuk, összesen huszonnégyen fellebbeztek a megyei tanácshoz. A megyei tanács azonban helyesnek találta a városi tanács eljárását és egyetlen család kivételével jóvá hagyta azt. Ennek ellenére tizennyolc család ezekután sem volt hajlandó beköltözni az új lakásba. Ezért a városi tanács élve törvényes jogával. felszólította határozattal a régi lakáshoz makacsul ragaszkodókat, ha 15 napon belül nem foglalják el az új lakást, hatósági úton költöztetik át őket. Miért részletezzük ennyire mindezt? Azért, mert végül is négy családot a napokban valóban karhatalommal kellett új otthonába költöztetni. Még hat—nyolc családnál várható hasonló intézkedés. Annak ellenére, hogy a megszokott otthon elhagyása nem könnyű, különösen nem az idős embereknek, akik jobban félnek az újtól, egyet értünk a városi tanács eljárásával. Egyetlen ember sem károsodott anyagilag, egyetlen család sem került rosszabb lakásba, mint előző otthona volt. Makacsságukkal azonban az egész város tervszerű további építését akadályozták. Ma is ott lakik még ■— amíg ki nem költöztetik —, kisajátított házában, a Csokonai utcában egy idős asz- szony, aki nem hajlandó otthagyni a régit. Makacssága miatt nem kezdhet az építőipar i03 lakás építéséhez, emiatt költözhet majd később új otthonába százkét család. Minden megértésnek határt szab az a négyezernyolcszáz jogos lakásigénylő, aki ma Szolnokon otthonra vár. Legalább olyan otthonra, mint amilyet azok kaptak, akik oktalanul siratják a régit. V. V. Szocialista építésünk szilárd alapja Népgazdaságiunk és társadalmunk dinamikusan fejlődik, sikeresen halad a szocializmus teljes felépítésének útján. A munkásparaszt szövetség, amely a falu szocialista útra lépésével, a termelőszövetkezetek megerősödésével magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett, változatlanul alapja szocialista rendünknek, gazdasági és társadalmi eredményeinknek. A szocializmus építésének előrehaladásával sem csökken e szövetség fontossága, mert szocialista vívmányaink csakis a dolgozók széles tömegeinek szoros együttműködésére alapozha- tók és fejleszthetők. A termelés — ezzel együtt népünk életszínvonalának javítása, a dolgozók jobb ellátása — csakis a munkások és parasztok jobb munkájának eredménye révén lehetséges, együttműködésben az értelmiséggel. A szocialista viszonyok erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése is csak szilárd osztályszövetség alapján valósulhat meg. A munkás-paraszt szövetség olyan politikai összefogás, amely mindenekelőtt a két osztály szoros gazdasági egymásrautaltságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fejlesztheti gazdaságát az ipar termékei nélkül. A mai korszerű gazdálkodásban egyre növekvő szerepe van az ipari eszközöknek, tehát az ipari munkának. Több termelési ágban ma már az ipar szerepe és közreműködése a döntő a mezőgazdaságban. A szövetkezeti parasztságunk által elért szép eredményekben, a 30 mázsa feletti búzahozamokban, a nagy kukoricatermésben, hasonlóképpen a növekvő tej. tojás és hústermelésben ugyanúgy megtalálható az ipari dolgozók jó munkája, mint a mezőgazdaságiaké. Mindez egyúttal a legközvetlenebb munkásérdek, hiszen a mezőgazdasági termelés a város élelmiszerbázisa, a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű- és élelmiszeripar nyersanyag- forrása. Sőt a mezőgazdaság hazánkban fontos tényezője külkereskedelmünk fejlődésének is. Az élelmiszer- gazdaság exportbevétele évről évre számottevő népgazdasági beruházások forrása. A munkás-paraszt szövetség politikája a gyakorlatban ezért azt követeli, hogy felismerjük és elfogadjuk az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésének fontosságát. Az utóbbi években ez a politika kézzelfogható eredményeket hozott. Évente mintegy hat százalékkal növekedett az ipari és mezőgazdasági termelés. Az élelmiszerellátás — időszakos hiányoktól eltekintve — bőséges és csaknem zavartalan volt. Az élelmiszerellátás javítása érdekében különösen fontos, hogy szövetkezeti parasztságunk fokozott gondot fordítson a zöldségfélék termelésére és a hústermelésre. Ebben az évben e két területen tapasztalható a lemaradás: a zöldségellátásban már néhány év óta, a húsellátásban pedig átmenetileg az állatjárvány miatt. A sertéshústermelés növelésével év végére az ellátás zavartalanná válhat, a zöldségtermelés fokozásához azonban még további befektetések, szorgalmas, hozzáértő munka szükségés. Mindennek — a mezőgazdasági nagyüzemeken belüli tennivalók mellett — ipar- fejlesztésünk, munkásosztályunk számára is figyelemreméltó mondanivalója van. Az egyik lényeges mondanivaló. hagy az intenzív termeléshez a mezőgazdaságban egyre több gép, műtrágya, ipari termelőeszköz és anyag szükséges. .Mindezt hazai termelésből, vagy importból, mindenképpen biztosítani kell. A másik mondanivaló az, hogy jó minőségű ipari eszközök kellenek, a mezőgazdasági üzemek jövedelmével összhangban álló árakon. fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink necsak a szűk értelemben vett növénytermelést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokkal összefüggő ipari feldolgozást, szolgáltatást, és a közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított tömegtermelés és az ehhez kapcsolódó értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egyaránt előnyös: növeli az áruválasztékot, lerövidíti az áru útját, ezzel javítja a fogyasztók ellátását, egyúttal elősegíti a szövetkezetekben dolgozók munkaidejének jobb hasznosítását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozási forrásait. Gyökeres átalakulás kezdődött a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti parasztok gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatartásában is. Átléptünk a szocialista építésnek abba a szakaszába, amikor a parasztságunk túlnyomó többsége nemcsak megélhetése alapjának tekinti a közös gazdaságot, hanem életformájaként is elfogadja a szövetkezeti közösségben való munkálkodást. Termelőszövetkezeteinkben olyan új kollektívák kovácsolód- nak, amelyekre mind jellemzőbb a szocialista munka, a szocialista erkölcs és gondolkodásmód. A termelőszövetkezetekben meghonosodott és egyre szélesedik a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom. A falun is új társadalmi értékmérő nyer polgárjogot: a munka és a közösségi magatartás. A kibontakozó gazdasági és társadalmi változások fokozatosan abba az irányba haladnak, hogy a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság egyre több közös vonással rendelkezik. A gazdálkodás törvényes rendjének megtartása szövetkezeteink zömében mindennapi gyakorlattá vált. Esetenként, sajnos még elő« fordulnak törvénysértő szabálytalanságok és tudatos visszaélések. Találkozhatunk az önzés, az anyagiasság, as emberi együttélés szabályait^ erkölcsi normáit semmibe- vevő megnyilvánulásokkal is. Nem lehet eltekinteni a határozott fellépéstől, sőt a büntetéstől sem a törvényeinket megsértő vezetőkkel és beosztottakkal szem-* ben. A jó munkát végző, vagy önhibájukon kívül ne-" héz helyzetbe kerülő és helytálló dolgozókat és ve-* zetőket azonbán fáradságos munkájukért kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni. Feladataink között ezért igen fontos he-* lyet foglal el a szocialista munkaverseny és brigád- mozgalom fejlesztése. Fő céljait az üzemi tervekre alapozva célszerű meghatáf rozni. Minden támogatási megérdemelnek a szocialista brigádok, hogy olyan kollektívákká váljanak, amelyek úttörő, mozgósító és példamutató szerepet töltet nek be nemcsak a termelésben, hanem á közösségi életben, a szocialista maga-* tartás és munkaerkölcs ala»; kításában is. A mai történelmileg új helyzetben a' fejlődés túlhaladott eg^es korábban beJ vált módszereket, mint pél-’ dául a falujárást, a szövet4 kezeti patronálást. Tovább-* ra is igen időszerű azonbari a múlt harcainak, a munkás-paraszt összefogás em* lékeinek, néhol feledésbe menő helyi hagyományainak ápolása. Egymás jobb megismerése érdekében tovább kellene szélesíteni á munkások és parasztok rendszeres találkozásait Ezek az összejövetelek jelentősen előmozdíthatják, hogy az egymással szorosabb termelési kapcsolatban álló ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói kölcsönösen, jobban megismerjék egymás életét, munkáját, eredményeit, gondjait terveit. Dr. CSIZMADIA ERNŐ az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Élelmiszeripari központ Zalaegerszegen Zalaegerszegen új élelmiszeripari központot alakítanak ki. Első létesítménye, egy ezer vagonos gabonasiló már tető alá került, a továbbiakban malmot és takarmánykeverő üzemet telepítenek ide. A gabonaipar szomszédságában jelölték ki a következő élelmiszeripari üzem, az évi 500 vagon kapacitású baromfifeldolgozó helyét. Az üzem évi 100 vagon házinyúl fel-, dolgozására is alkalmas lesz. Építése megkezdődött. A terv szerint 1975. végére , készül el. s 1976. év elején kezdi meg a munkát. Magyar szabadalom külföldre Már hat külföldi timföldgyár vásárolta meg az ajkai Timföldgyár és Alumínium- kohó 13 országban bejelentett szabadalmát. Az új ajkai módszerrel megoldható az alumfniumhidroxidot kristályosító óriási tartályok tökéletes szintszabályozása. Az első vásárló indiai cég volt, a legutóbbi pedig jugoszláv. Búcsú az építőtáboroktól Az idei nyár utolsó turnusa: nyolcszáz leány búcsúzott el tegnap a Somogy megyei balatonújhelyi. balaton- boglári, lengyeltóti önkéntes építőtáborokból és indult haza. A megye építőtáboraiban a nyár folyamán összesen háromezerhétszáz lány dolgozott a zöldség- és gyümölcsszedésnél. Az állami gazdaságok vezetői elégedettek a diákok munkájával.
