Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

1973. aueu*ztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Elismerés a kiváló társadalmi munkáért Dr. Hegedűs Lajos megyei tanácselnök adta át a kitüntetéseket Tegnap délelőtt Szolnokon, a Hazafias Népfront Barát­ság klubjában, bensőséges hangulatú ünnepségen adta át a Szolnok megyei Tanácsa által alapított Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény, illetve plakett különböző fo­kozatait dr. Hegedűs Lajos, megyei tanácselnök a kiváló társadalmi munkásoknak. A megjelenteket Oláh Já­nos, a Hazafias Népfront me­gyei titkára üdvözölte, majd dr. Hegedűs Lajos mondott ünnepi beszédet. Hangsú­lyozta többek között: talán ehhez az időponthoz — Al­kotmányunk ünnepéhez kö­zeledve — illik a legjobban azoknak a kitüntetése, akik politikai, társadalmi életünk fáradhatatlan munkásai, akik minden ellenszolgáltatás nél­kül tevékenykednek a Haza- f'as Népfrontban mint ak­tivisták. dolgoztak a tanács­választások idején. közre­működnek falugyűlések ösz- szehívásában, a várospoliti­kai feladatok végrehajtásá­ban. Kifejtette azt is, hogy a IV. ötéves terv célkitűzéseit is csak akkor tudjuk való- raváltani, ha segít a lakos­ság, a népfront aktivisták, a társadalmi munkások sok­ezres tábora. A Társadalmi Munkáért jelvény arany fokozatát kap­ták: Eszes József, jánoshi- dai népfront titkár. Medvecz- ky Ferenc a népfront jász- szentandrási Járási-tanyai bizottságának elnöke, Szudi Antal, kunhegyesi népfront titkár, Toldi Miklós, mező- li népfront titkár, Pólyák Miklós, a megyei könyvtár dolgozója, Bencze Mátyásné, a tiszasülyi népfront titkára, Csik Istvánná, a jászladányi Petőfi Tsz dolgozója. Bozsik József, szelevényi népfront titkára. Toldi Miklós, mező­túri kertészmérnök. Szász Ferenc, törökszentmiklósi agrármérnök, Csák József, jászberényi kisiparos, Ba­logh József, a karcagi- Béke Tsz tagja, Suha Zoltánná, berekfürdői üvegtervező, Dr. Király István, szolnoki főor­vos. Forrni Imréné. szolnoki nyugdíjas, Juhász Istvánná, szolnoki takarítónő. Szabó István túrkevei tsz-tag. Sőti Cyuláné, tiszaszentimrei szo­ciális napköziotthon vezető, Dr. Lázár Szabolcsúé, kisúj­szállási zeneiskola igazgató. Haraszti Károly, a megyei tanács vb dolgozója. Czakó Jánosné, a megyei tanács vb. csoportvezetője, Juhász Ist­ván, a népfront megyei tit­kárságának politikai munka­társa, Goói Géza, a Hazafias Népfront Törökszentmiklós járási titkára. Lazányi Jó­zsef né, a Néplap főszerkesz­tő-helyettese, Asztalos Mi­hály alezredes, özv. Gulyás Istvánné, szolnoki nyugdíjas, fiókkönyvtár vezető. Kunos Béla, a szolnoki Tisza Tánc- együttes tagja. Varga József, szolnoki nyugdíjas, a Szóra­koztató Zenészek stúdiójának tanára. , A jelvény ezüst fokozatá­ban tizenöten részesültek. A Társadalmi Munkáért plakett arany fokozatát ado­mányozták: a Hazafias Nép­front kunszentmártoni nő- klubjának, a szolnoki ME­ZŐGÉP tószegi II. sz. Gyár­egysége Szamuely Tibor szo­cialista brigádjának és a szolnoki Tisza Antal úti Var­ga Katalin Klub kollektívá­jának. Ezüst plakettet ka­pott a törökszentmiklósi Al­kotmány Tsz és a Volán 7. sz. Vállalat jászberényi üzemegységének KlSZ-alap- szervezete te. A kitüntetettek nevében Szudi Antal mondott köszö­netét az elismerésért. Megszépülnek az iskolák Szeptemberig befejezik a tatarozást — Gazdagítják a szertárakat A folyosókon, tantermek­ben most nem gyermekzsi­vaj. felelés előtti izgalom uralkodik, hanem meszes vödrök, létrák, építkezési munkaeszközök hevernek szerte szét. Az iskolák fel­újítását, karbantartását vég­zik az építőipari vállalatok. Hogyan halad az iskolák tatarozása? Erre a kérdés­re kerestünk választ Balyi Miklósnál, a Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának előadójánál. Be­szélgetésünk során elmon­dotta, hogy az az összeg, ame­lyet az illetékes tanácsok az iskolai intézmények fel­újítására folyósítanak, sajnos elég kevés, főként az elavult, régi iskolákra, napközikre, óvodákra. Megyénkben ugyanis még mindig sok az olyan okta­tásra használt épület, amely eredetileg más célra készült. A megyeszékhelyen ezen a nyáron akadály nélkül foly­nak az iskolákban a nyári felújítási munkálatok. A fes­tés, nagytakarítás minden­hol készen lesz szeptember 1-ig. A Tallinn-körzeti isko­lában kicserélik a radiáto­rokat, és a fűtési idény kez­detekor már az új fűtőtestek melegítik az osztálytermeket. Külön kell szólnunk a modern oktatás feltételeiről. A szertárakat minden év­ben korszerűsítik, új szem­léltetőeszközöket vásárolnak. Így például a szolnoki Rá­kóczi úti általános iskolában a központi alapból kapott harmincezer forintot fordít­ják a szertárak gyarapítá­sára. Más iskolák, mint pél­dául az Abonyi úti, az év elején vásároltak be a Ta­nért Vállalatnál. Így most a tanév kezdésekor csak né­hány kiegészítő szemléltető eszközre lesz szükség. A Bajcsy-Zsilinszky úti isko­lában a villamos hálózat ki­cserélése mellett, új terv sze­rint folyik ettől az évtől kezdve a tanítás. Minden órát a szakelőadókban tar­tanak, a szertárak anyaga is ott kap helyet. Az Újvárosi iskolában több mint százöt­ven ezer forintot fordítanak a szertárak fejlesztésére. Rövidesen megkezdik a karcagi tizenkét tantermes kisegítő iskola és a mező­túri hat tantermes szak­munkásképző intézet mű­szaki átadását. A jászapáti szakközépisko­lában két új műhely épült, ezekben szeptember elsejé­től dolgozhatnak a diákok. Tiszafüreden pedig egy száz személyes óvodát építenek a vállalatok segítségével. A szolnoki szakmunkás tanu­lóknak is jól kezdődik ez a tanév, mert már új intézet­ben láthatnak hozzá a tanu­láshoz. * v. e. SZ. LUKÁCS IMRE: AZ ŰT KEZDETÉN 14. Fortélyhoz fogott. A ré­gebbi írásokat asztalra tere­gette, az ismerős, tudott sza­vakat kereste az új levélből. Könnyebben és gyorsabban haladt,' barátjai lettek a be­tűk. A végén folyamatosan olvasott. Azokat a reggele­ket nem pótolhatta semmi. — Mit írt Bandi? — kér­dezte Novák. — Jól van. — Mást nem? — Nem. —, Csalc annyit, hogy jól vagyok ? — Dehogyis, az értelme annyi. — Más nincs? — Nincs. — Nem hiszem. Pízt nem kír? Csomagot? — Nem. — Akkor, mi az istent írt? Két oldal teli ákom-bá- kommal, erre felelj! — Órán van, délután könyvtárban, másnap megint. — Elhiszed? Kutya jár a könyvtárba. — Ez a dolguk. Minden levelet megvitat­tak, napokig eltartott, Potor- nai büszkeségfélét érzett, de nem mutatta, nem dicseke­dett sohasem fiával, ki tud­ja, mi lesz, hogyan fordul sorsa, mire viheti? „Elcsurran a könnyem, az tesz még világszenzáció. No­vák biztosan röhögne, feszel- gek itt sötét ünneplőben — gondolta kényelmetlen hely­zetében a tehenész —, süt az új ruha, amit Zsuzsa vá­lasztott. Ünnepség, mit szá­mít? Ami elkövetkezik, az a lényeg, tanító lett a család­ban. Elérte célját. A mai fiatalok mindent könnyen el­érnek, könnyű nékik. Pró­bálták vóna az én sorsom, semmi se sikerült, bármihez fogtam, balul ütött ki. Mire vittem ? Csupasz maradtam, mint őszi tarló, gyerekeim elrepültek, van havi fizeté­sem, talán öreg napjaimra ragaszthatok szerény hajlé­kot a faluban.” „Bandival hogy bánha­tok? Tanárember, esze van, rosszat ejtek ki, rögtön ész­reveszi. Nem viselkedhetek úgy, mint a kocsisok.” — A gondolataitól kicsit megijedt, homlokára harmat futott, te­nyerével törölte. Potoma&é könnyezett, ön­magát siratta. Mennyi áldo­zatot hozott, nem győzné sorolni. Adhatott volna töb­bet? Aligha, a nyomorúság megfogta kezét. Mindent megtett fia boldogulásáért. Sikerült. És rövidesen elve­szi egy asszony. Soha nem volt az övé? Amikor magá­ban hordta, etette, mosdatta? Amikor fényesedett lódenka- bátját ráterítette, fatalpú ci­pőjét kölcsönadta, boltba szalasztva jegyre mért ke­nyérért, amit Bandi szépen haza vitt, s az éhes gyerek­szájak széjjeltépték? Neki és urának a héjából se hagytak. „Enyém marad — gondol­ta boldog reménnyel. — Vagy elveszi a város, mire neveltem, taníttattam, bol­dogságra, szenvedésre? Visz- szaadja a kőrengeteg? Min­dig lestem* miképpen tehe­A líuJfúia vára 5. Múzeum a fegyverraktár helyén Kevesen tudják, hogy a budai vár felszabadulás utá­ni első főépítésze egy hód­mezővásárhelyi építészmér­nök. Janáky István volt. Sajnos az ő kezenyomát nemigen láthatjuk az újjá­épített várpalotán, mert ő közepette. Az egykor ragyo­gó királyi várat bombák re- pesztették szét, égették ki. Janáky — egyik volt mun­katársa szerint — „igen tisz­tán gondolkodó, iskola-te- remtő agyvelő volt”. -Mun­zéplcori épületekre eleink egyszerűen ráépítkeztek, így alakult ki, a középkori alsó szintek feltöltődésének tete­jén a vár. A volt fegyvertár helyén magasodik most az „A” épü­let, a Munkásmozgalmi Mú­zeum leendő otthona. A mú­zeum átköltözését a Szent- háromság térről nemcsak gyűjtőkre, hanem jelenlegi áldatlan állapota is szüksé­gessé teszi. A volt budai vá­rosháza épületében hat év óta lakó Munkásmozgalmi Múzeum ugyanis jelenleg nem rendelkezik semmiféle kiállítóteremmel, ezért a ma­gyar munkásmozgalom törté­netét reprezentáló és doku­mentáló 200 000 darabból ál­ló tárgyi, képzőművészeti, plakát-, röplap-, irat- és fo­tógyűjteményét eddig csak más múzeumokban, s csu­pán töredékében tudta rövid időre az érdeklődők elé tár­ni. Esti Béla, az 1957-ben ön­álló országos múzeummá ala­kult intézmény főigazgatója tájékoztat bennünket a vál­tozásokról : — Mindenekelőtt annak örvendünk, hogy kiállító ter­mekhez jutunk. Hiszen enél- kül egy múzeum nem te mú­zeum. A József nádor térről azért költöztünk a várba, mert az épület, amiben he­lyet foglaltunk életveszélyes­sé vált, és szüle egy akkora intézménynek, mint a miénk. Most azonban, — remélhető­leg már ősszel — utoljára költözünk, mégpedig végre, saját hajlékba. Reprezen.ta- tív, 3000 négyzetméteres te­rületet kapunk a Budavári Palotában. Itt már bemutat­hatjuk a közönségnek az utolsó évszázad olyan nagy jelentőségű, értékes tárgyi dokumentumait, mint Fran­kel Leo íróasztala és kokár­dája, amit a párizsi kommün idején viselt, vagy Kun Bé­la pisztolytáskája. Fontos történelmi mozzanatot idéz majd fel a látogatóban egy céhláda, melyben hajdan a szűcssegédek tartották pén­züket, s aminek a fedőlapja belsejére fel van írva, hogy 1848-ban 40 forintot ajánlot­tak fel a magyar hadsereg megalapítására. Ez a ma­gyar munkások első ismert közös felajánlása nemzeti célokra. Ami az utókornál*. értékes A Munkásmozgalmi Múze­um jelentős szerepet tölthet be ezután nemzeti önismere­tünk fejlesztésében, a magyar munkásmozgalom dokumen­tálásában, forradalmi múl­tunk és hagyományaink ápo­lásában. Ebben a múzeum­ban azonban már múltnak számit a tegnap is. sőt, az itt dolgozó tudományos kuta­tók a jelent te a jövőből né­zik, tehát — rossz kifejezés­sel — „potenciális múltnak’’ tekintik. — Ez munkánk legnehe­zebbje — állapítja meg Esti Béla — a jelen rettentő bő­ségéből kiválogatni azt, ami utódaniknak érdekes, érté­kes, a mi életünkre jellem ­ző lehet. Mert korunkat is dokumentálni kívánjuk. Az utcán most látható politikai plakátok egy-egy példánya például szintén múzeumunk­ba kerül. Közben sajátos, az olvasók szemében talán fur­csának tűnő gondokkal küz­dünk. Ki gondolná például, hogy hosszú ideje nem sike­rül a múzeumnak begyűjte­ni egy. a 20-as évekből való egyszerű zeig-nadrágot. De mást mondok: tudja, milyen nehéz beszerezni egyetlen — a felszabadulás utáni évek­ből való lódenkabátot?! Ab­ban reménykedünk, hogy ál­landó kiáüítsaink révén, a közönségünkkel való szoro­sabb kapcsolat kiépítésével könnyebben hozzájutunk ezekhez az egyszerű, de tör­ténelmi jelentőségű idősza­kokat felidéző tárgyi emlé­kekhez. Gulay István (Következik: Könyvtár a pa-' latéban) kájából mégis csupán any­Utcarészlet a várban egy ^korábbi koncepció sze­rint látott neki a tervezés­nek. Az 1950-es években ugyanis kormány-székhelyet kívántak kialakítani a vár­ban. Tíz éven át dolgozott Janáky István ezen a fel­adaton rendkívüli intenzitás­sal és igen nagy nehézségek Romra épalt vár A kormány Gazdasági Bi­zottságának 1959-es dönté­séig, miszerint a királyi vár a kultúra vára legyen, lé­nyegében csak úgynevezett állagmegóvást végeztek. Csu­pán annyira futotta, hogy megakadályozzák a palota to­vábbi romosodását, * pusztu­lását. Számos terv készült az újjáépítésére, ezek azonban — az újjáépítés céljának megváltozásával — kárba vesztek. Most, a nagy mun­kálatok közben különösen jól megfigyelhető volt, hány­szor építkeztek romokra a budaiak, s hogy az építő­anyag is nehezebben „ve­szik” él, mint „átalakul”. tek kedvére, állandóan re­pestem körülötte, nem fá­radtam fél világért. Add ide a cipőt, kisfiam, kitaka­rítom, kimosom az ingedet, mit főzzek, mit ennél, mit segítsek? Talpaltam egész nap, seemhunyásnyit alud­tam, sohasem fáradtam, ag­gódtam, nehéz a tanulás, szűkölködik, már megint nem evett, beteg talán, írjál kis­fiam, mi bajod? Tudja-e, hogy mennyire szeretem?” „Elmúlt. Tanár. Hajdanán jó volt, nagyon jó. Sírt, ha fájt valahol. Kért. ha éhe­zett, megértettem. Most hall­gat. Ügy szeretném, ha be­szélne, bármiről, hallanám hangját, érezném, hogy mel­lettem van, velem. Legalább a gondolatát kitalálnám.” „Megnősül? Kit vesz el? Elronthatja életét. Az anyá­nak minden újjá fáj, lehet tanár, könyvelő vagy téesz- tag a fia. Felelős érte. Ban- dikám, kicsi virágom, csak néked sikerüljön. Boldog vagy? Tanulni akartál, meg­adatott, mennyire örülök. Nekem már olyan mindegy, lepedőn halok meg vagy az ólban, munka közben, csak te boldog legyél. Pénzed lesz, kereshetsz, nem szű­kölködő! . szégyenkezel. Ki­csi korodban elmentél nap­számba, rizst gyomláltatok egy hétig, örömmel hoztad a piros csikót, asztalra tet­ted, nevettél, azt mondtad: ne féljen, idesanyám, meg­növök és talicskával tolom haza a százasokat.” „Régen volt. elfelejtetted. Az anyák nem tudnak fe­ledni. Minden kimehet fe­jünkből. sokszor nem em­lékszünk pontosan, csak a gyerekeinkre, tik elkísértek bennünket halálunkig. Ban- dikám! Tudod-e, hogy bol­dog vagyok?” Potomainé ötszáz forintot fia zsebébe csúsztatott. — Vigyázz magadra a Ba­latonon, bele ne fulladj! — szólt. — Ugyan, anyám, nem va­gyok már dedós. — Merre van? Ha sok pénzem lesz, egyszer elme­gyek. Szép ugye? — nézett rajongással Bandi mosoly­gó szemébe. — Szép. Balaton. Állomás. Családi házban kaptak szállást há­rom napra. — örüljünk és ünnepel­jünk. A Vigadóba mentek. Hip­pi figurák rángatóztak, far­merben, szakállasán, zene dörömbölt. Hűvös volt. Ká­vét ittak rövid italt. Elűzte őket az éktelen zsivaj, huny­hattak reggelig. (Folytatjuk) nyit láthatunk ma, hogy a kupola egészen más helyütt van, mint a háború előtt. A kupola alatt ugyanis nem volt tér. alulról nem lehetett látni, Janáky István „el­mozdította” a kupolát. A várban már csak ez emlé­keztet rá.., Buda visszafoglalása során a kispalotai számyrészben egy lőportorony felrobbant. Ret­tenetes pusztítást végzett. Savoyai serege, amint bevo­nult a várba, rögtön erődír tési munkát kezdett. Miből? A Zsigmond—Mátyás-féle palota anyagából. A mészkő­égető mellett például Má­tyás trapézudvarának fehér mészkő oszlopait találták meg a XX. század végefelé az építők. A mai Budapesti Törté­neti Múzeum helyén Buda visszafoglalása után lakta­nya épült. Az „A” épület he­lyén fegyvertár, a kettő kö­zött gyakorlótér volt. A kö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom