Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-17 / 192. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 17. I A vadászrepülő Holnap küldöttség élén hazánkba érkezik Ale- xandr Pokriskin, a DOSZAAF (a Szovjet Honvé­delmi Sportszövetség) elnöke. Zubbonyán a mar- sallok váll-lapja, mellén három arany csillag. A Szovjetunió háromszoros hőse. wmmammmmmmmmmmmmmmumm mawrnmmmmm Ál vulkán Valamikor, még a repü­lés őskorában, Noviszi- birszk peremén leszállt egy repülőgép. Nagy esemény volt ez ezen a vidéken, hi­szen valódi gépmadarat itt még senki sem látott. Ter­mészetesen a szemfüles és fürgelábú gyerekek voltak azok — és köztük a kis Alekszandr Pokriskin —, akik elsőnek értek oda a „csoda színhelyére. És mek­kora volt az örömük, ami­kor a pilóta még azt is megengedte nekik, hogy megérintsék, megtapogassák a gép törzsét, propellerét, megvizsgálják futóművét... Az idő telt és Alekszandr Prokriskin az iskola elvégzé­se után lakatos lett egy no- voszibirszki gyárban. Egyet­len vágya volt, hogy repü­lő lehessen. Jelentkezett a repülő-iskolára, ahol a mű­szakiak állományába vették. Állandóan ostromolta okta­tóit, hogy repülőgépre ül­hessen és felszállhasson, de azok csak azt hajtogatták: a repüléshez technikusok is kellenek. Már hadnagy volt, s egy­lomásozott. Ekkor az az öt­lete támadt, hogy beiratko­zik egy polgári repülőklub­ba és ott sajátítja el a piló­ta mesterséget. Így is tör­tént. Ezután Kacsinszkba vezényelték, a hires Mjasz- nyikov-féle repülőiskolába. Itt lett belőle végre — va­dászrepülő. • • » A hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Néhány nap múlva Pokris­kin a Prut folyó felett üldö­zőbe vesz és lelő egy Mes- sershmidt német vadászgé­pet. Neve az ellenségnek hamarosan félelmetessé vá­lik. Ha megjelent a légtér­ben, a németek nyomban izgatottan figyelmeztették pilótájukat: Vigyázat! Pok­riskin van a levegőben. Taktikáját, amelyet így fogalmazott meg: „Magasság — sebesség — manőver — tűz”, hamarosan sok más szovjet pilóta is átvette. Azt is megjegyezték róla, hogy térképtáskájában fü­zetet hordott és abba raj­zolta be — pontos matema­tikai 'számításokkal és kép­letekkel ellátva — minden egyes általa megvívott lé­giharc vázlatát, főbb moz­zanatát. Az utolsó, az ötvenkálen­cedik repülőgépet már Né­metországban szedte le a levegőből. A háborúban két év alatt 560 felszállást haj­tott végre és 156 eredmé­nyes légicsatát vívott. A háború után különböző repülőegységek parancsnoka volt. Elsőként sajátította el a szuperszonikus repülőgé­pek vezetését, és kitüntetés­sel végzett el két repülő­akadémiát. 1959-ben meg­szerezte a hadtudomnyok kandidátusa címet. * * * Most elsősorban a fiata­lokkal foglalkozik. Az ön­kéntes sportszövetség, a DOSZAAF elnöke. Emellett a tamopoli területet képvi­seli a szovjet parlamentben és szoros kapcsolatokat tart fenn szülővárosával, Novo- szibirszkkeL Szeret horgászni, kirán­dulni. Esténként a családi körben sokat és szívesen be­szélget irodalomról, művé­szetről. Felesége, Mária ke­rámiával és modem festé­szettel foglalkozik. Két gyermekük mérnök. Pokriskin több cikkében eredeti módon fejtegeti a légi harc elméletét. Két ér­dekes könyve jelent meg a vadászrepülőkről és a hábo­rúban vívott légi harcairól. Pokriskin, akit Roosevelt amerikai elnök a szövetsé­gesek legkiválóbb hadipiló- tájának nevezett, igen ki­terjedt levelezést folytat. Alekszandr Pokriskin mar- sallt az idén márciusban, hatvanadik születésnapja al­kalmából az Októberi forra­dalom érdemrendjével tün­tették ki. J. Baronov Só bánják aszímások gyógyítására A Krakkó melletti Wie- liczka sóbányában, 208 mé­terrel a föld felszíne alatt építenek egy 500 személy befogadására alkalmas kór­házat, kizárólag asztmás be­tegek számára. A lengyel egészségügyi szervek véle­ménye szerint a világ leg­régibb sóbányája, amelyet már évek óta használnak az asztmás betegek gyógyításá­ra, jelenleg 30 beteg befo­gadására alkalmas. Az ered­mények olyan kielégítőek- nek bizonyultak, hogy az egészségügyi hatóságok el­határozták: bővítik a kór­házi berendezéseket. A kezelési mód abban áll, hogy a páciensek 3—12 órát töltenek naponta a bányá­ban. ott alszanak, pihennek, vagy sétálnak. Amikor is­mét feljönnék a föld színé­re, orvosi felügyelet alatt további kezelésben részesül­nek. Kis'ilmek iskolásoknak Az Egészségügyi Felvilá­gosító Központ megbízásá­ból a Pannónia Filmstúdió tíz részből álló sorozat for­gatását fejezte be. A témák az általános iskolák III— VII. osztályos tanulóihoz, tehát a 8—13 éves gyere­kekhez szólnak. A 4—5 per­ces rövidfilmek ötletes for­mában foglalkoznak egye­bek közt a hasznos időtöl­tés, a helyes és helytelen magatartás kérdéseivel, az alkoholizmus elleni küzde­lem fontosságával. Egy má­sik produkció a dohányzás­tól szeretné visszatartani az ifjúságot és megismertetni velük a dohányzás ártalma­it. Pisztoly tör téne’i és té> képósseti kiállítat nyílik Az Országos Hadtörténe­ti Múzeumban ma délután nyitják meg a várhatóan nagy érdeklődést keltő pisz­tolytörténeti kiállítást. A múzeumkedvelők ritka ér­dekességekkel ismerkedhet­nek meg a bemutatón. He­lyet kapnak a kézilőfegyve­rek válogatott anyagában az elöltöltős egylövetű piszto­lyok főbb típusai, stb. 'ne­ves puskamesterek csontbe- rakásos, réz- és ezüstdíszí- téses fegyverei különleges látványosságai lesznek a ki­állításnak. Vasárnap délelőtt kerül sor az MHSZ jubileumi ki­állításának ünnepélyes meg­nyitására. Mozgalmas hetek, hónapok következnek a budapesti csehszlovák kultúra életé­ben. Augusztus 21-én a prá­gai Kartográfiai Vállalat rendezésében érdekes térké­pészeti kiállítás nyűik. Szeptemberben kiállítást nyitnak a Július Fucik év­forduló alkalmából, majd ugyancsak tárlaton mutatják be a nagy közönségnek á nyugat-csehországi Pilseni Képzőművészeti Galéria gyűjteményének legszebb darabjait. A tervekben sze­repel még filmplakát-kiál- lítás szervezése, irodalmi est tartása, koncertek rendezése is. A prágai Albatros Ifjú­sági és Gyermekkönyvki­adó különleges meseköny­veit, kivágós könyveit tárja az ősz folyamán az érdeklő­dők elé. Ugyancsak újdon­ság lesz az a bemutató is, amelyen a modem cseh öt­vösművészet legjelesebb al­kotásait szemlélhetjük meg. A Zeravsan vulkán, amely körülbelül 3,5 millió éve ég, valójában nem vulkán. Erre a követketzetésre ju­tott 11 évi kutatómunka után egy szovjet tudóscso­port. Amit a Tadzsik Köz­társaság lakói „lángoló hegynek neveznek, lényegé­Igy ki lehet bírni!... Mű- nyag fürdőmedence gyer­mekek számára. A Szovjet­unióban készítették ezt a 2 méter átmérőjű rugalmas analitikus, dr. Kenneth Altshuler kimutatta, hogy az amerikaiak 12,5 százalé­ka gyakorlatilag minden éjszaka horkol. Véleménye szerint ezek az emberek ön- tudatlanul is arra lőrék­ben nem más. mint egy ha­talmas szén- és gázlelőhely, amely beláthatatlan idők óta lassan ég. Az álvulkán­nak három aktív tűzfészke van (egyikük 200 méter szé­les nyílás), és nemrégiben fedeztek fel három kihunyt krátert, amelyből megkezd­ték az el nem égett szén kitermelését. műanyag fürdési alkalma­tosságot. A képen látható „fiatalemberek” láthatólag élvezik a medence mintegy fél méter mélységű vízét. sége a Kubány vidékén ál­Alekszandr Pokriskin marsall, a Szovjetunió háromszo­ros hőse. A Scotland Yard, a vér és az informatika Négyezer éves lelet A horkolás pszichológiai alapja Egy New York-i pszicho­Delíinek őrzik a tengeri strandokat megállapítható a bűnöző ki­léte, mint egy ujjlenyomat alapján. A csoportok elkülönítésé­nek módszere az elektrofo- rézis, amelynek során elekt­romos tér segítségével elkü­lönítik a vérmintában a pro­teineket és az enzimeket, így a 0, A, B, és AB vér­csoportok mellett mintegy 10 újabb vércsoportot kü­lönböztetünk meg. szék olyan emberek csontvá­zaira bukkantak, akiknél a gerincet pálmafából készült bot helyettesítette. Talán a korabeli vallás követelte így? A sírokban sok fából és agyagból készült kis is­tenszobrot, ezen kívül ház­tartási eszközöket, gaboná­val töltött edényeket talál­tak. szenek, hogy még álmukban is fenntartsák partnerük fi­gyelmet. „Vannak olyan em­berek — mondja dr. Altshu­ler —, akik még akkor sem viselik el, hogv ne figyel­jenek rájuk, amikor alsza­nak.” Fürdőmedence műan yagból A világhírű Scotland Yard szakértői azt javasolják, hogy létesítsenek nemzetkö­zi adatbankot, amely vala­mennyi ismert bűnöző vér­csoportját tartalmazza. Van­nak olyan módszerek, ame­lyek segítségével nemcsak az eddig ismert négy, ha­nem több tucat vércsoportot lehet megkülönböztetni egy­mástól. Ennek révén egy vérfolt alapján majdnem ugyanolyan bizonysággal Felsö-Egyiptomban négy­ezer éves sírokat tártak fel. Az egyik sír családi szarko­fág volt három múmiával: egy férfival, egy nővel és egy kislánnyal. Mind a há­rom múmián arany álarc volt. Az álarcokon levő fel­írás ’’örök életet” kér az istenektől az elhunytak szá­mára. Más sírokban a régé­A mikor elkottyantottam, hogy nyugatra uta­zom, rokonaim meg ismerőseim körében nagy- nagy izgalom támadt. Egy­másnak adva a kilincset, lelkemre kötötték: okvetlen hozzak nekik holmi emléket. Csak akkor jöttem rá, meny­nyi rokonom és ismerősöm van! Ha mindegyiknek ho­zok valamit, a hazaszállítás­hoz legkevesebb 42 tevéből álló karaván szükséges. Elutazásom napján, az indulásig mindössze négy perc volt hátra, amikor megláttam a gyönyörű Ljuszját. Egyenesen felém tartott. Ereztem: elvesztem! Neki nem birok ellenállni. Ha történetesen azt óhajtja, hogy egyenesen a királyi udvarból hozzak neki egy pedigrés kutyakölyköt, én képes leszek minden idő­met az uralkodó palotája előtt tölteni, csakhogy meg­szerezzem neki a kutyust. — Ljuszja, — suttogtam és a szemébe néztem. — Mit hozzak neked? — Semmit. —Hogyhogy? — Csak úgy ... Ámbár... Szóval, ha nem esne nehe­zedre, írhatnál néhány sort — mondta, és megcsókolt. Fütyült a vonat, berán­gattak a kupéba. Éreztem külföldi utam Ljuszja csók­V. SZLÍVm: jától egészen más értelmet kapott. Titkos gondolatok lepték el agyamat, amikről még a vámosoknak se be­szélhettem. Amint megérkeztünk, első dolgom volt borítékot és bé­lyeget venni. Sokat vettem. A bélyegeket előre felra­gasztottam, s szapora szív­dobogás közepette címeztem meg a borítékokat. Még vá­rosnézés előtt feladtam az első levelet. Azontúl min­den nap küldtem Ljuszjá­nak 2—3 levelet. Részlete­sen leírtam, mit láttam, majd a levelek végére oda- kanyarintottam néhány olyan szót, aminek semmi köze sem volt a látottakhoz, ami csupán kettőnkre vo­natkozott. Mire utolsó leve­lemet is postára adtam, már nyíltan színt vallottam. Megírtam: szeretem őt. Otthon megszámlálhatat­lan rokonom és ismerősöm várt. A vonat még meg sem állt, már teli torokból or­dítottam: mehetnek ahon­nan jöttek, mert senkinek nem hoztam semmit. Nem érdekeltek. Szememmel csak Ljuszját kerestem. Végre észrevettem! A tömegtől elkülönülve állt, ám legnagyobb ámula­tomra rám se hederített. Mi több, egy szemüveges, vörö­sesszőke pasasra bámult nagy áhítattal. Félre .tolva nagypapát, nagymamát, nagynénit és munkatársai­mat, odaléptem hozzá. — Megkaptad a levelei­met? — kérdeztem lélegzet­visszafojtva. — Hogyne — válaszolt foghegyről, és meglobogtat­ta orrom előtt mind a , hat­vankét levelet. Ereimben megfagyott a vér: valamennyi felbontat­lan volt. — Ilyen bélyegfajta már van a gyűjteményemben. Ugve, Szása? — kérdezte a vörösestől. — Majd hozzá­tette: — Jaj, majd elfelej­tettem: bemutatom Szását, a férjemet. Ö a városi bé­lyeggyűjtők szövetségének elnöke. A vörös kezet nyújtott. — És magát hogy hívják? — kérdezte. Nem válaszoltam. Fordította; Baratc Rozália Mint ismeretes, a delfi­nek rendkívül udvariasak az emberek iránt. Velük el­lentétben a cápák leendő áldozatnak „tekintik” az embert. Az is közismert, hogy a delfinek halálosan gyűlölik a tengeri ragadozókat. Ez a körülmény sugallta egy flo­ridai zoológus csoportnak azt a gondolatot, hogy kü­lönleges módon idomítsák a Nowy Sacz-ban. a dél­lengyelországi városkában nemrégen megható esemény­re került sor. Édesanyjával, Aniela Mastalerz-zsel itt ta­lálkozott fia. Edward, aki kilenc éves korában, a má­sodik világháború első nap­jaiban elvesztette édesany­ját, s azóta mindketten ha­lottnak hitték egymást. delfineket. Az „oktatásban” részt vett delfinek megta­nultak hogy a búvár pa­rancsára hogyan támadják meg a cápákat. Az eredmé­nyek nagyszerűek voltak. A delfinek nagy gyönyörűség­gel teljesítették az új köte­lességüket. Igyekezetükben odáig mentek, hogy nemcsak elűzték a veszedelmes cá­pákat, hanem meg is ölték őket. Anya és fia a szovjet te­levíziónak köszönhetik talál­kozásukat Edward, aki ma szovjet állampolgár, végig­nézett egy tv-adást a hábo­rú ideién elszakadt családok felkutatásáról. Ezután a mű­sor szerkesztőihez, a tv-ri- porterekhez fordult segítsé­gért. akik feileiték édes­anyját Nowy Sacz-ban. Harmincnégy cv után megtalálta édesanyját

Next

/
Oldalképek
Tartalom