Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
1973. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyarul - Leningrádbcn Nemrég az orosz nyelvi táborban találkoztam Ira Kalinyinával. Amikor ékes jász-nagykun oroszosságomat latba vetve beszélni kezdtem hozzá elnevette magát, és bámulatosan tiszta kiejtéssel magyarul szólalt meg. — így jobban szót értünk — mondta, s igaza volt. — Jé, te magyar vagy? — Nem, orosz. Leningrád- ból. Természetesen, az embernek ilyenkor egy sereg kérdése támad, hogy megtudja, honnan tud magyarul, tanfolyamon vagy rokonoktól tanulta-e a nyelvet és egyáltalán miért pont ezt a nyelvet ismeri, járt-e már Magyarországon, hogyan lát bennünket, mi tetszik, mi nem tetszik neki, egyszóval minden eszünkbe jut, amit kíváncsiságunk diktál. — A leningrádi egyetemen harmadéves finnugor szakos vagyok, ott tanultam magyarul. Azelőtt egy szót sem tudtam. Amit tudok, két év alatt tanultam, de nem volt nehéz, mert van egy nagyszerű tanárunk. Mokány Sándor, kárpát-ukrajnai magyar. Nem is tanár, inkább barát, s ez rengeteget számít a nyelvtanulásban. — Azért választottam a magyar nyelvet, mert valami különöset akartam tanulni Ez az. Nincs hozzá hasonló. És most, ahogy többet tudok, látom., hogy nagyon érdekes, szép nyelv. No persze nehéz is. Minden szóvégződést külön kell megtanulni, és sok a többjelentésű szó is. — Amikor elkezdtük, MaP ingáit A világ minden tájára eljutnak a kalocsai népművészek remekéi: a fantáziadús, élénk színösszeállítású hímzések, lakberendezési tárgyak. Az idén több mint húsz millió forint értékű megrendelésen dolgoznak a népművészet művelői. Kalocsán, és a környék falvaiban 1500 asszony és leány foglalkozik az ősi mesterséggel. Űj termékük a hímzett papucs, a pingált tapéta, s ismét divat a bútorfestés. A legnagyobb érdeklődés azonban a pompás hímzésű alátétek, asztalterítők, A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán üzembe helyezték Sza- bolcs-Szatmár megye első korszerű számítógépét. Az integrál áramkörös számítógépet a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kutató Intézete készítette és szerelte fel. A gép 16 000 Ö sszejövök egy bolgár fiúval. A barátom hozta, de most itt kellett hagyja nekem, mert el kellett szaladnia valamit intézni. Rám hagyta a fiút, bemutatkoztunk, hellyel kínáltam, leült, és a barátom elrobogott. Ök ketten tudnak egy- egy kicsit németül; úgy értekeznek. Én nem tudok egyáltalán németül. Mit mondjak neki? Nem ülhetünk némán, és folyvást egymásra vigyorogva. Már alaposan kivigyorogtuk magunkat, kedvesek vagyunk egymással, de szólani is kellene. Mit mondjak? — Du ju szpik inglis? — mondom és összeszorul a torkom. Mindig ammóniák- szag ül ilyenkor az orromba, mert az angol órákat többnyire ellógtuk, nem készülvén a leckére, legbiztosabb menedékként a W. C. helyisége szolgált. Nem tudok angolul. Mégis ebben a szorult helyzetben volt képem megkérdezni: — Du ju szpik inglis? — No — mondja a bolgár, és hatalmas sziklatömb gurul le a szívemről. Látom, gyarországról igen keveset tudtunk. Aki rossz volt földrajzból, az még kevesebbet. S az órák alatt, ahol magyarul írtunk, olvastunk, gondolkoztunk, majd azután beszéltünk, a nyelvvel együtt ismertük meg ezt a kicsi országot. Én már nagyon szerettem volna látni. Szerencsés voltam, eljöhettem ide Szolnokra. — Előtte voltunk Budapesten. Nagyon szép város. Különösen a hegyről. Igen, a Gellérthegyről. Szolnokról még a Balatonra megyünk. — Az emberek? Kedvesek, vidámak, hangosak és kíváncsiak. Ha kérdeztem, hogy ide vagy oda merre kell menni, körülfogtak és úgy magyaráztak. Amikor mondtam, hogy nem magyar vagyok, mindjárt elkezdtek kérdezgetni, hogy honnan tudok magyarul, miért magyarul tudok, meg sok minden érdekelte őket. Mintha mindenki zsurna- liszt — hogy mondják magyarul? — igen újságíró lenne. — — Mi lesz. ha végzek? Még nem tudotn. Szeretnék a tanszéken maradni, és nyelvészettel foglalkozni. Ha nem, oda megyek, ahová helyeznek, és magyart fogok tanítani. Lesz, akit érdekel, mint engem is. — Élmény? Minden nap az volt. Nemcsak a nyelvet, a népet is megismertem. Legalábbis egy kicsit. Szívesen visszajövök bármikor. Lehet, hogy már jövőre is sikerül. Kívánjuk, hogy sikerüljön. I. Zs. lapéta ágyneműk- iránt mutatkozik. Különösen kedvelt a „szomorú’’ színnel, a lilával varrt terítő. Újabban a kalocsai népviseleti ruha is exportcikk. Kalocsa népművészetének újraéledésében nagy részük van a pingáló asszonyoknak, akik a világot járva — a magyar hetek rendezvényein — népszerűsítik a sajátos díszítőművészetet. Az érdeklődőket a helyszín is vonzza: az idén először bonyolít szervezett idegenforgalmat Kalocsa. Az úticél a kalocsai népművészeti ház. szó tároláséra képes, másodpercenként 5000 összeadást végez el. A berendezést elsősorban oktatási célokra használják. E mellett nagy segítséget nyújthat az üzemek, vállalatok tervező, adatfeldolgozó munkájához. nagyon sajnálja, hogy nem tud, de ha tudná, hogy ón mennyire örülök ennek!... Kínos szünet, kölcsönös, zavart mosolygás. Aztán megint eszembe jut valami: — Cigaret? Sinkó Zoltán: Nincs — Thank you! — mondja ő és rágyújt! Fújjuk a füstöt. — Bona cigaret? — mondom én. — Bona bona. Extra! — s fújja a füstöt. Csönd. Kínos. — Inginer? — kérdem. — No. Professzor. — Ááá — mondom én. — Brávo! — mondom. Erre mond valamit, amit nem értek. — Á, á, á — mondom. S bólogatok. Erre belejön s még tovább mond, erősen gesztikulál, plasztikusan kar Tvelőzetes Indul Vifray sorozata, az Ölszemközt Augusztus 7-én, kedden este a „Gondolatok a boldogságról” sorozat újabb része után Gyurkovits Tibor „Nagyvizit” című tragikomédiáját közvetítik két részben a Petőfi Színház előadásában felvételről. Ugyanaznap a kísérleti II. műsorban román filmsorozat indul a „Duna-delta ismeretlen világa” címmel. A film ennek a kevéssé ismert földrajzi területnek növény- és állatvilágát mutatja be. Augusztus 8-án, szerdán környezetvédelmi témájú az a 8 részes sorozat, amelynek első darabját (biológiai egyensúly) láthatjuk ezen a napon. Augusztus 9-én, csütörtökön „Ötszemközt” címmel indul Vitray Tamás interjú- sorozata: egy-egy órában érdekes emberekkel beszélget változatos témákról. Az első adásban Palló Imrével készít interjút. Utána a „Romeo és Júlia” csehszlovák balettfilm-változatát láthatják a nézők. Augusztus 10-én, pénteken a televízió „10 000 lakás” című helyszíni közvetítéssorozata egy építkezés kapcsán végigköveti és elemzi a fővárosi lakásépítkezés gondjait, eredményeit, tennivalóit. Este kerül képernyőre Galambos Lajos „Orosz asz- szony” című tévéfilmje. Augusztus 11-én, szombaton könnyűzenei műsor után a Kozincev-sorozatban a „Lear király” című, magyarul beszélő szovjet filmet mutatja be a tv. Augusztus 12-én, vasárnap Maigret felügyelő újabb kalandja után a népszerű^ „Kicsoda, micsoda?” műsor jelentkezik. Badacsonyban, még a nyári főszezonban megnyitják Egry József Kossuth- díjas festőművész múzeumjelleggel berendezett lakóházát. Itt állítják ki a festő tárgyi emlékei mellett a Balatonról készült alkotásait. A Badacsony lábánál álló épületet a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság az eredeti formájában állította helyre. Az Egry Múzeumot körülvevő parkban felállítják a művészt ábrázoló mellszobrot, Borsos Miklós Kossuth- díjas szobrászművész alkotását. vargat a levegőben, de nem értek semmit. Mosolygok és bólogatok. Aztán elhallgat, és megint kínos csönd. — Rettenetes — szólalok meg —, de különben is mindenkivel így vagyunk. Nagyot bólint. — Hányszor, de hányszor találkozom ismerősöíkkel, akikkel csak összefutunk, és aztán nincsen mit mondjunk egymásnak. S aztán mondunk mindenféle marhaságot, csak hogy mondjunk valamit. Ilyeneket, hogy: hogy vagy, meg a kedves családod, meg aztán megint elölről, meg hogy mi újság? Szóval nincsenek nyelvi nehézségeink, csak közlési nehézségeink vannak, szóval beszélni akarunk, de nincsen miről. és csak beszélünk meg beszé„Oktató" számítógép tolmács TEGNAP DÉLUTÁN megnyitották a Damjanich Múzeum kiállítótermében a Pest-Buda egyesítésének emlékére című fényképkiállítást, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum rendezett a fővárosi tanács megbízása alapján. A gazdag fotóanyag Pest és Buda egyesítése óta eltelt száz év társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének legfontosabb eseményeit illusztrálja. A kiállítást dr. Nagy Lajos, a Budapesti Történeti Múzeum főosztályvezetője nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a fotóanyag megismerése elősegíti a főváros és a vidék kapcsolatainak továbbfejlődését. Sábuk pihenőben * A paraván előtt önfeledt csöppségek figyelik, hova bújt el róka koma az igazságosztó vadász elől, aki egyébként nagyon haragszik rá, mert bántotta a jóságos kis csibéket. A bábuk egymást kergetik, s a gyerekek hangosan bíztatják, segítik, útbaigazítják a szimpatikusabb figurát. — Emelle! Amalla! Ott a lóka! Bumm! Nincs lóka! Bábjáték A nemrég Szolnokon rendezett amatőrfilmes alkotótábor egyik filmjét nézve megismerkedtünk a törökszentmiklósi művelődési központ bábcsoportjával, amint az egyik óvodában előadást tartanak a kicsiknek. A lelkes hangulatot és azt a természetességet látva, ahogy a gyerekek bekapcsolódnak a játékba, s beszélgetnek a „szereplőkkel”, arra gondolhatunk, hogy ismerősök találkoztak. Az Arany János úti óvoda vezető óvónője, Furák Antalné mondja el, hogy valóban régi barátai az óvodásoknak a bábcsoport figurái, mert a csoport majdnem minden tagja óvónő. A város különböző óvodáiban dolgoznak, és vagy a saját neveltjeiknek „viszik” el a műsort, vagy a nebulókat csábítják el az előadásra. Az óvónőképzőben foglalkoznak a bábjátékkal, mint egyik nevelési eszközzel és a végzett óvónők alkalmazzák is ezt a gyakorlati munkájukban — ki többet, ki ritkábban. Így született meg a gondolat, hogy a bábszínházát szerető óvólünk. Hát esküszöm neked, jobb, ha az ember egymást nem érti, mintha érti, de feleslegesen. Mert a felesleges szavaknál nincsen feleslegesebb. — Ja, ja — bólogat teljesen egyetértőén a bolgár fiú. — Na örvendek, hogy egyetértünk — mondom most már kissé cinikusan és röhögök — jól jegyezd meg, öregem: a felesleges szavaknál nincsen feleslegesebb! Nevet a fiú, bólogat. Jól érezzük magunkat Bábel tornyának balkonján. Ekkor végre visszarobog a barátunk, aki a fiút hozta. — Na, hogy voltatok együtt? — kérdi tőlem, s mindjárt németül a bolgár fiútól. A fiú mosolyog. S azt mondja: Á félés leg es szávákná nincsen féléslé ge- seb. — Mi ez? — kérdi tőlem a barátom hökkentem — Semmi különös — mondom. — Ezzel a fiúval nem értjük egymást, de egyetértünk egymással. A barátom ezt nem értette. Soha sem értett meg. és nevelés nők alkossanak bábcsoportot, hogy közös műsorokat rendezhessenek. Pójik Jánosné a bábcsoport egyik alapító tagja volt. — Ezerkilencszázhatvanöt- ben jött létre az együttes, és azóta folyamatosan dolgozik. Igaz, nagyban kicserélődtek a tagok — jómagam is abbahagytam már — de ma is, mint annakidején a saját készítésű bábukkal sok mesét és tanulságos «.történetet adtak elő. Iskolai, óvodai ünnepélyeken a városban és a járás községeiben is szerepeltek, — mondja Pójik Jánosné óvónő. Később megtudtuk, hogy a bábcsoport nem azt jelenti, hogy az óvónők a művelődési központba vitték a tehetségüket, hänem sokkal inkább azt, hogy a városi csoport kihat az ösz- szes óvoda nevelőmunkájára. A szakkörös óvónők a munkahelyükön kamatoztatják tudásukat. A város óvodáiban mindennapos kellék a bábu, amelyet az óvónő, de a gyerekek is használnak. Furák Antalné az aprócska szekrényekből a különféle bábuk tucatjait szedi elő, s közben az óvodai bábozásról mesél. — A legegyszerűbb, rögtönzött bábjelenet is többet ér, mint egy látszólag értelmes magyarázat. Páldául azt akartuk megtanítani a gyerekekkel, hogy zsebkendőbe tüsszentsenek. Ez csak egy mondat. Elfelejtik köny- nyen. A bábukkal eljátszot- tuk, hogy Pisti beteg lett, mert rátüsszentett a barátja, és el kellett vinni orvosA Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár különleges ritkaságai közé tartozik a 09/2613/1 számmal nyilvántartott könyv. Amint az olvasó kézbe veszi: feltűnik, hogy erősen kopott külsejű, lapjai már eléggé töredezettek, nemrégen, múlt száz éves. Pontosabban 1867-ben jelentette meg Otto Meissner hamburgi könyvkiadó. A mű Marx Das Kapitaljá- nak első kiadása. Önmagához. Másnap egymást figyelmeztették, hogy: látod, a Pisti is beteg lett, mert nem használt zsebkendőt! — Hogyan játsszanak a gyerekek a bábukkal? — Egy-egy meséhez, já-J tékhoz kapnak valamilyen figurát, és annak vagy ahelyett a kis házi színpadon elmondják a szöveget, vágy eléneklik a megtanulandó dalt. Észrevétlenül tanulnak. — Mit jelent ez pedagógiai szempontból? — A szokások kialakítása; egyes erkölcsi normák köny- nyebb megismertetése mel-f lett a gyerek beszédkészségét, szövegkiejtését fejleszti; aki ezt jól alkalmazza. Csak a nevelési célt kell tudni, s minden elérhető a gyerek-* néL Papír; rongy, üveg Az Arany János úti óvoda kelléktárában megismertük, hogy a bábuknak külön csoportjaik vannak. Sík-, kúp-; botbáb, fejmaszk, aszerint,' milyen alakúak. S mikor az óvoda után a művelődési központban Boda Imre előadó megmutatta a bábcsoport szobáját, az is kiderült,' hogy az alkotó fantázia nem ismer lehetetlent. Papírból, hulladékrongyból, műanyagflakonból, puderesdobozból, műanyagháncsból, habszivacsból és még ezer féle anyagból készültek a bábuk, sőt még a felfordított borosüvegeket is játékká szelídítették a színes háncshajjal és a festett szemekkel, s most ott pihennek a fogasra felszúrva, szájukkal lefelé. Akartunk találkozni a csoport vezetőjével, a csoporttagokkal. Nyári szüneten vannak, pihennek. Pihennek a bábuk is, de ha visszatérnek, újra a szórakoztatva, nevelés szolgálatába állnak. ' — igriczi — ban is nagy érték, még inkább azzá teszi, hogy a kötet második oldalán a szerző saját kezű ajánlását olvashatjuk a „Le Courrier Francais” szerkesztőjéhez, Jean-Marie Auguste Vermo- rel-hez. A szakértők véleménye szerint a könyv Marx Ká- rolynak úgynevezett szerzői példányai közé tartozhatott, ezt bizonyítja a dedikálás ténye. A Das Kapital dedikált példánya a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban