Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

1973. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Középiskolások a íőiskolán A kuliéra vára 3. A történelem otthona illőkészítő tanfolyam Egerben a Szolnok megyei diákok A vakáció közepén járunk, de az egri Ho-Si-Minh Ta- . nárképző Főiskola zeg'-zugos lépcsőfeljárója mégis beszél­getések zajától hangos. Egy szőke, hosszúhajú kislány a ko­rábban látott fizikai kísérletek tapasztalatait összegezi, míg egy farmemadrágos fiú a felvilágosodás korának magyar irodalmáról vitatkozik társával. Augusztus van. tehát felvé­telizők már, utóvizsgázók még nem lehetnek. Akkor ... Az Erzsébet híd budai hídfőjétől rövid hegymá­szással felérünk a Budai Várpalota déli szárnyának a bejáratához. Itt, a Buzo­gány torony melletti kapun át közelíthető meg a Buda­pesti Történeti Múzeum épülettömbje. Gyönyörű várudvarokon vezet keresz­tül utunk, míg — némi lépcsőmászás után — elér­jük a tulajdonképpeni mú­zeum bejáratát. Itt léptek be tavaly a Budapesten tar­Egy szenzációs lelet A múzeum Budapest egész történetét szemléltető gazdag anyaga végre méltó helyre került. Az ókori osz­tály, mely a főváros histó­riáját tárja fel az őskortól A Budapesti Történelmi Múzeum lépcsősora, alulnézetben tózkodó európai polgármes­terek, itt lépte át a küszö­böt a norvég külügyminisz­ter, a lengyel államfő, a szovjet külkereskedelmi mi­niszter, a svájci bank elnö­ke, a szír közoktatásügyi miniszter... Fekvésben, eleganciában, finom pom­pában nincs párja Európá­ban a Budapesti Történeti Múzeumnak. S ezt nem mi mondjuk — a vendégek mondják! összegyűjtése és bemutatá­sa, valamint a kereskede­lem, a közlekedés tárgyi emlékeinek megőrzése. A múzeum képző- és iparmű­vészeti osztálya Budapest Egyetemi mintára — Két éve már, hogy fő­iskolánk. KISZ-szervezete felvételi előkészítő tanfo­lyamokat szervez fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei részére —• tájékoztat Mlin- kó László, a KISZ-bizottság titkára. Az előkészítő lebo­nyolítása egyetemi mintára történik évek óta a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem és az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem végez hasonló munkát. A főiskola felvételi körzeté­be tartozó hat megye — Heves, Szolnok, Borsod, Nógrád, Pest és Komárom — több mint hatvan gimnázi­umával, szakközépiskolájá­val tartjuk a kapcsolatot. Innen kerülnek ki az előké­szítők résztvevői, az idén közel százan. Mint megtudtuk, az előké­szítő tanfolyamok tényleges „hallgatói” azonban ennél sojíkal többen vannak. A főiskola ugyanis tesztlapok segítségével egész évben kapcsolatot tart a felvételi­re készülőkkel, s az évközi „levelezés” eredménnyel alapján a legjobbakat hív­ják meg Egerbe. A patro­nál ás már a középiskola har­madik osztályában megkez­dődik, s az érettségiig tart. Idén öt tantárgy szerepel az előkészítők órarendjén: ma­gyar nyelv és irodalom, orosz, angol, matematika és fizika, de jövőre bekapcso­lódik a biológia és a kémia is. Ugyancsak jövőre terve­zik. hogy a nyári szünet mel­lett a tavasziban is lesz személyes találkozás. mindenki tanulni akar —■ Az idei nyári foglal­kozás augusztus 5-től 18-ig tart — mondja Lipták Éva. az előkészítő vezetője, aki „civilben” negyedéves főis­kolai hallgató. — Délelőtt előadások, délután szeminá­riumi foglalkozások vannak, vagyis közösen dolgozzuk fel a tananyagot. A téma szaktárgyanként a középisko­lai anyag, csak a feldolgo­zás, a megközelítés módja más. Több alkalommal fel­mérő dolgozatot írnak a gye­rekek ezeket együtt értékel­jük. Megismerkednek a fő­iskola életével, sőt a Jelvé­teli vizsgák rendjével is. Az a célunk, hogy nyugodtan, bátran, ismeretekkel gazda­gon felvértezve jöjjenek majd a nagy erőpróbára. Öröm látni, hogy itt min­denki tanulni akar... A tanulás mellett persze jut idő a szórakozásra is. Kirándulás, városnézés, mo­zi és strandlátogatás szere­pel a programban, esténként pedig a főiskola „messze földön híres” pinceklubjá­ban gyűlnek össze egy kis beszélgetésre. főiskolások, középiskolások közösen ... Az eredmény nem marad el Két előadás közti szünet­ben ültünk le beszélgetni a tanfolyam néhány Szolnok megyei résztvevőjével. — Az első néhány óra bi­zony fejfájdító volt — kez­di Szabó Rozália, a török­szentmiklósi Bercsényi Gim­názium tanulója, alti ma­Ezer álarc mögül — Az elkövetkező hetek, hó­napok tévé-műsorai sok új­donságot tartogatnak a nép­szerű tudományos műsorok kedvelői számára. A közel­jövőben két, havonta rend­szeresen jelentkező sorozat indul. Az egyik a „Nyelvi figye­lő” Deme László vezetésé­vel. a „Műhely” pedig tár­sadalomtudományi magazin, amely a történelem, a szo­ciológia a 'közgazdaságtan aktuális kérdéseit tűzi napi­rendre. A 8 részből álló környe­zetvédelmi sorozat után, amelyben a szerkesztők a Magyar Tudományos Akadé­mia középtávú terveiben is kiemelt kérdéseket veszik sorra, ősszel kerül a közön­ség elé egy táplálkozással fogalalkozó sorozat. Hat részből álló műsorso­rozat az otthon művészete. Ugyancsak a következő idő­szakban láthatjuk Hanák — Szorgalmasak gyár—orosz szakos tanárnak készül. — Egy kicsit meg is ijedtünk, „mi lesz itt ké­sőbb” — gondoltuk magunk­ban. aztán észrevétlenül be­lejöttünk. Nagyszerű a tár­saság, s mi bízunk abban, hogy az eredmény nem ma­rad el. — Többet kapunk, mint a középiskolai órákon, de fő­leg rendszerezettebben — — egészíti ki a véleményt a karcagi Gönczi Eszter. — Nekem az tetszik — csatlakozik társaihoz Ábra­hám Kornélia, a túrkevei Ványai Ambrus gimnázium tanulója — hogy minden té­mához irodalmat is ajánla­nak. Már látom, ezután töb­bet járok majd könyvtárba. — Már nem vagyunk ide­genek — összegzi az elhang­zottakat a jászapáti Gyurkó Katalin. — A felvételire nyugodtan jövünk... « Befejezésül egy talán je­lentéktelennek tűnő apró­ság. melyet Mlinkó László és Lipták Éva egyaránt el­hallgatott. A főiskolások társadalmi munkában, szün­idejüket, szabad idejüket feláldozva szervezik, veze­tik a tanfolyamot. Minden elismerésit meg­érdemelnek érte, Az otthon művészete Gábor Budapest a kapita­lizmus korában című érdekes sorozatát, amely folytatja a századunk hagyományait. Az őszi Tv-„idényben” portrésorozat is indul. Az egyik „Ezer álarc mögül” címmel Kardos László iro­dalomtörténészt), műfordítót mutatja be. Film készül Komlós Aladárról, az ismert kritikusról, irodalomtörté­nészről, Tamás Lajosról, a neves nyelvészről. Fejes Tóth Lászlóról, a híres mate­matikusról, valamint Gege- si Kiss Pál akadémikusról. A képzőművészeti osztá­lyon külön -produkció fogr lalkozik majd Ferenczy Noé­mi művészetével, Schaár Erzsébet munkásságával. Do­kumentumfilmet forgatnak a magyar tudomány műhelyei­ről is. Nagy érdeklődésre tarthat számot az az alkotás is. amely Károlyi Mihálynét mutátja be a tv-nézők mil­lióinak. a népvándorlás koráig, nemrégen szenzációs lelettel bővült: Óbudán megtalálták a lakótelep építése közben a római katonai várost. (Aquincum a polgári város volt!) Olyan épségben ma­radt, hogy Európában pár­ját ritkítja! A középkori osztály Budapest középkori főleg török emlékeit kutat­ja. Néhány hónapja ez az osztály is meglepetéssel szolgált: feltárta a leendő Hilton szálló helyén a XIV. századi Domonkos rendi ko­lostort, amit helyreállítanak és valósággal „beépítenek” a szállóba. A várostörténeti osztály fővárosunk újkori és legújabbkori történetét kutatja: életmód történetet, ipartörténetet, a peremke­rületek múltszázadi parasz­ti életmódját, népművésze­tét és így tovább. Idetarto­zik a kisipar emlékeinek képzőművészetó emlékeit gyűjti; ehhez az osztályhoz tartozik majd a Fővárosi Képtár is. A Budapesti Történeti Múzeum kiállításait a kö­zönség több helyen tekint­heti meg. Kiscellben, Pes­ten a Károlyi Mihály utcá­ban lövő Petőfi Irodalmi Múzeumban és természete­sen a Várpalotában. Ezen­kívül kisebb kiállítási helyi­ségeket hoznak létre Kispes­ten, Újpesten, Pesterzsébeten hogy a munkáslakta kerületek közönségéhez • is eljussanak régészeti, képzőművészeti, várostörténeti kiállításaik. A BTM kölségvetése évi 17 millió forint, — ami — mondanunk sem kell — nem számít jelentéktelen összegnek. Ám az sem je­lentéktelen dolog, hogy a múzeum Budapest centená­riumára rendezett kiállítá­sát január 9-től május 1-ig H. D. Televíziós újdonságok SZ. LUKACS IMRE: AZ ÚT KEZDETÉN 12. A cselédházakat lerom­bolták, szétverték nyomo­rúságos falait. Téglát, vályo­got hordtak, szolgálati la­kást építettek. Űj padló, nagy ablak, cseréptető. Meg­fiatalodott a major, élt. Von­tatók hordták a törmeléket, a felesleges lim-lomot. — Igazi csoda — kiabál­ta a sovány Potornai — a Csillag csináltatta. — Nekünk megfelel, amíg ilünk — mondta Novák —. igazán megfelel. — Szolgálati lakás. A te­henekhez emberek is kelle­nek, osztón bolond lenne mindenki kijárni. Kisütöt­ték, elhiheted. — Mi lakjuk. — Amfg dolgozunk, ótán meg más. — Messze van. Sok víz le­folyik addig a Tiszán, saját ház i& sikeredhet. — Lesz, ha magam rakom a falát, akkor is. Bandi késő este érkezett. A vasútállomás idegennek tűnt, hatalmas fáit kivág­ták. Villogtak a vízgépészeti vállalat, fényei. Elhaladt a Vénkert mellett, a nagyüze­mi szőlőnél. Hová lettek a cselédhá­zak? Nem szomorkodtak a tájban, elkoptak az idővel. Aranyoson szétverték falait, a kukás tanyák kiszenved­tek mindörökre. A majort pedig átrendeztek, mint a színpadokat. .Mutattak a szolgálati la­kások. Szülei feküdtek, ap­ja dunnával takaródzott, kockás inget használt éjsza­kára. anyja gyorsan magára kapta ruháját. Asztalhoz ül­tette Szalonnát sütött to­lással. Ámult. Fehér villanytűz­hely volt a kövezett kony­hában. a hajdani töröttlábú sparhelt helyén. — Gazdulnak? — Vettük. Alakítjuk ^ a lakást, mutatós legyen. Zsebrádió szólt. Kenyeret vágott, villát keresett. Asztalfiókban la­pultak az alumínium evőesz­közök, hatalmas méretűek. Vett közülük. A villa fogai­ban száradt maradék bar­náit. „Mit csináljak? Szóljak? Szegény anyám megsértődik — gondolta. Kapargassam? Nem tehetem, eszem a he­gyével.” — Süssek még? — Köszönöm, elég. Anyja már hozta az alu­mínium lavórt, aminek ol­dalán csíkot hagyott a ko­rábbi mosakodás. IMeglögy- bölte kezét, szájára dörzsölt marék vizet. A törülköző nedves volt. savanyú szagú. — Meddig leszel? — kér­dezte a beesett arcú anyja. — Két napig. — Nyáron végleg haza­jössz? — Elválik. — Sikerül a vágyad, kis­fiam? — Igen. — Diplomás sohase vót a családunkban — .motyogta »apja a dunna alól — csu­dálatos egy dolog lehet. Az iskolában szívesen fo­gadták. A hatalmas épület, szép nagy ablakokkal, a falu főterére nézett. Ide járt fel­ső tagozatba. Emlékezett ta­nítóra, szokásaikra. A ré­giek . közül kevesen tanítot­tak. Emlékek a boldog gyer­mekkorból. Hiába éltek sze­gényen. keserves esztendő­ket, mégis megszépült min­den. eleven színekkel vetí- tődött eléje, fehéren. Nagy, poros délutánok a piactér kellős közepén, estékig rúg­ták a labdát, a csupasz és szánpívaló téren, néhány si­lány fa árnyékában. Piacos naookon tyúkok, libák puly­kák elhuílajtott tolla farkál- lott. Iskolai ünnepségek, évzá­rók hangulata csapta meg, padok, osztálvtermek vará­zsa. elfelejtődött arcok, a hajdanvolt ifjúság. Hol vagy. hová tűntél? Derűs, szigorú tanítóikból nyugdíjasok lettek, a piac­térből megnyerő park, ró­zsákkal a kis lurkókból szö­vetkezetiek. munkások, dip­lomások. Szétszaladtak a vi­lágba, szétsodorta őket az idő, össze se találkoznak többé. A faluban élet van, születnek, hálnak, ugyanúgy boldogan, mint máshol. „Kész a gimnázium. Kik tanítanak? Akik elindultak és visszatérnek, a magam­fajták — gondolta Bandi. — A szülőföld nem keserves. Fiatalok tolonganak, semmit se tudnak a szegénységről, a régi megszenvedett világról, rólunk. Melléjük állok, az életet itthon vállalom.” Döntésének a tantestület­ben örültek. ,. Az iskola melletti presszó­ban kortyolta feketéjét. Diákkora tovább elevene­dett. Körben üzletek; tej- csarnok, gyógyszertár, ve­gyes bolt fodrász. ' $zabó, kocsma, kerékpár- és gumi- javító, cukrászda, elhanya­golt, szürke épületek. Meg­változtak. Megöregedtek, az­tán átalakultak szajiüzletek- ké. kinőtték, régi ruhájukat, mint az emberek. Ki emlék­szik pontosan rájuk? Haj­dani gyerekkorára? Elmúlt, oda van. Hihető, hogy tör­ténelem? (Folytatjuk) több mint százhúszezer em­ber nézte meg. A nyári hó­napok statisztikája még nincs készen, az azonban máris bizonyosnak látszik, hogy a nyári látogatottság a sokszorosa lesz a téli—ta­vaszinak. A Budapesti Történeti Múzeum falai közt ilyen­kor nyáron pezsgő zenei élet is zajlik. A lovagte­remben rendszeresen ren­deznek zenei estéket, kon­certeket. Mindig teltház van, minden jegy elkel. Bemutatkozás Stockholmban A múzeum szoros kap­csolatokat tart fenn vala­mennyi szocialista ország és számos nyugati főváros­sal: Rómával, Stockholm­mal, Genffel, Béccsel. Rendszeresek köztük a ki­állításcserék. Mi, magyarok láthattuk a palotában a svéd főváros történetét be­mutató kiállítást, Stock­holmban Budapest mutat, kozott be karcsú 'tornyai­val, szép hídjaival, gazda­sági és társadalmi életének eredményeivel. A múzeum negyvenegy tudományos munkatársa és tizenhét restaurátora jelen­tős, nagy munkát végez, amikor múltunk és jele­nünk feltárásán, dokumen­tálásán fáradozik. Ipari, tár­sadalmi és művészeti kul­túránknak a közönség elé tárása nemzeti önismere­tünk fejlesztésének alapve­tő feltétele. A kiállítási tervekben egy állandó, a múzeum két szintjét elfoglaló kiállítás szerepel, mely az ókortól egészen 1975-ig mutatja be a főváros történetét. A föld­szinten látható majd az .ezeréves Budapest kiállítása mely 1873-ig dokumentál, a második emeleten pedig az 1873-tól 1975-ig terjedő idő-' szakot bemutató anyag lát­ható. A megnyitó időpontja előreláthatóan: hazánk fel- szabadulásának 30. évfordu­lója. Búcsú a ,,buborék» palotától“ A tervek szerint a jövő év végén újabb „honfogla­ló,, veheti birtokába a Bu­davári palotát. Másodikként a Magyar Nemzeti Galéria költözhet fel a várba. A Galéria itteni elhelyezését nemcsak a múzeum nemze­ti gyűjtőköre indokolja, ha-i nem az a tény is, hogy je­lenlegi épülete kevéssé al­kalmas kiállítási célokra; hiszen a Kossuth Lajos té­ren, az Országházzal szem­ben álló reprezentatív pa­lota nem múzeum, nem is képtár számára készült. Az 1896-ban átadott romanti­kus stílusú épületet Hausz- mann Alajos kúriának ter­vezte. A magyar képzőművészet önálló országos múzeuma­ként létrehozott Nemzeti Galéria 1957-ben úgy kapta meg a Szépművészeti Mu­zeum új magyar alkotásai­ból és az egykori Fővárosi Képtár anyagából alakult gyűjteménye számára a volt Kúria épületét, hogy a múzeum szakemberei előtt az első perctől nyilvánvaló volt az elhelyezés ideigle­nessége, vagyis nem meg­felelő volta. A díszes, némileg túldi- szített, hatalmas épületben kiállított műalkotások való­sággal elvesznek _ a belső te­rek romantikus ’ornamenti­kái között. A képek, szob­rok szinte a palota dekorá­ciójává, puszta kellékeivé degradálódnak, erejűket vesztik. A volt Kúria óriási aulájában eltörpül a kiállí­tási tér. (Ezért kapta az épület a muzeológusoktól a ..buborékpalota'’ gúnyne­vet.) Gulay István Következik: A NEMZETI GALÉRIA JÖVÖJE

Next

/
Oldalképek
Tartalom