Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

; 1973. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az egyensúly maga a szerelem Kapcsolatok és házasság az értelmiségi fiatalok körében Az ipari fejlettség bizonyos szintjén túljutott társadal­makban mindenütt jelentkezik az ellentét a fiatalok bioló­giai és nemi érésének meggyorsulása és a — számukra kí­vánatos — nyugodt és rendszeres szexuális élet anyagi- egzisztenciális feltételeinek késői kialakulása között. Ez az ellentét talán egyetlen rétegnél sem okoz akkora feszült­séget, mint az egyetemre járó, vagy pályakezdő értelmisé­gieknél. Érthetően, hiszen a közép- és felsőfokú iskolák, egyetemek elvégzése következtében ez a réteg 6—8 évvel később válik önálló keresővé, mint az ipari szakmákban, vagy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalság. Hogyan hatott és hat a fent ismertetett ellentmondás értelmiségi ifjúságunk viselkedésére? Mi a lényege a vál­tozásnak, amely — nem utolsósorban ennek az ellentmon­dásnak a hatására — az értelmiségi fiatalok kapcsolataiban, viselkedésében létrejött? ■— Ezekről a kérdésekről formá­lódtak nleg a feleletek abban a beszélgetésben, amelyet a cikk szerzője Lőcsei Pál szociológussal, az MTA Szoci­ológiai Kutató Intézetének munkatársával folytatott. — A változás lényege — hangzott a válasz — a na­gyobb szabadságban van: a szerelmi élet, a szexuális élet, a párválasztás, a pár­kapcsolódás nagyobb szabad­ságában. A nemek közötti viszonynak talán nincs is olyan területe, ahol ez a megnövekedett szabadság ki- sebb-nagyobb mértékben ne éreztetné hatását. — Az értelmiségi fiatalok ma sokkal szabadabban is­merkednek, fesztelenebbül barátkoznak egymással. Ez egyaránt vonatkozik a fiúk­ra és a lányokra. Ha egy diáklány utcán, villamoson, kirándulóhelyen, saját kez­deményezésére megismerke­dik egy fiúval, ez manap­ság sokkal kevesebb előíté­letet vált ki, és szélesebb- körű jóváhagyást kap a fel­nőttektől, mint 30 vagy 60 évvel ezelőtt. — Az egyetemre járó és a már pályakezdő értelmisé­gi fiatalok sokkal önállób­ban döntenek házastársuk megválasztásáról, és házas­ságuk időpontjáról is, mint régen. Nem arról van szó, hogy a szülői ellenőrzés, a család befolyása a párvá­lasztás tekintetében meg­szűnt. Ez képtelenség lenne, különösen azoknak az egye­temistáknak, pályakezdő ér­telmiségieknek az esetében, akik számára házasságuk, otthonalapításuk anyagi fel­tételeit teljes egészében, vagy túlnyomórészt szüleik teremtik meg. A szabadság lényege itt a fiatalok dön­tési jogának elismerése. Napjainkban egyre ritkáb­ban fordul elő, hogy a szü­lő saját választását megpró­bálja ráerőszakolni gyerme­kére. Néhány évtizeddel ezelőtt viszont az ilyen kí­sérletek és a velük járó tra­gédiák még elég gyakoriak voltak, — Az a kérdés, ho­gyan él az értelmiségi fiatalság megnöveke­dett szabadságával? — Az összkép erről meg­lehetősen tarka. ígéretes, bíztató jelenségek és nyug­talanító tünetek keverednek benne, örvendetesnek tar­tom például azt a természe­tességet, nyíltságot és őszin­teséget, amely a mai értel­miségi fiatalok, diákfiúk és diáklányok kapcsolatait át­hatják. Jó dolog, hogy ennél a rétegnél a kapcsolatok egyszerűbben, praktikusab­ban. kevesebb szenvelgés és képmutatás közepette, keve­sebb rossz konvenciótól ter­helten valósulnak meg, mint a mi fiatalságunk idején. — Ugyanakkor értelmiségi fi­atalok körében is gyakran találkozik az ember megdöb­bentő tudatlansággal: példá­ul a gyermekgondozás, a terhesség, vagy a fogamzás- gátlás elemi ismereteinek a hiányával. — Emellett az összképet azért is nehéz értékelni, mert az értelmiségi fiatal­ság is több rétegű, erősen differenciált, ennek megfe­lelően különféle a reagálása is a kapcsolatok változására. Számos külföldi, és néhány hazai felismerés bizonyítja, hogy az értelmiségi fiatalok, különösen az egyetemet vég­zettek, vagy végzők később hozzák létre első szexuális kapcsolatukat, mint a mun­kásfiatalok. 1971-ben magam is részt vettem egy hazai szexológiai felmérésen. A vizsgálatok az egyik buda­pesti egyetemi kollégiumban végeztem, amelynek lakói túlnyomórészt sokgyermekes vidéki családokból származ­tak. Az eredmény, a fiúk tekintetében egészen megle­pő volt. A vizsgálat 20—24 éves egyetemista diákfiúk 60 százaléka még egyáltalán nem élt szexuális életet — Ez az arányszám per­sze nem általánosan jellem­ző. De sok mindent elárul a túlterhelésről, a lekötöttség időtartamáról és intenzitá­sáról, a belső feszültségről, amivel az egyetemi tanul­mányok, a vizsgák szellemi­idegrendszeri megpróbáltatá­sai együtt járnak. E ténye­zőknek bizonyára fontos sze­repük van a kapcsolatok el­kezdésének késleltetésében. — Hasonló tendenciát mu­tat az egyetemisták és a diplomás értelmiségiek há­zasodási korátlaga is. Mi­közben a munkás és pa­rasztfiúk zöme 22—23 éves korban, a lányok 19—20 éve­sen kötik első házasságukat — a diplomás fiatalok, kü­lönösen a férfiak túlnyomó többsége, csak az egyetem, vagy a főiskola elvégzése után, 24—25 éves korban, vagy ennél is később háza­sodik. Az erős hivatásszere­tettől és ambíciótól vezetett egyetemisták ugyanis nem szívesen osztanák meg ma­gukat a tanulás és a házas­ság, a felkészülés és az ott­honépítés feladatai között. Ami pedig magánéletük megalapozását illeti, meg­győződésem, hogy a jó há­zasságnak, a családi harmó­niának nem feltétele, hogy az egyetemi évek alatt há­zasodjanak. — Ha már itt tar­tunk, mi a feltétele a jó házasságnak? — Talán az, hogy mind­azok az értékek, ürömök, javak, élmények, amelyeket a házasfelek egymásnak nyújtanak, legalább nagyjá­ból egyensúlyban legyenek. A házasság — és ez érvé­nyes a diákok, értelmiségiek házasságára is — addig jó, amíg a partnerek által nyúj­tott, legkülönbözőbb érté­kek: érzelmi, és intellektu­ális, szexuális és esztétikai, gazdasági és társadalmi ér­tékek, — nem külön-külön, hanem összességükben egyensúlyban vannak. És akkor kezd romlani a há­zasság, amikor ez az egyen­súly megbillen, s az egyik vagy másik fél kezdi meg- rövidítettnek, kihasználtnak érezni magát. — De hová lett eb­ből a teóriából a sze­relem? — Benne van... mert a szerelem nem más, mint a házasfelek által egymás szá­mára nyújtott értékeknek ez a bizonyos egyensúlya. Az egyensúly maga a szerelem. Sz. S. Nagyon valószínű, hogy már a barlangjában béké­sen ücsörgő ősembert is érte kritika, ősemberünk zord kritikusa a neje le­hetett, aki így förmedt rá: „Olyan vagy Ki-ki, mint egy rakás tömegszerencsét­lenség! Itt ülsz ahelyett, hogy feltalálnád a tüzet! Kezd már unalmas lenni az örökös hideg koszt!” Ki-ki tehát feltalálta a tüzet, mellékesen rajzolga- tott is barlangja falára, s mikor az egész falat tele- pingálta. barlangtárlatot nyitott. (Ebből fejlődött ki később a pinceszínház.) A tárlaton az őslakosság mély betekintést nyerhetett az ősember küzdelmes életé­be, személyes _ gondjaiba. Ki-ki óvatos ember lévén, műveit két csoportra osz­totta. Az egyikbe tartoz­tak a világos, érthető s na­gyon kifejező barlangkar­cok, kőgrafikák (pl. „A vadászat”, „Ünnepen” stb.), a másikba pedig az eny­hén szólva absztrakt kar- colmányok és nonfiguratív csontszobrok (..Agyarvágó tőnézetböl” „Hevített jég­korszak” és „Bőrszőrme surcogtatva” stb.).’ Ezek után rajta már semmi nem múlott. Mert ha a fősámánnak, aki má­Primitív kritika sodállásban a Kőművészeti és Kikészítő Bizottság el­nöke is volt, tetszettek a művek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy szeren­csés vadászatról tért haza embereivel (megkergettek egy mammutot), a, kezdő művész pályája meredeken felfelé ívelt. Ha viszont az alkotások nem nyerték el a fősámán tetszését (a mammut őket kergette meg), akkor egyes szépérzékkel bíró törzs- tagok, a kritikusok enge­délyt kaptak arra, hogy az ifjú titánt a Rossz Szel­lem bérencének titulálják, vagy a latban sokat nyo­mó és súlyos érveket je­lentő ökölkövekkel lepocs­kondiázzák. Szükségtelen bizonygatni, hogy túlzott érvelés esetén, a pálya­kezdő hamar kilehelte a lelkét... Teljesen megbízható és mégis hiteles források sze­rint több őskori művész is sikerrel debütált a kri­tikusok előtt, ezek közül egy lángész, a többi a fő­sámán rokona volt. Ez utóbbiakat a kritikusok kivétel nélkül fő-fő poszt­impresszionistáknak ne­vezték ki, rövid szónoklat kíséretében, melynek lé­nyege az volt, hogy az új, paleó-primitív festészeti stílus győzött a környék egyhatodán, de győzni fog az egyötödén, egynegyedén, sőt egyharmadán is! Ettől kezdve a már el­ismert művésznek joga volt olyan alkotásait is be­mutatni a nyilvánosság előtt, melyek láttán a kö­zönség több tagja eltöp­rengett azon, hogy a kéz megjelenése vajon nem hátramozdítója lett-e az emberi fejlődésnek? Szilas János , , 1 .................................................... E gy kis kiegészítő nyelvtanulás a Tiszaligetben rendezett orosznyelvi táborban. Kara Judit és Bognár Mária, a mezőtúri Teleki Blanka 'Gimnázium tanulói Korotja Gálja ötödéves kijevi bölcsészhallgatóval beszélgetnek Nem luxus Fogszabályozás gyermekkorban Szünidőben Szorgalmas jászberényi diákok Jászberényi általános és középiskolások, akik a nyári szünidőt szövetkezeteknél, vagy vállalatoknál töltik. Egyes munkahelyeken elő­ször találkoznak velük, más­hol ismerősökként fogadják őket, mint a szövetkezet vagy a vállalat „nyári gye­rekeit” A Vörös Csillag Tsz-ben is dolgoznak általános és kö­zépiskolások. Az ifjabbak a meggyszedésben szorgoskod­na!?, napi hatórás munkával 45—50 forintot keresnek. A középiskolások a kombájn­szérűn, vagy az erdőtelepí­tésnél segítkeznek. Munka részükre is jut bőven, akad köztük olyan, aki 90—100 fo­rintot is keres naponta. A Jászsági Állami Gaz­daságban is ott vannak már a „nyári kisegítők”. A Kos­suth úti általános iskola negyven tanulója szorgosko­dik a szőlőben. A gazdaság­ban szorgalmukat dicsérik, s a gyerekek büszkék, hogy munkájukért cserében — a fizetésen kívül — a gazdaság egyik brigádja szocialista szerződésben vállalta az is­kola és a játszótér karban­tartását. a szükséges javítá­sok elvégzését. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tizenöt— húsz szünidősnek biztosít munkalehetőséget egész nyá­ron át. A szerencsésebbek a mintavételezésnél „jelesked­nek”, de jól keresnek — 7 forintos órabért kapnak — azok is, akik a magtárakat tartják tisztán. Mit mondanak ők, a szün­idejüket munkával töltő fia­talok? Bathó Éva, a Lehel Vezér Gimnázium második osztályos tanulója hatvan ta­nulótársával együtt a Ve­gyesipari Szolgáltató Válla­latnál dolgozik.' Hűtőberen­dezésekhez alkatrészeket ké­szítenek. — Érdekes munka, legin­kább az tetszik, hogy min­den annyira más, mint amit a gimnáziumban elképzel­tünk. Örülünk, hogy az is­kolában felhívták figyelmün­ket erre. a munkalehetőség­re, nem kis dolog, hiszen egy hónap alatt 1200—1300 forintot keresek, ami jól jön, a jászsági népi együttessel Finnországba utazom. Jó ér­zés, hogy a költségeket a magam pénzéből fedezhetem. Sándor István most lesz másodikos, a szövetkezetben viszont régi ismerős. — Édesanyám a vállalat­nál dolgozik, én is ide jövök minden nyáron. Szép mun­kának tartom az alkatrészek összeszerelését. Jóleső érzés tudni, hogy amit csinálunk — ha jól csináljuk, annak va­lahol hasznát veszik. — illés — A ferdén nőtt fog nem fáj. Olyan bajt nem okozhat, mint a szúvasodás, vagy a gennyes gyökér. A legtöbb szülő éppen ezért rendszerint fel sem figyel gyermekének ilyen apró fogyatékosságára. Luxusnak tartja, hogy miat­ta, órákat áldozzon eseten­ként az idejéből, talán fá­rasztó utazásokkal súlyos­bítva. Szolnokon 1968 óta van fogszabályozás. Azelőtt Bu­dapestre küldték a jelentke­zőket. A szolnoki rendelés óta a helyzet sokat javult, bár a megye távolabbi ré­szeiből még mindig körülmé­nyes rendszeresen bejárni. Július elseje óta a fogsza­bályozást a megyei rendelő- intézetben végzik. — Milyen szempontok vezetik a szülőket, hogy gyermeküket elhozzák fogszabályozásra ? — Elsősorban esztétikai szempontok, de a fogszábá- lyozás egyéb lényeges elő­nyökkel is jár — mondja dr. Koltay György főorvos. — Ilyen előny például a rá­góképesség visszaadása, a beszédhibák korrigálása. Ez­zel egyéb bajnak is elejét vehetik a szülők. Csak utal­ni szeretnék rá. hogy pél­dául a beszédhibás gyerek könnyen válik gátlásossá, nem tudja azt nyújtani, ami­re egyébként képes lenbe. A beszédhibák egy része pe­dig fogszabályozással kikü­szöbölhető. — Melyik a legmegfele­lőbb kor a kezelés meg­kezdésére? — A 8—9 éves gyerekek­nél lehet a legjobb ered­A dolgozók általános isko­láiban tanuló felnőttek túl­terhelésének megszüntetésére a művelődésügyi miniszter utasítást adott ki. Nem vo­natkozik az utasítás az alap- ismereti 1—2. tanfolyamok­ra (1—4. osztály), az 5—6. osztályra, továbbá a munká­sok szakmai továbbképzését és az általános iskolai vég­zettség megszerzését elősegítő tanfolyamokra. Az óraszám és tananyag- csökkentésre tehát a dolgo­zók általános iskolájának 7. és 8. osztályában kerül sor. A tanítás és a tanulás so­ményeket elérni. Később már kevesebb az esély a sikerre. A kezelés időtartama egyéb­ként változó, 1—4 évet vehet igénybe. Általában a szü­lő, a pedagógus és az orvos jó együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a keze­lés elérje a célját. Meg kell értetni a gyermekkel is, hogy az olykor zavaró, kényelmet­len szerkezet viselése hasz­nára válik. — Megvan-e a kellő együttműködés? —- Általában igén, de a gondatlanságra, nemtörődöm­ségre is van példa. A lemor­zsolódás körülbelül 20 szá­zalék, pedig a menetközben abbahagyott kezelés hatása elvesz és elvész az addig belefektetett munka, fárad­ság, pénz is. — A fogszabályozást há­nyán igénylik gyerme­keik számára? — Jelenleg mintegy hét­száz betegünk van az egész megyéből. Ellátásukat két orvosnő végzi mellékállásban. •— El tudnak látni ennyi rászorulót? — Egyelőre igen. Torlódást inkább a helyi technikai munka kis kapacitásai, illetve helyenként nem megfelelő színvonala okoz. Dolgozta­tunk pécsi, nyíregyházi és egyéb technikusokkal is. A pécsiek felszerelése például kitűnő, de a szállítmányok lassan jutnák el egyik hely­ről a másikra. Viszonylag so­káig tart. amíg elkészülnek a szerkezetek, amelyek a fog­sorra helyezve tulajdonkép­pen elvégzik a fogszabályo­zást. — b. a. — rán egyaránt arra kell töre­kedni, hogy a tananyagcsök­kentéssel meghatározott úgy­nevezett törzsanyag elsajátí­tása, valamint a jártasságok, készségek és képességek ki­alakítása, fejlesztése az ed­digieknél jobban előtérbe kerüljön. Az óraszámcsökkentés az esti és a levelező tagozat 7., 8. osztályában lehetővé teszi, hogy egy-egy tanítási napon öt óránál ne legyen több a foglalkozás. Ennek betartá­sát a hallgatók munka- és életkörülményei szükségessé is teszik. Csökken a tananyag a dolgozók iskoláiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom