Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 11. A továbbtanulás segítésére Iskolai tanfolyamok a munkás- paraszt általános iskolás diákoknak Egy*egy tanfolyam harminc órás A hátrányos helyzetű munkás—paraszt fiatalok középiskolai továbbtanulását segítő utasítást adott ki a művelődésügyi miniszter. Eszerint az általános iskolák előkészítő tanfolyamokat szervezhetnek magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtam-mértanból. A tanfolyamok akkor szervezhetők, ha tíz, vagy több olyan nyolcadik osztályos jelentkezik, aki alkalmas középfokú oktatási intézményben való továbbtanulásra. Egy tanfolyamon több általános iskolából is részt vehetnek a tanulók. Az utasítás értelmében a tanfolyamokat lehetőleg november elseje és május 20. között kell működtetni. A foglalkozásokat a magyar nyelv és irodalom, az orosz nyelv és a számtán- mértan általános iskolai tananyagából, a Művelődésügyi Minisztérium által megadott program, útmutató, illetve példatár alapján tartják. Elsősorban az a cél, hogy ate ismereteket megszilárdítsák, és kialakítsák a diákok nagyobb áttekintő képességét, gyakorolják a feladat megoldásokat. Űj tananyagot tanítani és megkövetelni nem szabad. Hogy a diákok tudását azonos szintre emeljék, a tanulók tavábbtanulási szándékainak figyelembevételével az oktatók eltérhetnek a programtól, annak lényegét megtartva változtathatnak rajta. A tanfolyamok egytantár- gyasak. A diákok legfeljebb két tantárgy tanfolyamán vehetnek részt. Egy-egy kurzus összóraszá- ma harminc óra, hetenként általában két óra. A tanulók előrehaladásának ellenőrzésére kéthavonként dolgozatot kell íratni. Ezeket kijavítják, és az értékelő megjegyzésekkel együtt visszadják a diáitoknak. A tanulóknak csak szorgalmi munkaként adhatnak háza feladatokat. Az igazgatók és a szaktanárok már az általános iskola hetedik osztályában kiválasztják azokat a munkás—paraszt gyerekeket, akik alkalmasak a különböző középfokú oktatási intézményekben való továbbtanulásra. Esetenként meg is győzik őket, szüleiket is továbbtanulásuk egyéni és társadalmi fontosságáról. A fizikai dolgozóknak azokat a gyermekeit, akiket nem szakos pedagógusok oktattak, de alkalmasak középfokú oktatási intézményekben a továbbtanulásra: a jövőben előnyben kell részesíteni a felvételnél. A tanfolyamokra történő jelentkezés feltételeiről az igazgatók a tanév elején a nyolcadik osztályosok szülői értekezletén adnak tájékoztatást. A tanfolyamokra csupán a fizikai dolgozók gyér,r,ekei vehetők fel. A résztvevő diákok foglalkoztatása díjtalan; a tanfolyam oktatóinak és a tanulóknak a Művelődésügyi Minisztérium költségtérítés nélkül biztosítja a szükséges jegyzeteket, amelyeket az iskolai könyvtár tulajdonaként kell kezelni. A miniszteri utasítás ugyanakkor felhívja a figyelmet: a művelődésügyi osztályok győzzék meg az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit a tanfolyamok fontosságáról. Kezdeményezzék, hogy anyagi eszközeikkel is segítsék a szorgalmi időn kívül — iskolai szünetekben — működő különböző bentlakásos tantárgyi tanfolyamokat és nyári táborokat is. Az utasítás hatályba lépett. Állandó kiállítást 'nyitottak az újjáalakított esztergomi Keresztény Múzeumban, a tízezer darabból álló gazdag iparművészeti gyűjtemény jelentős részéből. Ezeket eddig csak időszakos kiállításokon mutatták be. A kilenc évszázadot felölelő anyag — ötvöstárgyak, kerámiák, porcelánok, üvegtárgyak, elefántcsont-faragások — zöme az 1920-as években került a múzeumba, az olaszországi San Marco herceg magyar származású feleségének hagyatékaként. Többsége világi használati tárgy. A legrégibb egy X. századi elefántcsontból faragott ládikó. Az Erdélyből származó, XVII—XVIII. századi poharakból és kupákból álló gyűjtemény közt van Bethlen Gábor monogramjával és címerével el- ■ látott, 1621-ben készült araKis VIT Szombathe!yen Kis, VIT-et rendeznek július 13. és 15. között Szombathelyen. Hétszáz nyugat-dunántúli, továbbá bolgár, szlovák, szlovén, szovjet, osztrák és koreai fiatalt várnak erre az alkalomra a nyugat-magyarországi városba. Ifjúsági nagygyűléssel kezdődik a program, majd sportversenyeket rendeznek és két tanácskozásra kerül sor. Az egyiken az internacionalizmus és a hazafiság kérdései kerülnek napirendre, a másikon, az ifjúsági klubok nemzetközi kapcsolatairól lesz szó. nyozott pohara. Különösen érdekesek azok a XVII. századi ötvös foglalatú serlegek, amelyeket kókuszdióból faragtak. , Látható a múzeum gazdag szelencegyű j teményének egyik kiémelkedő darabja. Az 1932-ben Besztercebányán készült kis dobozka medalionja ünnepi viseletbe öltözött bányászokat ábrázol. Az elefáncsont faragások között különösen érdekes az a négyes fogat, amely a XVIII. század végén Bécsben készült és a hagyományok szerint Mária Terézia hintójá- nak kicsinyített mása. Az állandó kiállítás „legfiatalabb” darabja egy esztergomi ötvösművész 1780 körül készített ezüst cukortartó szelencéje. Ennek különös értéket ad az a tény. hogy a korabeli esztergomi ötvösmesterek műveiből kevés található Magyarországon. Pohár és hintó / Esztergomi múzeum kiállítása A második balkáni Több rendezvényen fejezték liktus. Egyúttal követelték, ki óhajukat: minél előbb hogy a Monarchia hagyjon érjen véget a balkáni konf- fel kardcsörtetésevel. háború és a Jászkunság Hatvan évvel ezelőtt, 1913. nyarán az európai békét a Balkánon folyó konfliktus fenyegette. A Monarchia kardcsörtető és háborúra úszító magatartása jogos aggodalmakat keltett a magyar közvéleményben. A Jászkunság népe is félt egy háborús konfliktustól. Ezt a közhangulatot tükrözte az itteni haladó sajtó is. „Külpolitikai látóhatárunkon is minden felől tornyosulnak a sötét felhők’’ — írta a Szolnokon megjelenő Független Lap. Ugyanez az újság egy másik számában aggódó hangon állapította meg: „A mi szempontunkból pedig mindenképpen végzetes lehetne, ha ezen háborús veszedelmek végül meg nem szűnnének a Balkánon." A Jászberény hetilap is több esetben fellépett június—július folyamán a hatalmon lévők kardcsörtetése ellen. Június 19-én a magyar parlamentben Tisza István (a bécsi vezető körök álláspontjával összhangban) háborúra hívta fel Bulgáriát szomszédai ellen. Uszító beszéde országszerte felháborodást keltett. Néhány nappal később: június 22-én hazánk területén több helyen került sor gyűlésekre, mélyeken felléptek a hatalmon lévők külpolitikai kardcsörtetése ellen. Ilyen megmozdulásra került sor Jászberényben is. Nyisztor György Jászberényben Jászberény munkássága június 22-én délelőtt tartotta nagygyűlését a Lehel szálló nagytermében. Fél tizenegykor kezdődött a megmozdulás. Dr. Hajdú Árpád^ elnök nyitotta meg a gyűlést. A szónok Nyisztor György fővárosi kiküldött (a Tanácsköztársaság későbbi népbiztosa) volt. Beszédében először a Tisza-kormányzat népelnyomó politikáját leplezte le. Később tért át külpolitikai kérdésekre. Elítélte a Monarchia balkáni hódító terveit. Kifejtette, hogy a bécsi külpolitika „zsákutcába jutott”. Felhívta a hallgatóság figyelmét a háborús veszélyre. Magyar katonák életét fenyegeti veszély, kik nem tudják, miért kell vérüket hullatni. De miért verekszünk mi? Parancsszóra megyünk, de a bátorságot és elszántságot már nem lehet parancsolni" — állapította meg. Nyisztor elvtárs beszédét a több száz főnyi tömeg hatalmas lelkesedéssel fogadta. A sokaságból háborúellenes kiáltások hangzottak fel. A gyűlés végén határo- zatilag tiltakoztak a kormányzat bel- és külpolitikája ellen.- „Mindenképpen impozáns volt” — így. jellemezte tömören a megmozdulást a baloldali Jászberény. Június végén érkezett meg annak a híre, hogy a balkáni országok között kitört a háború. A szocialisták országszerte agitációt indítottak a béke érdekében. Ebbe bekapcsolódtak Jász- Nagykun-Szolnok megye szociáldemokrata szervezetei is. Nagygyűlés Szolnokon Július 13-án Szolnok munkássága rendezett nagygyűlést. Ennek színhelye a La- pocs-féle vendéglő volt. (Meg kell jegyezni, hogy ezt a megmozdulást eredetileg június 29-én akarták megrendezni, de akkor a hatóság betiltotta.) Mintegy ezren gyűltek össze 13-án délelőtt. Darvas Ferenc elnök nyitotta meg az összejövetelt. Rózsa József volt a gyűlés szónoka. A Tisza-kor- mány törvénysértéseivel foglalkozott először. Később érintette a külügyi kérdéseket is. Követelve, hogy a Monarchia ne avatkozzon be a Balkán ügyeibe. A haKövetelte a A jászkunsági közvélemény 1913. nyarán joggal követelte, hogy a hadveze- tőség engedje haza a már több hónapja behívott tartalékos és póttartalékos katonákat. Ebben a megyében is sok család vesztette el emiatt legfőbb kenyérkeresőjét. Az itteni baloldali sajtó több cikkben sürgette a behívott katonák leszerelését. Erre azonban július folyamán még nem került sor. Ehelyett a hadvezetőség olyan hírekkel nyugtalanította a közvéleményt, hogy a Monarchia hadseregének szokásos nyári hadgyakorlata az idén nem nyolc, hanem húsz napig (!) fog tartani. Ezt azzal igyekeztek indokolni, hogy ezáltal a legénység állítólag „nyugod- tabban" és alaposabban” tudja majd feladatát végrehajtani. „Nem megindító a hadvezetőségnek ez az atyai gondoskodása?” — tette fel talmon lévők bel- és külpolitikája elleni harcra hívta fel a munkások figyelmét. Ugyanakkor bírálta a Tiszával szembenálló parlamenti ellenzék „most tanúsított gyenge, erőtlen ... magatartását”. Jogos volt ez a kritika. Az országgyűlési ellenzéki csoportok ugyanis (kivéve Károlyi Mihály követőit) nem léptek fel határozottan a „munkapárti” Tisza-kormányzat és a bécsi külpolitika ellen. A gyűlés végén határozatot fogadtak el. Ebben elítélik a monarc-( hia kardcsörtetését és „a munkapárti kalandorok országromboló garázdálkodását”. . közvélemény a gúnyos kérdést a Jászberény július 20-án ... Szerencsére a második balkáni háború nem tartott sokáig. Augusztus elején a legyőzött Bulgária fegyver- szünetet kötött szomszédaival. Az ellenségeskedések megszűnését hamarosan követte a békekötés. A monarchiának átmenetileg megszűnt a lehetősége arra, hogy fegyveresen beavatkozzék a félsziget ügyeibe. A balkáni konfliktus megszűnését megkönnyebbüléssel fogadta a közvélemény a Jászkunságon is. A jászkunsági munkások harca a békéért, a demokráciáért, ebben az időszakban is tiszteletreméltó. Hat évtized múltán is szép haladó hagyományként emlékezhetünk rá vissza. Dr. Merényi László a történelemtudományok kandidátusa ||?| KÉPERNYŐJE ELŐTT Így nyár idején, amikora televízióban is beköszönt az uborkaszezon, sok esetben úgy érezhetjük, egy-egy halványabb program láttán, hogy csupán azért kaptak helyet a képernyőn, mert ott esetleg lyuk keletkezett volna a műsoron. Éppen ezért nagy örömre szolgált, hogy az elmúlt hét műsorában ismét felfedeztem A csodadoktort, a televízió egy régebbi műsorát, a jóízű humorú kollégiumi komédiát. Az esetlegesen műsor hiányából származó lyukak betömésének ugyanis alighanem ez lehet a legszerencsésebb módja: régebbi sikerek megismétlése. Egyrészt mindig akad néző, aki valamilyen okból „elszalajtott” egy-egy érdekes programot. másrészt, százszor üdvösebb egy jól sikerült alkotás ismétlése a képernyőn, mint egy fércmű vagy egyéb tákolmány — lett légyen bár eredeti. A nyári időszakra talán ki • lehetne dolgozni a remekművek ismétlésének tervszerű rendjét. Az egyes alkotások ismétlésekor bevezetésképpen talán idézni lehetne — röviden — a fogadtatásból, az elismerő bírálatokból is. A televízió ilyenformán megteremthetné, létrehozhatná a maga „könyvtárát”, felkínálhatná nézőinek az újra- olvasás lehetőségét. Ennyit az ismétlésekről, s ezek után lássuk az elmúlt hét néhány műsorát Lyuk az életrajzon Gádor Béla humoristának vallotta magát. De nem tartozott az ártatlan névettetők közé. Amikor mosolyt varázsolt az ajkakra, vagy épp megnevettette az embereket, mindig volt határozott társadalmi mondanivalója. Mesterségéről ő maga írta: „Meglátok egy hibát, valamit, ami nem stimmel, és azt kifigurázom. Ezen ugyebár mindenki nevet, mert mindenki tudja, hogy ez a hiba van. sőt azt is tudják, hogy én azért figuráztam ki, hogy ne legyen. És ez nekik jól esik, ezért nevetnek.” Nbmcsak szórákoztató mesterség tehát az övé, de társadalmi, erkölcsi haszna is van — felbecsülhetetlen. Ezért sorolhatjuk az elmúlt héten bemutatott Gádor-vígjátékot is az értékesebb televíziós programok sorába. Még akkor is, ha a több mint tíz esztendeje született Lyuk az életrajzon témája itt-ott már kissé megkopott, s a játék központi figurájának, Szabó igazgatónak az esete is egyáltalán nem mondható jellemzőnek. Sőt ma már egyszerűen abszúrd- nak tűnik — feltehető, hogy tíz évvel ezelőtt is annak tűnt —, hogy egy vállalat kiemelt munkáskáder igazgatójáról az derüljön ki, hogy hajdan együtt sündör- gött a fasisztákkal, s holmi nőügyek töltötték ki napjait Ilyen lyuk mai életrajzokban már nem tátonghat. Nem is férne el bennük, hisz jócskán megrövidültek már az önéletrajzok is az utóbbi időben, s elvesztették bűvös varázsukat is. De nem tűntek el azok az emberi gyengeségek, jellembeli fogyatékosságok, amelyekről — ha fonákjáról is — de mégis csak leleplező módon szól a Gádor-szatíra. Mert a karrierizmus — sajnos — még korántsem veszett ki közéletünkből, s élnek közöttünk sokan olyanok is, akik elvtelen talpnyaló magatartásukkal szinte melegágyat képeznek e „társadalmi dudva” kivirágzásához. És szolgalelkűség- ből is akad még bőven. Va- nek bácsi buzgó nyomozása Szabó igazgató viselt dolgai után tehát nem a végeredményében érdekes számunkra, hanem folyamatában, ugyanis ekkor bújik ki a szög a zsákból. Ekkor ismerhetünk rá különféle emberi gyengéinkre. Különben maga a vígjáték — tévéválto- zatában is — mintha önmagában is megálló jelenetek sorából tevődnék össze. Egy- egy részlete akár kabarétréfának is beillett volna. Igaz, ez a szerkezeti elaprózottság, töredezettség nem éppen erénye a játéknak, és nem kedvez a figurák alaposabb jellemrajzának sem. Ugyanakkor azonban bizonyos erkölcsi fonákságok ka- rikirozására kitűnően alkalmas. Ezt élvezhettük a tévéjátékban is. A televízió valójában híven követte az leredeti komédia útjait, fordulatait, sem rövidítéssel, sem egyéb módon nem kívánt beavatkozni a dráma menetébe. Pedig némi sűrítés ezúttal sem ártott volna. Két kitűnő színészi alakításra figyelhettünk fel: Feleki Kamill Vanek bácsijára és Sinkovits Imre Szabó direktorára. Ök még a figurák jellemrajzbe- li vázlatosságát is retusálni tudták egyéniségük eredeti színeivel. A szürke, becsületes kisember megformálására, aki végül igazságérzetétől hajtva igazgatójának szemébe vágja az igazságot, lámpással sem lehetett volna megfelelőbb művészt találni, mint a képernyőn eléggé ritkán látható Feleki Kamill. Röviden Vízzel vagy víz nélkül címmel az öntözés kérdéseiről készített műsort a televízió. A beszélgetés tárgyát Szolnok megye példája képezte, és alanyai, a megye vezetői, az öntözéses gazdálkodás, az öntözési kultúra kiváló ismerői és a gyakorló szakemberei a képernyőn ritkán tapasztalható logikával és nyelvi tisztasággal fejtették ki a célszerű öntözésről kialakított véleményüket. A beszélgetésben a szakmai hozzáértéssel jól fért meg együtt a, személyes hitvallás heve is. Kár, hogy az élvezetes beszélgetést nem egészítette ki egy-egy közbeiktatott részlet, amely a kép nyelvén szolgálhatott volna adalékul a szó útján formásán közvetített ismeretekhez. Másodszor követelték maguknak az oroszlánt a Szín- művészeti Főiskola végzős növendékei, ezúttal Kazimir Károly osztálya mutatkozott be a képernyőn. Feltűnő volt, milyen jól énekelnek és jól táncolnak valameny- nyien, milyen magas színvonalon áll mozgáskultúrájuk. Ugyanakkor meglepetéssel állapíthattuk meg, hogy egy-egy pi-odukci ójukat máris milyen vastag porréteg fedte be. Már-már bosszantó volt elviselni azt az ellentétet, ami a pályakezdő fiatalok kirobbanó alkotókedve és a megszólaltatásra választott ásatag művek között keletkezett. Medvét táncoltattak, amikor oroszlánra is futotta volna erejükből. A Kedves csirkefogó Bel- mondo-film. Ebben rejlik legfőbb érdeme. Igaz, nőkből sem akármilyen kollekciót vonultatott fel. Mégis, a kissé nehézkesen induló filmben Belmondo ki tudja hányadik csavargó figurája nem hatott túlságosan eredetinek. < • - V. M.-4
