Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
1973. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Kölcsönös érdekek, előnyös vállalkozások Magyar—jugoszláv ipari együttműködés Az elmúlt években sok együttműködést, kooperációs Ezek sorában jelentős helyet dések is, amelyek Jugoszlávia tek létre. országgal, sokféle termelési kapcsolatot alakítottunk ki. foglalnak el azok a szerző- és Magyarország között jötA kezdeti lépések Az első lépcsőfok a Magyar—Jugoszláv Együttműködési Vegyes Bizottság megalakulása volt, amelynek révén lehetővé vált országaink között a gazdasági együttműködés összehangolása, a vállalatok, intézetek, egyesülések közötti munka- kapcsolat szorosabbá tétele. Meg kellett mindenekelőtt találni azokat a módszereket, amelyek alapul szolgálhattak a két ország gazdasági berendezkedésének figyelembevétele mellett a termelő vállalatok adottságainak, erőforrásainak egyesítésére, egy-egy konkrét termelési és értékesítési célban. A módszerbeli utak keresése párosult az együttműködésre alkalmas témák, partnerek felkutatásával, egymás iparának megismerésével. Erre legalkalmasabb nak látszott úgynevezett ágazati szakbizottságok létrehozása, tanulmányi utak, kapcsolat kiépítését szolgáló látogatások megszervezése egymás országában. Ezekben a szakbizottságokban a vállalatok képviselői megállapodhattak a további közvetlen kapcsolatokban és a kooperációs lehetőségek megvizsgálásában. A második lépcsőben a kooperációs témák konkrét formákat öltöttek az egyes iparági területeken, a nehéziparban, a kohászatban, az építő- és gépipar egyes profiljaiban. A kapcsolatok nemcsak a közös termelési együttműködésre, hanem a gazdaság egészére is élénkítő hatással voltak. A kooperációs lehetőségek kihasználásához azonban bizonyos nehézségeket kellett a vállalatoknak leküzdeniük. Meg kellett találni a megoldást a gazdasági érdekeltség elemeinek összehangolására. Az egymás piacán uralkodó eltérő viszonyok, a termelési költségek és más pénzügyi vonatkozású előírások is másképpen befolyásolták a jugoszláv és másképp a magyar partnerek döntését. A későbbiek során előtérbe került a belső és külső piacokhoz _ alkalmazkodás szükségessége, a kooperációs csere kiegyensúlyozása, az értékesítés finanszírozása. Az első konkrét szerződéseket a kohászatban és a gépiparban kötötték. Az első gépipari szerződés portáldaruk gyártására jött létre. A szakbizottságok keretében alakult ki a kapcsolat a magyar és jugoszláv felek között és megállapodtak egy magyar licenc átadásával kapcsolt kooperációban. A kooperáció lényegét a vállalatok úgy határozták meg, hogy a magyar fél szállítja a daruk gépészeti egységeit, egy daru értékének kb. 45 százalékát, a további részeket a jugoszláv fél gyártja, a szerelést és értékesítést is magára vállalva. E kooperációt 10 évre és több millió dollár volumenben határozták el de egyelőre csak jelentéktelen mértékben valósult meg. A gépipari együttműködés A módszerek fokozatosan alakultak ki abban az ütemben, ahogyan a vállalatod felkészültsége javult hosszú lejáratú, általában '3—5 éves időszakra szóló konkrét, kötelezettségek vállalására. Hosszú lejáratú kötelezettségvállalás a vállalatok részéről körültekintő és alapos előkészítő munkát igényel. Ilyen távlatra megközelítő biztonsággal kell ismerni a piac igényeit, a versenyképesség megtartásának lehetőségét, valamint a piacon várható ármozgás irányait is. Tapasztalataink szerint magyar—jugoszláv viszonylatban az együttműködés alábbi módozatait alkalmazzák. — Egy közös termék gyártása részegységek és alkatrészek gyártásának megosztásával és mindkét vállalatnál a közös termék összeszerelésének fenntartásával. A kooperációnak ez a módja a részegységek és alkatrészek gyártásának előnyösebb megoldására ad alapot, mivel a szérianagyság megnövelhető a gyártásmegosztás révén. — Egy termékcsoport gyártásának megosztása, vagy más néven szakosítása, szintén előfordult vállalataink együttműködési kapcsolatában. Noha ezt a formát kiterjedten még nem alkalmazzák, azonban perspektivikusan számításba vehető, mivel a Tungsram és az Elektronika Industrija, Niss vállalatok ezt eredményesen alkalmazzák az elektroncsövek gyártásában. — Főegységek és alkatrészek kölcsönös szállítása meghatározott termékekbe történő beépítésre. Ez a forma elsősorban az autóiparban alakult ki, de megtalálható a villamos forgógép-, hegesztőgép, biztonsági jelzőberendezések és mérlegek gyártása területén is. Az együttműködésnek ezt a formáját szintén perspektivikusnak lehet tekinteni. — A hosszú lejáratú kooperációs szerződések rendszere tulajdonképpen egy hosszú lejáratú magánjogi keretszerződésből és ennek alapján évente megkötendő, úgynevezett lebonyolítási szerződésből áll. Jelenleg 15 ilyen hosszú lejáratú szerződés van érvényben magyar és jugoszláv gépipari vállalatok között és e szerződésekből •“csupán 2—3 szerződés tekinthető olyannak, ahol a vállalatok megközelítőleg pontosan tudták meghatározni előre a kooperációs csere volumenét. Több szerződésnél a vállalatok úgynevezett optimális becslést alkalmaztak és nagyobb volumenű cserére vállalkoztak, mint amit képesek voltak realizálni. K. P. Tankok az elnöki palotánál A jobboldali szavazógépezet a parlamentben Június 29. reggel 9 óra. A távirati irodák világszerte a következő sorokat adják hírül: „Santiágoban fellázadt a második páncélos brigád. A tankok a köztársasági elnöki palotát lövik”. Mindenhol feszült várakozás, izgatottság. Néhány óra múlva Allende elnök bejelentette: a katonai puccskísérletet meghiúsították, az összeesküvés katonai vezetőit és szervezőit letartóztatták. A chilei jobboldal kormányellenes akciójának csúcspontja volt ez. A roham azonban még nem ért véget. Ha valaki 1970. november elején — amikor a baloldali párttömörülés, a népi egység elnökválasztáson győztes jelöltje, Allende bevonult az elnöki palotába — azt mondta volna az ellenzékbe szorult, a demokratikus hagyományokra oly büszke chilei jobboldali pártoknak, hogy 1973. június végén páncélosok lövik majd a La Monedát, az elnöki palotát, ingerült elutasításban lett volna része. Az ok: Chile Latin-Amerika talán egyetlen olyan országa, ahol évtizedek óta a hadsereg a mindenkori elnököt támogatja és távoltartja magát a politikától. Kivétel persze itt is akad — a második páncélos brigád. Ez az az alakulat, amelynek — a történtek és az előzmények bizonyítják — esze ágában sincs távoltartani magát a politikától. Valamikor annak a Viax -tábornoknak az irányítása alatt állt, aki most börtönbüntetését tölti. A tábornok ugyanis — ez volt a chilei jobboldal első próbálkozása, hogy szembefordítsa a hadsereget a Népi Egység kormányával — 1970. novemberében vezető szerepe volt a hadsereg akkori főparancsnokának meggyilkolásában. Persze azok a katonák, akik az elnöki palotát támadták, legfeljebb csak hátulról mozgatott sakkfigurák a chilei játszmában, amely egyre inkább azzal fenyeget, hogy a vesztésre álló fél felborítja a táblát. Vagyis: a chilei jobboldal, amely eddig minden erejével az alkotmányosság látszatának megőrzésére törekedett, úgy tűnik, egyre inkább elveszti türelmét és nem riad vissza attól, hogy polgárháborúba sodorja az országot. A lázadó katonáktól a szálak a jobboldali politikusokhoz, a fasiszta rohamcsapatokhoz vezetnek. A jobboldal régóta várt, hogy visszavágjon- az idei márciusi választások nyomán elszenvedett vereségért. A kereszténydemokrata és a nemzeti pártnak ugyanis nem sikerült elérnie kitűzött célját, a kétharmados parlamenti többséget, amely lehetővé tette volna Allende leváltását. Ellenkezőleg, a választás a baloldali pártok előre törését hozta, bár a jobboldal megőrizte parlamenti többségét. Március után ezért taktikát változtattak: támadás a közellátás frontján, s így általános elégedetlenséget szítani; szembefordítani a munkásokat , a kormánnyal, sztrájkra buzdítani őket és végül ha a megfelelő időpont elérkezik, a fegyverekhez nyúlni. A közszükségleti cikkek eltűntek a boltokból, majd felbukkantak a feketepiacon. (A tőke visszafogta a beruházásokat. Kezükre játszott az is, hogy a rossz termés, a földreformmal kapcsolatos nehézségek és a megnövekedett belső kereslet miatt Chile az idén már 425 millió dollárért volt kénytelen élelmiszert importálni. Mindezt olyan körülmények között, amikor az ország fő pénzügyi bevételi forrása, a rézexportból származó jövedelem megcsappant, mert az Egyesült Államok a világpiacra dobta stratégiai tartalékait, lenyomva ezzel a réz árát. Miközben a reakciónak sikerült rávenni a rézbányászok egy részét, hogy sztrájkoljanak, Chile legkülönbözőbb pontjain megszaporodtak a terrorakciók a baloldali pártok és szervezetek ellen. Működésbe lépett a „Haza és Szabadság” nevű fasiszta szervezet teljes gépezete. (Figyelemreméltó tény, hogy ezt a szervezetet 1970. végén Allende beiktatása után hozták létre.) Sztrájkok, utcai összecsapások, rendkívüli állapot — .ezek jellemezték egyre inkább az ország helyzetét. És június végén a chilei reakció érettnek látta a helyzetet arra, hogy harcba küldje a hírhedt második páncélos brigádot. A végső döfésnek szánta., Alleinig és a Népi Egység kormánya, a hadsereg túlnyomó részének és a munkásosztálynak a támogatásával, kivédte a döfést. De a chilei kormány azzal is tisztában van, hogy a minden eddiginél feszültebb légkörben számítani lehet a jobboldal újabb akcióira. Éppen a legutóbbi kormány- nyilatkozat állapította megi „Minden állampolgárnak tudatában kell lennie, hogy az ország a polgárháborús szakadék szélén táncol”. Ezért most rendkívül fontos a baloldali, antifasiszta erők egységének további erősítése. Zalai István és szabályozásához, hogy az ne valamilyen háború, hanem az összeurópai biztonság eszköze legyen. Nagyon megalapozott a Varsói Szerződés országainak a negyedik pontban foglalt követelése, hogy az NSZK sem közvetlen, sem közvetett formában ne juthasson atomfegyverekhez, ne legyen rendelkezési jog magfegyverek felett, s mindezt teljes következetességgel hajtsák végre. Az ötödik pont állást foglal az európai határok sérthetetlensége mellett. Ezt az elvet minden európai és Európán kívüli hatalomnak magáévá kell tennie, különös tekintettel az Odera— Neisse határra és a két német állam közötti határra. A hatodik pontban a Varsói Szerződés országai hangsúlyozták készségüket a német kérdés megoldására. Hangsúlyozzák, hogy ez csakis a már kialakult realitások, a két német állam létének elismerése alapján lehetséges, és ajánlják, hogy a két német állam maga is keresse a tárgyalások és a kölcsönös érdekű együttműködés útját. Nyilatkozatuk hetedik pontjában alánlják az aláírók az általános európai tanácskozást, annak megfelelő előkészítését, s minden érdekelt fél részvételét. Az európai biztonságért folyó állhatatos harc fontos eseménye volt az európai Az európai biztonságért folyó tevékenység kiterjeszkommunista és munkáspártok 1967 áprilisában megtartott tanácskozása Karlovy Varyban. Ez a tanácskozás, mivel részt vettek rajta a nyugat-európai tőkésországok kommunista és munkáspártjai is, lényegében Európa haladó elemeinek példamutató összefogása volt — a kormányok számára — kontinensünk ügyében. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a közösen kialakított álláspontot hangsúlyozva aláhúzta: „Teljes mértékben támogatjuk azt a javaslatot, hogy az európai biztonság és békés együttműködés kérdésében hívják össze valamennyi európai állam értekezletét.” Az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésével szemben tanúsított makacs elutasító amerikai álláspont miatt ez idő tájt vetődött fel az Egyesült Államok részvételének kérdése egy európai értekezleten. A szocialista országok az európai biztonsági konferencián valamennyi európai állam részvételével számolnak s úgy vélik, hogy a nem európai államok — mint például az Egyesült Államok vagy Kanada — esetleges részvételéről maguknak az európai államoknak kell dönteniük, akár az előkészítés folyamán, akár magán a konferencián. A szocialista országok nem zárkóznak el e két ország részvétele előL tésének legátütőbb akciója a Varsói Szerződés tagállamai-: nak 1969 márciusában Bu- ' dapesten megtartott tanácskozásáról közzétett felhívás volt. Az azóta budapesti felhívásként közismertté vált dokumentumban a Varsói Szerződés tagállamai felhívással fordultak Európa országaihoz, működjenek együtt az európai biztonsági rendszer és konferencia előkészítésében, de mindenekelőtt azoknak a feltételeknek» a megteremtésében, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az értekezlet eredményes legyen, és beváltsa a népek hozzá fűzött reményeit. A dokumentum megA budapesti felhívás után rövid, idővel a finn kormány felajánlotta: rendezzék meg Helsinkiben a biztonsági értekezletet. A finn kormány kezdeményezése úgy tekinthető, mint a biztonsági konferencia gondolatának érle- lődése, e nemes ügy előre- vitelének szándéka. A finn sajtó is üdvözölte semleges kormányának kezdeményezését és megállapította, hogy a kormány javaslata abból a felismerésből fakad, hogy a két szembenálló katonai tömb országaiban — nem kevésbé a semleges országokban — érlelődik az európai biztonsági konferencia gondolata. A finn kormány lépése még inkább ráirányította a figyelmet az európai tanácskozás konkrét elő-'v ismétli a bukaresti tanácskozás által adott értékelést, de a hangsúlyt már a biztonsági értekezlet konkrét megrendezésére helyezi. „Mi volt a célunk ezzel a felhívással? — tette fel a kérdést Péter János külügyminiszterünk a parlament 1970 márciusi ülésszakán. — Az, hogy a jelenlegi európai relszini nyugalmat megalapozottá tegyük s kedvező nemzetközi feltételeket teremtsünk a különböző rendszerű európai országok békés egymás mellett éléséhez, kedvező feltételeket az európai országok további társadalmi fejlődése számára.” készítésére, az időponttal és a napirenddel kapcsolatos problémákra. A finn kormány javaslata alapján a vezető NATO-or- szágok kormányai, amelyek kezdettől fogva fékezni igyekeznek az értekezlet előkészítését, megélénkült tevékenységbe kezdtek. Kezdetben az alatt a jelszó alatt folytatták gáncspolitikájukat, hogy az értekezlet csakis akkor lehet sikeres, ha reális programmal ül össze, hiszen — mondták — egyszerre nem lehet megoldani mindent. De ezt a gyenge érvelési lehetőséget is kihúzta alóluk a szocialista országok külügyminisztereinek 1969 október végén Prágában öszszeült értekezlete. A tanácskozás résztvevői azzal az indítvánnyal fordultak a kontinens országainak kormányaihoz. hogy a biztonsági értekezlet 1970 első felében üljön össze a következő napirenddel: 1 Az európai biztonság * megteremtése, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás az európai államok kapcsolataiban; 2 Az .európai államok * közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A Varsói Szerződés országainak prágai tanácskozása tehát konkrét dátumot és napirendet is adott. Ez újabb fordulatot hozott az európai biztonsági konferenciáért folytatott diplomáciai csatában, mert ettől kezdve a vita már nem arról folyt, hogy lehetséges és szüksé- ges-e egy ilyen tanácskozás, hanem hogy mikor és milyen konkrét célokkal üljenek össze. Ez már önmagában véve is az imperialista erőpolitikára támaszkodó körök veresége volt. (Részletek Kovács Istvánnak az Európa biztonságáért című könyvébőL) Tiltakozó akciókat terveznek A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége tiltakozó akciókat tervez a francia nukleáris kísérletek ellen. A szövetség végrehajtó testületének tanácskozásán elhatározták, hogy folytatni fogják a Francia- országgal szemben életbe léptetett bojkottot, és további „specifikus tiltakozó akciók’’ gondolatával is foglalkoznak. A budapesti felhívás A finn kormány nemes szándéka
