Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

1973. július 7) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 J. A szépülő megyeszékhely, Szolnok új arcvonása a Zagyva-parti tízemeletesek Öt és fél ezer szereplő Még egyszer a kulturális hetekről Mélyebb ismeretek — kevesebb tananyaggal Egy éve született a párthatározat, amely ok­tatási rendszerünk korszerű­sítésének első, halaszthatat­lan feladataként jelölte meg a tanulói túlterhelés csök­kentését, s az új tanév már a változások jegyében indul. Csökken a tananyag, keve­sebb lesz a házi feladat, el­marad az átlagosztályzat, szabályozzák a tanórán kí­vüli iskolai elfoglaltságokat. Szükség volt ezekre az In­tézkedésekre azért is, hogy a gyerekek igazán gyerekek maradhassanak, tehát hogy jusson idejük játszani, szó­rakozni is, azaz egészsége­sek, kiegyensúlyozottak le­hessenek. És kellett a vál­tozás, hogy az iskolában szerzett ismeretek mélyeb­bek és tartósabbak legyenek. Sok mindent tanítottak is­koláink, többet is mint kel­lett volna, hiszen az új anyagrészek oly gyors ütem­ben követték egymást, hogy a tanároknak nem maradt kellő idejük a gyakorolta­tásra, a tanulóknak pedig a tananyag alapos elsajátításá­ra. Most a kevesebb remél­hetőleg több lesz, mert egy­részt valóban azokra a fon­tos ismeretekre lehet a fi­gyelmet összpontosítani, amelyek igazán nélkülözhe­tetlenek minden további tu­dás megszerzéséhez, más­részt pedig jut idő a gya­korlásra, az összefüggések keresésére és megtalálására, a gondolkodás fejlesztésére, az önállóság kialakítására. Ezek az előnyök pedig jó­val többet érnek, mint az elhagyásra ítélt anyagré­szek. Az általános iskola alsó tagozatát kevésbé érinti a tananyagcsökkentés. Itt ed­dig is fontos alapismeretek és képességek megszerzése, illetve kialakítása volt a követelmény s ez nem vál­tozik. A felső tagozatban azonban — ha eltérő mér­tékben is — minden tan­tárgyban lesz tananyagcsök­kentés, tananyag-átrendezés. Ugyanez vonatkozik a gim­náziumra is. A szakközépis­kolákban már a most befe­jeződött tanévben is mérsé­kelték a tananyagot több közismereti tárgyban. Most egyes tantárgyak anyagát to­vább csökkentik, sőt a szak­mai elméleti ismereteknél is sor kerül némely részek el­hagyására. A tankönyvek többségét nem cserélik ki az idén. Ar­ra sem volt lehetőség, hogy az elhagyásra ítélt anyagré­szeket kiemeljék belőlük, hiszen a tananyagcsökkentő utasítás megjelenésekor már készen kellett lenniük a tankönyvek többségének. A korábban forgalomban levő tankönyvek használata per­sze megnehezíti a szülői el;- lenőrzést, hiszen előfordul­hat, hogy a lusta diák olyan tankönyvi részre is ráfog­hatja, hogy kihagyták a tan­anyagból, amely egyébként alapvetően fontos. Ezért most megnő az iskolával va­ló rendszeres kapcsolattar­tás jelentősége. Ami a heti kötelező tan­órák számát illeti: az álta­lános iskolában nem lesz változás, a gimnáziumban és a szakközépiskolákban azon­ban kevesebb órájuk lesz a tanulóknak. Az általános is­kolában a tanórák arányos heti elosztásán van a hang­súly, s azon. hogy a gyere­kek jól érezzék magukat az iskolában és minél többet megtanuljanak már az órán. A szakközépiskolákóan azonban— mivel itt eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra sem rr a szak­iránytól függően 1—5 órával kevesebb lesz, Ami pedig a gimnáziumokat illeti: az ál­talános gimnázium első és második osztályában 30-ra, gyakorlati foglalkozás ese­tén pedig 33-ra mérséklődik a tanórák száma. Harma­dikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak A tagozatos gimnáziumi osztá­lyokban — a tagozat jelle­gétől függően — heti 1—5 órával lesz kevesebb. Ugyancsak mérsékli a tanulói terhelést a házi fel­adatok csökkentése. Az ál­talános iskolában kevesebb házifeladatot kaphatnak a tanulók — anyanyelvből, idegennyelvből, valamint számtanból és mértanból. Az a törekvés, hogy az át­lagos képességű diáknál az alsó tagozaton napi 1, a felső tagozaton pedig 2 órá­nál többet ne vegyen igény­be a szóbeli és az írásbeli házifeladat elvégzése. Hétfő­re továbbra sem szabad írásbeli házi feladatot adniok a tanároknak. A gimnáziu­mokban és a szakközépisko­lákban csakis magyarból, idegen nyelvből, matemati­kából és fizikából, valamint a szakközépiskolák egyik­másik szaktárgyából kap­hatnak írásbeli házi felada­tot a tanulók. Ami pedig a félévi és az év végi átlagosztályzat el­törlését illeti: ez beletarto­zik az osztályozás és az ér­tékelés hosszú időt igénylő korszerűsítésébe. Az átlag- osztályzat sok igazságtalan­ság forrása volt, hiszen azt a benyomást keltette, hogy két azonos átlagosztályzatú tanuló azonos képességű, holott egészen más jellegű tehetséget takar például a matematikában szerzett ötös, mint az énekből, vagy a testnevelésből kapott jeles. Az átlagosztályzat — azért mert figyelembe vették a különböző felvételi dönté­seknél — eltorzította a gye­rekek tanulását is, hiszen minden tárgy osztályzata emelhette, vagy csökkent­hétté az átlagot, tehát min­den jegyért harcolniok kel­lett, s nem jutott energiá­juk arra, hogy valamiben is az átlag fölé emelkedje­nek. Most — noha továbbra is a jó tanulásra kell ösz­tönözni minden tárgyból — nem lesz szükség, hogy az átlag kedvéért nyúzzák, kü­lönórákra járassák őket azokból a tantárgyakból is, amelyekben valóban szeré­nyebb a tehetségük. A tanulók megterhelését gyakran jelentősen növelték az iskolán belüli, de órán kívüli elfoglaltságok. az énekkar, a szakkörök, a rendkívüli tárgyak és más hasonló kötött tevékenysé­gek is. Fontos intézkedés, hogy a jövő tanévtől kezdve minden ilyen elfoglaltság­nak az önkéntességen kell alapulnia természetesen, ha valaki a tanév elején vállal valamit, akkor az számára abban az iskolai évben kö­telező, felmentést csak az igazgató adhat. Arra azon­ban vigyázni kell — így szól a rendelkezés —, hogy a tanév elején lehetőleg sen­ki se vállaljon heti 2—3 óránál többet. A tanulói túlterhelés tehát jelentősen csökken az új tanévtől. Azt azonban hozzá kell tenni az intézke­dések ismertetéséhez, hogy nem általában a terheléstől, hanem csupán a túlterhelés­től akarjuk megóvni gyere­keinket. Erőfeszítésekre to­vábbra is szükség van a ta­nulásban. hiszen ingyen, munka nélkül ismeret bir­tokába nem lehet jutni. X. E. SemmeJweisre emlékeztek Jutalmazás az ünnepségen Tegnap délután a városi tanács nagytermében több száz egészségügyi dolgozó részvételével emlékünnepsé­get tartottak Semmelweis születésének 155. évfordulója tiszteletére. Az ünnepségen megjelent Barta László, a városi tanács elnöke, Bíró Boldizsár, a városi tanács el­nökhelyettese és Túróczi Fe- rencné, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának titká­ra is. Dr. Galsi Mária gyermek- gyógyász ünnepi beszédében méltatta a nagy magyar or- yos munkásságát. Mint min­den évben, most is, ezen az emlékünnepségen osztották ki a kitüntetést, a jutalmat a kiemelkedő munkát végző orvosoknak, védőnőknek, gondozónőknek. Miniszteri dicséretben részesült dr. Fe- renczi Sándor körzeti orvos és Lengyel Istvánná vezető gondnok. Négyen megyei el­nöki, ketten megyei főorvo­si, 44-en pedig városi főor­vosi dicséretet kaptak. Dr. Vágó László körzeti orvos 25 éves, dr. Rozmanith Ká­roly körzeti orvos és Polónyi Mária védőnő pedig 40 éves munkásságáért kapott törzs- gárdajelvényt. A kitüntetetteket Barta László tanácselnök, majd a városi tanács Bartók Béla kamarakórusa köszöntötte. Először avattak szakmérnököket Nagykanizsán Tegnap délelőtt még tar­tottak a szigorlatok a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem Nagykanizsai Főiskolai Karán, de délután már ün­nepeltek. A korábbi felsőfo­kú mezőgazdasági technikum főiskolai rangra lépése óta először bocsát ki falai közül szakmérnököket. A nappali tagozaton 17-en végeztek, kö­zöttük 11 leány. ; A városi tanács vb műve­lődési osztálya összegezte a VI. Szolnoki Kulturális He­tek eredményeit. A mérleg kedvező. Az április végétől június közepéig tartó ese­ménysorozat mintegy húsz­ezer látogatót vonzott. Nem­csak a megyeszékhely lakói­nak érdeklődését keltette fel, híre más megyékbe is eljutott. Az ország különbö­ző vidékeiről 109 művészeti együttes öt és fél-ezer sze­replővel vett részt a szolno­ki bemutatókon. A művészeti rendezvények kiváló alkalmat nyújtottak — állapítja meg a kiadott tájékoztató — az öntevékeny művészeti együttesek to­vábbi fejlődéséhez. A prog­ramban szereplő művészeti ágak további fejlődését a szolnoki találkozók egyre inkább meghatározzák. Még a hivatásos együttesek sem tudják függetleníteni magu­kat a szolnoki fesztiválok frissítő, útkereső hatásától. Erről beszéltek a néptánc együttesek vezetőinek és a dalostalálkozón szereplő kó­rusok vezetőinek szakmai tanácskozásain is. — A szimfonikus zeneka­rok számára is jelentős ál­lomás a szolnoki fesztivál, mivel egyetlen olyan fórum az országban, amelyen az amatőr és félhivatásos szim­fonikus zenekarok fejlődésü­ket időről időre összevet­ve tudásukat lemérhetik. A művelődésügyi osztály jelentős sikerként könyveli el (s méltán), hogy több al­kalommal eredeti és ősbe­mutatókra került sor. A néptánc fesztiválon fellépő együttesek mindannyian új művekkel szerepeltek. A dalostalálkozó kilenc együt­tese vállalkozott új alkotá­sok bemutatására. Ilyen 'jel­legű bemutatók voltak a szimfonikusok és a fúvósze­nekarok fesztiválján is. Dicséretesen fejlődött az együttesek műsorválasztása. Néhány nap múlva ország­szerte befejeződik a tanév a hazai felsőoktatási intézmé­nyek nappali, esti és levelező tagozatain. A szakemberek összegezték a most záruló tanév eredményeit, számsze­rű jellemzőit. Az adatokból kiderül, hogy a jelenlegi tanévben együtt­véve 90 857 hallgatója volt az egyetemek, főiskolák nappali, esti és levelező ta­gozatainak. Ez az előző tanév létszámá­hoz képest mintegy 4 és fél ezres növekedést jelent. A nappali tagozatokon 58 381- en tanultak, mintegy két­ezerrel többen, mint 1971— 1972-ben. Az esti tagozatok hallgatóinak száma 7726 volt: itt némi apadás tapasztalha­tó, tavaly 7874 volt a létszám. Számszerűségében a levelező fakultásokon volt a legna­gyobb a növekedés: az egy évvel korábbi 22 097-tel szem­ben 24 750 volt a hallgatók száma. Hazánknak jelenleg 55 fel­sőoktatási intézménye van, héttel kevesebb, mint 1971— 1972-ben. Ugyanakkor egy esztendő alatt mintegy 450- nel gyarapodott az oktató lét­szám, s ma már 10 778 tanár vezetésével sajátítják el az egyetemek-főiskolák diákjai szakmájuk ismereteit. " — A jfeMoMatási i intézme-: Többnyire olyan műveket választottak, melyek magas színvonaluk mellett közért- hetőek, s így a lakosság tö­megének nyújtottak művészi élményt. A kulturális hetek sikere annak is köszönhető, hogy jó együttműködés alakult ki a különböző szervezetek (— így például az ÁFÉSZ, a KISZÖV, a MÉSZÖV, az MHSZ, a népfront, a me­gyei könyvtár, a szakszer­vezeti könyvtár, a középis­kolák, a színházak, a váro­si tanács KISZ szervek, és így lehetne folytatni a sort) között. Számottevő segítsé­get nyújtottak országos szer­vek is, — így a Népművelési Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium, a Táncművé­szek Szövetsége. Ezek köré­nek bővítése mindenképpen hasznos lenne a továbbiak­ban. A kulturális hetek eddi­gi sikere s jövő távlatai elősegítik a kettős cél eléré­sét: azt, hogy jobban fi­gyeljen Szolnokra az or­szág, s a város lakói még inkább megszeressék lakóhe­lyüket. nyék utolsó évfolyamain együttvéve , 21 338-an végez­nek a most záruló tanévben. Legtöbben — szám szerint 12 606-an — a nappali tago­zatokon szerzik meg diplo­májukat. Együttvéve az idén mintegy 1300-zal több a dip­lomázó, mint tavaly. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek száma a nappali tagozatokon 20 321. abszo­lút számban mintegy 500- zal több, mint a korábbi tanévben. Arányuk azonban valame­lyest csökkent: az összes hall­gatók 36,2 százaléka munkás­paraszt fiatal, tavaly még 36.6; azelőtt pedig 36,9 szá­zalék volt. Arányában és ab­szolút számában egyaránt csökkent a mezőgazdasági fi­zikai dolgozók gyermekeinek részvétele a nappali tagoza­tos felsőoktatásban: jelenleg 4759 a parasztfiatalok létszá­ma az egyetemeken, főiskolá­kon, s ez az összhallgatók 8,5 százaléka. Az előző tan­évben 9,3; két évvel koráb­ban pedig 9,8 százalék volt az arányuk. Az országos át­lagon belül is kedvezőtlenebb a részvételük a tudomány­egyetemeken, a műszaki egyetemeken, a művészeti főiskolákon, a Testnevelési Főiskolán és a műszaki főis­kolákon, illetve egyetemi fő­iskolai karokon, — ezeken a helyeken a 6 százalékot sem • -éri-et ' ‘ r 1 j , A Kossuth Kiadó új politikai könyvei Ripp Géza műve — Po­litikai gazdaságtan és ide­ológia” — történelmi visz- szapillantás, mert megmu­tatja a politikai gazdaság­tan szerepét a marxista tár­sadalomfelfogás kialakulásá­ban, részletesen elemzi a klasszikus politikai gazda­ságtan alaptételeit, természe­tesen Marx megállapításai­ból kiindulva. A szerző sze­rencsére ötvözi a korábbi és az új polgári szemléle­tek kritikáját; nem időrend­ben halad, hanem kérdés­Űj radikalizmus Gil Green tanulmánya a „Napjaink kérdései” sorozat­ban jelent meg „Üj radika­lizmus: anarchizmus vagy marxizmus?” címmel. Mint a szerző megállapítja „Ko­runknak történelmilteg egye­dülálló, egyik legfigyelemre­méltóbb jelensége a fiata­lok több mint egy évtizede tartó, tömeges lázadása”. Gondolatai e csomóból ered­nek, s elvezetnek az anarc­hizmus változó arcának rpegmutatásáig, a naív for­radalom „csinálás” gyakor­lati tapasztalatainak elem­zéséig éppúgy, mint a re­form és forradalom, a mar­A marxista A politikai történelemnek aligha van népszerűbb és többet használt fogalma, mint a demokrácia. Dr. Kiss Artúr könyvében — „Mar­xizmus és demokrácia” — nemcsak arra vállalkozik, hogy e fogalomról összefog­lalja a marixta koncepciót, hanem arra is, hogy részlet tekbe menően elemezze a demokráciának, mint politi­kai kategóriának változó tör­csoportonként. E módszerrel dolgozza fel a tudomány és ideológia vi­szonyát, elemzi a politikai gazdaságtan ideológiától mentes, de szívósnak bizo­nyuló tanait, á modern po­zitívizmus irányzatait, azo­kat a divatos, de képtelen kísérleteket, amelyek a mar­xi életművet meg akarják „tisztítani” a politikától. Igényes munka Ripp Gézáé, s nagy erénye a legfrissebb tapasztalatokat is szemügyre Vevő mérlegelés. cusei tanok, a gerilla moz­galmak kérdéseinek tagla­lásáig. Nem a tudományos el­vontság, sokkal inkább a gyakorlatias érvelés Green célja, s sikerrel el is éri ezt. Tényei, adatai a párizsi kommüntől, Bakunyintól szinte napjainkig összefog­ják a leglényegesebbet, vá­laszt kereső vizsgálódása ki­terjed a nagy amerikai mo­nopóliumok munkásainak harcaira, a szakszervezeti mozgalom dilemmájára ép­pen úgy, akárcsak a néger­kérdésre, s a terrorizmus problémáira. koncepció ténelmi tartalmát, ismérveit, a burzsoá és a szocialista demokrácia jellemzőit. Fontos vonása a kötetnek a nyíltság, a kényesnek vélt problémák — gyakorlati példákra támaszkodó tárgya­lása, s az, hogy a tudomá­nyos igényesség és a közért­hetőség nehéz követelménye csorbítatlanul érvényesül. M. O. Több mint 90 ezer egyeteriiista, főiskolás fejezi be a tanévet—Adatok az idei tanév felsőoktatási eredményeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom