Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-06 / 156. szám

1973. július í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Matematikai tagozat általános iskolásoknak Alacsony a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya Az elmúlt év pedagógiai­módszertani eseményeinek irodalma közt tallózva felfi­gyeltünk a Művelődésügyi Minisztérium által rendezett matematikai országos szak­tárgyi tanácskozás értékelé­sében egy aláhúzott mondat­ra. „A matematika szakosí­tott osztályok ügye messze­menően összekapcsolható a fizikai dolgozók gyermekei hatékony segítségével, ebben a vonatkozásban Szolnok és Borsod megye jól politizál”. Hogy a minisztérium által is kiemelt pedagógiai munka eredményeivel közelebbről is megismerkedjünk, felkares­tük dr. Szalay András általá­nos iskolai megyei szakfel­ügyelőt, aki a fizikai dolgo­zók gyerekeinek matema­tika-tagozatos oktatásán leg­többet rrtunkálkodott. Négy éve indult — Mi jellemzi a megyei ál­talános i/;kolai matematika tagozatos képzést? — A tagozatos osztályok­ban magasabb óraszámban van matematika oktatás, így ebben megegyezik minden hasonló képzési formával. A különbség itt az, hogy első­sorban a fizikai dolgozók jó képességű gyerekei számára szervezzük az osztályokat he­tedik-nyolcadikosok bevoná­sával. Ezekben nemcsak je­les tanulók kapnak helyet, hiszen a munkás vagy pa­raszt származású gyerekek hátránya éppen abban jelent­kezik, hogy kedvezőtlen kö­rülményeik folytán nem tud­ják elérni a képességeiket tükröző osztályzatot. Az a feladatunk, hogy a közepes osztályzatú, de tehetséges gyerekeket felzárkóztassuk a többihez. A szakosított kép­zés első ízben egy osztállyal indult a kunszentmártoni Deák Ferenc általános is­kolában az 1969/70-es tan­évben a megyei tanács szer­vezésével. Ennek sikerei alapján 70/71-ben kilenc vi­déki és három szolnoki is­kolában jött létre matema­tika tagozat. Jelenleg tizen­nyolc van. Látványos eredmények — A szeptemberben kezdő­dő tanév az ötödik lesz. Mi­vel bizonyítható az eddigi munka sikere? — A tavalyi és az idei tanévben megvizsgáltuk a középiskolába került tanulók matematika tudását. Az év eleji felmérő dolgozatokat a tagozatra nem járt tanulók 40 százalékos átlageredmény­nyel oldották meg, ugyanez a tagozaton végzett munkás­paraszt származású gyere­keknél 75 százalék volt. A 74 ellenőrzött fizikai dolgozó családból származó gyermek az általános iskolában 4,1-es matematika jegyátlaggal ér­kezett a középiskolába. Ezeknek az első félévi átla­ga 4,15, tehát jobb volt, mint a nyolcadikos átlagosztályzat. — A fizikai dolgozók gye­rekei közül a tagozatos osz­tályokból az elmúlt tanévben kétszázegy került középisko­lába, ez annyit jelent, hogy az ilyen származású első osztályosoknak csupán ti­zenkét százaléka. A nyolca­dikosok létszáma az 1973/74- es évben négyszázhatvanhat, akik közül háromszáztizen­hét, tehát 68 százalék az érin­tett kategóriába tartozik. Az osztályokban az arány emel­kedik, de ez nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. Még mindig nem kerülnek be a fizikai dolgozók gyer­mekei a matematika tagozat­ra olyan számban, amilyen az kívánatos volna, és amit a jelenlegi lehetőségeink le­hetővé tesznek. Ez a feltöl­tés anélkül történhetne, hogy az értelmiségi gyerekek kö­zül egyet is kiszorítanánk. A legfőbb probléma az, hogy míg az értelmiségi szülők fel­ismerik a tagozat előnyeit, addig a többi szülő nem él a lehetőséggel. Fel kell vilá­gosítani őket, hogy a gyer­mekük érdekeit szolgálják, ha tagozatos osztályba já­ratják. A jövőről — Lehet-c a képzés kere­teit továbbfejleszteni? — Az adott osztálykeretek között feltétlenül.' Be lehet­ne kapcsolni a tanyai kollé­giumokat. Más meny ékben százezreket költenek rá, ná­lunk viszont 18 kollégium van betölthető férőhellyel. Meg lehetne például valósí­tani, hogy Jászszentandrás- ról, ahol évek óta szaktanár­problémánk van, az arra ér­demes gyerekek a Jászapáti­ban működő tagozatos osz­tályba járnának, s az ottani tanyai kollégium helyet ad­na számukra. Hasonló lehe­tőségek adódtak Karcagon és Kunhegyesen is. Elindult egy kezdeménye­zés, amelynek az eltelt idő óta hasznát és eredményét is láttuk, s elismerték a hi­vatalos szervek is. örülnénk, ha a megyében továbbra is keresnék azokat a megoldá­sokat, amelyek a fizikai dol­gozók gyerekeinek segítésével a párthatározatban meghir­detett program megvalósítá­sát, a tanulók egy szintre hozását eredményezd. I. Zs. Kapunyitás a nyári egyetemeken Az idén tizenegy városban rendez nyári egyetemet a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat, együttműködve a vendéglátó városok egye­temeivel és főiskoláival. A nyári egyetemek, amelyeken külföldi érdeklődők mellett természetesen egy-egy szak­ma, tudományág hazai kép­viselői is részt vehetnek, kellemes környezetben biz­tosítanak tanulási, művelő­dési lehetőséget. Elsőként július 8-án a Soproni Nyá­ri Egyetem nyitja meg ka­puit, Gyulán július 9—15. között nyári eszperantó egyetemet avatnak, két ta­gozattal várja a jelentkező­ket július 11 és 22. között a Szegedi Nyári Egyetem. Július 23-án nyitja meg kapuit a Debreceni Nyári Egyetem, amelynek témája a magyar nyelv és irodalom, illetve általában a magyar kultúra lesz. Augusztus 2. és 11. között a műemlékvé­delemmel, az építészeti hely­reállítás és a városrendezés időszerű feladataival fog­lalkoznak az Egri Nyári Egyetem részvevői. Keszthe­lyen augusztus 6-tól két héten át a zöldség- és gyü­mölcstermesztés fontos kér­déseit tanulmányozzák a Georgikon nyári egyetem hallgatói. A fanfárok hangja Találkoztam egy cigány­lánnyal. Mindig Brigittáról beszélt, közben elejtett egy kis doboz mokkacukrot. Észre se vette, hagyta el­gurulni a kis kockákat, de ők megállapodtak a szőnye­gen, a fényes parkettán. Marika is megállt, leült. A megnyugvás ösvényére talál, talán már holnap, ta­lán egy hét múlva, de ősz­re biztos. Így hiszi, velem is ezt próbálja elhitetni. V Mondja, hogy ő Kolom­pár Mária, de ne higgyem, hogy születése óta. mert családi nevét az intézetben adományozták. Évekig Pó­lya Mária volt az anyja után, aztán valakinek eszébe jutott, hogy rendezi a vi­lág kusza dolgait. Csapongva, színesen me­sél az életéről, előbb azokat az eseményeket említi, ame­lyekre ő nem emlékezhet. A kéthónapos, hóba kido­bott, félig megfagyott cse­csemőre, akit jó emberek keltettek életre, vittek az elhagyottak otthonába. Sok év után találkozott a szem­tanúkkal, olvasta is a róla készült jegyzőkönyvet, nem minden keserűség nélkül. Mutatta örök „bélyegeit”. A forradást, a sérülés helyét az álián, a karján. Erre már emlékszik ez már cseperedő, emlék-raktározó korában A kis jövevény esett. Űri cigányok vették ki gondozásra, főleg a pénz miatt. Ö, a kis fekete szemű, nagyon szomjas volt, de a családfő sziesztázott. Nem merte zavarni, mert erre nyomatékosan figyelmeztet­ték. Nagy úr a szomjúság, hát maga akgrt vizet tölte­ni. Felébredt ám a nagy­darab ember, s csattos nad­rágszíjjal oltotta szom j át. Örök nyomot hagyott lelké­ben is, testén is. Vésztő, Sarkad, Köröstar- csa és még sok, feledésbe merült hely, jobb-rosszabb nevelőszülők következtek. Az intézetben jó volt. El­végezte a nyolc osztályt, szép eredménnyel. Első, máig is tartó munkaviszonya az ál­lami gazdaságban kezdő­dött, annyi csupán a válto­zás, hogy Alcsiszigetről ki­lenc év után a hékibe került. Növénytermesztő. Munkásélete kezdetén elő­ször ösztönösen, majd tuda­tosan azt bizonyította: ér annyit, mint más. De nehéz magányosan. Barátot, ismerőst, kedves szót óhajtott. A szőke, kék­szemű fiú ekkor lépett éle­tébe. Szerette, tiszta szívvel fo­gadta. Katona volt a fiú, kevés költőpénzzel, de ez igazán semmiség. Ö, Mari­ka keres, és az külön bol­dogság volt sok időn át, hogy fizetését már három részre kellett osztania. A szeretett kékszeműnek, az­tán öccsének — aki kitünte­téssel szerelt le a honvéd­ségtől, most az NDK-ban van hároméves szerződése, tanul, dolgozik a nővérke biztatására, támogatásával —, no, és a harmadik, a maradék rész az övé. Terhes lett. Első és meg­változtathatatlan gondolata, hogy életet ad a kicsinek, rendesen felneveli, mégha egyedül birkózik is kettőjü­kért. De ez utóbbit nem hitte, csak úgy elgondolta. Tisztelettel kereste fel a fiú szüleit, nem, nem azon­nali házasságot akart, csak becsülettel bejelenteni sze­relmüket és a kis jövevényt. Most sír Marika. Nem tárt karokra várt ő, ...de amit akkor kapott... Más lett a világ, más ő is azóta. Nem ingott meg azonban akara­tában, ereje volt arra is, hogy támogatásért az igaz­gató elvtárshoz folyamodjon. Emberi segítséget kapott, amit nem felejt el. Jubileum Gyulán A Gyulai Várszínház életre hívása Miszlay István ne­véhez fűződik. A szolnokiak jól ismerik őt, hiszen a Szig­ligeti Színház sikeres rendezője volt jónéhány évig, majd átszerződött Békéscsabára. Tíz év telt el azóta, hogy a Várszínház megnyitotta ka­puit, s a tizedik szezon kezdete előtti napon ugyanott ülünk Miszlay Istvánnal a várszínpaddal szemben, mint akkor, amikor az első interjút kértem tőle. — Elég régen volt, ami­kor először beszélgettünk arról, mit is akarok a félig romos várban. Akkor azt mondtam: vétek lenne ki­használatlanul hagyni a vár adta remek lehetőséget. A gyulai és a megyei vezetők támogattak, — megcsinál­tuk. Victor Hugo Hernani- jával kezdtük, majd 1966- tól a történelmi drámákat vígjátékkal felváltva ját­szottuk. Eddig 150 előadást tartottunk és — hogy leko­pogjam — mindössze kettőt mosott el az eső. — A magyar történel­mi dráma fellegvára — csaknem szószerint — a gyulai színpad. — Kilenc magyar törté­nelmi dráma közül nyolc magyar bemutató volt. Ügy hiszem ez a várszínház leg­nagyobb érdeme. — Hosszú és küzdel­mes út volt ez azért attól, amikor először szólaltak meg a fanfá­rok a vár fokán, az idei nyitásig. — Meg kellett találnunk a műemlékhez, a várhoz gondolatilag és praktikusan is legjobban illeszkedő da­rabokat. Ügy vélem, ez ha­mar sikerült. A közönség Paláncz Ferenc érdeklődése is ezt bizonyít­ja. Mindig zsúfolt „ház” előtt játszunk. — A színpadon a ma­gyar színművészet ki­válóságai. Jó „kis tár­sulat ...” Újpesten szült á leány­anyák otthonában, majd kicsijével a Rege úti csecse­mőotthonba került. Kazánt fűtött, takarított, sokat dol­gozott. A fekete, csodálatos kicsiért. Ügy köszönt el onnan, hogy nem sok víz folyik le a Tiszán, viszi haza Brigit­tát. Lakás, lakás, lakás kell! Csak így kaphatja meg. hozhatja haza a kicsit. Há­rom és fél éves harc, mun­ka, kérelem. Minden két hétben uta­zott, utazik. Előbb azért, hogy távol tőle is, neki mondja legelőször Brigi azt, hogy anya. Aztán ruha, ajándék, csecsebecse. Nem tört le, inkább bol­doggá teszi a remény közeli beteljesedése. A szakszerve­zeti titkár már biztosra ígérte a kis fészket, a lakást. És ő ebben nagyon hisz. & Kisgyermekét várja haza Marika. És én elhiszem, hogy gondolatban most is nála van. S a közénk tele­pedett csendben a szekrény­ajtó egyszer csak magától kinyílt. Babahintőpor, baba- szappan, hajkefe, játékok, kis alsóruhák katonás rend­ben. Egy pillanatig láttam őket, mert Marika “vorsan felugrott s becsukta az árulkodó szekrényt. Szűcs Etelka — Az első hívó szóra szí­vesen jöttek Gyulára. Meg­érezték, hogy jönniük kell, mert a várjátékokkal szín­művészetünk fejlődését is segítik. Egy-egy szezonban itt játszott a várszínházban Lukács Margit, Bessenyei Ferenc, Rajz János, Mészá­ros Ági, Greguss Zoltán, Bicskey Károly, Upor Péter, Iványi József, Tyll Attila, Horváth Sándor, Horváth Gyula, — és még sorolhat­nánk. Tyll Attila — 'Az idei műsor? — Gyula város meghívá­sos dráma pályázatot írt ki. Az idén már ebből a „termésből’* is játszunk. Darvas József Hunyadi cí­mű történelmi drámáját mutatjuk be, majd egy is­meretlen francia szerző Pathlen mester című komé­diáját. Rögtön fél nyolc, kezdődik a főpróba. Egymás után érkeznek a szereplők. Egy kis nosztalgiát érzéki itt a fél, régi szolnoki „stáb”. Tyll Attila; a Nemzeti Miszlay István Színház tagja — Zsigmond királyt alakítja a Darvas drámában — is el mélázva emlékezünk a „Szigligetinél” töltött évekre. — Jó színház volt... Men- sáros, Mádi Szabó, Somogy- vári, Andaházy Manyika, Győri Ilona, Upor, Tallós Bandi, majd a fiatalok: Drahota Andrea, Kozák András... Persze nem pa­naszkodhattak, az idén is néhány kitűnő előadást lát; tam Szolnokon. Paláncz Ferenc, a Miskol­ci Nemzeti Színház tagja, a Rozsdatemető-ben Hábetler Janit játszotta Szolnokon. — Maradandó emlék szá­momra az akkori vendégsze­replésem. Remélem a kitű­nő előadás — amely kollé­gáim érdeme volt — a kö­zönség számára is emlékeze­tes marad... Iványi Józseffel a várka­puban találkoztam, ö újra szolnoki. Kezdődik a főpróba. Fo- nyó István, a Csokonai Színház tagja még a „lel- kemre köti”, hogy továbbít­sam a „régi szolnokiak” üd­vözletét a kedves Tisza-par- ti közönségnek. Ezennel átadom a 'gyu­lai képeslapot”. Aláírták még: Kertész Péter, Hor­váth Gyula, Kis László, Szp- boszlay Sándor. A fanfárok ma este már á X. évad kezdetét jelzik. I- -I Tiszai Lajos „Mintha kiválogatták volna őket“ Előadók Moszkvából és Leningrádből Nyelvszakos tanárok továbbképzése Szolnokon Orosz szakos tanárok to^ vábbképzését szervezték meg június 25-e és július 7-e kö­zött Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Ilyen módszertani tanfolyam mind­össze kettő van az országban, így aztán tíz megye, vala­mint Miskolc és Szeged orosz szakos általános iskolai neve­lői jöttek most Szolnokra. Nyolcvanan vannak. Tan­folyamuk vezetője Simon Jánosné vezető szakfelügyelő. A továbbképzésről így véle­kedik: — Hét melegszívű, lelkes szovjet pedagógus érkezett hozzánk. Mindannyian főis­kolán tanítanak odahaza — többen idegen nyelvű hall­gatókkal foglalkoznak. így kiforrott módszereket alkal­maznak, könnyen szót érte­nek nevelőikkel. Sok szem­léltető eszközt s könyvet hoztak magukkal. Ezeket a megyei kabinetnek adják át. Ez az ajándék képezi egy későbbi orosz nyelvű könyv­tár alapjait. A hallgatók és az előadók kölcsönösen elé­gedettek egymással. Remél­jük, a tanfolyam hatása ne­velőink további munkájá­ban érződni fog. A szovjet pedagógusok mindent meg­tesznek ezért. Kedvesek, szorgalmasak, segítőkészek. Egy orosz mondás szerint: mintha kiválogatták volna őket. A szovjet csoport vezetője Nyina Aleszejevna Macsmár harmadizbem tanít hazánk­ban nyári továbbképzése­ken. Szolnokkal, a magyar vendéglátással egyaránt elé­gedett. A tanfolyamról elis­merően szól: — Örülök an­nak, hogy a magyar hallga­tók nagy akaratot, szorgal­mat és érdeklődést tanúsíta­nak. Nemcsak szakmai vo-' natkozásban aktívak, hanem a Szovjetunióról is sokat kérdezősködnek. Hazánk iránti megkülönböztetett fi­gyelmet érzünk ebből. i Inna Fjodorovna Kuznye- cova előadó a tanfolyamon: — A csoportokkal áltálában elégedettek vagyunk. Ä komplex gyakorlati szeminá­riumon egy csoport előkép-] zést kapott, az kiemelkedik az átlagból, — de a többi is jó előrehaladásáról tesz ta­núbizonyságot. Ügy véljük, á hallgatók elégedettek a tan-; folyammal, nyelvi készségük fejlődött, s módszertani se-* gítséget is kaptak. A velük való beszélgetésből kitűnt az is, hogy van, aki először vesz részt ilyen tanfolyamon, van aki negyedszer. Ebből követ­keztetve: talán rendszereseb­bé kellene tenni az orosz szakosok továbbképzését. — Szolnokról annyit: na­gyon kedves város, teljesen aklimatizálódtunk. Néha már azt mondjuk: nálunk, Szolnokon. A. helyiektől egyébként a legmesszebbme­nő támogatást élveztük. Há­lásak vagyunk figyel mü'-*érí. ’ & P »

Next

/
Oldalképek
Tartalom