Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
1973. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miről tudnak a munkások ? Másodrendűvé iett az ember? Az automatizált , gépsor, az önvezérlő, számítógép-irányítottá technika — első látásra ez kézenfekvő — mellőzhetővé silányít- ja a hozzáértést, devalválja a képességet, háttérbe szó* rítja a személyiség szerepét és kiiktatja a termelési folyamatból a — nevezzük így — „kezelőszemélyzet”, közérzetét, hangulatát. A gép kezelője a munkás. Mindez tehát, értelemszerűen, a munkásokra vonatkozna. Abban az esetben persze ha igaz lenne. A valóság ugyanis ennek pontosan az ellenkezője. A szakértők világszerte egyetértenek abban, hogy amíg az első technikai forradalom mindenekelőtt a termelőerők technikai oldalát helyezte előtérbe (elég itt példaként csak a gőzgép vagy a mechanikus szövőszék szerepkörére utalni), addig korunk tudományos-technikai forradalmának elsőszámú tényezője az ember. > Nem kerülheti ej figyelmüket, hogy az iparilag fejlett kapitalista országok vezetés-szervezéstudományában mind jobban teret hódít az úgynevezett emberi tényezők vizsgálata, tehát a vállalati, üzemi közérzet, a hozzáértés és a közreműködés összefüggéseinek elemzése. Aligha kell hozzátenni, hogy ez természetesen korántsem a kapitalizmus jótékonysági hajlamai miatt vált ennyire általánossá; sokkal inkább azért, mert rájöttek, hogy az emberi tényezők végső soron a profit növelésének tényezői. Érdemes belepillantanunk az NSZK-ban megjelenő Arbeit und Leistung című szaklap egyik cikkébe, amely ezt a sokatmondó címet viseli: „Az üzemi javaslattétel előmozdításénak új módszered”. A cikk közli: '„Ipar- és üzemszociológusok kimutatták, hogy az üzem nemcsak emberek és dolgok célszerű egymáshoz rendelése, hanem az együttélés és együttműködés társadalmi képlete is ... A munkában kereszteződnek a vállalkozó gazdasági coljai és a dolgozó emberek szükségletei, s e bonyolult motivációs szerkezetben az üzem teljesítményi és társadalmi rendje között konfliktusok keletkeznek”. Ha ezt az emelkedetten tudományos körülírást a mondandó lényegére egyszerűsítjük, valójában ama önvallomással állunk szemben, amely nem titkolja, hogy a lényegi ellentmondást, a „teljesítményi és a társadalmi rend konfliktusát” a dolgozók közreműködésének erősítésével, a személyi tényezők vizsgálatával próbálják feloldani. Innen már egyetlen logikai lépés vezet hazai viszonyaink feltérképezéséhez: nálunk nem kell a teljesítmény és a társadalmi rend konfliktusát ilyen eszközökkel feloldani, s ezért nyílik történelmileg páratlan lehetőség az üzem úgynevezett személyi tényezőinek megfelelő értékelésére. Ha arra utalunk, hogy a gazdaság- irányítás mai rendszerében az üzemek dolgozói voltaképpen tulajdonosok és vállalkozók egyszemélyben, hiszen társadalmi tulajdonban vannak a termelőeszközök, s a vállalat — mint a csoportérdekek hordozója, kifejezője —- a szó teljes értelmében vállalkozó is, nos, így ez a történelmi lehetőség még egyértelműbben lép elénk. Ám a lehetőség és a gyakorlati valóság még korántsem azonos: az üzemi demokrácia, a vállalat közügyeiben való széleskörű közreműködés mai általános állapota még jócskán ró ránk feladatokat. Ismeretes, hogy éppen a közelmúltban tárgyalta a Minisztertanács a munkaügyi miniszter előterjesztését az üzemi demokrácia további fejlődésének elősegítéséről. „A kormány — amint a kiadott közlemény rámutatott, — szükségesnek tartja, hogy a vállalatok vezetői rendszeresen tanácskozzanak a dolgozókkal, válaszoljanak javaslataikra és biztosítsák tájékozódásukat a termelési és gazdálkodási kérdésekben”. Az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőségek, sőt, azt sem túlzás állítanunk: az érdekeltséggel alátámasztott vállalkozói közreműködésből feltárható tartalékok alapvető feltétele természetesen az az információáramlás, amelyre az iménti kormányközlemény is utal. Magyarán tehát, akkor lehet tartalmi közreműködést, javaslatokat várni a dolgozóktól, ha azok ismerik munkahelyük körülményeit, gazdálkodási-társadalmi viszonyait. S alighanem éppen itt található leggyakrabban az a hiba, amely az üzemi demokrácia szélesebb kibontakozását akadályozza. 7 anulsáskent hadd utaljunk egy újszerű és társadalmilag módfelett figyelemreméltó üzemszociológiai vizsgálat megállapításaira. Az 1971-ben készített elemzés (dr. Mód Aladárné — Kozák Gyula: „A Dunai Vasmű munkásai”), egyebek között erre: a munkások üzemi ismeretszintjére is választ keresett. Kitűnt, hogy a gyárrészleg vezetőjét a szak- és betanított munkások 80—90 százaléka névről ismerte, a segédmunkásoknak mintegy a fele azonban még névről sem. A műszaki vezetőt már a szak- és betanított munkásoknak is csupán 30—40, a segédmunkásoknak pedig csak 15 százaléka tudta megnevezni. Hasonlóképp tárult fel a gyár szervezetéről kérdezve is: a munkások 70 százaléka a sajátján kívül csupán még egy gyárrészleget tudott megnevezni az üzem hét részlegéből. Kutatták azt is, hogy olyan tények, amelyek a termelési értekezleten mindegyre elhangzanak — például az üzemi termelési érték — mennyire váltak ismertté. Nos, erre a kérdésre lényegében egyetlen megkérdezett sem tudott kielégítően válaszolni, s mindössze 15 százalék körüli volt az elfogadható felelet arra: milyen fontosabb műszaki fejlesztést valósítottak meg a kérdezett munkahelyén az utóbbi két évben. Végeredményben a kutatás azzal zárult, hogy az üzemi demokráciához közvetlenül kötődő ismeretszintet egészében pontozva, a kérdezett szak- és betanított munkásoknak mintegy a 30—40 százaléka került a közepes ismeretekkel rendelkezők mezőnyébe, a segédmunkások 90 százaléka az ennél alacsonyabb kategóriába. Ha e tények tükrében utalunk ismét a Miniszter- tanács határozatára, akkor még nyilvánvalóbb, mekkora társadalmi jelentőségű a dolgozók informálása, a közügyek ismereteinek állandó üzemi terjesztése. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy a dolgozók valóban közreműködő, a vállalati közéletet, gazdálkodást mind kedvezőbben befolyásoló módon élhessenek az üzemi demokrácia lehetőségeivel, jogaikkal. T. A. Termel az Ajka II. tlmfőidgyár A magyar—szovjet alumínium egyezményre épülő új ajkai tim/öldgyár, az Ajka II. már termel, s az idén 170 000 tonna timföldet állít elő. A Nyirád-Szőc-Halimba bauxitbányáinak kincsét feldolgozó Ajka II. timföldgyár építését 1967-ben kezdék meg 2.1 milliárd forintos beruházással. Az új gyár az elmúlt évben már több, mint 43 000 tonna timföldet termelt. A napokban megkezdődött az új timföldgyár termelésé-• nek „felfuttatása”, s ezzel gyakorlatilag kezdetét vette a magyar—szovjet timföld- alumínium egyezményből Ajkára háruló feladatok megvalósítása. A kormányprogramban szereplő beruházásból már csak 450 millió forintot kell felhasználni. Ez év végéig minőségjavító berendezéseket építenek, és elvégzik a terep- rendezési munkákat az új gyár környékén. Az Ajka II. timföldgyár az idei tervezett kapacitásának elérése után a jövő évben 220 ezer tonna. 1975-ben pedig 240 000 tonna timföldet ad a népgazdaságnak. Az MTA Szegedi Biológiai Intézetét 1971 tavaszán adták át rendeltetésének. Ekkor csak egyes osztályok kezdték meg a kutatómunkát. Jelenleg már 100 tudományos munkatárs cs 300 laboráns, technikus dolgozik itt. Ez év októberében ünnepélyesen felavatják a nemzetközi kutatási központot. Képünkön: Beérett a búza a növényélettani osztály üvegházaiban Jászberényi hat ár szemle Megkezdődött az őszi árpa aratása Jászberény négy termelő- szövetkezetében tegnap elkezdték az őszi árpa aratását. A Kossuth Tsz-ben tizenegy kombájnnal láttak munkához és az 58 hektáron termesztett őszi árpát estére le is vágták. Tennivaló azért maradt bőven, hiszen 1324 hektár területen áll a ' búza, 139 hektáron a tavaszi árpa, többszáz hektáron az egyéb kalászos. Ma elkezdték a kiszombori búza aratását, majd az érésnek megfelelő sorrendben térnek át a bükköny-repce és a zab rendbe vágására. A zavartalan aratás feltételeit a szövetkezetiek gondos előkészítő munkával teremtették meg. A június 2Q-án megtartott szemlén a tsz valamennyi munka* és erőgépe műszaki és munkavédelmi szempontból — kifogástalan „minősítést” kapott. A tizenegy kombájnhoz biztosították az alkatrészeket, a nehezen beszerezhetőeket a tsz javítóműhelyében készítették el. Készenlétben áll egy szerelő-javító brigád, amely szükség .esetén a határban javítja meg a gépeket. A helyszínen „vesztegel” ezenkívül egy DK—B erőgép, hogy kisegítse a nedves talajon elakadt munkagépeket, a terménnyel megrakott kocsikat. A 150 vagonos fedett kom- bájnszérűn tisztítógépekkel, hídmérleggel és egyéb szükséges felszerelésekkel várják a terményt. A folyamatos munka biztosítéka továbbá, hogy a leszerződött termény 50 százalékát közvetlenül a kombájntól hordják az átvevőhelyre. A gondos, minden részletre kiterjedő előkészületre nagy szükség volt, mivel az esős időjárás miatt három-négy nappal később kezdhették el az aratást. Várható, hogy a kalászosok nagy része egyszerre érik be és a feladatok összetorlódnak. Hasonló gondokkal készült az aratásra a többi szövetkezet is. A Vörös Csillag Tsz- ben a ,935 hektáron termesztett kalászosok aratását 7 körhbájnnal kezdték el, a Lenin Tsz-ben, ahol 1400 hektáron termelnek búzát, őszi és tavaszi árpát, 8 kombájn arat. A Március 15 Tsz-ben 6 kombájn dolgozik reggeltől estig. Tegnap határszemlét tartott a jászberényi termelő- szövetkezetekben a pártbizottság, a tanács és az MNB jászberényi fiókjának munkatársaiból alakult brigád. Tipasztalataik kedvezőek. — mind a négy termelőszövetkezet felkészült a nagy munkára. Az időjárás a hét elején jóra fordult, minden feltétel biztosított tehát a termés betakarítására. — illés — Egymillió libatojás évente Fejlődő törzstenyészet az öcsödi Kossuth Tsz-ben I Már egy éve a Borsodi Ércelőkészítő Mű látja el vasérccel a Borsodi Kohászati Üzemeket. A kohósításra előkészített érc 80—90 százaléka a Szovjetunióból származik, a többi Kudabányáról. Képünkön: Az ércejő|észílő mű Rekord idő alatt Átépítették a kemencét A miskolci üveggyárban április közepén nem várt akadály bénította meg a folyamatos termelést és veszélyeztette a dolgozók idei nyereségrészesedését is. Az ötös számú olvasztókemence váratlanul meghibásodott, kilyukadt és száz tonna folyékony üveg kárbaveszett. A tönkrement berendezés helyreállítását a gyár szocialista brigádjai vállalták. A brigádok éjjel-nappal jelentős segítséget kaptak a testvérvállalataiktól, valamint a miskolci cementipari gépjavító- tói. A közös összefogás eredménye, hogy a fontos berendezés az előírt határidőnél előbb készült el és felfűtése után július 1-én már megtartották az e'ső nróbacsapo- lást. A rekord ’dő alatt átépített kemencében tegnap kezdték meg a folyamatos termelést és ígv na*vy>ta kilencezer méterrel több üveget adhatnak az építőipainak. Hagyományos, egyre fejlődő ágazat a libá-törzste- nyészet az öcsödi Kossuth Tsz-ben. Jelenleg négy telepen — a Holt-Körös partján és egy mesterséges tó mellett — 10 ezer libát nevelnek szaporítás céljából. Állományuk influenzamentes, melyet az Állategészségügyi Kutató Intézet segítségével, ötéves kísérlet alapján alakítottak ki. Ez a betegség ugyanis a kislibák felét elpusztította korábban. A megelőző munka nyomán a telepeken teljesen megszűnt a fertőzöttség. Ezt a higiéniai rendszabályok, az egyéb baromfitól elkülönített tartás és megfelelő takarnia* nyozás révén sikerült elérniük. A gazdaság évről évre növeli a törzsállományt, 1975- re megduplázódik, s a jelenlegi 400 ezer helyett 1980-ra egymillió tenyészto- jást értékesíthet. Erre a szolnoki Baromfikeltető Közös Vállalkozással kötött 7 évre szóié szerződés is ösztönöz. A Kossuth Tsz az orosházi keltető állomásra is szállít tenyésztojást. Ez az állomás csupán az Öcsödről származó libatojásokat kelteti. így lehetővé válik, hogy a fertőzés veszélye nélkül, a napos libákból folyamatosan felfrissítsék * tojóállományt az öcsödi tsz- ben. A tenyésztojás-termelés gazdaságos ágazat, egy-egy tojás 15—16 forintot ér. Az idén is 5—6 millió forint árbevételt hoz a tsz-nek. Méghozzá az év első felében, amikor egyéb ágazatok alig hoznak pénzt a közösnek. A szövetkezet így üzemviteli hitei nélkül gazdálkodhat. Ezért is fejlesztik a törzstenyészetet az öcsödiek. A báboezkai részen már befejezéshez közeledik a 100 méter hosszú hatalmas libaól, melyet saját kivitelezésben 750 ezer forintos költséggel építenek. A telep egy mesterséges tó partján fekszik. Az ötholdas Úsztatót pontvivadékkal is betelepítették. A telep előnye továbbá, hogy kis költséggel rövid idő alatt bármely fajta állat tartására átalakíthatják.
