Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

1973. július 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Munkásőrök

lesznek

Rideg András,' a zászló- aljparancsok ellátó helyettese mindenkit körülnézett: szabályosan hordják-e az egyenruhát? De ezzel még nem lett vége a „szemlének”. Oláh Judit még majd mindenkin talált igazítani valót. Vagy az ingnyakon simított, vagy a sapkát nem találta teljesen a helyén.

— Hiába, a híres női szépérzék — mondták a többiek, mikor Héja József ingén is igazított egyet.

— Inkább a mesterség teszi — tette hozzá az egyik vendég, aki jól ismeri Jutkát, a Május 1. Ruhagyár varrónőjét.

Nem volt ebből vita. Pintér Dezső nyugdíjas, a szervezési csoport vezetője szeretettel nézte a raktár körül sürgölődők izgatott arcát.

— Ismerős érzés, az első percek a kék egyenruhában.

Dezső bácsi — így hívja mindenki a zászlóaljban — az első század parancsnoka volt sokáig. Ö az egység élő történelemkönyve. Délelőtt, az előképzősök első foglalkozásán is ő tartott előadást a zászlóalj hagyományairól. Azzal kezdte:

— A mi csapatzászlónkra F. Bede László neve van hímezve.

Báli József, a Járműjavító lakatosa és Asztalos Géza, a szolnoki nagy vasúti üzem anyagvizsgálója felfigyelt. F. Bede László is vasutas munkás volt, ott náluk. Onnan küldték a megyei direktóriumba munkástársai, ott siratták el, amikor Héjjas Ivánék kettéfűrészelték a Tanácsköztársaság bukása után.

Mindenki ismeri a történetet a zászlóaljban.

Az első nap inkább csak ismerkedés volt. Egymással is, a testülettel is, a kiképzési tennivalókkal is. Nagyon figyelmesen fogadták őket, a régiek, a törzsbeliek. Délután egy órára értek be a kiképzőhelyről a zászlóalj körletbe. Megkezdték a ruha felvételét, s várták őket a parancsnok szobájában. Tímár Gyula, a városi pártbizottság osztályvézetője, Molnár János, a MEZŐGÉP igazgatója, Gulyás Károly, a ruhagyár párttitkára és mások kérdezték szeretettel: hogy telt az első nap?

Észre sem vették, máris belemelegedtek a beszélgetésbe.

A Járműjavítóból négyen jöttek az idén.

— Jó hangulat van most ott — mondja Báli József a lakatos. — Emelték a bérünket, elég szépen jutott, nekem 13.20 forint az órabérem. Állami-díjat kapott a legjobb négy kovácsunk, örültünk mindnyájan.

— Máshol is könnyen ment a munkásörök szervezése — kapcsolódik be Tímár Gyula. — Nem mondom, a városi pártbizottság állandóan napirenden tartja. Nálunk ez nem kampány, hanem egész éves munka. Elkezdődik az év végi ünnepi egységgyűlés után: titkári értekezleten ismertetjük, hogyan dolgozott

a zászlóalj. Azt is elmondjuk: ennyi embert akarunk bevonni az előképzésbe, még azt is, úgy nézzetek szét elvtársak, hogy híradós kell, fegyvermester kell. Sőt a következő év terveit is elmondjuk. Külön megkeressük az olyan üzemeket, amelyekre épít a munkásőrség.

— Bevezettük az előfelvételit mint az egyetemeken. Miről van szó? Arról, hogy az idén is ötvenöt jelentkezést fogadtak el a pártszervezetek a negyvenhat elő- képzős helyre. Tavaly ugyanígy lemaradt tizenhárom elvtárs, akik most öltözhettek be. Máris van a pártszervezeteknél több jelölt, jövőr4- Ezeknek az elvtársaknak azt mondjuk: szívesen látunk benneteket, de várjatok egy évet, amíg helyetek lesz.

— EZ meglepő — veti közbe valaki — számolnak ezek az emberek azzal, hogy mennyi szabad szombat, meg vasárnap lesz oda?

— Számolnak — mondja Gulyás Károly, a ruhagyár párttitkára. — Nálunk 1970- ig ketten voltunk munkásőrök. Most önálló rajunk vág, de már annyian vagyunk, munkásőrök, hogy lesz önálló szakaszunk is, de majd csak akkor, ha mi nevelünk maguknak szakaszparancsnokot. Az árvízi küzdelem óta különösen népszerű a munkásőrség, de azért mi nem úgy szervezünk, hogy menjetek; hanem úgy, hogy gyertek velünk. Az igazgatónőnk is munkásőr.

— Az idén is sok vezető jött — szól közbe a városi pártbizottság osztályvezetője. — A negyvenhat előképzős- ben van üzemvezető, kirendeltségvezető, két meó-veze- tő, három szakmunkásoktató. A többiek lakatosok, villanyszerelők, műszerészek, vonatvezetők, szerelők — munkásemberek. És aminek nagyon örülünk: minden negyedik előképzésünk közép-, vagy főiskolát végzett.

— Nagy a becsülete a munkásőrségnek — fűzi tovább a beszélgetés szálát a MEZŐGÉP igazgatója. — Nálunk 1957-ben már volt

egy raj. De az akkoriak kiöregedtek, elfogytak. Tavaly összehívtunk a pártszervezettel, a zászlóaljparancs- nükkal vagy _ harminc embert. Beszélgettünk. Az idén már tíz embert küldtünk volna, de kettőnek még várni kell. Jönnének többen is. Pedig megmondtuk, a taggyűlésen: csak az vegye fel az egyenruhát, aki tudja, hogy mit vállal, és annak mindig eleget tud tenni.

Olyan emberek is jöttek. Vígh Károly, a vasipari vállalat autószerelője még örült is, amikor délelőtt meghallotta: szabad szombatokon,

általában munkaidőn kívül lesznek a foglalkozások.

— Így igazi társadalmi munka ez, így nem mondhat ránk senki, semmi rosszallót. Ezt is vállaltuk.

— Nekem az első nap is így kezdődött — vág közbe Vágó. Miklós,- a .szakmunkás- képző intézet oktatója — a család kirándulni ment, én meg ide. Nem mondom, hogy örült a feleségem, de megértett.

Oláh Judit varrónő elhatározását is megértőén fogadta a család.

— Kozák Judit, a KISZ

titkárunk jött oda a gépemhez: gondolkozzak rajta.

Már ismertem a munkásőrséget, ifjúgárdista vagyok a KISZ-ben. Díszőrséget álltunk a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára csarnokában, az ünnepi egység- gyűlésen. Nagyon szép volt.

Csinos, barna lány.

— Mondtam otthon édesapámnak, miről van szó. Ö tehenész a szolnoki Lenin Tsz-ben. Jól teszed, kislányom — válaszolta — ha fiatalabb lennék én is veled mennék.

* * *

Szombat délután van már. Indulnak haza, a frissen felvett egyenruhában. Elhaladnak az ügyeleti szolgálat előtt, tisztelegnek. Az ügyeletes derűsen fogadja. Most még elfogadom ezeket a „civil” kézemeléseket — mondja magában. Utána gondolja: de nem sokáig, hiszen ti is hamarosan munkásőrök lesztek.

Borzák Lajos

(Foto: Nagy Zsolt)

Kedvezőbb

feltételek

Hazánk is tanja a nemzetközi vám- egyezménynek

A nemzetközi kereskedelem mintegy 80 -százalékát szabályozó Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény (GATT) Tanácsa tegnap tartott ülésén jóváhagyta azt a szerződést, amellyel — a szokásos alaki eljárások után — Magyarország az egyezmény teljes jogú tagjává válik. Hazánk ezzel újbói megerősítette jogát az egyenlő elbánásra és a diszkrimináció-mentességre. Az egyezményben résztvevő államok vállalták, hogy fokozatosan megszüntetik a bennünket sújtó hátrányos megkülönböztetéseket. Lényeges eleme csatlakozásunknak az is. hogy a kapott és a jövőben megszerezhető vámengedményeket nem import kötelezettségekkel, hanem vámengedményekkel viszonozzuk.

Magyarország tagsága az általános egyezményben lehetővé teszi, hogy hazánk a GATT-ban most kezdődő kereskedelmi körtárgyalásokon telies joggal részt vehessen.

Az általános kereskedelmi és vámegyezmény 1947- ben létrehozott sokoldalú kereskedelmi megállapodás, amely kötelezően írja elő az egyenlőséget és a diszkrimináció-mentességet a kereskedelmi forgalomban. Ezen kívül hasznos tárgyalási fórum a tagországok kö/ött-j kereskedelmi problémák megoldására is.

Ruházati kereskedelem a megyében

A ruházati kereskedelemmel foglalkozó megyei szakemberek tanácskoztak tegnap Szolnokon, a megyei tanács kistermében. A nagy- és kiskereskedelmi vállalatok Vezetői, az ÁFÉSZ-ek igazgatói és áruforgalmi felelősei részére dr. Tóth József, a kereskedelmi osztály helvettes vezetője tartott táiékoztatót.

Mint elmondta. 1973 első felében Szolnok megyében 7 százalékkal emelkedett a ruházati cikkek forgalma, jóval meghaladta az országos 5)2 százalékos növekedést. A mennyiségi növekedés választék-bővítést is jelentett, hiszen huzamosabb ideig egyetlen termék sem hiányzott.

A megyei áruellátásról a nagykereskedelmi vállalatok szakmai lerakatainak a vezetői elmondták, hogy 25— 30 százalékkal növekedett a helybeni üzletkötés, a megyei árualapból történő vállalati és szövetkezeti vásárlás. Minőségi javulásra, a választék bővítésére van szükség a cipőkereskedelemben, s nagyon hiányzik me- gyeszerte a módszeres piackutatás.

Még egy igazítás az ing nyakán

Dolgoznak a geodéták

bőül a cukorqyári szennyvíztisztító

Nyírségi

vetőburgonya

A Szabolcs-Szatmár megyei mándoki Űj Élet Termelőszövetkezetben évek óta nagy hozzáértéssel, előre kidolgozott agrotechnikai módszerekkel és eredményesen termesztik a vetőburgonyát. Az idén hétszáz holdon termelnek burgonyát, s ebből 400 holdon vetőgumónak gülbaba, kisvárdai rózsa és holland fajtákat. Az ültetvényeket július 2-án és 30- án szártalanították, hogy megelőzzék a termés vírusos fertőzését.

(Tudósítónktól)

Döntés született a Szolnoki Cukorgyár új szennyvíz- tisztító művének megépítéséről. Mi több, a helyszínen megjelentek a geodéták, és megkezdték a létesülő szennyvíztározó északi gátrendszerének kijelölését.

Az Élelmiszeripari Tervező Intézet elkészítette a végleges szennyvíztisztító rendszer tervdokumentációját. 'Énnek kivitelezése azonban egyelőre nehézségbe ütközik. A szennyvíz befogadására kijelölt terület végleges birtokba vételét ugyanis

a városi tanács „megvétózta”, mivel a távlati városfejlesztési programban szükség lesz rá. A megoldás tehát most az, hogy a szennyvíz- tisztító művet ideiglenes jelleggel építik meg. Az őszszel megkezdik a szennyvíz tárolására kijelölt mintegy 200 holdas terület előkészítését 100—150 ezer köbméter föld megmozgatásával. Ezt követően a gyártól a tárolóig 500 méter hosszú, 500 milliméter átmérőjű csővezetéket építenek ki. Ez a vezeték keresztezi az országos gázvezetékhálózatot,

ezért szükséges volt az illetékes szervek engedélye. Az Országos Bányaműszaki Felügyelőség hozzájárult a gázvezetéket áthidaló műszaki híd megéDÍtésóhez és a '"idgázvezeték áthida'ásához \ több mint 30 millió forint *rtékű beruházást a tervek szerint a jövő szezonra 1974-re megépítik. Ettől kezdődően a cukorgyári szennyvíz nem a Tiszába, hanem a derítőrendszerbe kerül,

ahonnét jó három hónapos ülepedés, kezelés és biológiai tisztulás után kerül csak az élő folyóba.

A

r • •• rrm r

___

T

aros |©Toferoi

Rendkí> üli ütést

tartott Szolnokon a tanács várospolitikai bizottsága, összehívását az tette szükségessé, hogy a tanács ma tárgyalja a megyeszékhely módosított ciklusprogramját. Egy olyan programtervezet kerül ezúttal a lakosság képviselői — a tanácstagok elé, amely irányt mutat, hogyan fejlődjön tovább a város gazdasága, építészete, kultúrája és egészségügye. „Ilyen átfogó program eddig még nem készült, jól meg kell fontolnunk minden egyes pontját, mert ha program is, reális célokat kell benne megfogalmazni. Olyanokat, amelyek az egész város érdekét tükrözik, ugyanakkor megvannak a teljesítésre a lehetőségeink is” — mondta az ülésen az egyik bizottsági tag.

Azt, hogy jogos és reális igényeket tartalmaz a program, több . tény bizonyítja. A városi tanács a Hazafias Népfront Szolnok városi elnökségével együtt készítette el ez év februárjában az ideiglenes ciklusprogramot, amelyet tanácstagi jelölőgyűléseken ismertettek a lakossággal. Már akkor számtalan javaslat, észrevétel hangzott el, ami szükségessé tette a program átdolgozását. A módosított programot megvitatták a tanácsi bizottságok, a végrehajtó bizottság és a városi párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta és elfogadásra javasolja. Ilyen alapos, elemző munka után kerül végleges jóváhagyásra a legfelsőbb fórum, a tanács elé. Mindez nem kisebbíti, sőt fokozza a testület felelősségét egyrészt abban, hogy még egyszer felülvizsgálják a programban foglaltakat, másrészt abban, hogy a javaslatok nem maradnak „papíron”, hanem valósággá lesznek.

A ciklusnroornm

négy évre szól: 1973-tól 1977- ig, az idén tavasszal megválasztott tanács megbízatásának idejére foglalja össze a főbb tennivalókat, azokat az igényeket, amelyeket a lakosság a már előbb említett alkalmakkor megfogalmazott. Készben tehát a IV. ötéves tervben jóváhagyott feladatokat tartalmazza és ösz- szegyűjti azokat a tennivalókat, amelyek megvalósítása az V. ötéves terv első két esztendejében lesznek kívánatosak. Annak az időszaknak még nem ismertek a pénzügyi lehetőségei. nem tudni, mire futja majd az állam, a város „pénztárcájából”. Ám jó, hogy ismertek az igények: segítséget adnak a majdan összeállításra, elfogadásra kerülő új népgazdasági tervhez, pontosabban annak Szolnokra vonatkozó részéhez.

Megyeszékhelyünk fennállásának 900. évfordulójára készülünk, olyanná kell tennünk ezt a kedves, régi várost, hogy bizonyítsa: idős

kora ellenére is nagy jövő áll előtte, képes a mindenkori megújhodásra, fejlődésre. Vagyis nemcsak az évfordulóra rendezendő ünnepségekkel, hanem egy újjáépülő várossal kell köszöntenünk a jubileumot. Csak ez lehet méltó ahhoz a településhez, amely a történelem során oly sokszor elpusztult és mindig újra éoült mert lakói szerették. s hívek maradUv az agáiknak nagyapáiknak is *tthont kenyeret adó vidékhez. Szolnokot az ország te- lepülés-hálózatfeilesztési elgondolásaiban felsőfokú köz- oontnak jelöltek meg. Valamennyien tudjuk: Szo'nok e rangnak még nem felel meg. Sok mindent kell építenünk ahhoz, hogy valóban azzá legyen. Pontosabban nemcsak a 900. évforduló — 1975 —•

előtt, hanem utána is a mostani ütemben kell fejlesztenünk a várost. A városi tanács elé kerülő ciklusprogram ezt segíti.

Nehány kiragadott

javaslat a programból: a 4-es számú főközlekedési út városon áthaladó szakaszának rekonstrukciója nagy jelentőségű a város további fejlődése szempontjából. .(Általa válik lehetővé egy új városközpont építése.) A program egyéb, a város közlekedését javító elhatározásokat is tartalmaz: 1975. I. félévében üzembe kell helyezni az új szeméi vpályaud vart és ezzel egyidőben át kell rendezni az állomás előtti területet; a tanácsciklus ideje alatt meg kell építeni az Északi körút Thököly és Bajcsy- Zsilinszky utak közötti szakaszát, folytatni kell a Szántó körút építését; 1975-ben be kell fejezni a távolsági autóbusz-pályaudvar építését és a vasútállomás előtti autóbusz-pályaudvart is át kell adni a forgalomnak; el keli érni, hogy a ciklus végére a város minden utcájában legalább az egyik oldalon szilárd burkolatú járda legyen. „Meg kell feszíteni az inakat, ha azt akarjuk, hogy ez valóság legyen” — vallják a várospolitikai bizottság tagjai. Nem került a ciklusprogramba, de már most gondolkozni kell azon: rohamosan nő a személygépkocsi-forgalom és Szolnok központjában — a villany- rendőrnél — lelassul a forgalom, hogyan lehet ezt kiküszöbölni? Jó lenne egy aluljárót építeni ott a gyalogosforgalom számára. Mi/ vei a főközlekedési út re*- konstrukciója még ezután kerül ott sorra, meg kell fontolni az időben elhangzó javaslatot.

Nagy jelentőségűek a la-’ kásépítésre vonatkozó elképzelések is: a program 7000 tanácsi bér-, tanácsi értékesítése OTP-, lakásszövetkezeti, vállalati és magánlakás építését tartalmazza. „Különösen támogatni kell a fizi-i kai dolgozók lakásépítéseit, szövetkezetek szervezésével és megfelelő építési területek biztosításává]” — olvashatjuk a programban) Emellett szó van arról, hogy több házgyári lakást keij építeni, befejezni a Zagyvaparti, a József Attila úti lakótelepek építését, a Kisgye pet pedig intenzív lakásépítési területté fejleszteni.

A kommunális ellátás javítása szintén jelentős helyet foglal el a programban. Csak két kiragadott példa abból: be kell fejezni a városi vízkivételi mű rekonstrukcióját, 1976 végéig elő kell készíteni a városi szennyvíz- tisztító mű építését.

Iskolák, óvodák, bölcsődék építését javasolják, diákotthonokat és játszótereket; megkezdeni a megyei művelődési és ifjúsági ház építését; képzőművészeti alkotásokkal szépíteni a várost; nem utolsósorban alapvetően javítani, megváltoztatni a város kereskedelmi ellátását új áruházak — köztük Centrum* bizományi, bútor, több ABC — létesítésével. A bizottsági ülésen másik jogos igény is elhangzott: ajánlatos volna olcsó áruk boltját, áruházát építeni Szolnokon, hogy a kisebb keresetű családok vásárolhassanak benne.

ÖSSZPÜ' Szolnok Város Tanácsa a trs+ü1et tag- iai a ciklusn-*—am ismeretében *:■»«*»-<»k 'avasatokat, mondanak vé’eménvt és va- lamor,-v!".nk nevében döntenek * város lövőiéről. Bizonyos. hogy a program csak akkor lehet valósággá, ha teljesítésén ninden ember képessége, tudása, lehetősége szerint dolgozik.

Varga Viktória