Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
1973. július 29. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 7 A haza ügye megköveteli: Tartsunk lépést 1 „Én először magyar vagyok és csak azután internacionalista” — ha ritkán is, de találkozunk ezzel a megnyilatkozással. Akik ezt tartják, nem tagadják ugyan az internacionalizmust, de a rangsorolással válaszfalat húznak a szocialista haza sze- retete és a szocialista célokért küzdő más népek becsülése, segítése közé, a szocialista haza és a szocializmus világméretű ügyének szolgálata közé. Hamis, ál-ellen- tét ez, távol áll az igazi hazafiságtól. Az internacionalizmus eszméje és gyakorlata ugyanis nemhogy ellentétes lenne a haza- szeretettel, hanem szerves, elválaszthatatlan része a szocialista hazafiságnak. A szoros egybetartozás alapja az a történelmi tény, hogy a szocialista haza építésének eredményeit nem egyedül értük el, hanem szerepe volt ebben a testvéri szovjet nép felszabadító harcának, anyagi, erkölcsi-, politikai támogatásának, és a szocialista országok együttműködésének, összefogásának. Az együttműködés, az összefogás alapja a közös eszme, a szocializmus eszméje; a közös érdek, a szocializmus győzelemre juttatása az egyes országokban; az elnyomott népek felszabadítása, az egyetemes emberi haladás és béke ügyének szolgálata az egész világon. HAZÁNKBAN és a többi szocialista országban is, a szocialista építés nemzeti keretek között folyik. De a szocializmus sorsa hazánkban — a nemzeti sajátosságok ellenére is — elválaszthatatlanul ösz- szefonódik a szocializmus sorsával az egész világon, a szocializmusért küzdő nemzetközi erők összefogásával. A termelőerők rohamos fejlődése, a tudományostechnikai forradalom vívmányai nemcsak lehetővé, hanem szükségszerűvé is teszik a szocialista országok gazdasági integrációját, mind szorosabb együttműködését.» A haza ügye ugyanis megköveteli, hogy politikánkban lépést tartsunk a történelmi fejlődés, a haladás követelményeivel, új feltételeivel. Ezért dolgozni, ezt a célt szolgálni, jelenti a hazafiság progresz- szív tartalmát, amelyben elválaszthatatlan egységben fonódik össze a Hazafiság és internacionalizmus. A nacionalizmus, történelmi múltunk rosszemlékű öröksége sajnos, nem múlt el nyom nélkül felszabadulás utáni történelmünkben, mi több, igazodva a megváltozott feltételekhez, tovább fertőz, nehezíti előrehaladásunkat. A SZOCIALISTA HAZAFISÁG és az internacionalizmus közé próbál éket verni például az a nacionalista felfogás, amely túlbecsüli a nemzeti sajátosságok szerepét a szocialista építésben, tagadva a szocialista építés nemzetközi érvényű tapasztalatait, ennek folytán a szocialista országok egymásra utaltságát, együttműködésük szükségességét. A nemzeti sajátosságok túlbecsülése — forrása a nemzeti önteltségnek, a nacionalista gőgnek, amely szükségszerűen együtt jár már népek és azok munkájának lebecsülésével. De tapasztalni a nemzeti önteltség ellentétét, a nemzeti nihilizmust is. Ennek képviselői nemzeti történelmünknek csak sötét lapjait látják. De még ennél is veszélyesebb, hogy nem hisznek a szocializmus nemzet-felemelő, gazdagító eredményeiben. A nemzetet örökkön elsiratók, a sorsa felett búsan kesergők nemzeti nihilizmusa is ugyanabból a forrásból, a nacionalizmusból táplálkozik és veszélye is ugyanaz: leszerel, tétlenségre kárhoztat, fékezi a szocialista építő munkát. A nacionalizmus megnyilvánulása az is, ha szembeállítják nemzeti múltunk megbecsülését és a szocialista jelent. Pedig nem volt történelmünknek olyan kora, amikor annyit tettek volna a nemzeti múlt hagyományainak ápolásáért, oly nagyra becsülték volna azokat, mint ma. Erről tanúskodnak felújított műemlékeink, az István király, a Dózsa György, a Petőfi, a Madách évforduló alkalmából rendezett, hatalmas tömegeket megmozgató ünnepségek. De a nemzeti múlt progresz- szív hagyományainak ápolásában ennél is többet tettünk: magunkra vállaltuk és megvalósítottuk azokat a célokat, amelyeket történelmünk nagyjai tűztek elénk. A NACIONALIZMUS megnyilvánulása az az „aggodalom”, amely úgy jelentkezik a határainkon túl élő magyarság sorsa iránt, hogy ellenszenvet szít a testvéri, baráti országokkal szemben. A párt mindenkor a lenini elvek alapján ítélte meg a. nemzeti kérdést. Ennek megfelelően mindig arra törekszik, hogy a nemzetiségek léte ne elválasztó, hanem összekötő tényező legyen a szocialista országok között. Nacionalista nézetek, indulatok kapnak helyt abban a mesterségesen szított ellentétben is, amely a népies-urbánus vita keretében jelentkezik. Az egyik oldalon — a népies szárnyon — egyes, valóban égető társadalmi gondokat — mint például a népesedés stagnálása — úgy vetik fel, mintha azok a szocialista út szükségszerű következményei lennének. Nem értik meg a hazánkban végbement történelmi fordulat lényegét, nosztalgiával fordulnak a múlt felé, a megváltozott, a korszerű életkörülményektől féltik a közösségi életet, a közösségi tudatot, már- már a nemzet pusztulásától félve. Az urbánus szárnyon a másik végletet tapasztaljuk: a nemzeti közömbösséget, a nemzeti értékek és sajátosságok egyfajta tagadását. Ez az irányzat szükségszerűen találkozik a nyugati fellazítási taktika konvergencia-elméletével, amely szerint a szocialista és a kapitalista társadalom mindinkább közeledik egymáshoz, míg végül is feloldódnak egymásban. NEM ÁLLT MÓDUNKBAN foglalkozni a nacionalizmus valamennyi megnyilvánulásával. De ennyi is elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: mily nagy szükség van a szocialista hazafiságra, az internacionalizmusra, a nacionalizmus különböző megnyilvánulásai ellen folytatott következetes harcban? Faragó Jenő KISS DÉNES: Könyvjelző A fütty erdejében őz vagy a füttyszó erdejében A csöndek puha zöld mohák Az álom alussza itt ébren árnyékaink virradatát Stendhal: Vörös és fehér Mosoly sarlózza a réten hervadt virágok illatát Majd várj a füttyök erdejében hol gombák nőnék és, koponyák Megtalálod suta futásod arcodra kék kés fény nyilall Táncolnak édes hasonmások lobog a kukoricahaj Tej illatába öltözik be ' a kolompszó az ég alatt Kávics szőnyegét terítve fákat vakol az alkonyat őz vagy a füttyszó erdejében A csöndek békaszós mohák Dűlöng a hold a kútkeréken i..valami csobban odaát Toldalagi Pál; A szépség foglyai Földbe gyökerezik a lábuk, meghökkent szívük hevesen ver, ők a szépség foglyai, néznek kifényesedő, nagy szemekkel, sóvárognak, sokat epednek, nem tudják, hogy esznek, vagy isznak, de boldogok, ha hozzá érnek a szép formákhoz, s vágyaiknak engedhetnek; ha valahára kívánságuk valóra válik; nem bánják, ha hamuvá égnek: lángolnak a kilobbanásig. SZENTI ERNŐ RAJZA A regény Lajos-Fülöp polgárkirályságának (1830— 1848) első szakaszában játszódik. Hőse, Lucien Leu- wen, pályája kezdetén Nancy gamizonjának hadnagya. Lelkes republikánus, a részben bonapartista, részben pedig legitimista tisztek között meglehetősen népszerűtlen tehát, a város különféle szalonjairól nem is szólva. Rövidesen beleszeret a szép és tehetős Chasteller-néba, a vidéki nemesség azonban, nem tűrve a betolakodót, szétválasztja őket. Az ifjú hadnagy Párizsba kerül, ahol vagyonos bankár apja ösz- szeköttetései révén a belügyminiszter titkára lesz. Itt testközelből ismeri meg a politikát, a közéletet, a tőzsdét, a rendőrséget: a nagy állami panamákat, a bürokrácia gyilkos gépezetét, a legváltozatosabb álcák alá rejtett önkényt. Mikor elveszti apját, s ezzel együtt meginog helyzete is, követség! titkárságot vállal egy idegen fővárosban. Ez a Lucien, mint két,’ ugyancsak halhatatlan fiatal társa, a Vörös és fekete Julienje, s A pármai kolostor Fabriziója. az a fajta jellegzetes, „eszmehordozó” stendhali alak, aki nem ismeri a megalkuvást Becsvágy. szerelem és tiltakozó lelkiismeret ütközik össze a sorsában, miközben végigjárja a polgárkirályság társadalmát, majd valósággal megundorodva környezetétől, „lelép a színpadról. szinte a semmibe”, hiába a tiszti rang, s a mérhetetlen vagyon. A regény alapötletét az író egy asszonyismerősének A hadnagy című, érzelmes és finomkodó, minden tekintetben dilettáns kézirata szolgáltatta. Stendhal a bírálatra kapott vaskos irat- köteget. felfedezve benne a hatalmas lehetőséget, elsőtől az utolsó szaváig átírta,' hogy kiteljesítse belőle ,ezt a sodró erejű vádiratot Tóth-Máthé Miklós: Cézár megfürdik / E les csengetésre ébredt Álomtól bódult nehéz fejjel kaparászott a papucsa után, és magában a díjbeszedőt átkozta, akinek mindig ilyen korán jut eszébe vizitelni. Nagyon csinos, húsz év körüli lány állt az ajtóban. Maxikabátja prémekkel díszítve, barna haja kis kontyba csavarintva a fején. Nagy szeme, festékkel még nagyobbra húzva és valamilyen furcsa illatú parfőm lengte körül. — A Halál vagyok! — mondta egyszerűen, aztán finom eleganciával, mellével kicsit a férfi karját érintve besimult az ajtón. A férfi megrázta a fejét, mintha elfogadhatóbbá akarná rendezni a hallásra. — Mit mondott9! — kérdezte a hosszú kabátból nyugodt mozdulatokkal kibontakozó nőtől. — Bemutatkoztam — mosolygott rá a nő és leült a heverőre. Kényelmesen befészkelte magát a díszpárnák közé. Piros műbőr fcff rónád rágó t viselt, rojtosat. 1. Igen — nézett rá merev tekintettel a férfi —j de mintha egészen furcsa nevet mondott volna. Azt hiszem, nem jól értettem. Megismételné? — A Halál vagyok! — mondta a nő és hosszú ujjaival végigzongorázott a combján. — Megkínálna egy cigarettával!? A férfi odanyújtott egy doboz Fecskét. — Külföldi nincs? — vett ki egyet a nő és változatlanul, kicsit gúnyosan mosolygott a megdermedt férfin. — Tüzet nem ad?! — De ho... hogyne..". parancsoljon! — a férfi kezében kattant a gyújtó. — Ne nézzen úgy! — fenyegette meg a nő. — Mint aki még sosem látta a Halált! Ja. igen, persze — nevetett fel, — még valóban nem! — Kérem•— kezdte a férfi — én nem vagyok semmilyen viccnek az elrontója, értem a humort, de most már mondja meg őszintén, melyik barátom van a tréfa mögött?! . — A tréfa mögött?! kérdezte komolyra vált arccal a nő. — Azt hiszem ön nincs tisztában a dolgokkal...! A halál nem ismer tréfát és én amint már említettem. a Halál vagyok! -A külső ne tévessze meg — húzta föl a szemöldökét —, a Halál néha tetszetős formát is ölthet! — Kicsit lejjebb húzva a pulóverét, feszesre tornyozta a mellét. A férfi odapillantott, majd a hosszú combokat nézte és magában arra gondolt; az ilyen halál ölelése valóban nem lehet kellemetlen. — Na jó. úgy látom, maga ragaszkodik a vicchez, bár egv kicsit morbid, nem gondolja?! Azonkívül azt is közölnöm kell, hogy nincs érzékem a misztikus dolgokhoz. Leült a fotelbe, szemben a nővel. Kis ideig nézték egymást, aztáií a férfi megszólalt. i — Tulajdonképpen, miért jött hozzám?! — Magáért — mondta nyugodtan a nő és forrónadrágján eligazgatta a rojtokat. A férfi nagyot nevetett — Maga színésznő? — A Halál vagyok, mondtam már! — Idefigyeljen halálka, hagyjuk most már a viccet! Tudni szeretném, ki maga, ki küldte és miért?! A nő keresztbe rakta ä lábát, az egyik díszpárnát az ölébe vette, mint egy gyereket, paskolta, simogatta, megfricskázta a fülét. — A nagyapja üdvözletét hozom — közölte aztán —, annakidején őt is én vittem el! — Na, ne mondja! A nagyapám még hál Istennek él, most töltötte be a nyolcvanötödik évét! — Akkor a dédapja gondol magára szeretettel — helyesbített a nő —, nagyon kedves öregúr, a múltkor megcsipkedte az arcomat és ajánlatokat tett. — Na, most már elég! — állt fel a férfi és telefonhoz lépett. — Mindennek van határa! — Hová akar telefonálni? — A rendőrségre! A nő lassan felemelkedett, majd szorosan a férfi elé állt. — Miért? A férfi nem felelt, tárcsázni kezdett. A nő lassan kivette kezéből a telefonkagylót, visszahelyezte, majd hosszú karjait a férfi nyaka köré fonta. — Ha megcsókollak — súgta — akkor meghalsz! Te még aránylag fiatal vagy, nem félsz?! — Egzaltált kis lotyó — gondlta a férfi — ilyennel még életemben nem találkoztam! — Te vagy a legszebb halál — mondta — csak azt nem értem ... A nő lecsókolta a mondat másik felét, közben odasimult a férfihoz, mintha el akarna tűnni benne. — Halálkám — dörmögte a férfi — fogalmam sincs, hogy ki vagy, lehet, egy elmegyógyintézetből szöktél meg. de a csókod az csodálatos! — Menj! — tolta el magától a nő. — Fürödj meg! — Most?! Majd később! — Ne ellenkezz, imádom, ha egy férfinak szappanszaga van! Egyet azonban ne felejts — emelte fel az ujját — alá velem volt, meghal! — Komolyan?! — nevetett a férfi. — Egyszer úgyis meg kell hatni, altkor még ez a fórma a legizgalmasabb! P illantásával mégegyszer végigsepert a nőn, és megállapította, , hogy ilyen ragyogó példányra nem is emlékszik a prakszisábóL Holott már öregedő agglegény volt. Kiment a fürdőszobába, á zuhany alá állt. — örült — gondolta vagy valami egészen perverz nő. akit csak vadidegen, félálomból felvert férfiak tudnak izgalomba hozni! Jól leszappanozta magát, a legillatosabb szappannal, amit otthon tartott, majd vászontörülközővel szárazra dörgölte a testét. Aztán kölnit lötykölt magára. Végül, egész jó kedve kerekedett. — Ilyen jó nővel kezdeni el a napot — fütyörészett —, nem rossz indítás! — Cézár! Morituri te sa- lutant! — harsant, ahogy kilépett a fürdőszobából és szemével a nőt kereste. Nem volt sehol. Eltűnt És eltűnt vele együtt tíz- 'ezerforintos takarékkönyv«, az órája, egy aranygyűrű brillel, sőt. még egy Humper- dinck lemez is. Úgy látszik a „Halál” rajongott Hum- perdinckért! F eltárcsázta a rendőrsé-' get ahol közölték vele, hogy két nap alatt ő a tizedik magányos férfi, akit ilyen halálos kaland ért. Megnyugtatták, hogy megindították a nyomozást a nő kézrekerítésére. Szégyenkezve tette le a kagylót — öregszem — motyogta — ilyen velem néhány éve még nem fordulhatott volna elő! Nem dőlök be egy ilyen átlátszó trükknek! Lelke mélyén azonban sejtette. hogy igen! Egy ilyen „haláli” nő. ha akarja, mindig képes léorecsalni egy öregedő magányos férfit! -t
