Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
1973. JúQus 24. SZOLNOK MEGÉGI NÉPLAP 3 Társadalmi juttatások és az életszínvonal Szeptember végén adják át Jászjákóhalmán az Asztalosipari Szövetkezet új telephelyét. A Jászapátira vezető műút jobb oldalán épülő műhelycsarnokban már a belső szereléseket végzik a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet szakmunkásai. Jászberény, Karcag Újabb termelőszövetkezetek fejezték be a búza aratását Kora reggeltől késő délutánig dolgoztak vasárnap a jászberényi termelőszövetkezetekben is. A Vörös Csillag Tsz-ben 522 hektáron vágták le a búzát, 140 hektáron betakarították a rozst, 174 hektáron pedig az őszi és tavaszi árpát. Búzából 30 mázsa, rozsból pedig 18,1 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Elégedettek az árpahozammal is, hiszen őszi árpából a 25 mázsás, tavasziból pedig a 33.3 mázsás hektáronkénti átlagtermés Jobb a tavalyinál. A Lenin Termelőszövetke- kezet határa is a gépek zúgásától volt hangos vasárnap. A késő délutáni órákig dolgoztak és befejezték 920 hektáron a búza* 115 hektáron az őszi árpa és 68 hektáron a tavaszi árpa betakarítását. A terméssel itt is Szombaton; vasárnap elbúcsúzott az utolsó szerelő is. A KISZ-titkár pénteken volt lent- megnézte, rendben van-e a vállalás. Számadásuk van nekik arról. Még tavaly szeptemberben történt, hogy a Vasipari Vállalat KlSZ-csúcsvezetősé- ge értesítette a városi tanácsot, hogy társadalmi munkában szívesen segítenek gyermeküdülők létesítésében. A város 900. jubileumára vállalták a társadalmi munkát. Még tél volt, amikor a tanácstól levél jött. A bala- tonszepezdi úttörő üdülőben kellene a vasipariak tudása, munkája. Áll már évek óta az üdülő, melegvizes kazán nincs még. És hiába nyáron töltik ott idejüket a szolnoki gyerekek, az esti melegvizes fürdést nem pótolja az egésznapos lubickolás. Először a kiszesek utaztak Szepezdre. Megnézték, visszajöttek, mondták, nagy munka kell oda. És nemcsak melegvizes kazán, hanem íinta, mászórúd, virágállvány is jó lenne. És lett is. Két szocialista brigád rögtön jelentkezett. A Kandó Kálmán a tervezést vállalta, az Ifjú Gárda a szakmunkákat. — Dolgoztunk ott szabad szombatokon, vasárnapokon. Sokat. Azt mondják, csak a elégedettek, búzából 31,9 mázsa, őszi árpából 24, tavaszi árpából 32,3 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Hátra van még 50 hektár zab, annak levágása után az aratók elkezdhetik jól megérdemelt pihenésüket. A Március 15 Tsz-ben 200 hektáron fejezék be az őszi és tavaszi árpa aratását, a 661 hektár búza aratásából mindössze 53 hektár maradt erre a hétre. Az őszi árpa 27,7, a tavaszi 36.6, a búza pedig 36.3 mázsás átlagterméssel fizetett az idén. A Kossuth Tsz-ben Ugyancsak jól jött a vasárnapi műszak. Az 1634 hektáron beérett kalászosokból 1410 hektárt vasárnap estig learattak, a többi kalászos is egy-két napig marad csak lábon. Az átlagtermés ebben a tsz-ben is jobb a tavalyinál. . _ munkánk ér vagy hetvenezer forintot Veréb Ferenc KISZ-titkár hívja a legtöbbet dolgozókat. Túri Antal lakatos, Magyar Ferenc hegesztő- Zelei Károly lakatos restellkedik. Igaz, dolgoztak, de minek beszélni róla? Aztán nehezen csak megindul a szavuk. Magyar Ferenc azt mondja, gyerekként járt ő abban az üdülőben. Akkor még tábor volt. Most gyönyörű üdülő. — Voltunk vagy harmincán Szepezden — mondja Zelei Károly. — Legutóbb július elején, amikor próbára fütöttük a melegvizes kazánt. Éppen fociztak a srácok. Szóltunk nekik, gyertek, fü- rödjetek. Volt olyan öröm, hogy azt nem lehet elfelejteni. — A vállalat dolgozói társadalmi munkáért már bronzplakettet kaptak a tanácstól. A KISZ tavaly ezüstöt — mondja a KISZ- titkár és hirtelen elhallgat. Igen. Nem' a kitüntetésért, hanem a városért. Kis vállalat emberei, nagy áldozatokkal, lemondva sok szabad időről dolgoztak ezen a nyáron. Munkájukkal örömet szerezték a szolnoki gyerekeknek a Balaton partján. «=> sóskúti » Karcagon először a Május 1 Tsz-ben fejeződött be az aratás. A kombájnok szombaton dolgoztak utoljára a tsz területén. 1855 hektárról őszi búzát és tavaszi árpát takarítottak be. A búza a tavalyi 30.4 mázsa hektáronkénti átlagterméssel szemben 37 mázsát adott, a tavaszi árpa pedig 42,5 mázsát. De- rekas munkát végeztek a kombájnosok. 14 géppel 17 nap alatt aratták le a gabonát, igaz, 3 napig az esőzések miatt álltak a kombájnok. A tsz 450 vagon gabonát adott át a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat karcagi üzemének. A kombájnosok a vasárnapot pihenéssel töltötték, hétfőn reggel pedig a November 7 Tsz területén segítették a betakarítást, . _„.«tefcí.L.,. l lj mezőgazdasági géP Á Mezőgazdasági Fejlesztési Intézetben kidolgozott tervek alapján mindenfajta ömlesztett termék szállítására alkalmas csigás rakodógép gyártását kezdte meg a mezőgazdasági üzemek részére a Felsőzsolcai Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. Ha élne. most volna kilencven esztendős. Dátum szerint július 24-én. Gyermekkorában senki sem sejthette, hogy a szegénysorsú — mezőgazdasági cseléd-családban növekvő és már nyolcéves korában munkát vállaló Vági Istvánból idővel a magyar munkás- mozgalom egyik kitűnő egyénisége lesz. Küzdelmes és hányatott inasévek után építőmunkásként szabadult, mint ácssegéd. Szakmájában is kiugró tehetséget árult el, rövidesen pallér, vagyis munkavezető lett, s gondolkodó ember lévén egyszersmind érdeklődni kezdett a politika, a haladó mozgalmak iránt is. Tizenkilenc éves korában belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A háború után a Magyarországi Ácsmunkások Szakszervezetének vezetőségébe választották, majd 1919 tavaszán tagja lett a MEMOSZ végrehajtó bizottságának. A Tanácsköztársaság védelmére önként jelentkezett, és az építőmunkás zászlóalj politikai biztosaként harcolt a Magyar Vöröshadseregben. Ré«ti elismerés hogy a társadalmi juttatásoknak nemcsak szociális jelentősége és hatása van, hanem közvetlenül befolyásolják a gazdasági fejlődés ütemét. Nyilvánvaló, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság egészségügyi, kulturális — ideértve a szakképzést is — színvonala magas, ott lényegesen gyorsabb ütemű fejlődésre képesek, mint azokban az országokban, ahol ez a színvonal az átlaghoz képest alacsonyabb. Másrészt: a társadalmi juttatások rendszere, az életszínvonal alapvetően befolyásoló jövedelempolitika szemszögéből sem tekinthető másodlagosnak. A szocialista jövedelempolitika ugyanis nem merülhet ki a munka szerinti elosztás elvének alkalmazásában. Szociálpolitikai meggondolásokat is érvényesíteni kell és ezt szolgálják különösképpen a pénzbeli társadalmi juttatások (például a családi pótlék, a táppénz, a gyermekgondozási segély, a nyugdíj), de az úgynevezett közvetlen, nem pénzben nyújtott juttatások is. A szociálpolitika tehát alapvető része az egész jövedelempolitikának, s ha az egész rendszer jól illeszkedik a társadalmi-gazdasági életbe, akkor a szociálpoli- politika számottevően gyorsíthatja az ország fejlődését. (Például: a gazdaságilag aktív személyek általános életnívója attól is függ, hogy az állam milyen mértékben járul sozzá a gyermekek és az idős korúak eltartásához. Az életszínvonal pedig közvetlenül is befolyásolja az emberek munkaképességét, produktivitását.) A statisztikai adatok elemzése — de a kézenfekvő, mindenki által ismert tények is — egyértelműen bizonyítják, hogy hazánkban a társadalmi juttatások aránya nemzetközi viszonylatban is magas, sőt: vannak Juttatások (például a gyermekgondozási segély) amelyek a legfejlettebb ipari államokban is ismeretlenek. Az embernek már-már az az érzése, hogy államunk, anyagi lehetőségeit meghaladó mértékben vállalja a társadalmi juttatásokat, ugyanakkor a lakosságnak újra és újra magyarázni, bizonyítani kell, hogy ezeket Ifeazi forradalmárrá még-' is a húszas években ér^tt. S ez nem kis szó, mert éppen ez a kor volt a Tanácsköztársaságot követő véres és kíméletlen megtorlás, az ellenforradalmi terror évtizede. a legcsekélyebb haladó megmozdulást is kegyetlenül ,eltiporták. börtön vagy halál várt a forradalmárokra. A szociáldemokrata párt vezetői meghunyászkodtak az ellenforradalmi kormány előtt, megszületett a hírhedt Bethlen—Peyer paktum, amely lényegében semmissé tette a munkásság egyesülési és gyülekezési jogát, korlátozta a szakszervezetek működését, lemondást jelentett a mezőgazdasági munkásság szervezéséről. Igaz. a rrteg- egyezés révén több ezer munkás szabadult ki az internáló táborokból, de ugyanakkor a tömegeket megfosztották elemi politikai jogaiktól. Ez utóbbi ellen lépett fel — közkeletű és közhelyszerű kifejezéssel élve — a „borítékon kívüli” összegeket épp úgy figyelembe kell venni az életszínvonal megítélésénél, mint a havonta kifizetett béreket, éppúgy részei az életszínvonal növekedésének mint például az időről-időre végrehajtott béremelések. A szakemberek jól tudják: ez a jelenség — tudniillik, hogy az emberek nem méltányolják kellőképpen a társadalmi juttatásokra fordított hatalmas összegeket — nemcsak és nem elsősorban esetleges szűk látókörűséggel magyarázható, hanem a társadalmi juttatások rendszerének néhány lényeges problémájával, a rendszeren belül található aránytalanságokkal, bizonyos ellentmondásokkal is. A* összeft juttatásoknak 46 százaléka a pénzben fizetett, közvetlen juttatás. A nagyobb részt képviselő nem pénzbeli juttatásokat valóságos értéküknél kisebb megbecsülésben részesíti a közvélemény. Pedig ezek közé tartozik az oktatásügy, az egészségügyi ellátás, hogy csak a legnagyobb összegeket felemésztő közvetett juttatásokat említsem. Csak a társadalombiztosítási kiadások összege már 1970-ben, több mint 30 milliárd forint volt, s ebből mindössze 5,5 milliárd forint terheli a biztosítottakat. Minderről hajlamosak vagyunk megfeledkezni s talán érthető is, hiszen a társadalmi juttatások gyakorlatában vannak olyan torzulások, amelyek némi magyarázatot adnak arra is, hogy miért részesítjük előnyben a pénzben fizetett juttatásokat. Egy, két évvel korábbi felmérés szerint, üzemétkeztetésben részesül a gyárak és intézmények dolgozóinak 25 százaléka, kedvezményes üdültetésben csak 5 százalék. A bölcsődéskorú gyermekeknek alig 10 százalékát, az óvodáskorúaknak is csak a felét lehet gyermek- intézményekben elhelyezni. (Persze itt számításba kell venni, hogy jelenleg 200 ezer körül van azoknak a száma, akik a gyermekgondozási segélyt veszik igénybe.) Az aránytalanságok egyúttal jelentős jövedelem- aránytalanságot is okoznak. szavakkal és tettekkel Vági István, aki ekkorra már a szociáldemokrata párton belüli ellenzék vezéralakja volt. S minthogy a párt hivatalos vezetői továbbra is a maguk nótáját fújták a harc feladásáról és a Horthyék- kal valq megegyezés további lehetőségeiről, majd ki is zárták Vági Istvánt, ő Bécs- be ment. kapcsolatot keresett és talált az osztrák fővárosban élő emigráns kommunista vezetőiekéi. 1925 tavaszán ilyen előzmények után alakult meg vezetésével a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely az első és az egyetlen legális forradalmi párt volt az ellenforradalmi Magyarországon. Hallatlan személyes bátorság, sőt vakmerőség, kivételes szervezőkészség, taktikai érzék kellett az új párt létrehozásához és fenntartásához két éven át az intézményesített terror légkörében. A Több nagy vállalatnál végzett reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy dolgozóik 60 százalékának juttatásai nem haladták meg munkabérük 10 százalékát sem, a dolgozók 10 százalékánál pedig a juttatások értéke a bérek 70 százalékánál is magasabb volt. Mindez egyértelműen utal arra, hogy a társadalmi juttatások rendszerét felül kellene vizsgálni, de mindenekelőtt ki kellene dolgozni e juttatásokra vonatkozó új, szociál- és gazdaságpolitikai célrendszert. A témához tartozik — s erről részletesen szó van az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik tanulmányában is — hogy nálunk bizonyos szolgáltatásokhoz kizárólag társadalmi juttatás formájában lehet hozzájutni és nincs mód azok megvásárlására. S miután a szanatóriumi ellátást, a napközit, a gyógyüdülőt részben, vagy teljesen költség- vetési forrásokból finanszírozzák, az e célokra fordítható összegek nem növelhetők tetszésszerint az intézmények igénybevétele szigorú feltételekhez kötött, E rendszernek a fenntartása — pontosabban az átlagosnál nagyobb jövedelmű rétegek ilyen jellegű többletfogyasztásának mesterséges korlátozása — hosszabb távon tekintve, társadalmilag és gazdaságilag sem tűnik indokoltnak. Arról nem is beszélve, hogy a „fogyasztó” választási lehetőségeinek kiterjesztése politikailag és gazdaságilag is csak kedvező lehet. Azt alighanem mondanom sem kell, hogy a fizetett szolgáltatásokra való részleges áttérés nem szoríthatja háttérbe az eddigi ingyenes, vagy kedvezményes szolgáltatásokat. A társadalmi juttatások rendszerének alapjai több mint két évtizeddel ezelőtt alakultak ly, de közben megváltozott a gazdasági környezet, megváltoztak a jövedelmi viszonyok és arányok is. Felismert tény, hogy egyes juttatási formák ma már elavultak, másokra a jelenleginél is több pénzt kellene költeni. Az arányok, a szerkezet módosítására lenne szükség ahhoz, hogy a juttatások változatlanul megfeleljenek a bevezetőben említett — és gazdasági, társadalmi életünk szempontjából rendkívül fontos — követelményeknek. V. Cs. Magyar Szocialista Munkáspártról ugyanis nemsokára a politikai rendőrség is tudta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának legális fedőszerve. és eszeveszett hajszába kezdtek ellene. Vági Istvánt többször is letartóztatták, de mindannyiszor megmenekült a hosz- szabb börtönbüntetéstől. A bíróságot újra és újra zavarba hozta ragyogó logikájával, vitaképességével,, cáfolhatatlan érveivel. Amikor végül 1927-ben négy és fél évi fegyházra ítélték, már képzett marxista, a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának tagja'volt. Kiszabadulása után a Szovjetunióba emigrált. A sors fájdalmas igazságtalansága, hogy az ácslegényből lett munkásvezér, a harcos, nagytudású forradalmár a harmincas évek végén törvény- sértések áldozata lett. Halála elkeserítően értelmetlen volt, de értelmes, harcos élete példa lehet minden kommunista számára A. J. Száll a hinta, csobog a víz r Acslegényből lett munkásvezér
