Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 1973. július 22. Varga Rudolf versei 9 0 Öltözöm miatta Apám fáradt ember. Esténként magába roskad, mint őszi szalmakazal. Ereibe vért hiába vezetnék, bordáit össze hiába szedném, szemét már föl nem gyújtanám. Apám {fáradt ember. Innen égbe nem szállnak a holtak, fák ágain fennakadnak. Öltözöm miatta zöld gyűlöletbe, fekete haragba. Tűzben, izzásban ténfergek, bolyongok. Füst fojt, fű éget el innen, föld futtat hátán. Van-e tűzeső, jégeső, mi okossá tébolyít? Lélekjelenlét Ezt a tépettlevélforma gyűrődést itt-mindenütt, gyűlölhetném-e jobban? ereszkedik rá lomhán a a dér, szerették előttem eleget mások, mennyiért, miért? jajgató tüzért, kígyómarásért, egy ólomgolyóért, ezer piócáért, sasfiókákat tanított röpülni a fa, mi elhullatott, most fagyott ágakról jégcsapokkal hegyesedik a csend szívem felé, élesedem én is a fagy köszörűkövén. Ezt a tépettlevélforma gyűrődést Európa ingén, szerethetném-e jobban? kaviccsal odébbrúgom, füsttel belélegzem, ha elmennék ki csomózná ki a gondot? Szél fúj ott egy fekete kendőt, kinek a zászlaja? Halálos ítéletet lenget az ősz vérszinű hirdetőoszlopa. LILI PROMT: /Ve nézzen a lábamra! Módszervásár 73 Az idén rendezik meg először Budapesten a művelődési és ifjúsági klubok módszertani tapasztalatcseréjét. Elnevezése: „Módszervásár ’73”. Nem mi találtuk ki a népművelési munkának ezt a baráti szocialista országokban már bevált új formáját, de magyar változata is sikeresnek íg'érkezi k. M ikki. Szó sincs róla. Mikki pem kisegér, hanem egy lány. Méghozzá feltűnően csinos. Maneken arc, ravasz szemek, szép ívű szemöldökök, melyeket még hangsúlyoz is picit a festéssel; nagy száj és kicsi éles fogak. Egész nap karcsú, magassarkú cipőt hord, és aprócska szoknyában jár, szép lábai vannak. S amikor az italt hordta, mindenki azt figyelte, hogy lépegetett az asztalok között. Mikki maga is örült, hogy szép lábai vannak. Ez esetben a természet igazságosan és becsületesen járt el — ennek a szorgos kis teremtésnek olyan lábakat adományozott, melyekre még rápillantani is csupa gyönyörűség volt. . Amikor valamilyen üveget kellett levenni a felső polcról, a főnök mindig őt kérte meg. A „Négy szél” nevű bárban pedig azonnal elnémult a suttogás, mert a vendégek azt figyelték, hogy Mikki milyen kedvesen lépegetett felfelé a létra fokain, s utána ugyanolyan kecsesen ereszkedett le. És csak ezután folytatták a látogatók a beszélgetést vagy iszogatást, ki hol hagyta abba. Mikki arcán mosoly ragyogott egész nap, a mosoly szinte bőréhez tapadt, mint valami festék; úgy látszott, hogy életét nem is árnyékolják gondok, és nincs nála boldogabb ember. De ami- ’kor olyan vendég tévedt be, aki rá sem hedertíett a lábára, Mikki szeme kérdőn nagyra nyílt, és szomorúan tépelődött magában; miért nem értékelik eléggé a szépségét, és hogy lehet egy ember annyira közömbös a másik iránt! Mint ez a Teddi is. Teddi. Szó sincs róla, Teddi nem medve, hanem egy fiatalember. Ráadásul sofőr. És Mikki szemében — derék fiú. Rövidre vágott haját símán a homlokára fésüli, mint Napóleon is annakidején, mellkasa domború, arca gondterhelt s ez fölöttébb mulattatta Mikkit. De ennek a derék legénynek volt egy nagy hibája — Mikki formás lábai — őt nem érdekelték. Esze ágában sem volt odapillantani. Mikki ezt nem tudta megbocsátani. Minden mást elviselt; szűkszavúságát, furcsa, gondterhelt arcát, még azt is, hogy nem valami remekül táncolt. Mikki nem is titkolta, hogy mennyire elégedetlen, még elképzelni is nehéz, milyen szeszélyesen viselkedett a fiúval. Ilyenkor Teddi a csodálkozástól a homlokát' ráncolta, hisz valójában soha nem értette a lányok kívánságát, nem tudta, mi is tetszik nekik. És mégis, Teddi minden áldott este megérkezett. Az asztal alatt kinyújtotta hosz- szú lábait, élénk színű zoknija messzire virított, és így gubbasztott egyetlen pohár gin mellett. Mikki többször is felment a létrára, de Teddi mégcsak észre sem vette. — Jpj, Teddi, miért van ilyen siralmas ábrázatod! — kiáltott a felbosszantott lány. —» Mit csináljak, ha egyszer nincs szerencsém, — felelte a fiú szomorúan. — Ilyen az élet. Mikki leült egy magas székre, és lábait keresztbe tette. Valóban, végtelenül kedves volt ez a lány. A háziasszony, akinél lakott, mindig azt mondta: — Mikki, te hülye vagy! Ilyen lábakkal karriert lehet csinálni. Ez a beszélgetés mindig megnevettette Mikkit. Mire való a karrier? Neki elég annyi is, hogy a „Négy szél” nevű bár minden látogatója gyönyörködik benne, és tisztelik is. Csak az a szégyentelen, utálatos Teddi iszogatta a gint, bedobta az érmét a zenegépbe, és gondterhelt arccal, homlokát ráncolva hallgatta a zenét. Egy téli reggel az emberek arra ébredtek fel, hogy a város szinte felismerhetet- lenül fehér lett a hótól. Ilyen havat ősidők óta nem láttak. Az utcák megdermedtek, az autók útját magas hóbuckák torlaszolták. Mikki kiáltozott örömében, nyelvével felfogta a levegőben röpdöső hópelyheket, meghógolyózta a szobrokat, és az üzletek kirakatain szétmázolgatta tenyerével a gömbölyű hókristályokat. Ugrándozott a havas úton, táskáját ide-oda lóbálta, miközben magassarkú cipőjében a bárba igyekezett. A „Négy szél” nevű bárban a vendégek kabátban és sálban üldögéltek az utóbbi napokban. A gőz miatt minden nedvessé, barátságtalanná vált, a padló meg csupa sár és víz lett az olvadó hótól. Csak Mikki nem félt a hidegtől egy csepett sem, járkált a bárban, felszolgálta az italt, felszámászott a létrán a felső polchoz, Teddi meg ott ücsörgött törzsasztala mellett, s mint mindig, a gint iszogatta, és a zenére figyelt. — Még nem unta meg? — kérdezte Mikki haragosan. — Még nem — felelte a fiú. A lány felsóhajtott. De lelke legmélyén titkon reménykedett, hogy Teddi előbb-utóbb úgyis észreva- szi bájos varázsát. A hideg meg a hó nem akart tovatűnni, a szén ára emelkedett, az emberek gondjai megsokasodtak. Mikki sem halászott többé a nyelvével hópelyhekre, fájt a torka, magas gallérú pulóver ölelte körül a nyakát, iszonyatosan náthás volt. Most csendben, észrevétlenül dolgozott a „Négy szél” nevű bárban, és miközben az italt hordta asztalról- asztalra, szemlesütve, majdnem suttogva mondta: —- Kérem, ne nézzen a lábamra! Azért beszélt így, mert meleg harisnyában volt, melytől az ember lába vastagnak és ügyetlennek látszik. Semmi kincsért nem akarta, hogy Teddi ilyennek lássa. De a fiú nem hagyta ki ezt az estét sem. Most is megérkezett. Amikor Mikki a felső polcon lévő üvegért nyúlt, minden alkalommal lopva Teddire pillantott. És meglátta, hogy Teddi a lábát nézi. A borosüveg kiesett Mikki kezéből, és széttört. Teddi két óriási’ lépéssel segítségére sietett, szedegette a Szilánkokat, s valami ilyesmit dör- mögött: hisz a széttört üveg szerencsét jelent! — Drágám, — kiáltott fel Teddi hirtelen, s ettől önmaga is elcsodálkozott, még az arca is megrándult. Mikki pedig könnybeborult szemekkel, gyöngéden, kedvesen mosolygott rá. „Ördögiesen bájos kislány! — gondolta Teddi. — De ér- demes-e sírni egy széttört üveg miatt?” És Mikki e pillanatban tökéletesen biztos volt benne, hogy Teddi, szerencsére, mégsem vette'észre a lábát, hisz akkor nem mondta volna, hogy „drágám”. Fordította: Balázs Éva A Népművelési Intézet, a KISZ és az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ezzel kapcsolatban meghirdetett pályázata így kezdődik: „Ezen a vásáron célunk új, országos ' terjesztésre alkalmas klubmódszerek kipróbálása és bemutatása, valamint a közvetlen módszertani tapasztalatcsere megteremtése. Vásáros lehet mindenki. Előfeltétele, hogy bekapcsolódjon1 előkészítő, módszergyűjtő akciónkba.” A klubfoglalkozás újszerűnek tartott módszerét forgatókönyv formájában kell elkészíteni. Természetesen leírás előtt érdemes a gyakorlatban alaposan kipróbálni, hiszen az országos zsűri által legjobbnak minősített pályázatokat az október 28—30 között rendezett kulturális börzén be is kell mutatni. — Eddig csaknem száz olyan klub jelentette be részvételét, amelyik vállalta, hogy megyéjében, körzetében további klubokat is bekapcsol — mondja Ésik Nóra, a Népművelési Intézet főelőadója. — Különösen a vidéki ifjúsági klubok bizonyulnak mozgékonynak. Elgondolkoztató viszont, hogy a jó körülmények között működő fővárosi ifjú-klubok kevesebb érdeklődést mutatnak. A nemzetközi tapasztalatokból kiderül, hogy a népművelőket közös cipő „szorítja”: a helyenként felbukCsend. Fehérség, patikaszag, vasalt ágynemű szaga, citromszag: betegségszag. Fáj az arcom. A csontom fáj. Amögött fáj valami. Tegnap az inkvizítorok belém piszkáltak, rámolvasott egy varázsigét a föpiszkálnok feltehetően szuahéli- vagy óhéber nyelven és azóta én vagyok Polypus Nasi Sinusitis Maxillaris főherceg a kettes ágyon. A kettes ágy sem jelent semmit. Azt sem. hogy az egyes már foglalt Polypus I. számára, aki után én következnék a sorban és kaptam egy számot, hogy ne keverjem össze saját magam vele. Aki rajtam kívül itt van, az is én vagyok. Tehát egyedül. Csend van. Egyedül vagyok. Nagyon. Az előbbi ökörködés is arra volt jó, hogy ne gondoljak a homlokomon gyöngyöző / verítékcsöppekre, amelyek ' gyülekeznek akkor is, ha nem akarom. Félek. -Magamnak legalább bevallhatom. Ha lenne itt valaki, akkor érdemes lenne eljátszanom a Hős Váltókezelőt, aki nem félt a gyorsvonat lépcsőjén. Legalább hangosan mondhatnám mindannak kanó jó módszerek, klubfoglalkozások nehezen jutnak túl egy-egy művelődési ház falain. A csak leírásokban közzétett, csak nyomtatott formában terjesztett ötletek pedig „halottá” válnak. Éppen ezen sikerült változtatni a környező szocialista országok hasonló kulturális „börzéin”. — Számunkra az volt a legmegfelelőbb — mondja Ésik Nóra, aki részt vett a múlt évi külföldi „vásárokon”, — hogy a résztvevők háromperces bemutatódba sűrítve is mennyi tartalmi és formai ötletet tudtak felvillantani. A lengyeleknél az egyik klub „Gödörásók. lyukbányászok” címmel egy tartalmas műemlékvédelmi mozgalomról számolt be. Egy cseh bányászklub pedig „Piknik” jeligével azt mutatta be: hogyan szoktatják a klubtagokat a nyilvánosság előtti szerepléshez. Az NDK-be- li részvevőknek egy falusi klub filmes-krónikájával volt nagy sikerük és több vidéki német városból érkezett javaslat azt mutatta be: hogyan dolgozza fel a klubtagság a -környék* néphagyományait, a modern családi ünnepségek díszítésére. A külföldön látott műsor-börzéken növelte a sikert, hogy a módszertani bemutatókat hamisítatlan vásári hangulatban — megrendezett tréfás alkudozásokkal, vásári kikiáltó stíaz ellenkezőjét, amit belül érzek. Fájni fog. Ki örül a fájdalomnak? A fakírok? Nem igaz. Nekik nem fáj semmi. Amíg ezt begyakorolták, üvöltöztek ők is. Nem érdekel. Majrézok és kész. Már nem fáj semmim. Tévedésből vagyok itt. Szeretnék hazamenni, leheve- rednék a szőlőtőkék közé a homokba. és hallgatnám Prüttyögős Fekete Prücsök és népi zenekara árokparti koncertjét. Az is csend. Zajos csend. Nem olyan, mint itt. Ez süket» idegesítő siralomházi csend. Kopogás a folyosón. Jönnek értem. Nem megyek. Minek mennék, hiszen semmi bajom. Ezek itt átvertek, azt mondták meg kell operálni, mert arcüreg. légutak, meg következmény, szövődmény és társai persze óhéberül. S a végén: LücCaldwell. Nincs mese, elítéltek.' „A Magyar Népköztársaság nevében Rezgőlábú Beteg Pácienst hétrendbeli visszaeső orrpolipért,' s a figyelmeztetés ellenére sorozatosan elkövetett arcüreggyulladásaiért Lüc-Caldwell- re ítélem. Az ítélet jogerős.” lusában előadott reklám kíséretében — verték dobra. Annak érdekében, hogy az első hazai kulturális börze is hasonlóképpen minél játékosabb legyen, a magyar zsűri külön díjazza majd az ízléses ötleteket. A budapesti Népművelési Intézetbe eddig beérkezett vásári „portékában” is van már néhány említésre méltó. A gyulai klub például olyan élő sakkjátszmát tervez, amelyik egyben lehetőséget ad a nagymúltú város történelmének látványos ismertetésére is. Amikor például az élő bástya lép, a gyulai vár történetéről elevenítenek fel . részleteket tánccal, zenével. A dunántúli faluból, Devecserből egy vetélkedő-gép tervét küldték be, magyarázatként pedig hozzáfűzték: mivel nem győzik a tagság igényelte sokféle kérdés-felelet játékot, barkácsoltak a klubnak egy önkiszolgáló ki-mit-tud masinát. Több benyújtott klubmódszerből megállapítható, hogy sok helyen felismerték: a magnót nemcsak akkor érdemes bekapcsolni, ha táncolni akarnak a fiatalok. A korszerű ismeret- terjesztés változatos lehetőségeket kínál a ’ magnó és más technikai eszköz fel- használására is. A tapasztalatcserén az ilyen javaslatokat különösen nagyra értékeli majd a zsűri. Érdemes kezdeményezés, hogy a Népművelési Intézet által a Módszervásár-ra kiadott pályázat felhívása önmagában is sok ötletet tartalmaz. A közleményt is, hogy példaként szolgáljon a klubok .számára, magnóval, diavetítéssel előadható forgatókönyv formájában juttatták el az érdekeltekhez. A pályázatokban egyetlen tilalom olvasható: a Módszervásáron hivatásos művész nem szerepelhet. Az október végén megrendezendő • kulturális börzét, Budapesten, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat nemrégen épült korszerű stúdiójában tartják meg, s a. hazai meghívottakon kívül a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Lengyelországból is érkeznek vendégek. P. M. Iksz doktor hajtja végre a műtétet, mert iksz doktor régi jó Caldwellcsináló családból származik. Megcsinálom a Lüc-Caldwellt — mondja.. Megcsinálom! Mint a bádogos, aki >,megcsinálja’” a lavór fenekét, vagy az asztalos: „megcsinálja” a sámlit. Mindenki ellenem van. Gyűlölöm őket. Meg kéne lógni. Csak azért tartanak itt. hogy gyakorolják rajtam a trancsírozást. Nem, ezt nem hagyom. Hazamegyek. Kiugróm az ablakon és... Késő. * Ha lehet, a másik felébe szúrja nővérke. Vastagabb tűje nincs? Mondja ezt köbméterre vagy tonnára mérik, mert hogy jó adag volt. És különben is mi a fene volt ez? Mi... a... volt... különben... a... ez... izé... fene... jaj zuhanok, zuhanok repülök... is... volt... mi... Hol vagyok? Igen. repülőgépen vagyok, most kötik be rajtam a szíjakat. Szorosra kérem* mert szédülök, ezért is utazom fekve, s nem akarom^ hogy ebben a nagy magas^ • . ( GÄCSI MIHÁLY RAJZA ARCÚREG