Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

1971 JffhlöS TI SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 Munkás gyűlések a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociál­demokrata Párt. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága levélben köszöntötte a párt minden alapszervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékez­nek meg az évfordulóról. Csepelen, Diós­győrben és Győrben tegnap ünnepi 'mun­kásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kom­munistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit, elvtársi egy­ségben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktív szerepet vál­laltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyű­lésen megjelent Kádár János és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiata­labb nemzedékek képviselői is, akik át­vették a forradalmi örökséget, megőriz­ték és őrzik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét. A munkásgyűlések egységes jelszó je­gyében zajlottak le: „Éljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt!” Az ünnepélyes kül­sőségek között megtartott gyűlések szín­helyét mindenütt vörös és nemzeti színű zászlókkal, Lenin portréjával díszítették. Munkáskórusok felelevenítették a FTa- gyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos dalait. A gyi^lések a Him­nusz hangjaival kezdődtek és az Inter- nacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. CSEPEL A két munkáspárt egyesülése az egész nemzet ügyét szolgálta Á csepeli sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Bor- annak a dolognak a két bély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a . oldala. Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csicsics Sándor nyug­díjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműszerész. Németh Károly a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek kö- eött a következőket mondotta: — A két párt egyesülésé­ben munkásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette ta­nulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egysé­gében rejlik. Nem a harc elől kitérők, hanem a küz­delmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel terem­tettek meg. 1948-ban a ma­gyar munkásmozgalom sok évtizedes harcának gyümöl­cse érett be a két munkás­párt egyesülésében, a hata­lom meghódításában. Rá­térhettünk a szocialista tár­sadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmoz­galom történetében. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző idő­szak egyik fontos esemé­nyére, — mondotta — ar­ra, hogy 1948 februárjában itt, a Csepeli Sportcsarnok­ban a felszabadulást köve­tően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokra­ták harcos fellépése volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobboldali szo­ciáldemokraták • eltávolítá­sát és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együtt­működése mellett. Nagy örömünkre ' szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvö­zölhetjük annak az aktíva­ülésnek sok résztvevőjét, előadóit.: Kádár János és Marosán György elvtársa­kat — Az egységes marxista- leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egy­ben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiak­ban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletárdiktatúra feltételei között — sikere­sen építhette szocialista ál­lamát, a Magyar Népköz- társaságot. A szónok a továbbiakban kitért arra. - hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesü­lés utáni eseményekre tör­ténelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nvárn­ia rá a bélyegét, majd rá­mutatott: _ Amikor a Magyar S zocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegvében. 1956. novemberé­ben zászlót bontott, az újra­kezdő forradalmárok párt­jában együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunis­ták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köz­tük , az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokra­ták ellen. Nem azt kérdez­ték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból. — Az MSZMP leküzdöt­te a dogmatikus hibákat. Szembefordult a revizionis­ta egységbontással, meg­szűntette a volt két párt tagjai közti különbségte­vést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szem­ben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizal­matlanságot. Az egyenlő jo­gokkal és kötelezettségek­kel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett mun­kát tette. A két munkás­párt volt tagjai minden korábbi összefogásnál telje­sebben egymásra találtak. — A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egy- ségbeforrása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zá­rult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politi­kai és cselekvési egységé­nek szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály szoros kapcsolata győzel­meink fontos forrása volt és marad. A társadalmi fejlődés során felmerülő új feiadatok sikeres megoldása megköveteli az egység ál­landó megújulását a párt­ban. mert így tudjuk ma­radéktalanul megoldani eze­ket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dol­gozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meg­határozásában. megoldásá­ban és ellenőrzésében, hogf* a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk vala­mennyi fórumán. A mun­kásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese Veze­tő szerepe, testvéri szövet­sége a parasztsággal, az ér­telmiséggel, a dolgozó néo nemzeti összefogását erősítő — Az elmúlt negyedszá­zad számvetése arról tanús­kodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót al­kotott A két párt egyesülé­se a munkóshatalom megte­remtésének, a szocializmus útján történő elindulásnak jegyében következett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehala­dásunk nem is volt végig zavartalan, mégis amit» ak­kor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyi­latkozatában megfogalmaz­tunk, ma már életünk va­lósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaállította jogaiba a marxizmus—leni- nizmust, a lenini úton jár­va két frontos harcban megvédte és megszilárdítot­ta a párt egységét, a mun­kásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politi­ka alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és tá­mogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következe­tesen tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibá­inkkal, tévedéseinkkel., i a fejlődés sofán fellépő fe­szültségekkel és ellentmon­dásokkal. Az előadó a továbbiak­ban napjaink tennivalóiról beszélt. » — A jelen és a jövő fel­adatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról a megtett útról. A Magyar Szocialista Mun­káspárt magáénak vallja a munkásceztály évszázados küzdelmének minden ne­mes hagyományát. Kom­munista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkás- tradíciók, a szervezett mun­kásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron- következő nemzedékben — mondotta, majd beszéde be­fejezésében elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor pa­rancsát a munkáspártok nemzeti uoofcciu'.ooiu, szövetségi politika ugyan- v egyesítésének nagy ügyét. DIÓSGYŐR Egyesülés marxista leninista alapon A diósgyőri munkásgyűlést Koszti Lajos, a Lenin Ko­hászati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Tiser Gyula a Diósgyőri Gépgyár an vasbeszerzője és Sándorfalvi László, a Lenin Kohászati Művek villanyszerelője. Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tasta. a Közoonti Bizottság titkára beszédében kiemelte: — Minden okunk megvan rá. hogy ünnepélyes tiszte­lettel emlékezzünk a 25 év előtti pártegyesítésre amely véget vetett a magyar mun­kásosztály két pártra szaka­dásának és lehetővé tette a teljes politikai egység meg­valósítását. — Három évtizedig volt két pártja a magyar munkás- osztálynak, 1918-tól a Ta­nácsköztársaság időszakának kivételével egészen 1948-ig. Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és sajnos sikerült konszolidá­lódnia. Világválság volt és milliók kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind rfagyóbbra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta uralom lett belőle Európa jórészében. Majd az is be­következett, hogy Horthyék. szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal, a má­sodik »világháború szakadé­kéba rántották az országot. Az emberöltőnyi elkülönült­ségben a kommunistáknak és az osztályhű szociáldemokra­ta munkásságnak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensége és közös a reménysége. Együtt dolgoz­tak üzemekben, szakszerve­zetekben, sőt a mély illega­litásba szorított kommunis­ták munkát vállaltak a le­gális szociáldemokrata szer­vezetekben. munkásé gyesü- letekben. együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen. — A megosztottságból ere­dő veszély azonban mindig is nagy volt Hiába volt kö­zös a szocializmus célia. !é- nvegeg elvi-politikai különb­ségek voltak a két párt kö­zött, ezek mindig úiraélez- tették a szembefordulás ve­szélyét. A nemzetközileg erő­re kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvénysze­rűen alakult meg tehát 1918- ban az önálló kommunista párt, A szociáldemokrata párt ezután sem lett eszmei­leg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobb­oldal. mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel és' kommunistaellenes volt. el­vetette a munkásegvség el­vét. Ugyanakkor mindig volt baloldal, 1945 után mór dön­tő pozíciók birtokában, amely viszont együtt har­colt a kommunistákkal, a munkásegység politikáját követte, és persze mindig voltak középen állók. A szo­ciáldemokrata jobboldanak a munkásegységet bomlasztó, tevékenységét kihasználta a" régi magyar uralkodó osz­tály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politikában és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. — A 25 év előtti pártegye- sülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelen­tette, attól kezdve vált fo­lyamatossá hazánkban a kommunista-szociáldemok­rata együttműködés. A fa­sizmus mindenütt, ahol fel­lépett, Olaszországban, Né­metországban. Magyarorszá­gon és másutt, brutális mó­don embertélen eszközökkel jelentkezett, főleg a kommu­nisták és a szociáldemokra­ták ellen. Mindkét párt nagy számban adott mártírokat a fasizmus elleni harcban, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiába­való. Majd így folytatta beszé­dét Nyers Rezső: — A magyar pártegyesü­lés okait és magyarázatait saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fej­leménye azonban nem csu­pán hazai sajátosság volt hanem egv progresszív nem­zetközi folyamat része. — A háború után Európá ­bán sok országban volt együttműködés szociáldemok­raták és kommunisták kö­zött. kormányokon belül és kormányokon kívül. Ez a fény európai méretű fejlő­dést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányéba. A szocáldemokrácia jobboldala azonban a hidegháború kez­detén, szinte azonnal Chur­chill fultoni beszéde után; szemb^Vn-dult az m. tikival és a kommunistákkal vma szakítás útjára lépett. Majd kiemelte: — Hangsúlyozni szeretném -a eevesiUúsnok azt a döntő tAntrtisuúfTÚ jalle-nző^ét hogy a mnyvar kommunisták nem­csak a szociá’demnkratq bal- szárrmval ppvesfiltak. hsn*m magával a szociáldemokrata párttal, melynek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A balol­dali szociáldemokraták te­vékenysége döntően hozzájá­rult ahhoz, hogy a szociálde­mokrata párt saját kongresz- szusán megszavazta a mar­xista—leninista alapon tör­ténő irányvételt a népi de­mokráciára. Ebben is kifeje­ződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociálde­mokrata munkás nem a pórt egyik -vagy másik szárnyá­hoz, hanem magához a párt­hoz tartozott. — Ha feltesszük magunk­nak a kérdést — folytatta az előadó —. hogy milyen gyümölcsöt hozott népünk­nek a munkásegység, nagy politikai hozamot regisztrál­hatunk. Már 1945—48 között ennek bázisán valósult meg a földreform, a stabilizáció, GYŐR a nagyipar és á bankok köz­tulajdonba vétele, az üzemi demokrácia alapjainak meg­teremtése, az egységes állami iskolarendszer. Majd 1948 után ez volt a politikai haj;- tóerő a szocialista iparosítás­ban, a mezőgazdaság szocia­lista átalakításában, a terv- gazdálkodás kiépülésében, abban a dinamikus fejlődés­ben, mely társadalmi viszo­nyainkat. gazdaságunkat és kultúránkat jellemzi. Ezen a bázison teremthet­tük meg az egész magvar nép szoros szövetségét a szo­cialista Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi helyzetün­ket biztonságossá teszi, fej­lődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. Majd Nyers Rezső t>efelé­résül részletesen szólt a mai feladatokról. • A párt teljesíti történelmi küldetését Ä győri munkásgyűlést Bittmann Ernő, a munkásmoz­galom régi harcosa nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Pin­tér István a győri Gárdonyi Általános Iskola «igazgatója, és Gede Ferenc, a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgépszereiője. Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta: — Marx és Engels több mint egy évszázaddal ez­előtt azt a szükségszerű követelményt fogalmazták meg: a munkásosztálynak ahhoz, hogy megvédhesse érdekeit, meg tudja valósí­tani célját, a tőkés társada­lom megdöntését és a szo­cializmus, a kommunizmus felépítését — önálló és egy­séges forradalmi pártra van szüksége, amely a tőke el­leni forradalmi harcra, osz­tályöntudatra neveli és szervezi a munkásságot, és és fellép a burzsoáziával megalkuvó kispolgári néze­tek ellen. Apró Antal áttekintette az önálló és egységes for­radalmi párt megteremtésé­ért folytatott harc magyar- országi állomásait. — Ha ma, 25 évvel a két párt egyesülése után végig­tekintünk pártunk harcain, a felmerült válságok leküz­désén, megállapíthatjuk, hogy a két párt egyesülése, a szociáldemokraták és a kommunisták egységbe ko- vácsolódása a marxizmus— leninizmus elvei alapján a Magyar Szocialista Mun­káspártban fejeződött be. A Magyar Szocialista Munkás­párt sokirányú tevékenysé­gében mindig a legfonto­sabbnak tartotta a párt munkásjellegének megőrzé­sét, a munkásosztály veze­tő szerepének erősítését, a dolgozók munka- és élet- körülményeinek megjavítá­sát. Nekünk, a mi generá­ciónknak jutott az a meg­tisztelő feladat, hogy meg­valósítsuk hazánkban a szo­cialista társadalom felépí­tését, megvalósítsuk sok munkásnemzedék álmát, a szocialista Magyarországot. Egységes munkásosztályunk, egységes pártunk teljesíti nagyszerű történelmi külde­tését. — Szeretnék néhány szót szólni ezen ünnepi alkalom­ból KISZ-fiataljainkhoz, dol­gozó Ifjúságunkhoz — mon­dotta. — Az ő aktív részvé­telük nélkül nem tudnánk megoldani feladatainkat. De ahhoz, hogy a mai ifjúság megértse a szocializmus épí­tésének céljait, meg kell is­mernie az előző évtizedek forradalmár nemzedékének harcait, küzdelmeit a kizsák­mányolás ellen, a felszabadí­tásért, — Fiataljaink tanuljanak népünk nehéz küzdelmeiből, amelyeket évszázadokon át az ország függetlenségéért, nemzeti létünkért folytatott. Tanuljanak az egymást kö­vető munkásgenerációk har­caiból, a dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaság tapaszta­lataiból, munkásosztályunk­nak, pártunknak a Horthy­fasizmus elleni negyedszáza­dos küzdelmeiből, és tanul­janak annak a generációnak munkájából, amely 1945 óta sok áldozatot hozott azért, hogy a magyar ifjúság ma már nem kizsákmányolt, nem elhyomott, hanem a felnőtt nemzedékkel együtt építi sa­ját jövőjét, a szocializmust. A felnőtt nemzedékkel együtt harcol a társadalmi haladá­sért. Ifjúságunk számára a szocializmus sikeres építése során évről évre kedvezőbb feltételek jönnek létre a munkához, a tanuláshoz, a művelődéshez, a pihenéshez. Ezért fontos kötelessége if­júságunknak, hogy ismerje és vállalja a párt eszméit, céljait, legyen szocialista ha­zánk hű polgára, szorgalma­san tanuljon, becsületesen dolgozzon és védelmezze tár­sadalmi rendünket. — A mai, ünnepi évfor­duló alkalmából nemcsak a történelmi múltból kell ta­nulnunk, nemcsak az idő­sebb generáció eredményes harcáról kell * megemlékez­ni, Hanem előre is kell néz­ni. Pártunk, munkásosztá­lyunk, fiataljaink előtt most az a legfőbb feladat, hogy új sikereket érjünk el a gazdasági építőmunkában, a kulturális életben, a köz­élet további . demokratizálá­sában; hogy a szocialista életforma minél gyorsabban minél jobban kiteljesedjen, hogy egész dolgozó népünk munka- és életkörülményei tovább javuljanak. A szónok ezután kitért arra, hogy ezekben a na­pokban, amikor országunk közvéleménye megemélkezik a két munkáspárt egyesülé­sének 25. évfordulójáról, Bécsben a magyar jobbol­dali szociáldemokraták úgy­nevezett kongresszust tar­tottak. Olyan személyek gyülekeztek össze — mon­dotta —, akik a magyar munkásosztály érdekeit nem először árulták el, akik a két munkáspárt egyesülé­sét annak idején az utolsó pillanatig ellenezték. Bár ma is szembenállnak rend­szerünkkel, még ők sem tudják letagadni a negyed­század alatt végbement szocialista fejlődés vívmá­nyait, eredméyeit, a Magyar Népköztársaság növekvő nemzetközi . tekintélyét. De azért — szerintük — Ma­gyarországon mégis csak bajok vannak. — Jő lenne, ha a Bécsben tanácskozók Is tudomásul vennék — mondta a szónok —, hogy a2 élet, szocialista fejlődé'* sünk tőlük függetlenül elő* remegy. ! Befejezésül a Központi Bizottság üdvözletét adta át Győr-Sopron megye párttagé ságának. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom