Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 9. Amerika útjain 3. Családi farm Bárhol a világon érdekes elbeszélgetni a földművesek­kel. Amerikában azonban ez nem olyan egyszerű. A farmer szögesdróttal zárja el földjét. Ez az állatok számára áthág­hatatlan akadály, az emberek számára pedig jelzés, hogy itt kezdődik a magánbirtok... Wisconsin államban negy­ven kilométernyire Madison várostól mégis rászántuk magunkat, hogy megsértjük a szent határt. Nadrágunk épségét veszélyeztetve át­másztunk a szöges dróton. Behatolásunkat nyomban észrevették. Egy asszony jött a kerítéshez — kissé tétova udvariassággal és kérdőn felhúzta szemöldö­két. Fiai testőrökként kísér­ték. Köszöntünk és bemu­tatkoztunk. Az amerikaiak arcára kíváncsisággal ve­gyes aggodalom ült ki, ami­kor közültük, beszélgetni szeretnénk velük. — Warren! — kiáltott az asszony és kezével intett. A kiáltásra vetőgép-von­tató traktor állt meg a ba­rázdában. Warren odajött hozzánk. Tenyerét nadrág­jába törölte. Szalmakalapot viselt, markáns arca csupa por. Hatalmas termetű, erős kezű, szőke hajú férfi. Kis­sé meg volt illetődve. — Kérem, üljenek le. így ismerkedtünk meg Warren Miller farmer csa­ládjával. Az asszony, Jois, szintén farmercsaládból származik. Negyven körüli­ek mind a ketten. Fiai, a tizenöt éves Joe a kilen­cedik osztályba jár, Jimmy pedig tíz esztendős. Mille- réknek napszálltáig nagy- mennyiségű kukoricát kell elvetniük. Tizenhárom éves lányuk, Margaret közben ebédet főz, A farmerház a Minden nap egyforma — Nehéz 7 ' — Nehéz. Évek óta azt se tudjuk, mi a mozi. Nem emlékszem, hogy mikor vol­tunk utoljára vendégségben. Legföljebb televíziót nézünk esténként. Munka és mun­ka... Életünk minden nap­ja egyforma: ötkor kelünk és csak éjfélkor kerülünk ágyba. Millerek a tojáson kívül mindent vásárolnak: kenye­ret, tejet, zöldséget, húst, gyümölcsöt („birkát vágni, vagy paradicsomot termesz­teni ... — erre nem jut erőnk”). A Miller-féle farm közepesnek számít. A ter­mékekből befolyó jövedelem évi 10 ezer dollár. — Vannak-e gazdag far­mok a környéken? — Hogyne. És ezek most még gazdagabbak lesznek. Ha viszont a jövedelem a mienkénél alacsonyabb, ak­kor a birtoknak vége. Sok földet eladtak már errefe­lé. Mi még tartjuk magun­kat. Az amerikaiak természe­tüknél fogva nem szeretnek panaszkodni. Akár milyen rosszul megy nekik, azt mondják: nem baj, meg­élünk valahogy. Nem lett volna helyénvaló, ha arról faggatjuk Milleréket, ami nyilvánvalóan aggasztja a munkaszerető földművest. A csendet Jois szakítja meg. Elmondja, hogy Madisonba készül és a házaknál tojást ad el. Ezután megint szü­net következik. Tudták Millerek, és tudtuk mi is, hogy amerikai viszonyok között a farm helyzetén tojás-eladással javítani — már a végső kétségbesés jele. A mezőgazdaság rendkívül produktív dombon áll. Mikor az ebéd elkészül, Margaret megkon- dítja a ház falán függő gon­got. A Miller család négy tagja ekkor beül a dzsippbe és egy pillantást vetve a közeli réten legelésző tehe­nekre, ebédelni indul. Ebéd után mind a négyen söté­tedésig folytatják a munkát. Így megy ez mindig, nem­csak a vetés idején. Ugyan­így dolgozott ezen a földön Warren nagyapja és apja is. Ugyanígy tanítja most az apa munkára a fiait. Az iskolából autóbusz szállítja a gyerekeket a farmokra. Hazaérkezésük után két órát tanulnak, majd munkához látnak. A munkából ugya­nis mindenkinek kijut. Jim- mynek például öt éves ko­rától az volt a feladata, hogy a baromfira ügyeljen. Most, miután már tíz éves, traktort is vezethet. Az idő­sebb fiú, Joe, minden olyan munkát elvégez, amit az apja. Millereknek háromszáz acre (kb. 120 hektár) föld­jük van. A traktor hatezer dollárba került. Van har­minc tehenük és ötven ju- huk. A szomszéd farmerek­től eltérően Millerek húsra nevelik a teheneket. (A gaz­dának ugyanis gyermekko­rában megsérült a keze és így nem tud fejni.) A bir­tokon annyi szénát, silót, zabot és cukorrépát ter­mesztenek, amennyi a jó­szágnak kell. — Nos, ilyen a mi csa­ládi farmunk. Ezekről a farmokról mostanában so­kat írnak, sokat foglalkozik velük a televízió is. Jois Szüret egy narancsültetvényen Amerika mezőgazdasága rendkívül produktív, ami­nek számos oka van. Ilyen például az ésszerű és igen fejlett gépesítés (90%). Egy farmerra átlag több gépi „lóerő” jut, mint egy ipari munkásra. Döntő és igen magasszintű a villamosítás (98%). Magas színvonalú a kemizálás (40 millió tonna műtrágya évente; ez lega­lább 3 dollár jövedelmet biztosít minden, műtrágya vásárlásra fordított dollár után); a szakosítás (azonos közben csokrot kötött mezei virágból. — Ezt maguknak ajándé­koznám, a mi földünkről... kultúrát termeszt például nemcsak egy-egy gazdaság, hanem egy egész körzet, sőt egy egész állam: — „kert­állam”, „burgonyaállam” „kukoricaállam”, „búzaöve­zet”. Gondos szelektálás (a legkedvezőbb növény- és állatfajták kiválogatása és tenyésztése). Nem szabad megfeledkez­nünk az Egyesült Államok igen kedvező klímaövezeté­ről sem. (A termőföldek Kijev magasságától Délre terülnek el.) Figyelembe kell yenni a helyenként ugyan rablógazdálkodássá fajuló, de többnyire kiszá­mított és átgondolt gazdál­kodást, és a „látástól vaku- lásig” végzett munkát. Mindez lehetővé teszi Ame­rika számára, hogy ne csak a belső szükségletet biztosít­sa, hanem felesleget is ter­meljen a mezőgazdasági termékekből. Volt idő, ami­kor a termésfelesleg zava­rólag hatott, mert árcsök­kentéssel fenyegetett. A fö­lösleges búzát ilyenkor el­égették vagy a tengerbe szórták. A harmincas évek­ben az állam jövedelemki­egészítést ajánlott fel a far­mereknek, ha birtokuk egy részét parlagon hagyják. Most viszont a fogyasztás jelentős növekedésével vala­mint a külföldi kereslet emelkedése folytán a föl­dek intenzív kihasználására ösztönzik a farmereket Az új módon folyó terme­lés óriási műszaki és tech­nológiai beruházásokat, a korábbinál körülbelül 7— 10-szer többet igényel. An­nak a farmernek, aki kor­szerűen akar gazdálkodni, minimum 20 ezer, maxi­mum 1 millió dollárt kell tartalékolnia beruházási költségekre. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban hozzávetőlege­sen három millió farm-gaz­daság van. Egyharmad ré­szük évente 2.500 dollárnál kevesebbet jövedelmez. A következő harmada körül­belül annyit, mint a Mille­reké: évi tíz ezer dollárt. Milyen jövő vár tehát rá­juk e versengésben? A farmerek jövője Az elnyomorodott farme­rek száz és százezrei adják el évente földjeiket és tö­megesen a városokba köl­töznek. Kiszámították, hogy 1980-ra a farm-gazdaságok száma tizedére csökken. Azt is jósolják, hogy az úgynevezett családi farmok földjeit, ahol gyakran nem­zedékekért. át dolgoznak a millerek, smithek, brownok és johnsonok, túlnyomórészt a szerencsésebb — és gaz­dagabb! — szomszéd vásá­rolja majd fel. Az utóbbi években az agro-businessel az Egyesült Államokban olyan cégek és társaságok is foglalkoznak, amelyeknek ( semmi közük a földhöz, de van pénzük a „mezőgazda- sági futószalagra”. Vajon ismerőseink, Mille­rek tojásértékesítő körútjai felvehetik-e a versenyt ez­zel a gépezettel? (Folytatjuk) V. Peszkov B, S trelnyikov Könyvjelző Időrendben Örkény István „Időrend­ben” címmel összegyűjtött munkáinak már a negyedik kötete látott az idei könyv­héten napvilágot. Negyedik kötet és egyben negyedik nagy műfajcsoport. „Arc­képek, korképek” — jelzi a cím, maga az író pedig így kommentálja kötetét: „A szépirodalom — mely már régen nem szép — hiány­zik e kötetből!. Arcképek, korrajzok, szociográfiák gyűjteménye ez, olyan írá­soké, melyek mindig azon melegében íródtak, jelen időben...” A két legöregebb írás a Lágerek népe és az Amíg ide jutottunk. Mindkettő 1946-os keltezésű, és mint az elsőnek címe is jelzi, ha­difogolyként írta Örkény. A tardi helyzet 1947-ben, ta­lán egyike a hazatérés első riportjainak. Szabó Zoltán „Tardi helyzet” című híres­sé vált könyve ösztönzi a látogatásra, s most a meg­változott élet első jeleit rögzíti megkapó őszinteség­gel. Igen, a kötet egyik leg­főbb erénye az őszinteség. „Ha csak egy szemernyi írói hiúság lakozna bennem, jó- néhány itt közölt írásomat a fiókban felejtettem vol­na” — idézzük megint az írót. „Ma már talán csak az én riportjaimban hív­ják SztáMnvárost Sztálinvá- rosnak” — utal az 1951 és 1953 között íródott Sztalin- városi képeskönyv darab­jaira. A „Lila tinta-ügy” egy elbeszélés keltette viharo­kat közöl, és persze magát a novellát. Apró riportok — üveg­fúvókról, árvízről — író­portrék — Nagy Lajosról, Radnóti Miklósról, Déry Tiborról — zárják a tartal­mas kötetet. —9Z —Ő JÜLIUS 3»! Anyanyelvi konferencia Az anyanyelvi konferencia védnöksége és a magyar nyelv baráti kör% előkészítő bizottsága úgy határozott, hogy az idén összehívja a második anyanyelvi konfe­renciát. Az esemény színhe­lye Szombathely lesz, a ta­nácskozás hatnapos prog­ramja július 30-én kezdődik. FEJÉR MEGYE Törökkori múzeum t Törökkori múzeum lesz Fejér megye érdekes műem­léke, a szabadbattyáni kö­zépkori torony. Pontos ere­detét nem tudják megállapí­tani a régészek, de annyi bi­zonyos, hogy a XV. század­ban, vagy annál korábban épült. Eredetileg lakótorony volt, a törökkorban megerő­sítették, palánk-fallal vették körül, és Székesfehérvár elő- erődjeként a Sárrétet védel­mezte. Az érdekes műemlék hely­reállítását az Országos Mű­emléki felügyelőség kezdte meg. A torony három szint­jén törökkori múzeumot ren­deznek be, ahol majd a me­gye törokkorabeli emlékeit őrzik. Drágul a benzin A Német Szövetségi Köz­társaságban a kőolajra ki­vetett adó tervezett emelé­sén túlmenően is drágább lesz a benzin. Klaus Mar­quardt, a bochumi Arai Ag elnöke bejelentette.' hogy vállalata július 1-től kezdő­dően literenként egy pfen­niggel emeli a normálben­zin árát. Szinte bizonyosra vehető, hogy a többi olaj- társaság is hasonló eljárást alkalmaz. Az ásványolajra kivetett adó literenként 5,6 Pfenni­ges növelését is a fogyasz­tókra hárítják át. Űj alumíniumlermékek A slatinai alumíniumgyár Romániában elsőként ve­zette be az öntött alumí­niumszalagok gyártását. Az öntött alumíniumszalagokat elsősorban az öntözőművek­ben és az üvegházakban használt csövek elkészítésé­re hasznosítják. A slatinai gyár idén mintegy 10 000 tonna alumíniumszalag gyártását tervezi. A gyár egyébként sokfaj­ta alumíniumterméket állít elő. Nemrégiben kezdődött el a különféle — szilíciu­mos krómos, mangán és ti­tán — alumíniumötvözetek gyártása is, amely ötvözete­ket a gépipari üzemek al­katrészkészítésre használnak. Olajtároló a tengerben Norvégia partjainál, az Ekofisk olajmezőn rövide­sen átadják rendeltetésének azt a hatalmas építményt, amelyet 160 ezer köbméter kőolaj befogadására készí­tenek. Egy óriási méretű, tengerfenéken álló. hullám­törő fallal körülvett olajtá­rolóról van szó, amelyben kilenc vasbetontartály tölt­hető fel a tengerfenéki fú­rásokból nyert kőolajjal. Az Ekofisk olajmező kör­nyékén a tenger 70 méter mély, a tartályok fala 20 mé­terrel nyúlik majd a tenger színe fölé. A hullámtörő fal valamivel alacsonyabb lesz, 12 méterre emelkedik ki a tengerből. A hullámverés lecsillapítására 80—130 cen­timéter átmérőjű áteresztő lyukakat képeztek ki a 135 —183 centiméter vastag hullámtörő falban. A nagy tartályhajók az óriási olajtároló mellé állva, a nyílt tengeren vehetik majd fel az értékes rako­mányt, de csővezeték is összeköti majd az. ekofiski olajtárolót a parti részek­kel. Japán távlati piac az USA-nak Az amerikai földművelés- ügyi minisztérium illetékesei szerint Japán 1975-g, vagy esetleg még korábban évi 2 milliárd dollár értékben fog mezőgazdasági termékeket vásárolni az USA-tól. Tavaly Japán jóval több ipari ter­méket adott el az USA-nak, mint amennyit vásárolt tő­le. Ez 4,1 milliárd dolláros deficitet idézett elő az USA kereskedelmi mérlegében. A Japánba iráríyuló amerikai mezőgazdasági termékex­port tavaly — a szállítások volumenének sorrendjében — a következő tételeket tartalmazta: szójabab, ku­korica, búza, cirok, nyers- gyapot. nyersmarhabör, nyersdohány, disznóhús, faggyú, grape fruit, citrom, lucerna, mandula. Annak ellenére, hogy Nvugat-Európa. illetve az Európai Gazdasági Közösség országai együttvéve tovább­ra is az amerikai mezőgaz­dasági termékek legtöbb vásárlói maradnak, Japán stabilan a legjelentősebb egyedi piaca az amerikai mezőgazdasági termékeknek. Töltik a „lodzi Balatont” Lengyelországban befejez­ték a Pilici folyót Sulejo- wonál elzáró gát építését, s megkezdődött a 18 kilomé­ter hosszú, 1,5 kilométer széles mesterséges tó feltöl­tése. Az új mesterséges tavat a lengyel sajtó „lodzi Bala- ton”-nak nevezi. Létrehozá­sa rendkívül nagy jelentő­ségű a háromnegyedmillió lakosú Lódz vízellátásának megjavítása szempontjából. Partján üdülőket építenek. A lengyel újságok szerint a sulejowoi mesterséges tó alakja rendkívül hasonló a Balatonéhoz. Innen kapta elnevezését is. Tokióban nem olcsó a fürdés Tokióban június elsejével tizennégy százalékkal emel­ték a közfürdők belépő je­gyeinek árát. Az áremelés érzékenyen érinti . a Japán főváros lakosságát, amely­nek nagy része kénytelen igénybe venni Tokió mint­egy négyezer közfürdőjét, mert a lakások többségében nincs fürdőszoba. Az áreme­lés ellenére a tokiói városi tanács az idén egymilliárd hatszáz millió jen támoga­tásban kénytelen részesíteni a fürdők tulajdonosait, akik állandó deficittel küszköd­nek a fűtési és a vízszolgál-', tatást árak emelkedésen miatt.’ " i-_ )

Next

/
Oldalképek
Tartalom