Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

1973. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Iskolai könyvtár társadalmi összeiogásban A tanárok és a tanulók ismerkednek az új könyvekkel Üj könyvtárat adtak át a napokban a szolnoki Déli­báb úti általános iskolában. A napközis teremből átala­kított helyiséget az ÉPSZER Vállalat dolgozói társadal­mi munkában kifestették, a Május 1. Ruhagyár mun­kásnői pedig megvarrták a függönyöket. A vállalatok mintegy négyezer forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek. A városi tanács művelődési osztálya új be­rendezést adott. A gyerekek színes mese­figurákkal, kerámia faliké­pekkel, mozaikkal díszítet­ték a terem falait. A me­gyei Verseghy könyvtár gyermekrészlege mintegy 2500 kötet könyvvel bőví­tette a közös fenntartásban működő könyvtár ’ állomá­nyát, amely nyáron is az olvasók rendelkezésére áll. Filmfesztivál Krakkóban Kedden este ünnepélyesen megnyitották a krakkói 10. nemzetközi rövidfilmfeszti­vált. A versenyre 31 or­szágból több mint 700 fil­met neveztek, A fesztiválon magyar kül- dötség is részt vesz, s több filmünk szerepel a műso­ron. Befejeződik a Várhc«yí-ala«út felújítása A várhegyi alagút felújí­tásának munkálatai befeje­zéshez közelednek. Az . Or­szágos Szakipari Vállalat dolgozóinak az alagút bol­tozatából már csak mint­egy 500 négyzetméternyi fe­lületet kell borítással ellát­niuk; ezzel a munkával e héten végeznek. A Lánchíd felújítása ugyancsak elkészült. A ha­talmas hídszerkezetet le­festették. az állványerdöt elbontották, a díszkivilágító berendezéseket felszerelték. Az útépítők most az alag­út utcát aszfaltozzák. Ezt követően szintén aszfalttal borítják az alagút több mint 3000 négyzetméternyi üt­és járdafelületét, majd a Lánchíd útpályáját. Ezzel egyidejűleg rendbehozzák a Clark Ádám tér útburkola­tát is. Kitüntették I Hacsaturjant Aram Hacsaturjánt, az ismert szovjet zeneszerzőt 70-ik születésnapja alkal­mából a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki a szovjet zeneművészet fej­lesztése terén szerzett ki­emelkedő érdemeiért. Josephine Baker még mindig a régi Három nappál 67. szüle­tésnapja után és kilenc éves szünet után ismét fel­lépett New Yorkban a „Fo- lies Bergere” egykori ünne­pelt sztárja, Josephine Ba­ker. Szereplése valóságos diadalünneppé lett. A né­zők egyöntetűen állapították meg, hogy Josephine ■ még mindig a régi. A Carnegie Hallban rendezett „nemzet­közi revű” egyben a mű­vésznő színpadi szereplésé­nek ötvenedik évfordulója. Gyümölcs nincs,igyon konyakot! A helyi ÁFÉSZ-pavilon cégtáblája zöldséget és gyü­mölcsöt kínál. Az eladó pá­linkát, rumot és konyakot ajánl. A pavilon a jászapáti strandfürdő bejáratánál van. Azért építették oda, hogy a strand vendégeinek és a kempingezőknek zöldséget és gyümölcsöt árusítsanak penne. I Csupán az a baj, hogy a nyitva, vagyis aktkor zár, amikor nyitnia kellene. (A strand ugyanis délelőtt 10 órától fogadja a fürdőzőket.) A délutáni nyitvatartás sem ér többet. Gyümölcsöt vagy zöldséget akkor sem lehet kapni. Még csak a nyár elején tartunk, a helyi ÁFÉSZ ve­zetőségének még módjában áll gyorsan kijavítani ezt Tíz után, lakat alatt pavilonban még senki nem látott sem almát, sem föl-J diepret, paradicsomról vagy zöldpaprikáról nem is be­szélve. fiinál csábítóbban kínálják magukat a polco­kon. gazdag választékban és korlátlan mennyiségben a • szeszes italok. A nyitvatartási időből sem derül ki, hogy a pa­vilon üzemeltetői valóban a fürdő vendégeinek igényeit szeretnék-e kielégíteni. Reg­gel 5-től délelőtt 10-ig van az üzletpolitikai szarvashi­bát. Reméljük minél előbb jó, normális árukínálatról gondoskodnak, a strandéle­téhez igazítják a pavilon nyitvatartásának idejét. Ha az ÁFÉSZ mégsem tenné meg a megfelelő in­tézkedéseket, akkor a kö­vetkező lépés a nagyközségi tanács illetékes vezetőjére. vár: be kell vonni a pavilon működési engedélyét. Bízunk benne, hogy erre nem lesz szükség. i a. Csontváry festményei közül a Vihar a Nagy Hortobágyon, Mária kútja Názáretben, Sétako­csikázás Üjholdnál Athén­ben, Zarándoklás a cédru­sokhoz, Magányos cédrus, Jajcei vízesés, A taorminai színház romjai című képe­ket tárja elénk. A bélyegek 120 éve, 1853. július 5-én született Csontváry Koszt- - ka Tivadar, akit a jubileum alkalmából festményeinek bélyegen történő bemutatá­sával köszönt a Magyar Pos­ta. Csontváry eredetileg gyógyszerész volt, túlfűtött egyénisége a Földközi-tenger mellékére űzte és belső kényszerré tette, hogy a lá­tottakat vásznain megörö­kítse. A festést rövid ideig tanulta, a csodálatos tájak színorgiáit, valamint saját látomásait ösztönösen ’ adta vissza. Kortársai értetlenül álltak alkotásai előtt, magá­nyosságra kárhoztatva élt, és 1919-ben úgyszólván éhenhalt. Az 1930-ban tar­tott gyűjteményes kiállítása, de főleg a brüsszeli világki­állításon aranyéremmel dí- jjazott festményei, majd’ ezt követően a teljes életművet felölelő budapesti bemutató sikere alkotásaira terelték a figyelmet. Egyedülálló mun­kássága végre méltó érté­keléshez jutott. Az új sorozat Csontváry a művész képzelőerejének, érzelemvilágának kereszt- metszetét adják, de nem si­került teljes mértékben vásznairól reprodukálni a káprázatos színek meleg és árnyalatos gazdagságát. „KIMSZ-esek vágtak hajdanán e tájnak...” i Negyedszázad Csillebérceit A kora tavaszi nap pirosra festette arcunk; kezünk feltörte a csákány, a lapát nyele; amikor mi lányok vízért mentünk — mert az önkéntes építők szomjának oltásáról gondoskodni a mi feladatunk volt — csaknem eltévedtünk az erdőben. Emlékszem:, mennyit kacagtunk azon, hogy ha nem találunk vissza társainkhoz, majd az első táborlakók lelnek ránk a tölgyrengetegben. Huszonöt év múlt el azóta! Akkor mint diák. önkéntes táborépítő dolgoztam Csillebér­cen. Ma újságíróként lépem át a táborkaput, hogy az úttö­rőparadicsom jubileumáról írjak. Mi tagadás, kicsit meg­hatódott vgyok: emlékektől, mai látványtól egyaránt. Fel- ötlenek bennem a szavak, amelyeket a körünkből immár végleg elköltözött Kossuth-díjas Szabó Pál írt táborlátogatása után. „Nekünk még gyerekkorunk se volt! Alig, hogy fel tudtuk emelni a karunk, dolgoztunk, hiszen az én gyermek­kori pajtásaimnak jó részét már megette az élet. Nincsenek meg. Hogy én megvagyok, s most itt lehetek a csillebérci táborban', ez éppen olyan nagy csoda, mint amilyen maga ez a tábor...” Egy kis csillebérci törlénelem ■Mátyás király legkedve- alatt könyvvel. Velük megy sebb vadaskertjének tartót- Illyés Gyula József Attilá- ta ezt a vidéket, és így be- val, aki megígérte, hogy Az első táborozok 1948-ban szélt róla. „Ilyén erdő talán még a napsugaras Itáliában sincs. Amint befejezzük a háborút' tündérlakkal épít­tetjük tele.” Később Szoli­mán pasa ejtett itt el „szarvast és minden vadat, itt solymászott kedvére...” Az 1800-as években a hala­dó gondolkodású főnemes­ség vezére, Wesselényi és az országgyűlési ifjúság vezér­alakjai, Kossuth és Vörös­marty adtak egymásnak ta­lálkozót Csillebérc fái kö­zött. Nem sokkal később a szabadságharc üldözöttéinek menedéke az erdő. A mi századunkban? A hírhedt 200-as cellában töl­tött idő nyomával arcukon a „100%” szavalókórus tag­jai, a Kommunista Ifjú­munkás Szövetség ifjai mennek Csillebércre, hónuk magával viszi elkobzott könyvének, a Döntsd a tő­két kötetnek nyomdából megmentett példányát A fiatalokat az erdő egyik tisztásán , ismeretlen férfi várja, zsebében a Szovjet­unió kis térképe bújik meg, segédeszköz előadásához. Ahol ma a tábor központja van, ott tartotta előadását Ságvári Endre, körülötte jó­kedvű, bizakodó fiatalokkal, akik az ifjúság szabad hol­napját tervezték. Innét indultak tüntetni is 1932-ben a fiatalok „Le a statáriummal!, Szabadságot Sallainak és Fürstnek!, Él­jen a párt!” jelszavakkal. Ezeket a 'fákat öltöztették vörös csillagos díszbe a KIMSZ-esek, mire a vasár­napi kirándulók megérkez­tek. A megvalósult álom utódjával, Simon Jánossal vesszük sorra, mivel gazda­godott az utóbbi időben Csillebérc, amely ma már fogalom minden volt és je­lenlegi kisdobos, úttörő szá­mára. — Az idén fejeződik be a rekonstrukció, amely csak­nem 100 millió forintba ke­rült. Felkészült a kétszáz személyes kollégiumi épü­letünk. Felépültek az új al- táborok, a 30—36 személyes sátrakat felváltották a tíz személyes őrsi házak. Kor­szerűbbé és nagyobb befo­gadó képességűvé vált a szabadtéri színpad, ezer­négyszáz gyerek helyett két­ezren . nézhetnek meg egy- egy előadást.’ Újjávarázsol­tuk a sportpályát, teljesült a táborozok kívánsága, már van lelátónk, ahonnan vé­gig lehet szurkolni az izgal­mas, altáborok, vagy me­gyék közötti különböző ver­senyeket, sőt zuhanyozónk is van a sportpálya mel­lett. A parancsnoki épület­re még egy emeletet húz­tunk : módszertani szobák, foglalkozási helyiségek kap­nak ott helyet. Felújítottuk az egészségházat, a szakkö­ri helyiségeket, bővítettük a konyhát, egyszerre kétezer személyre tudnak ma már főzni, utakat építettünk, nem utolsó sorban körül­kerítettük erős kerítéssel, táborunk 237 holdas terüle­tét. — Ég amint hallom, a bővítés ezzel nem feje­ződött be. — De nem ám! Jövőre elkészül a második strand­medencénk, és már nem kell várnunk, hogy a nap tüze melegítse, meg olyan hőfokra a vizet, hogy füröd- hessenek a gyerekek. Elő­melegített vizet tudunk majd adni a medencébe, és akár naponta cserélhetjük a vizet. Mit jelent a bővítés Csil­lebércnek? Azt, hogy most mér évente tízezer kis paj­tás, úttörő tölthet ott vidám napokat; hogy a vezetőkép­zésen, hat turnusban mint­egy hétszázötvenen tanul­hatnak. És jelenti azt, hogy személyenként 6 forintért most már vidéki úttörőknek átmeneti szállást tudnak adni szeptemberben és má­jusban, a tanulmányi kirán­dulások idején. Ha kell, még programról is gondos-- kodnak számukra. Az idén májusban már ezerszázhúsz vidéki gyereknek volt al­kalma ilyen módon Buda­pesttel ismerkedni. Alig múltak a második világháború borzalmai, még romokban hevert az ország; alig, hogy munkához láttak a gyárak, a felszabadult magyar ifjúság határozatot hozott: a történelmi múltjá­ban gazdag hegytetőn épí­tik fel áz úttörők nagytá­borát. Hideg áprilisi szél fújt — 1948-at mutatott a naptár — amikor küldött­ség járta be a területet a Szabadsághegytől az erdőig, és néhány ásónyommal meg­jelölte a helyet: „Itt lesz a vasút!” — majd az er­dőbe tartott: „Itt lesz a tá­bor”. És elhangzott a fel* hívás, a Csillebércié hívó szó: gyertek, építsünk tá­bort Csillebérc tölgyfái kö­zött. ott ahol a „KIMSZ- esek vágtak hajdanán e táj­nak. élükön Ságvári járt...” Megkezdődött a munka: július 31-én pedig megnyíl­tak a tábor kapui. A főtéren négyezer fiatal sorakozott fel. és a Himnusz elhang­zása után Surányi László, a tábor első parancsnoka át­vette a kormány képvise­lőitől Csillebércet a magyar ifjúság számára. A Pajtás augusztus 1-i számának első oldalán ez állt: „Megvaló­sult minden gyermek ál­ma: megindult az úttörő­vasút megnvílt az úttörő nagytábor!” Még egy idézet az újság akkori számából, abból a cikkből, amely a táborotokhoz szólt: Zse­bünkben feltétlenül legyen jegyzetfüzet, ceruza, kis varrókészlet, néhány méter kötőzsinór, legyen úttörő- igazolvány — esetleg élelmi­szerjegy-™” Város a tábor helyén varga Vik{ória Az első táborparancsnok (Folytatjuk.) Magyar Acélárugyár azonnali belépéssel keres jó kereseti lehetőséggel esztergályos, lakatos, köszörűs, marós, kovács szakmunkásokat, 3", valamint \ — férfi és női betanított munkásokat, v segédmunkásokat szakmunkára betanítunk (betanulást fizetjük) Szállást biztosítunk! (Házaspárnak is!) Bölcsőde-, óvodaelhelyezés lehetséges. Jelentkezés: MAGYAR ACÉLÁRUGYÁR munkaügyi osztályon ' Budapest, XIII., Váci u. 95. Telefon: 409-925

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom