Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-07 / 131. szám
I 1973. június 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Petőfi útja a Szovjetunióban* Petőfi Sándor neve első ízben 1853-ban jelent meg az orosz sajtóban, de ez csak rövid említés volt. Széles körű bemutatása orosz nyelven a múlt század hetvenes éveiben kezdődött meg. Ebben nagy Szerepet játszott az észt származású Alekszandr Scheller, aki A. Mihajlov írói álnéven igen sok Petőfi-verset tett, közzé. Visszhangja az orosz sajtóban A 70—80-as években azonban a cári cenzúra mindenképpen igyekezett megakadályozni Petőfi verseinek a publikálását, nem is jelentek meg a könyvek és folyóiratok hasábjain magyar irodalommal foglalkozó nagyobb cikkek, csupán az észt származású Scheller- Mihajlov foglalkozott továbbra is Petőfi verseinek fordításával: 1878 és 1884 között újabb 17 Petőfi-ver- set fordított le és jelentetett meg. Ebben az időben a nagy magyar költő neve már közismert a művelt olvasók előtt, a cári cenzúra csak a forradalmi verseket kifogásolta, csonkít- gatta — mint ezt a cári cenzorok jelentéseiből ma is olvashatjuk —, de a köl- ' tő tájleíró, szerelmes, tréfás, borivós versei egyre nagyobb számban jelentek meg az orosz sajtóban. Különösen a költő halálának a félévszázados évfordulója (1899) nyújtott alkalmat a széles körű megünneplésre, újabb fordítások közzétételére. A Mir Bozsij c. folyóirat 1899, évi 8. számában ..Magyar irodalom” címmel cikk jelent meg „E” aláírással. A cikkíró a magyar irodalomban pesszimista, utánzó és hazafias irányzatot különböztet meg: Aranyt, Petőfit, Vörösmar- tyt, Czuczort és Pálífyt sorolja a, hazafias irányzatba, de igen egyoldalúan és szűklátókörűén ír róluk is. Ugyanebben az időben a Trud c. folyóiratban esik * szó a magyar irodalomról, azonban a cikk szerzője (M. A. Orlov) Petőfinek és Aranynak még a nevét sem említi meg! Négyszáz Petőfi vers jelent meg 1917-ig A század végének az újabb forradalmi irányzatai ismét a felszínre hozzák Petőfi nevét és költészetét: lelkes értelmiségiek, pl. az orvos Brajtman vagy Oszip Kummer (aki egyébként eredetiből dolgozott) fordítják Petőf verseit. Kuriozitás számba megy, de a magyar költő népszerűségét dokumentálja az a tény, hogy orosz költők saját verseiket publikálták Petőfi neve alatt, mások Puskinnal, Ler- montovval és Ragyissevvel állították egy sorba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, 1917-ig mintegy négyszáz .Petőfi-vers jelent meg a cári Oroszországban. A forradalom és a polgárháború korszakában csak elszórtan jelentek meg Pe- tőfi-fordítások a szovjet sajtóban, de az 1923-ban megindult' tekintélyes irodalmi folyóirat a Krasznaja Nyiva mindjárt első évíolyamában közölte Petőfinek A rab c. költeményét mégpedig igen szakavatott irodalmárnak, Anatolji Lunacsarszkijnak a fiatal szovjet állam irodalmi népbiztosának a fordításában. Lunacsarszkij volt egyébként az első, akit a szovjet államban annyira megragadott Petőfi Sándor költészete, hogy Petőfi verseiből , egész kötetre valót fordított le. Irodalomtörténeti értékű a kötet elé írt előszó, amelyben Lunacsarszkij Petőfit Byronnal, Heinével és Lenauval, az orosz irodalomból pedig Puskinnal és Lermontovval hasonlította össze, s meglepően pontosan határozza meg helyét a magyar- és a világirodalomban. Lunacsarszkij Petőfi forradalmi- ságában a proletárköltészet elődjét látja, „saját kora bolsevikjának” tekinti, s ezzel a megállapítással a pro- letkultos időszakban le is szűkíti Petőfi költészetét. A következő években mind több Petőfi-vers és Petőfi-kötet lát napvilágot a Szovjetunióban: a 30—40-es években már Petőfi verseit eredetiből fordítják oroszra* Lányi Sarolta és Gábor Andor, majd később Hidas Antal és Kun Ágnes vesznek részt az újabb Petőfi- kötetek oroszra történő fordításában, összeállításában és kiadásában. Ugyanakkor baráti támogatásukkal felnő egy új műfordítógárda a szovjet költők legjobbjaiból, tanulmányokat készítenek Petőfi költészetének részterületeiről. Költeményeit szó jet katonák (nekeltek Nem szabad elhallgatnunk, hanem mint Radó György írja, igen jelentős ténynek kell tartanunk, hogy 1942-ben, amikor a hitleri csapatok Moszkva elqtt álltak, a frontjaikon a háborúba kényszerített magyar csapatok is harcoltak, az orosz Állami Kiadó gondozásában megjelent egy orosz Petőfi-kötet „Letépjük Budáról a német zászlót” címmel. A vékonyka kötet lelkesíteni óhajtotta a felszabadításért harcoló katonákat, s Petői verseit éppúgy énekelték a harcoló szovjet katonák, mint Ler- montovnak a „Borogyinói ütközet” c. versét. Az első „igazi Petőfi-kö- . tét” — amint ezt Kun Ágnes nevezi — versei és prózája szerény válogatásával 1948-ban 20 ezer példányban jelént meg. A következő évben, a költő halálának 100. é.vordulójára olcsó kiadásban 75 ezer példányban jelent meg egy válogatás. Ebben az időben már a legjobb orosz költők és műfordítók B. Paszternák, V. Inber, A. Romm, M. Isza- kovszkij, Ny. Tyihonov, Ny. Csukovszkij, L. Martinov, L. Pervomojszkij és mások fordítják Petőfi verseit, pl. az 1952-ben megjelent négykötetes kiadásba Martinov 14 ezer sort, Paszternák 10 ezernél is többet fordított. Az 1969-es „Szabadság, Szerelem” c. kötet pedig ihleteden szép illusztrációkat tartalmaz. Napjainkban pedig (1971-ben) 300 ezer példányszámban jelent meg a Világirodalmi Könyvtár sorozatban á költő nevéhez méltó válogatás. Dr. Horgos! Ödön * Részlet a szerző hosszabb, átfogó jellegű tanulmányából. Helyismereti füzetek Törökszentmiklóson Az utóbbi néhány évben megélénkült Törökszentmik- lóson a honismereti, hely- történeti munka. Ezt bizonyítja az 1969-es „Tetteink fényesen ragyognak” és az 1970-es „Hétköznapok sodrában” című kiadvány is. Megalakult a Hazafias Népfront városi elnöksége mellett működő helytörténeti és honismereti bizottság, majd a Rózsa Ferenc téri általános iskola tanulóiból a „Tóth Sándor” helytörténeti szakkör. Elkészült Tö- rökszentmiklós város 1971. évi krónikája, és 1970 óta minden év novemberében megrendezik a honismereti hónapot. Nos, a helytörténeti és honismereti munka most úiabb értékes kiadvánnyal gyarapodott. „Helyismereti füzetek” címmel sorozat indult, melynek első darabja a Jászkunság Törökszent- miklósra vonatkozó cikkeinek bibliográfiája (1954— 1972.), a napokban jelent meg. A bibliográfiát Kerek Béla .szakkörvezető irányításával a „Tóth Sándor” helytörténeti szakkör kisiskolásai készítették: Angyal Gyöngyi, Boda József és társaik ... Elismerés illeti ugyanakkor a törökszentmiklósi városi- járási könyvtár munkatársait, a Helytörténeti füzetek megvalósulásában ők segédkeztek. A bibliográfia egyébként több egyszerű címjegyzéknél, hiszen anyagrészleteket, kiemeléseket is tartalmaz. Mint a bevezető „Útmutató” megjegyzi: „konkrét ismeretekkel kívánjuk gazdagítani az érdeklődőket”. Meggyőződésünk, hogy az .erőfeszítés sikerrel járt... Érdeklődéssel várjuk a folytatást. —sz —6 Óvoda közös összefogással 75 személyes új óvodát építenek Kőszegen a tanács és a város üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek összefogásával. A város üzemei, főleg a Latex gyáregységei, munkaerő gondokkal küzdenek, s mielőbb visszavárják a gyermek- gondozási szabadságon lévő anyákat a munkahelyeikre. Ennek elősegítése érdekében 1,6 millió forinttal járulnak hozzá az új óvoda költségeihez, s ugyanakkor körülbelül 1 millió forint értékű társadalmi munkát is felajánlottak. Váltani kellene már... Hátranyúlt, s az ülésről elővette a virágot. Ránézett a lányra, megcsókolta még- egyszer az arcát. Jól esett érezni a szél hidegét. — Hova menjünk? — Mindegy. — Hozzám? — Unom. — Mit unsz? — Mindent. — Engem is? — Téged is. Egy hónapja ismerték • egymást. — A virágot meg se nézed? — Mit nézzek? Ibolya megint. Mert egyszer véletlenül azt mondtam, hogy szeretem.— Kösz. — Ne haragudj, édes. Rossz kedvű vagyok. , — Hova menjünk? — Mindegy. — Meglökjük a ládát? — Lökjük. Elindította a kocsit. Az megugrott. Közben levette a kesztyűjét. Jobban szerette így. Élvezte a kormány tapintását, a sebessségváltó gömbjét ahogy tenyerébe símúlt. Az autobahn felé mentek. | Előttük hirtelen fékezett valaki. — Marha! — Nem hallja, tekerd le előbb az ablakot. A lány gúnyosan figyelte. Nevetett. Nem lehetett hallani, mindig olyan volt, halk guruló a nevetése. Az Osztyapenkóhoz értek. — Meddig megyünk? — Martonvásárig, meg vissza. Méred ? — Mérem. — A lány ler vette a karóráját, odatette a kesztyűtartóra. Visszaváltott, meghúzatla. Hármasban kilencvennel. Üvöltött a motor. A fabódé rendőre utánuk fordult. — Válts már! — türelmetlenül toppantott a lány. — Igazad van. Váltanom kellene. Pörgette a motort, aztán szinte fizikai megkönnyebbülés volt számára, mikor a negyedik sebességben elcsendesült a motor. Lassan, de egyenletesen adta a gázt. Talpában, érezte a gyorsulást. Legszívesebben mezítláb vezetett volna. Arra gondolt, hogy még most sem késő. De érezte a bizsergést a tarkóján, s tudta, megszűnne, ha nem adná a gázt. Százhúsz. Símán dolgozott a motor. — Nem félsz? — nézett a lányra. — Nem. — Gyújtsak egy cigjit? — Csak ne nyálazd ösz- sze. —Van, áld úgy szereti. Nem válaszolt. „ Érezte; még van gáz a talpa alatt. Gyorsított. Százharminc. — Nem félsz? — Nem. Száznegyven. — Nem félsz? — Nem. Máskor közelebb ült hozzá a lány. Most az ajtónak dőlt. Kicsit oldalt, és nézte az utat meg a fiút. „Ha kinyílna az- ajtó?” Gondolta a fiú. — Ülj közelebb. — Jól ülök. „Ha így megyünk, halra visszaérek”. Erre gondolt a lány. Az emelkedőn lassabban ment a kocsi. Érződött a lassulás. A fiú felmelegedett. Hátradőlt, ránézett a lányra. — Nem féltél? — Nem. Mitől? — Hogy balhé lesz. Eny- niyit még nem ment ez a láda. — Jól vezetsz. Meg aztán jobban bírod te az életet, semhogy balhét csinálj. — És ha miattad? — Miattam? — „Unom” — utánozta a lányt. — Miért, te nem? — tárgyilagos volt a kérdés. — Nem tudom. — Inkább az bánt, hogy nem te mondtad. Ismerlek. — Lehet. Felértek a dombtetőre. — Kapaszkodj. Összeszorította a száját. Visszaváltott. Ók csendben voltak, a motor üvöltött. Váltott. Száznegyven. És még messze a lejtő vége. Százötven. Szitál a kormány. Átkarolta félkézzel a lány vállát. — Csókolj meg. — Nem. ' — Félsz? — Unlak. A kocsi megcsúszott. A fiú a kormányhoz kapott. — Félsz? — kérdezte a lány. A fiú nem válaszolt. Fékezett. Megáltak a padkán, mögöttük párhuzamosan két sötét csík. Az egyik lefutott a betonról, . eltűnt a földön. A másik meg rajzolta tovább a megállást. Ültek egymás melett. Aztán a fiú kiszállt. — Vidd haza a kocsit. Á kulcsot meg dobd be a levélszekrénybe. _ És te? — Én majd stoppal. Harminc kilométerre Pesttől álltak a műúton. • A lány megfordult a kocsival. Megállt. — Tényleg nem jössz? — Hagyjál már, mert megfojtalak... Elment. Nézte a kipufogó füstjét és nevetett, mert úgy érezte, hogy ibolyaszaga van. Leült az árokpartra. Hanyatt dőlt, felnézett az égre. Mindig repülő szeretett volna lenni. S Boda András MOZIÜZLET A szex és a hajadon — Sógorom," a zugügyvéd — A nő hétszer — A valcerkirály... Félreértés ne essék, nem valamelyik nyugati zugújságból vett címek ezek, dehogy. Az amerikai filmipar kommersz áruinak jegyzéke — ezúttal nyári bérletként ajánlva. A szolnoki Tisza mozi június 11. és július 2. között, hétfőnként több előadásban kínálja e programot a város közönségének. i Mi tagadás, príma üzletnek ígérkező vállalkozás olyan filmekkel még egyszer utoljára jól keresni, amelyeknek forgalmazási joga Magyarországon az esztendő végével lejár. A megyei moziüzemi vállalat műsorpropaganda- csoportjának vezetőjétől meg is kérdeztük, milyen kultúrpolitikai meggondolásból rendeznek nyári bérletben kiárúsítást az amerikai filmgyártás eme olcsó, egyenként még csak valahogy megtűrhető, de egy csokorba összegyűjtve vetítésre szerintünk megengedhetetlen hulladékaiból. Egészen lenyűgöző, mondhatni bénító választ kaptunk: „Az a célunk, hogy a Tisza mozira irányítsuk a közönség érdeklődését. Szeptemberben művész- film-sorozatot indítunk, azt szeretnénk, ha' addig oda szokna az a réteg, amelyikre számítunk: az entellek- tüelekre gondolok. „Nyáron nem lehet nehéz műsorral kezdeni”. Ha ezt a Metró Goldwyn Mayer propagandafőnöke mondta volna, természetesen nagyon nem csodálkoznánk. Túlzottan most sem lepődtünk meg, hiszen lassan megszokottá válik, hogy a moziüzemi vállalat műsorpropagandája silány filmek körül nagyobb zajt csap, míg értékes művészi alkotásokat nem megfelelően támogat, sőt mellőzi őket. A konkrét esetekben ezt lapunkban szóvá is tettük, így legutóbb szerdai számunkban. Ami jelen esetben külön felháborító, az a szemérmetlen árukapcsolás, a „kulturális üzletvitel”, s maga az a szándék: filmet az entellektüeleknek. Mi ez, ha nem semmibevevése kultúrpolitikánknak! Reméljük, illetékes helyen ezt nem tűrik el szó nélkül. Bízunk abban, hogy hosszabb időszakra nézve is megvzisgálják a megyei filmforgalmazást és annak propagandáját, benne a kérdéses nyári bérletet is. A vizsgálat alapján a kellő következtetések levonását várjuk. Fábián Péter Vita nem volt Jegyzetek egy taggyűlés után A pedagógus pártalapszervezetek — az idén először — nem a naptári év, hanem a tanév végén tartják éves beszámoló taggyűlésüket. — A jászberényi erősáramú szak- középiskolában Csikós An- dorné, a tizenkéttagú párt- szervezet titkára a pártvezetőség nevében másféléves munka tapasztalatait összegezte. A beszámoló rendkívül tömör volt, alig húsz percig tartott, ezért nem is vállalkozott a pártszervezet tevékenységének mélyebb, részletesebb elemzésére. Inkább címszavakban szólt az elvégzett munkáról s a következő tanév feladatairól. D A pedagógusok a befejező-' dött tanévben a világnézet és etikai kérdések tafiffMya- mán fejlesztették elmélet i tudásukat, s az ősztől a tár-* sadalmi és állami élet kérdései tanfolyamon tanulnak. A világnézeti kérdésekről pártnapot is szerveztek. A beszámoló megemlítettéi, hogy a pártszervezet több fontos párthatározatot dolgod zott fel. Kár, hogy nem ele-* mezte: mit tettek az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló 1972. június 14—15-i központi, bizottsági határozat megvalósításáért:. Igaz, a határozati hosszabb távra szól, de megjelenése óta egy év telt el, á végrehajtás ellenőrzése a pedagógus Pártszervezetek fon-i tos feladata. Az alapszerVezet belső élete mozgalmas, tagjai fegyelmezettek, a rendezvényeken aktívak. Mindenkinek van pártmegbízatása; azonban jó- néhányan túlterheltek, főként a vezetőség tagjai. A taggyűléseken három párttag — közte két tanuló —felvételét hagyták jóvá. A pártvezetőségnek szoros a kapcsolata a tagsággal, s példásan együttműködik az iskola igazgatójával, a KISZ-szel és a szakszervezetteL A pártvezetőség a szakszervezetei az érdeKvédelem- rő! számoltatta be. a KISZ- szel a pártösszekötő útján tartják a kapcsolatot. A KISZ nevelőmunká jában sokat segítenek a kommunista és a párton kívüli tanárok is. Előadásokat, vitakört, diákparlamentet és politikai vetélkedőt rendeztek a fiatalok részére. Nagyon helyesen, a lelkiismeretes tanulást állították a KISZ-munka középpontjába. Említést érdemel pályaválasztási tanácsadásuk és a tanulók részére szervezett szocialista brigádmozgalom.' Az alapszervezet munkáját Bedő András, a városi párt-! bizottság propaganda és mü-í velődési előadója értékelte. —• Elismeréssel szólt a vezető-* ség tevékenységéről, ugyan-) akkor néhány tennivalóra is felhívta a figyelmet. Többek Között a pártvezetőség szorgalmazza . az esti egyetemet végzett pedagógusok szakosított- és speciális tagozaton való továbbtanulását. Javítsák az információs és agitá- ciós munka színvonalát. Javasolta, hogy ősztől politikai vitakört szervezzenek az isi kólában. D Azt mondják, hogy az erősáramú szakKözépiskola párttaggyűléseit azelőtt a vitakészség jellemezte. Sajnos, a mostani taggyűlésen éppen ez hiányzott. * M, S:
