Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

1973. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vasárnap avatták és változatlanul nagy népszerűségnek örvend a szolnoki Mátyás király úti óvodások KRESZ-parkja , Levélszekrényes kézbesítés Mától Törökszentmiklós külterületén is A posta újabb külterület­hez jut el a rendszeres na­pi kézbesítéssel. Török- Bzentmiklós város külterü­lete — a megyénkben már bevezetett kisújszállási és mezőtúri kézbesítés példá­jára — szintén bekapcsoló­dik a levélszekrényes kéz­besítési rendszerbe. Közel 750 családhoz jut el így na­ponta rendszeresen a sajtó, emellett az egyéb postai kül­demények, levelek, csoma­gok és pénzküldemények is. Igen jelentős erőfeszítést Igényelt a posta részéről az újabb külterület bekapcsolá­sa az újrendszerű kézbesí­tésbe. Az itt élő családok nagy része eddig nem ju­tott naponta postai külde­ményekhez, - így lapokhoz sem és e területen a napi­lapok előfizetése is igen szórványos volt csak. Az ed­digi külterületi kézbesítés ugyanis heti két-három eset­ben tudta csak megoldani a postai küldemények és vele együtt a lapok kiszállítását. Ennek alapján nem volt le­hetőség arra, hogy az itt élők naponta tájékozódjanak a világ és hazánk esemé­nyeiről, szűkebb hazánk, megyénk gondjairól és ered­ményeiről. Nagy vívmánynak tartjuk magunk is, hogy a külterü­let napi kézbesítési megol­dásával újabb családok szá­zai lesznek részesei a kul­turáltabb és korszerűbb pos­tai kézbesítésnek, még akkor is, ha ez bizonyos nehézség­gel jár. Az országosan is folyamatba tett levélszekré­nyes kézbesítési rendszer meghonosítása most már kétségtelen azzal az előnnyel jár, hogy a lakosság naponta kapcsolatot tarthat a postá­val és hozzájuthat min­dennemű postai külde­ményhez, legyen az le­vél csomag, távirat, pénz, vagy éppen sajtótermék. Fel­tétlen megéri tehát, hogy az itt lakók egy kis áldozatvál­lalással segítsék e kézbesí­tési mód bevezetését és 1 féázl Vállaljanak az új rend­szer erősítéséből, hiszen most már naponta rendszeresen, egy adott időpontban fognak hozzájutni a postai külde­ményekhez. Örömmel köszöntjük ma­gunk is a Törökszentmiklós külterületén bevezetésre ke­rülő új kézbesítési rendszert, és kívánjuk, hogy az érde­keltek mielőbb élvezzék elő­nyeit Az új kézbesítési forma bevezetéséhez sok sikert kí­vánunk a postának. V. J. Lakás pedagógusoknak A pedagógusok lakásépí­tésének eredményeit elmúlt évi tapasztalatait összegez­ték tegnap a Pedagógusok Szakszervezeti elnökségé­nek ülésén. A tanácskozás megállapította: jő ered­ménnyel zárult a nevelők kedvezményes lakásépítési akciója 1972-ben is. A me­gyei művelődésügyi osztályok ebben az időszakban 1236 kölcsönigényt terjesztettek fel a Művelődésügyi Mi­nisztériumhoz. A korábbi évhez képest a községekből benyújtott igények száma némileg csökkent a váro­siaké pedig növekedett Az Országos Takarékpénztár 1100 kölcsönkeretet biztosí­tott. Örvendetes, hogy az építkezők 26 százaléka pe­dagógus házaspár és szem­betűnő, hogy növekszik az építkező óvónők száma is. Továbbra is sok segítsé­get jelent a pedagógusok számára a szolgálati lakás- vásárlás és építés. A me­gyék részére költségvetésből biztosított lakásvásárlási összegek ebben a tervidő­szakban nem változnak. — Halló, a kar- társnőt kérném... — Az Icát? Ügy kérdezi, mintha cicát mondana. Olyan bizalmasan meg­hitt dorombolás­sal. Szinte látom magam előtt a vonal túlsó végén a hang tulajdo­nosát, aki miköz­ben beszél, a körmét manikű­rözi, a kagylót pedig a válla és a füle közé szo­rítja ősi rutinnal. Megszokott hiva­tali póz ez. Mint az is, hogy ma­napság oly diva­tos mnidenkit a keresztnevén szó­lítani, vagy bece­névvel illetni. Még a vadidege­neket is. Pedig sokszor milyen hamisan és erőlte- tetten hangzik ez a mesterkélt köz­vetlenség. Az X kartárs­nőt keresem... — Az Icát! Most már nem kérdezi, hanem állítja. Szigorúan és rendreutasító- an. Az van a hangjában: miért nem mindjárt ezzel kezdtem, •minek fontosko­dom? Rettenetes nagyképű alak lehetek, ha az Icát egyszerűen le X kartársnö- zöm. Pedig az X kartársnő min­— Akkor talán nekem is el­mondhatja ... Elmondom. Hosszan, tagoltan, tőlem telhetőén viszonylag értel­mesen. ő pedig türelmesen hall­Bizalmaskodunk denkinek Ica. Az öreg rokkant por­tásnak a Poldi bácsinak éppen úgy, mint a ve­zérnek. Aki pe­dig igazán mond­hatná az Icának, hogy X kartárs­nő, de nem mondja. És akkor jövök én és okos­kodom. Mintha valami felettes szerv lennék. Kényszeredetten bököm ki hát: — Igen őt! — Milyen ügy­ben? — érdeklő­dik a hang tulaj- • donosa, aki már valószínűleg a körmét fújja, hogy hamarább száradjon rajta a lakk. — Hivatalos ügyben... gatja. Nem szól közbe. Pedig min­dig várom kér­dezzen valamit a dologgal kap­csolatban, hogy apró kis töredék szavakkal, érdek­lődés morzsákkal, melyekkel jelzi, hogy köze van az ügyhöz, hogy ér­dekli egyáltalá­ban, amit mon­dok. De semmi. A végén csak sajnálkozva köz­li: — Sajnos én nem tehetek semmit! — És az X kar- társnő? — Az Ica sza­bira ment... — És a helyet­tese? — A Béla? Nem tudom ki az a Béla, de már neki is örülnék, ha volna. — Igen, ő... — Értekezleten van. Nem is sza­badul onnan dé­lutánig, ha csak meg nem lóg. Bélának pedig különös tehetsége van az ilyesmi­hez. Pillanatok alatt úgy fel tud szívódni, hogy az ember a nyomát sem találja ... Olyan az egész társalgás, mintha valami kedélyes vállalati büfében ücsörögnénk és tárgyalnánk meg pajtáskodó mo­dorban az apró- cseprő személyes, titkos és benső dolgainkat... — És ha bejön az Ica, mit mond­jak, ki kereste? Pillanatig tű­nődöm, aztán hirtelen rává­gom: — A Géza! Szerintem meg fogja mondani neki. Aztán majd törhetik a fejü­ket, hogy tulaj­donképpen ki is az a Géza ... Ágh Tihamér Múzeumok hová, merre? — Gondolatok a Szolnok megyei múzeumi szervezet feladatairól az országos agitációs, pro­paganda és művelődési tanácskozás tükrében. A tanácskozás után ele­mi erővel kell hogy felve­tődjék a kérdés közműve­lődési intézményrendsze­rünk minden ágazatában, így a múzeumban is: ho­gyan tovább? A kérdés még csak nem is mai ke­letű. Már pártunk X. kong­resszusán a Központi Bi­zottság beszámolójában hangsúlyozta Kádár elvtárs, hogy „a közművelődés to­vábbi tökéletesítése szoci­alista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése”. A KB 1972. november 14—15-i ülésén ugyancsak Kádár elvtárs szögezte le, hogy a marxista irányvonalat az eddiginél még következete­sebben kell érvényesíteni. Ennek részeként át kell te­kinteni a közművelődés te­rületét is, elsősorban azért, Magasabb szinten Mit tehetnek a múzeu­mok? Egyetlen lényeges dolgot tehetnek, s minden feladatuk ebből következik: tevékenységüket magasabb szintre kell hogy emeljék. Mint tudjuk a múzeumok tevékenysége hármas funk­ciót tölt be. 1. A múzeu­mok dolgozói felkutatják, gyűjtik, őrzik és védik a hazai és nemzetközi jelentő­ségű múzeális tárgyi és do­kumentációs anyagot. 2. Rendszerezik, a tudományos és népgazdasági érdekeknek megfelelően nyilvántartják, tudományos feldolgozását és közlését elvégzik. 3. A tu­dományos eredményeket ki­állítások, ismeretterjesztő előadások, közlemények és kiadványok útján a közmű­velődés szolgálatába állít­ják. Tegyük mindéhez hoz­zá, hogy a múzeumok tevé­kenysége széles körben va­lójában a kulturális forra­dalom részeként bontakozott ki. A múzeumok a kulturá­lis foradalomban tevékeny­ségüket a munkásosztály szocializmusért folytatott harcának szolgálatába állí­tották. Ehhez kezdettől szükséges volt a marxiz­mus—leninizmus eszméinek elsajátítása és következetes védelme más eszmei irány­zatokkal szemben. A mar­xizmus—leninizmus alapján a múzeumi tevékenység tu­datosan a világnézeti neve­lés, a tudomány fejlesztése és rendszeres művelése, va­lamint a művészi ízlés fej­lesztésének szolgálatában áll, mindenkor a munkás- osztály pártjának iránymu­tatása alapján, élve a pro­letár állam kulturális szer­vező tevékenységével. Mind­ebből következik a múzeu­mi szervezet tevékenységé­nek célja — sajátos, eszkö­zökkel a szocializmus építé­se. Mielőtt a Szolnok megyei szervezet sajátos feladataira térnénk át, két dolgot kell tisztázni. Egyrészt azt, hogy múzeumi tárgyon, doku­Közelebb napjaink problémáihoz mert nagyon sokat segíthet az ideológiai munka és az ideológiai helyzet megjaví­tásában. A tanácskozáson Aczél elvtárs a következő­képpen vázolta a területet érintő munkát: „A közmű­velődés fejlesztésének most kidolgozandó, átfogó távla­ti terve nemcsak a szokásos „közművelődési terület” — művelődési otthonok, ama­tőr együttesek, könyvtárak, múzeumok, ismeretterjesz­tés — munkáját érinti, ha­nem kiterjed egész kultu­rális, szellemi életünkre. E feladatok kimunkálásában és megoldásában a tudo­mánynak éppúgy nagy sze­repet kell vállalni, mint a közoktatásnak, a művészeti tevékenységnek és a tömeg­szervezeteknek”. mentációs anyagon mennyi­re régi tárgyat értünk, ez ugyanis akarva akaratlanul meghatározza egy-egy szer­vezet tudományos tevékeny­ségét, és így eredményeinek a közművelődésben való közzététele konkrét társa­dalmi hasznosságát, illetve annak minőségét. Másrészt újra hangsúlyozásra szorul, hogy a múzeumi szervezet dolgozói által művelt tudo­mányágak jellege milyen. Világosan kell látni, hogy korunkban a múzeumi tárgy időhatára kitágult, s nem­csak a régmúltra, vagy a feudalizmusra, de a kapi­talizmusra, sőt napjainkra vonatkozó tárgyak és doku­mentumok is múzeumi tárgy értékűek. Ennek következ­tében a hagyományos mu- zeológiai ágak mellett ki­fejlődött a legújabbkori muzeológia, s a múzeumok­ban gyakorolt tudomány­ágak rendszerébe beillesz­kedett, mint napjaink prob­lémáihoz leginkább közel­álló tudományág. Ugyan­csak a Szolnok megyei mú­zeumi szervezet munkáját tekintve lényeges szem előtt tartani, hogy a szervezet dolgozói által művelt tudo­mányágak: a régészet, a űiéprajz, a hely- és leg­újabbkori történelem, a művészettörténet (talán egyedül a Tiszazugi Föld­rajzi Múzeum természettu­dományos profilja kivétel, de ez sem egyértelműen) társadalomtudományok, s ebből következően ideoló- gikus jellegűek. így a mú­zeumi munka gyakorlata, a tudományos és közműve­lődési munka múzeumon belüli szerves kapcsolata, ma még nem eléggé kihasz­nált lehetőségeket biztosít a tudományos eredmények közkinccsé tételére, jóllehet erre feltétlenül szükség van, jelentős társadalmi haszna miatt hiszen a kutatások alapvetően Szolnok megyé­re vonatkoznak. Mi akkor végezzük jól a munkánkat, ha eredménye­inkkel hozzájárulunk nap­jaink problémáinak jobb megértéséhez, s közművelő­dési tevékenységünkkel mindennek megértetéséhez. Szervezetünk eddigi ered­ményei, amelyekre már az MSZMP KB tudománypoli­tikai irányelveivel kapcso­latos múzeumi feladatokat is építettük, elégséges ala­pot adnak az ilyen irányú munkára. Ebben a munká­ban minden múzeumban művelt tudományágnak megvan a maga társadalmi szerepe. A tudományágak együttes eredményei hat­nak. Egyiket sem lehet ab- szolútizálni a többi rovásá­ra. A régészeti kutatások nyúlnak a legrégibb múlt­ba vissza. Eredményeiket még a marxista filozófia is felhasználja, pl. a tudattal kapcsolatos problémakör­ben. A régészeti eredmé­nyek közzététele a közmű­velődésben elsősorban szem­léletet formálhat. A néprajzi kutatásoknak közvetlen hasznosíthatósága többek között abban van, hogy a változó falusi közös­ségek szemléletbeli és élet­módbeli különbségeinek okait, a különféle termék- struktúrák ilyen vagy olyan minőségének, méreteinek társadalmi és gazdasági okait feltárja. A mindenna­pi társadalmi hasznosítha­tóságban a legtöbbet a hely- és legújabbkori történelem eredményei jelentik a mú­zeumok közművelődési és az irányító testületek mun­kájában is felhasználva. így pl. Szolnok 900. évforduló­jára készülve szükség volna a város történetének össze­foglalásara. ugvanis erre ezidáig semmiféle kísérlet nem történt. Ugyancsak e tudományág segít területün­kön legtöbbet a szocialista hazafiság kialakításában, s napjaink fejlődésének meg­értetésében lényeges rész­letproblémák feldolgozásá­val A művészettörténeti kutatások a nagymúltű szolnoki művésztelep egy- egy korszakáról, egyes al­kotóiról adhatnak képet, be­leértve a mát is. A szak­ág segítséget adhat pL an­nak a mai problémának a megoldásához, hogy a telep bizonyos bezárkózottságából kilépjen, s alkotói összemér­hessék erejüket más telepek alkotóival A múzeumi könyvtár tudományos szak- könyvtár jellegénél fogva lehetőségeiben kiegészíti a megyei könyvtár munkáját. De ugyanígy sorolhatnánk tovább egyes tájcentrumok múzeumainak feladatait és lehetőségeit is. Aczél elvtárs vitaindító beszédében summázta a társadalomtudományok ál­tal elért eredményeket. El­mondta, hogy a leg jelentő-; sebb eredmények ott szü­lettek, ahol érvényesült a marxizmus alkotó, vitázó szelleme, s ahol a kutatók a kutatási eredmények gya­korlati megvalósításában is részt vettek, vagyis inten­zíven részt vettek szocialis­ta társadalmunk életében. A múzeumi szervezet dol­gozói fiatalok. Alig évtize­des tudományos gyakorla­tuk eredménye napjainkban kezd beérni. Ebben az év­ben a néprajz lépett a me­gyei néprajzi atlasz első kötetével és a jászdózsai monográfiával az ország nyilvánossága elé. 1974-ben a régészek tudományos eredménye kerül a tudo­mányág közvéleménye elé a rendezendő településtör­téneti konferencián. Ugyan­akkor problémaként jelent­kezik, hogy éppen a leg­újabbkori szakhálózat nem került kiépítésre, így a leg­újabbkori feladatokat az egyetlen szakos muzeológus mellett más szakágban dol­gozók látják el Marxista szel lem ti alkotóműhely A Szolnok megyei múze­umi szervezet az országban társadalmi problémaérzé­kenységéről és viszonylag gyors reaktív képességéről ismert. Ezért is lehetünk elsők között szakterületünk közművelődési munkájában. Azonban ilyen jellegű ered­ményeink java a nagy év­fordulókkal kapcsolatos, és általános tudatformáló jel­legű. Ugyanez a probléma- érzékenység a helyi kuta­tásokban többféle ok miatt csak nagyon korlátozottan valósul meg. Az előrelépés feltétele, ez utóbbin változ­tatni. Emellett a különböző tudományágakban dolgozók munkáit egységes irányítás­ban egymásra kell építeni, hogy valóban alkotóműhely- lyé váljon a múzeumi szer­vezet, ahol egy-egy téma több tudományággal való megközelítése folyhat, ahol a vizsgálati módszerek nem ideológia mentesek, hanem a marxista ideológiával te­lítettek, ahol a kutatási eredmények megalapozot­tak és társadalmunk számá­ra hasznosak. Ahhoz, hogy a helyi ku­tatók alkotókedve kibonta­kozzék, a műhely műhely­ként funkcionáljon, az is szükséges, hogy a kutatási eredmények gyakorlati meg­valósításában a kutatók is részt vegyenek. Ennek el­engedhetetlen feltétele, hogy a szervezet és az állami irá­nyító szervek között a ku­tatási témákban az eredmé­nyek hasznosíthatóságáról (— a helyi szinten legin­kább olyan égető problé­mákról, amelyeknek feltá­rásához a szervezet tudo­mányos apparátusa hozzá tud járulni) állandó párbe­széd íollyék. Ezen az úton is csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Kutatási prog­ramjaink, elképzeléseink tu­dománypolitikai szempontok alapián történő segítőkész bírálatát rendszeresen vár­juk. Csak így valósíthatjuk meg programunkat, csak így tudjuk magasabb szint­re emelni munkánkat. Dr. Selmeczi László ,»

Next

/
Oldalképek
Tartalom