Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

Érzékenység V. Lomanij: e ' Útközben Minden hidat felégetett maga mögött — majd fel­vette a biztosítási díjat, Megéri-e mindig előre ha­ladni, mikor mindenki szem­be jön veled? $ ' Filozófiai értelemben vett kővel is fejbe lehet verni az embert. ft Milyen sokat beszélnek (mindazok, akiknek külön­ben nincs semmi mondani­valójuk, $ 'A virágok beporzásával a sjjyárkémények is foglalkoz­nak, I» ! Nem tudni, mi a jobb — túl okosnak, vagy nagyon butának lenni? Fordította! M, 8, y Magyarázat / = Húsz évig voltak ezek Setten jegyesek. Miért nem házasodtak össze? R A nő nem akart hozzá­menni, amikor a férfi ivott, férfi pedig nem akart megnősülni, amikor éppen józan volt. Fogadás A hajóállomáson egy férfi futva igyekszik fejutni az éppen indulófélben levő ha­jóra. Két utas a fedélzetről nézi a versenyfutást. — Fogadjunk, hogy nem éri el! — mondja az egyik, — Fogadjunk, hogy eléri — így a másik. Mindketten letesznek 'száz forintot. Időközben bevonják a fel»' járópallőt. — Felemelem a tétet két­száz forintra — mondja is­mét az első utas. A másik beleegyezően bólint, Logika ólt! Megjelenik egy ember a rendőrőrsön. „Képzeljék el meséli izgatottan—, amikor este hazajöttem a moziból, még éppen megpillantottam, amint valaki elrobogott a . kocsimon.” — Sikprült üldözőbe _ ven­nie? — kérdezi a rendőr­tisztviselő. — Azt nem —- válaszolja a férfi — de szerencsére si­került felírnom a rendszá­mot, A hajó elindul, — Háromszáz a tét! mondja az első. A mááik is--, mét csak bólint. A hajó ekkor hirtelen megáll, visszafordul a rak­part felé és felveszi fedélé zetére az elkésett utast, A vesztes fél szava eH akad a bámulattól, — Honnan tudta, hogy ei a fickó mégis csak felkerül a fedélzetre? — Véletlenül ismerem — hangzik a válasz, ö a hajó kapitánya. Tanulékonyság I TI«* Á széntelepre új munka­erőt vettek fel, A vezető egy nap hívatja: — Már két hónapja dol­gozik itt és még mindig nem tudja megkülönböztetni a szénfajtákat. Semmit sem tanult. — Egy fontos dolgot már megtanultam. — És mi az? — Hogy egy tonna 800 ki­lót nyom, Társaságban Egy társaságban a férfi a következőket mondja nagyon önérzetesen! — Én úgy bánok a nőkkel, mint a lovakkal* cukor és sarkantyú a módszerem! — ön bizonyára nem veszteget időt azzal, hogy ruhát vásároljon a feleségének — jegyzi meg a társaság egyik hölgytagja. •— Eltalálta, asszonyoml — És sohasem tette fel a kérdést önmagának! vajon ki vásárolja a felesége új ruháit? Gyerekszáj A kislány megkérdezi az apjától: — Papa,’ miért nem akarsz játszani velem? * — Mert nincs időm; •— Miért nincs időd? •— Mert dolgozom. És miért dolgozol? *- Hogy pénzt keressek; — És minek kell pénzt keresni? — Hogy enni adhassak neked. A kislány elgondolkodik.' — Tudod, most nem va­gyok éhes, nyugodtan játsz­hatsz velem, Visszavágás Az Igazgató így szól a titkárnőjéhez; •— De kérem, ez a levél tele van helyesírási hibával! — ön diktálta, főnök úr! A kávé titka — Szóval, te nem hiszel abban, hogy bármelyik presszóban lehet inni jő ká­vét? — kérdezte tőlem Ka- bócza, miközben már egy fél órája a hazai vendég­látóipar fonákságait szapul- tam előtte. — Nem. — Hát idefigyelj! Én most bebizonyítom neked, hogy nincs igazad. Igenis, lehet jó kávét inni, csak annak titka van, öregem, titka van! Érteni kell hozzá. Nem akarok senkit untat­ni a vita további részletei­vel. csupán azt szeretném közölni, hogy Kabócza tény­leg beinvitált egy csésze jó kávéra az általam megjelölt presszóba. Előzőleg azonban kénytelen voltam hosszú, taktikai megbeszélésen részt- venni, amelynek lényege a következő: — Tehát bemegyünk — mondta Kabócza — én meg­váltom a blokkot és bájos mosoly kíséretében átnyúj­tom a kávéfőzőnőnek. Amíg 6 főzi a kávét, addig mi be­szélgetünk. Természetesen úgy, hogy a nő minden sza­vunkat hallja és megértse. Mert ebben van a nagy ti­tok, a nagy lélektani trükk, amire teóriám felépül. Majd én vezetem a beszélgetést, a te dolgod csak az. lesz, hogy néha közbekotyogsz valamit. — Szóval, kérlek ^szépen — kezdte Kabócza a nő miatt emelkedettebb han­gon — a múlt héten a fele­ségem megkapta azt a kis gebines presszót itt a Lapaj utcában. Egyszerűen telefo­náltam Fonyódinak a mi­nisztériumba, ismered, nem? Figyelsz? — Persze, persze — tyogok közbe, Kabócza pe­dig hangosabban magyaráz tovább. — Mondom, telefonáltam Fonyódinak a minisztérium­ba, mondtam neki, pajtikám, mi lesz már azzal a presz- szóval, és két nap múlva el volt intézve minden... Szó­val, sikerült, barátom, sike­rült... Egy telefon Fonyódi­nak... Már megint nem fi­gyelsz?... Mondom egy tele­fon a Fonyódi Zsozsónak a minisztériumba és rendben van minden! — Tessék, itt a kávé! — szólt közbe a kisasszony, —- Köszönjük szépen. Hát akkor igyuk meg ezt. a re­mek duplát! — áradozott Kabócza. A számhoz emeltem a po­harat és lenyeltem, az .első kortyot... Mondom, lenyel­tem és hirtelen az a régi, gyermekkori játék jutott az eszembe, hogy eldugtunk valamit és a társunk keres­te, mi pedig biztattuk sze­gényt, hogy víz.,, víz... lan­gyos... meleg... melegvíz... Kabóczának sem juthatott hirtelen más játék az eszé­be, mert letette a poharat és összetörve suttogta maga elé: — Te, ez... ez nem kávé... ez csak melegvíz... Ez csak lötty... Melegvíz — morogta, majd hirtelen rátámadt a kávéfőzőnőre. — Kisasszony, mondja, miért adott nekem kávé helyett Ilyen löttyöt? A kisasszonyt nem érte váratlanul a kérdés, mert rögtön válaszolt: — Hogy miért? Mert azt a gebines presszót, ’ amit a felesége kapott, eredetileg a Fonyódi nekem ígérte!!! — Férjem ragaszkodik az otthoni körülményekhez! Jól neveltséq Egy kis vidéki állomáson magányos hölgy száll le a vonatról. Egy ott tébláboló kisfiú felajánlja, hogy elvi­szi a szállodáig a bőröndjét. A szálloda előtt a hölgy átveszi a bőröndöt, és borra­valót ad a fiúnak. A fiú hallgat. ' — Nem tudod, mit kell mondani egy jól nevelt fiú­nak, ha egy tízes borravaló* kap a segítségéért? — Vagyok olyan jól ne­velt, hogy ne mondjak sem­mit! ko Kiss György Mihály Inkvizíció (Berki Imre rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom