Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

1973. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőgazdaság kemizálásának fejlődéséről Nyilatkozik Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes Mezőgazdaságunk kemizá­lásának fejlődésére jellem­ző, hogy az idén hektáron­ként 190 kiló műtrágyát al­kalmaznak a mezőgazdasági üzemek. A növényvédőszer felhasználásban is megközelí­tettük a fejlett országok színvonalát, a hektáronkénti 9 dolláros vegyszerértékkel. Ez a figyelemreméltó növe­kedés megteremtette a me­zőgazdasági termelés további korszerűsítésének alapjait is. A kemizálás jelenéről és jö­vő terveiről nyilatkozott Gór Nagy Sándor, a nehézipari miniszter helyettese. A mezőgazdaság ke- mlzálása a vegyipar függvénye: Hogyan biztosítja ez a dinami­kusan fejlődő iparág napjainkban a korsze­rű agrotechnikákhoz elengedhetetlenül szük­séges kémiai anyago­kat? — Műtrágyagyártásunk mennyiségét és a technoló­giai színvonalat tekintve jó­nak mondható. A szükséges nitrogén hatóanyag mintegy 90 százaléka, a foszforható­anyagoknak pedig 70 száza­léka a magyar gyárakban ké­szül. A káliműtrágyából azon­ban teljes egészsében beho­zatalra szorulunk. Az el­múlt években jelentősen bő­vítettük az alapanyagbázist, új ammóniaszintézis üzem lé­tesült a Borsodi Vegyi Kom­binátnál, a Tiszai Vegyi Kom. binátnál 45 ezer tonna kapa­citású salétromsav-üzemet építettünk. Szolnokon pedig 200 ezer tonna évi termelé­sű kénsavgyár kezdte meg az üzemelést. Idén legfonto­sabb feladatunk a választék- bővítés. A Péti Nitrogénmű­veknél, a Tiszai Vegyi Kom­binátnál, valamint a Pere- martoni Vegyipari Vállalat­nál megkezdték a korszerű, összetett műtrágyák gyártá- sát. __ — Bár a növényvédőszer- felhasználásunk megközelíti a fejlett ipari országok szint­jét, az e körbe tartozó ve- gyületeknek alig több mint 50 százalékát állítjuk elő itt­hon. Az import csökkentésé­re és a választék bővítésére a Nehézipari Minisztérium kidolgoztatta azt a célprog­ramot, amelynek alapján Magyarországon is megte­remthetjük a korszerű nö- vényvédőszer-kutatást és ipa­ri termelést. Több új ható­anyagú növényvédőszer ke­rül forgalomba, a gyógyszer- ipar is bekapcsolódott a nö­vényvédőszer gyártási prog­ramba. 1972-ben 10, az idén pedig már 17 új hazai nö­vényvédőszert adnak át a fogyasztóknak. A fejlett ipa­ri országok szintjét tekintve bizonyos elmaradás mutatko­zik az állattenyésztés kemi- zálásában és ugyancsak ala­csonynak mondható a mező­gazdaság műanyag-felhasz­nálása is. I Milyen a kapcsolat a termelők és a felhasz­nálók között? — A mezőgazdasági üze­meknek a kemikáliák gyár­tása mellett segítséget adunk a felhasználásban is. A Ma­gyar Vegyipari Egyesülés számítógép központjában pél­dául komputer segítségével határozzák meg az egyes ta­lajtípusok optimális műtrá­gya igényét ég a műtrágya­féleségek arányait. Létrehoz­tuk a műanyag-alkalmazás­technikai, valamint a mező- gazdasági kemizálási köz­pontot. Ezeknél bemutatjuk a vegyipar újdonságait, is­mertetjük annak felhaszná­lási területeit és módjait. A választék bővítését szolgál­ják még a KGST-n belüli együttműködés. Részt ve­szünk az INTERCHIM mun­kájában, Bulgáriával, az NDK-val és a Szovjetunióval négyoldalú megállapodást kötöttünk a kemikáliák ku­tatásával, fejlesztésével kap­csolatos együttműködésre. A Nehézipari Mi­nisztérium, a Mező­gazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium­mal közösen elkészí­tette a mezőgazdaság kemizálásának távlati tervét. Milyen változá­sokat tartalmaz ez a nagyszabású program? — Megállapítottuk. hogy 1985-re a vegyiparnak és a külkereskedelemnek össze­sen 2,4 millió tonna vegyes műtrágya hatóanyagot kell a mezőgazdaságnak átadni. En­nek feltételeként 1985-ig há­romszorosára kell növelnünk a nitrogén és foszfor mű­trágyaipari kapacitásunkat. Ma már nem beszélhetünk külön nitrogén és foszfor mű­trágyagyártásról. Olyan üze­meket kell létesítenünk, amelyek nyersanyagként földgázt, nyesfoszfátot és kálisót használnak fel és a különböző összetételű műtrá­gyák igen széles választékát állítják elő. A magyar mű­trágyaiparban először a Pé­ti Nitrogénműveknél építünk ilyen korszerű műtrágyagyá­rat, amely 1975-ben már évenként 260 ezer tonna nit­rogén, 80 ezer tonna foszfor és ugyanannyi kálium ható­anyaggal növeli a hazai raű- trágyaioar termelését. Az új üzem azonban még nem elégíti ki a szükséglete­ket sem mennyiségben, sem pedig választékában — hang­súlyozta a miniszterhelyettes. — A péti beruházást követő­en olyan foszfor műtrágya- gyártásra van szükség, amely egyedi műtrágya és kálisó bekeverésével korszerű hár­mas-hatóanyagú műtrágya előállítását teszi lehetővé. Egy ilyen műtrágyagyár énf- tését tervezzük 1976 és 1980 között. Mindezek a bővíté­sek és beruházások lehetősé­get adnak arra, hogy a me­zőgazdaság 1975-ben 260 ki­lóra, 1980-ban 300 kilóra, 1985-ben pedig csaknem 400 kilóra emelje a hektáronkén­ti műtrágya hatóanyag fel­használását. I Elképzelhető-e, hogy a jövőben önellátóak leszünk növényvédő­szerből? — A növényvédőszer gyár­tás és felhasználás jellegéből adódik, hogy sem most, sem pedig a távoli jövőben tel­jes egészében önellátásra nem tudunk berendezkedni. Ezen a területen igen komoly nemzetközi együttműködést kell kialakítanunk a KGST- orszégokkal. Ezek megvaló­sításával a tervek szerint 1980 után a hazai ellátásun­nak már 70—75 százalékát tudja majd vegyiparunk itt­honi termeléssel, illetve szo­cialista termékcserével ki­elégíteni. A folyamatban lé­vő kutatás és fejlesztés ered­ményeképpen a közeljövőben 15 új növényvédőszer gyártá­sát kezdik meg és ezzel 1970- hez viszonyítva 1975-ig meg­duplázódik a magyar nö- vényvédőszer-ipar termelése. B. É. Élénkül a partéiét Négy pártaiapszervezet a jászkíséri Kossuth Tsz-ben Hétezerhatszáz holdas nagyüzem a jászkiséri Kos­suth Tsz. Jelentőségét az is mutatja, hogy évente 80 mil­lió forint termelési értéket állít elő. A Kossuth Tsz pártalapszervezetét 1972. no­vemberében decentralizálták, csúcsvezetőséget és négy új alapszervezetet hoztak létre. Az átszervezés tapasztalatai­ról érdeklődtünk Gyebhard Lajostól, a csúcsvezetőség titkárától. — Mi indokolta a párt- szervezet decentralizálá­sát? — Taglétszámunk 96 volt, s jelenleg is ennyi. A héttagú pártvezetőség nehezen tud­ta átfogni az alapszervezet tevékenységét. A kommunis­ták ugyanis minden főága­zatban, segéd- és kisegítő üzemben ott vannak. Ha egy-egy terület munkájáról, feladatairól tárgyaltunk, fő­ként csak az ott dolgozók szóltak hozzá a témához. A többiek tudomásul vették, mert közelebbről nem ismer­ték. Ezért az üzemágak gond­jaival, részfeladataival apró­lékosan nem foglalkozhat­tunk. — Ebből következik, hogy az alapszervezete­ket, bizonyára üzemágak szerint hozták létre, — Igen. Méghozzá a nö­vénytermesztésben, az állat­tenyésztésben, a gépcsoport­nál, a segéd- és kisegítő üzemágakban külön alap­szervezet alakult. A gépcso­port alapszervezete fogja át a javítóműhelyekben, s az erőgépeken dolgozó kommu­nisták tevékenységét, a ke­nyérüzemben, téglagyárban és az élelmiszer üzleteinkben dolgozók pedig a segéd- és kisegítő üzemek alapszerve­zetéhez tartoznak. A gazdaság vezetői (elnök, elnökhelyettes, főagronómus, főkönyvelő), valamint a csúcsvezetőség tagjai külön­böző alapszervezeteknek tag­jai. Így közvetlenül is segí­tik azok munkáját. Az ágazatok, munkahelyek kommunistái egy időpont­ban tartották alakuló tag­gyűléseiket, ahol 3—5 tagú vezetőségeket választottak, utána összevont taggyűlésen a csúcsvezetőséget is megvá­lasztottuk. A növénytermesztőknél Tóth G. Ferenc brigádvezető, az állattenyésztőknél Dósa József technikus, a gépesí­tésnél Szikszai László szere­lő, a segéd- és kisegítő üze­meknél Helle János tégla­gyári szerelő lett a titkár. Az új alapszervezeteknek 18—32 tagja van. — Milyen a titkárok po­litikai képzettsége? — Egyik titkárunk öthó­napos pártiskolát, a többiek marxista—leninista középis­kolát végeztek, illetve min­den évben a pártoktatáson vettek részt. Egyébként to­vábbképzésüket tervezzük. Havonként tartunk titkári értekezleteket, részt veszünk a vezetőségek ülésén. Kez­detben az átlagosnál is több segítséget kellett adnunk módszerbem és elvi-politikai kérdésekben. — Milyen tapasztalato­kat szereztek? A decent­ralizálás beváltotta-e a hozzá fűzött reménye­ket? — A községi párt-végre­hajtóbizottság most tárgyalt csúcsvezetőségünk és az alap­szervezeteink munkájáról. Megállapította, hogy a de­centralizálás elérte célját. A taggyűlések látogatottsága 10—15 százalékkal emelke­dett és aktívabbak a pártta­gok. Szinte mindenki véle­ményt mond, észrevételt és javaslatot tesz. Ez is cáfolja a decentralizálás előtti egyes aggályoskodók álláspontját. — A több alapszervezet létrehozása tehát bevált, po­zitív tapasztalatokat hozott. Ezért bátran merem java­solni másoknak is, ahol a miénkhez hasonló, nagy lét­számú pártszervezet műkö­dik. — m. I. — Jászberényiek összefogása városukért Milliók társadalmi munkából A társadalmi munka szer­vezéséről tárgyalt tegnap Jászberényben a Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A vb elé terjesztett jelen­tésből megtudtuk, hogy a negyedik ötéves városfej­lesztési terv mellékleteként elkészített programban jár­dák és parkok építéséhez, fásításhoz, útkarbantartás­hoz, és a vízvezeték-hálózat bővítéséhez 3,9 millió forint értékű társadalmi munká­val számoltak. Lőtér, sport­pálya és az ahhoz kapcso­lódó létesítmények építése is szerepel a fejlesztési terv­ben. Ezekhez 900 ezer forint Fiatal mezőgazdászok tanácskozása Jászberényben a pártbi­zottság nagytermében teg­nap tanácskozást tartottak a járás mezőgazdasági üzemei­ben dolgozó fiatal szakveze­tők részére. Az MSZMP járási bizott­sága rendezésében megtar­tott tanácskozás — ahol kép­viseltette magát a megyei KISZ-bizottság és a közép- tiszavidéki és jászsági terü­leti tsz-szövetség. — Sós Ferenc a járási pártbizott­ság titkárának vitaindító előadásával kezdődött. Ismertette a járás mező- gazdasági üzemeinek hely­zetét, fejlesztésükkel kap­csolatos feladatokat. Az elő­adás további részében a fia­tal mezőgazdasági szakem­bereknek a községek poli­tikai, társadalmi életében betöltött szerepével foglal­kozott. 1 Nők a férfifodrász-üzletben A férfifodrász-mesterséget aligha lehet általánosan el­ismert női szakmának nevezni. Jászberényben mégis meg­szokták, hogy a Kossuth úti férfifodrász-üzletben nő-figa­rók várják a vendégeket. Tőlük kérdeztük meg: sikerült-e változtatni azon a nézeten, hogy a férfifodrászat kizáró­lagosan férfi szakma, s ha igen, milyen előítéletekkel kel­lett megküzdeni? Muhart Jánosné a négy női dolgozót foglalkoztató férfifodrász-üzletben dol­gozik, kétgyermekes anya, 13 eve dolgozik a szakmá­ban. Nem is akart soha női fodrász lenni. — Férfifodrász-tanulónak jelentkeztem annak idején, nagyobb volt az esélyem, hogy felvesznek. A férfiak szemében ugyanis már ak­kor gyengén kereső szak­mának számított a férfifod­rászat, Tanuló koromban még rendben volt minden, talán azért, mert nem hit­ték komolyan, hogy kitar­tok a férfifodrászat mellett. Munkatársaimmal azután sem volt baj, miután felsza­badultam. Megszokták, hogy nő is dolgozik közöttük, egy­szerűen befogadtak. — Hát a vendégek? — Ok jóval tovább ragasz­kodtak ahhoz, amit évtizede­ken át megszoktak. Kezdő segéd koromban mindenna­pos jelenet volt, hogy a kedves vendég, ha sor ke­rült rá és az én székembe kellett volna ülnie, úgy be­lemélyedt az újságolvasásba, hogy nem látott, nem hal­lott. Akadt olyan is — nem is egy — aki nyíltan meg­mondta, hogy nőhöz nem ül le, inkább megvárja a férfi segédet. — Hogyan barátkoztak meg mégis a gondolattal, hogy női kéz simítson vé­gig frissen borotvált arcu­kon, vagy szabadítsa meg őket bozontjuktóL — Szerencsére mindig akadt olyan vendég, aki na­gyon sietett, így kénytelen volt elviselni. Azután rá­jöttek, hogy egy nő is tud olyan jól dolgozni, mint a férfi, sőt jobban vigyáz ar­ra, hogy a borotva ne húz­zon. Ami a hajvágást illeti véleményem szerint a szép frizura elsősorban türelem kérdése, az pedig köztudott, hogy a nők a türelmesebbek. Imre Évát hat évvel ez­előtt vették fel tanulónak, férfi- és női fodrász szak­mát tanult. — Amióta felszabadul­tam ,itt dolgozom a férfi­fodrász-üzletben, a kereset kevesebb, mint a nőiben, mégis itt érzem magam jól. Igaz nekem könnyebb volt a kezdés, amikor ide ke­rültem az üzletben nők dol­goztak, s a vendégnek ez már természetes volt. — Ez azt jelenti, hogy amikor idejött ez a munka már nem számított férfi­szakmának? — Nem egészen. Köztu­dott, hogy a vendégek — mind a nők, mind a fér­fiak — nemcsak azért jár­nak a fodrászhoz, hogy csi­nosítsák magukat, hanem ott az üzletben akarják megváltani a világot. — Pár évvel ezelőtt hi­degen hagyott például a futball. Ma „halálbiztosan” tudom, hogyan kell összeál­lítani az igazán jó magyar válogatott csapatot, tudok a kedves vendéggel együtt örülni a megyei sikereknek és együtt siratjuk el a kieső csapatokat. Férfifodrász-üzlet a Kossuth utcában. Üzlet, ahol évek óta nő-figarók várják a vendégeket. Tíz évvel ezelőtt még nem mindenki „ült le” szívesen nekik. Ma talán ugyanaz a vendég méltatlankodna, ha a mindig mosolygó Magdi, vagy a bogárszemű Éva helyett egy kopaszodó férfi fodrász kérdezné: hajvágást is parancsol a kedves vendég? L a. értékű társadalmi munkára van szükség. A lakosság és az üzemek, bizonyítva, hogy szeretik városukat, a tervezett fel­adatokon kívül újabb válla­lásokat tettek. Társadalmi munkával rendezték a Zagy­va medrét, felújították a szabadtéri színpadot, két játszóteret, több pinceklubot építettek. Társadalmi mun­kával kezdték el az erős­áramú szakközépiskola két­száznégy személyes kollégiu­mának építését is. A negyedik ötéves tervre tervezett 4 millió 650 ezer forint értékű társadalmi munkát, már az ötéves terv első két esztendejében túl­teljesítették a jászberényiek. A tanács ennek megfele­lően éves fejlesztési tervé­nek készítésekor pótlólag évi 2 millió forint értékű társadalmi munka elvégzé­sét irányozta elő. A társa­dalmi munkában kiemelkedő eredményeket elért jászbe­rényi lakosoknak, kollektí­váknak és üzemeknek a me­gyei tanács a „Társadalmi munkáért” jelvény 44 arany, 53 ezüst- és 23 bronzfoko­zatát adományozta. A tervezett évi 2 millió forint értékű társadalmi munka nem tükrözi a lakos­ság városszeretetét, aktivi­tását. A megfelelő tervezés, a város fejlesztésével kap­csolatos feladatok ismereté­nek hiánya miatt a szak- igazgatási szerv, sokszor, nem tud mit kezdeni a la­kossági felajánlásokkal. A tanács vb végül a kö­vetkező kiegészítéssel fogad­ja el a jelentést: a jövő­ben jobban kell törekedni a társadalmi munka lehető­ségeinek feltárására; több gondot fordítani a szervezé­sére. L A. Jövőre kezdődik a telkek eladása a Tisza II. üdülőkörzetében Az üdülőszövetkezetekről tárgyalt a MÉSZÖV elnöksége Megyénkben Szolnokon van a legtöbb üdülőtelek. Részben ezzel magyarázható hogy eddig csak egy üdülő- szövetkezet alakult, az is a megyeszékhelyen. Pedig sok embert érdekelne a tagok számára egyértelműen elő­nyős szövetkezés és a jövő­ben még többen lesznek, akik az üdülőépítéshez a szövetkezeti formát válasz­tanák. Az elkövetkezendő években ugyanis a Tisza menti településeken több ezer üdülőtelket értékesíte­nek, ennek zömét a Tisza II. vízlépcső üdülőterületén. A mesterséges tő négy­szerese lesz (127 négyzetki­lométer) a Veiencei-tó víz­felületének. Környékén 640 hektárt üdülőterületnek je­löltek ki (ennek fele me­gyénk területére esik) és 50 ezer ember fürödhet, nya­ralhat, horgászhat majd ott, ahol erre eddig nem volt lehetőség. A tó végleges for­máját a hetvenes évek vé­gére nyert el. Környékének közművesítése azonban már jövőre megkezdődik, és ez­zel párhuzamosan történik majd az üdülőtelkek értéke­sítése. Tiszafüreden 260, Abádszalókon 43, Tiszaderzs és Tiszaszőllős környékén 18, a Jászsághoz közel eső kiskörei térségben pedig 20 hektárt alakítanak ki üdü­lési célokat. A kiskörei víz­lépcső és környéke üdülő­körzetének teljes kiépítését 15 évre tervezték — tájé­koztatta tegnapi ülésén a iMESZÖV elnökségét, dr. Ti- gyi István, a MÉSZÖV ta­karék- és lakásszövetkezeti titkárság vezetője. A beszá­moló után az üdülőszövet­kezetek szervezésének, ki­alakításának lehetőségét és jövőjét vitatták meg az el­nökség tagjai. Javasolva, hogy a városi és községi ta­nácsokat fel kell kérni az üdülőszövetkezetek megala­kításának támogatására. A napsütésben gazdag al­földi táj közepén kialakuló tóparti üdülőterületen is el­sősorban a szövetkezeti tár­sulási formának van jövője. ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom