Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
1973. JOIMUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fáklyák világa PILLANATKÉP A SZOLNOKI SAGVÁRI KÖRÜTI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBÓL Gondolatok az egri diáknapok után A törökszentmiklósi Járási Hivatal telefonján hívtuk Tiszatenyőt, az iskolát, hogy Lengyel Boldizsár igazgatót otthon találjuk-e, szeretnénk meglátogatni. \ A telefonba kiabálni kellett, hogy valahegy is szót értsünk. Ilyen messze van a várostól az a falu, morfondíroztam. Tudom, csak néhány kilométer... Házigazdám, Dayka Miklós osztályvezető nevetett: biztosan madár szállt a drótra, elveszi a hangot. Értettem a viccet. Elindultam, kíváncsi voltam, hogyan hallják Tiszatenyőn a város hangját. Drót nélkül, közvetlenül. Tiszatenyő, régen tudom, az ellentétek faluja. Eredményesen gazdálkodó, termelőszövetkezete van, mégis, Szolnok és Törökszent- miklós „hálószobája”. Reggel és este tenyőiekkel telik meg a szolnoki vonat. Az iskola korszerűtlen épület, keskeny ablakokkal. Ezeken a kis réseken keresztül bizony elég keveset lehetett látni és láttatni a világból. Dehát ez nem is volt elsődleges cél, elég volt a betűvetést tudnL Az iskolában újabb ellentmondásra találok. Lénárt Ferenc professzor, a pszichológiai tudományok doktora módszere alapján — kísérleti jelleggel — matematikában és a történelem tanításban az úgynevezett variációs szisztémát alkalmazzák. Lengyel Boldizsár igazgatóval ez az első témánk. — Ügy tudom a tény öt iskola az egyetlen a megyében, ahol ezzel a módszerrel tanítanak. Mi ennek a lényege? — Inkább a célját mondom: a logikus, lényeglátó gondolkodásra nevelés, a problemalátás fejlesztése. A történelemtanítás keretén belül pl. az ok, okozati ösz- szefüggések felismerése a íő cél. — A módszer eredményessége, konkrétan... ? — Az egyik hatodikos osztályban nemrégen • végzett felmérő ellenőrzést a szakfelügyelő: az osztály átlag 4.5, igen jó... Persze, nem hanyagolhatjuk el a lexikális tudást sem. A módszer lényege... Hallgatom *a fiatal igazgató szakmai fejtegetését. Ez talán az olvasó számára másodlagos. Többet mond az ahogyan magyarázza. A józan megszállottak nyugalmával beszél, a gyakorló tanár egyszerűségével, s ami még érződik: gazdag tudás háttér biztonságérzetével. Falusi pedagógust kerestem és nagyszerű oktatási kísérletet végző, egyetemet végzett embert találtam a tenyői iskolában. . Fiatalember, alig múlt harminc éves, de máris gazdag életútja van. Tanítóképzőt, majd pedagógiai főiskolát végzett, — ez sem volt elég — diplomát kapott a pesti bölcsészkartól is, magyar—népművelés szakon. Avantgarde szemlélet mögé bújok, úgy kérdezem: _ Nem sok ez ide. Tengőre, s magának nem ke- vés, — itt. • o Értheti a provokációt, megmosolyog: — Tiszaörsön születtem, tehát falun. Elkötelezett vagyok. Gyűjtöttem, mert gyűjthettem, most már adnom kell. Ami a kérdés szemléletét illeti, arra azt mondom: ne higgye senki, hogy falura minden jó! •Ahol erősebb a sodrás, oda jobb úszó kell, nem?J A falu arculatának formálása igen nehéz, hozzáértést, türelmet kíván. Minél nagyobb az ember szellemi tőkéje, annál gazdagabb, annál többet tud adni. Per- ' sze, mondták már, máshol többre vittem volna. De nem ... . — Mit érthettek ezalatt: „vitte volna...? — Van rá példázat elég, nem? Olyan emberekre gondolok, akik elfogadják, hogy taníttassák őket, — aztán, diplomával a zsebükben, nem mennek oda, ahol szükség volna rájuk, hanem talpalnak a pénz után, kók- lerkednek. Nem becsületes dolog. — Nem. De mondja csak, miért él még mindig az a szemlélet, hogy az vtitte valamire, akinek fényes, nagy kocsija van, meg nyaralója, meg betétkönyve, — szóval akinek pénze van, — minél több... — A gyom is nő. Az egyéni és társadalmi érdekeket sokszor igen nehéz egyeztetni, ezt magam is tapasztalom, itt a faluban. De a jó vetésben kevesebb lesz a gyom. Az iskola, ha úgy tetszik: magvető. — Tenyőn,' milyen a „vetés”? — Jő, mondhatom. Azért merem ezt ilyen kategorikusan kijelenteni, mert áldozatkész, lelkiismeretes és jól felkészült nevelők dolgoznak az iskolában. Az övék az érdem, fáradságos munkájukat úgy végzik, hogy felelősséget éreznek a jövőért Mégis, sok minden nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Végeznek a gyerekek, elmennek.., aki meg marad... — Értem. Én talán kimondhatom — persze minden sértő szándék nélkül — a falu a szerényebb képességű emberanyagot kapja. Sajnos, éppen egy tanár szájából hallottam — nem itt — hogy: jól van, fiam. ha nem tanulsz majd maradsz a tsz-ben... Erre célzott, ugye? —. Igen, erre. Súlyos következményei lehetnek... — A mezőgazdaság gépesítése jó képességű, képzett embereket kíván. De hogyan lesznek jól képzettek azok, akik az általános iskolával sem, vagy éppenhogy megbirkóztak — valahogy... — Továbbviszem ezt a gondolatot: ha a jelenlegi helyzeten' nem változtatunk, milyen lesz az új falu? Olyan, amilyennek mi szeretnénk, amelyennek lennie kell?! — A jelenlegi helyzetben is nagy gond a közművelődés. Ügy tudom, Tenyő „kísérleti falu”..'. — A megyei pártbizottság határozata alapján új irányítási módot vezettünk be a közművelődés és a közoktatás kapcsolatában. A falu közművelődésének tartalmi irányítását az iskola- vezetés végzi. Logikus: legyen az iskola a falu szellemi központja. — Tehát — egy kicsit a költészet nyelvén fogalmazva — világítsanak a fáklyák- Azt mondta az előbb: világítanak. De még ez is kevés. A motor járhat üresjáratban is, ilyenkor nem megy a kocsi. — Megy, szépen megy. Az új irányítás bevált, hasznos. Az emberek — ki, mennyire könnyen, vagy nehezebben — hallgatnak az okos, jó szóra. Ha mi állandóan mozgásban vagyunk, mindig előre megyünk, jönnek utánunk. Ezt minden bizonyítja ebben az országban, a mi falunkban is. — A „mi falunk”. Érdekes: Gárdonyi Géza az „Én falumról” írt... — A tantestület egészének nézőpontjából mondtam így. — Két éve dolgozik itt, előtte Nógrádban tanított. Érez lényegi különbséget az ottani és a tengői — hadd mondjam így: kunsági — emberek között. — Számomra nem új ez a vidék, mondtam, a környéken születtem. Talán éppen ezért érzem ennyire a különbséget A nógrádiak lágyabb, jobb kedélyű emberek, egy kicsit még mindig Mikszáth-i „jó palócok”, a szik és tája embere sokkal zárkózottabb, keményebb, nyersebb. — Nehezebben vezethető? — Jobban meg kell találni a módját, önzőbbek, de az értelem megnyitja náluk is a cselekvő jószándék kapuit Vállalni kell. — Az alkoholizmus? Ténymegállapító szándékkal mondom: Tenyő „nagyivá” falu. — Sajnos. Azt tapasztaljuk, hogy az ingázás rengeI teget árt: hol itt „dobnak be” várakozás közben egy íéldecit, hol ott... Nehezen tudjuk a faluban megteremteni a kultúrált szórakozás lehetőségét Pedig ha a munkaadó vállalatok csak a negyedét adnák annak, amit a November 7. Tsz ad, sok minden másképp lenne... Sajnos, mindenhol bedugult fülekre találunk. Egyetlen vállalat sem ad egy fillért sem a klubkönyvtár működtetéséhez sem. Pedig azt is a termelőszövetkezet építette. i. •— Szabad idejében? — Könyv, zene, 3 amikor tehetem színházba megyek, Pesten, Szolnokon. Mindig tanulok valamit: sohasem akarok lúgynevezett „falusi tanító” lenni. De, — higy- gye el — ilyen már nincs. — A disznót hizlaló, ku- peckedő típusra gondol? — Arra, — de ez már a múlté. A nevelők felismerték helyüket, szerepüket, úgy élnek, dolgoznak, hogy az egész falunak hasznosak legyenek. És ami nagyon fontos, már nincsenek rákényszerülve arra, hogy hivatásuktól idegen életformát éljenek. TISZAI LAJOS Á Diáknapok című He-' vés megyei különkiadásban olvastunk a kisújszállási diákok bemutatkozásáról, a Móricz Zsigmond által „vasfejűnek” nevezett kunok unokáinak szírrrelépésérőL S nemcsak róluk, hanem megyénk egészének dicséretére egyre több szó esett a Jászkunság fiainak, lányainak szerepléséről. S nem véletlenül! Az első napon megyénk diákjai 930 pontot szereztek, míg a főváros képviselői csak 430-at Szűkebb hazánk tanulói végig megőrizték vezető helyüket a pontversenyben, a fővárosiak mellett maguk mögé utasították Heves, Nógrád és Pest megye versenyzőit Mindezt nem is akármi- ilyen mezőnyben érték «4. Az énekkarok és kamarakórusok bemutatóján a többi megyéből színrelépő együttesek mind zenei tagozatú intézetek képviselői voltak. Nem csoda, hogy valóságos aranyéramdömping Volt. Ebben a mezőnyben szerzett aranyérmet a szolnoki Verseghy gimnázium és a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium kórusa, ezüstérmet pedig a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium kórusa. Ilyen körülmények között kétszeres dicséret illeti meg őket Diákjaink á pontverseny megnyerése mellett nyolc arany, tizenkét ezüst és hét bronzérem megszerzésével öregbítették megyénk _ jó hírnevét Közülük az egri gálaestre is meghívták a tiszaföldvári irodalmi színpadot a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium énekkarát, a Balogh Ilona—Szalay Márta duót a Verseghy gimnáziumból, Molnár Katalin (Szolnoki Varga Katalin Gimnázium) vers- és Kiss Ildikó prózamondót a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumból. A tiszaföldváriak irodalmi színpadát és a szolnoki Verseghy duóját a budapesti centenáriumi ifjúsági gála- bemutatóra is meghívták. A siker tehát egyértelmű, hiszen sportolóink is elhozták a Dobó Kupát. Jóképességű, lelkes diáksereg, felelősségteljes, hozzáértő taná-i rak előkészítő munkája, — ez a siker titka. Mindenféleképpen elismerésre méltó, nagyszerű teljesítmény tanúi, számottevő siker részesei is lehettünk bizonyos mértékig, hiszen megyénk színeiben iJéptak pástra” Egerben a mostani győztesek. Minden okunk megvan tehát az elégedettségre. S nemcsak fiaink egri szereplése miatt. Kézenfekvő ugyanis, hogy középiskoláink elsősorban. az életre, a továbbtanulásra készítik fel nővén-., délveiket, ahhoz igyekeznek nyújtani alapos ismereteket. S ha emellett olyan szereplésre is futja erejükből, mint az egri diáknapokon, nos, akkor bízvást mondhatjuk, hogy alapvető feladatú-, kát teljesítik. Ehhez az állam felbecsülhetetlen értékű segítséget ad. Most, az iskolák államosításának 25. jubileumán elégtétellel nyugtázzuk ezt. Megyénk iskolaügyének intenzív fejlődése az államosításnak köszönhető. íme néhány statisztikai adat bizonyságul: 1934-ben alsófokú oktatásra 820 tanterem állt rendel-, kezésre, és egyre több mint hatvan tanuló jutott Most 1349 osztálytermünk van, átlag harminchatos létszámmal. Az alsófokú oktatást a fel- szabadulás előtt kileftcszáz- huszonegy tanító segítette, s egy nevelőre több mint ötven gyermek jutott. Makét- ezerhétszázkilencvenöt általános iskolai pedagógusunk közül egyre átlagban mindössze 17,4 tanuló esik. 1934-ben 56 óvoda volt a megyében, — ma 167 óvodába több mint tizenegyezer gyermek jár. Nevelésüket hatszáztizenkilenc óvónő végzi. A felszabadulás előtt nyolc középisikolánk volt, hetven tanárral. Most huszonhét középiskolánkban hatszázti zenhat tanár tanít. A felszabadulás előtt 65 év (1869—1934) alatt összesen 4578-an érettségizetek. Most — csupán az utóbbi négy év alatt tizenkétezer felett volt az érettségizők száma. A félszabdulás előtt az analfabéták számát tekintve a megyék között az utolsó előtti helyen álltunk. A nyolc osztálynak megfelelő általános iskolai végzettséggel a 15 éven felüli lakosságnak mindössze 8,3 százaléka rendelkezett, ma pedig közel a fele. Az érettségizettek száma nem érte el a két százalékot, most viszont meghaladja a tízet A statisztikai adatok önmagukért beszélnek. Híven kifejezik, hogy jó út kezdete volt az államosítás, újabb feladatokra buzdító, eredményes negyedszázadot hagytunk magunk mögött. S. B GYAKORLATI ÓRA A MEZÖTÜRI DÓZSA GYÖRGY GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN. KÉPÜNKÖN A TANULÓK A SZ AKÍTÁSSZILÁRDSÁG- VIZSGÁLÓVAL ISMERKEDNEK
