Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

1973. június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filmjegyzet Két film — két korosztály Oj magyar filmek szere­pelnek a mozik bemutató­ján. Szemes Mihály „Kincs­kereső kis ködmön”, Mé­Kincskereső kis ködmön Van-e ifjú olvasó, aki nem köt életre szóló barátságot Móra Ferenc történetének hőseivel? Van-e, ki felej­teni tudná Szűcs Ferkó, Há­rom Matyi, Cintula és tár­sainak csodálatos kalandjait? Ügy véljük, aligha. Filmrevitelük legalább annyira időszerű, mint ami­lyen sokan a kameráktól féltették őket. Nos, ezúttal a bizakodóknak lett igazuk. A históriák megelevenedtek, életre keltek, s mi a vász­non rájuk ismertünk. Szemes Mihály gazdag, Szabad lélegzet Tulajdonképpen egyetlen rövid mondatba tömöríthe­tő Mészáros Márta új film­jének, a Szabad lélegzetnek a tartalma: egy egyetemista fiú és egy munkáslány — szövőnő — szerelmének tör­ténete. S bár a csekélyke tarta­lom még jó filmet is ered­ményezhetne, a Szabad lé­legzet nem az. Nem az, el­sősorban azért, mert a film­ből hiányoznak a valódi konfliktusok, s marad a meglehetősen bágyatag sze­relmi történet. Nem a téma rossz tehát, hanem a megvalósítás gyen­ge. Mészáros Márta nem Kelta temetőt tártak fel száros Márta pedig „Szabad lélegzet” című filmjével ké­szült el. Két film, két kor­osztály... sokszínű, íróhű gyermek­filmet produkált, olyat, ami­lyet a felnőttek is nyugod­tan megnézhetnek. Sikeré­nek forrása a gyermeksze­replők kitűnő játéka. Az idősebb „partnerek” közül Szirtes Ádám emelkedik ki, s örömmel láttuk egy vil­lanásnyi epizódban Polgár Gézát, a szolnoki Szigligeti Színház tagját. Milyen kár, hogy a hazai filmes műhelyekből csupán két-három évenként kerül ki egy-egy gyermekeknek szóló alkotás... használja kj a történet le­hetőségeit, a valódi problé­mák kutatása helyett meg­elégszik az üres, a „fecse­gő” felszín ábrázolásával. Hősei ezért, papírfigurák... Mindezt talán maga a rendező is megérezte, mert az elmaradt valóságos kon­fliktusokat szélsőséges, vég­letekkel játszó epizódokkal próbálta pótolni — termé­szetesen eredménytelenül. A film szereplőgárdájából a fiatal Kútvölgyi Erzsébet érdemel említést. Jutka szerepében — szinte a for­gatókönyv ellenére — élet­teli, természetes. Üres, szín­telen partnere Nagy Gábor. — sz —ő. Á Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete és a Nemzeti Múzeum tá­mogatásával kiemelt ásatás­ként láttak hozzá Gyoma határában a középkori tele­pülés feltárásához. Aráz Borbála és dr. Kovács Lász­ló régész irányításával egy­mástól 200 méternyire a gyomaagei halom térségé­ben kelta és szarmata kori, illetve koravas- és honfog­lalás kori temetőt találtak. A gazdag leletek arról val­lanak”, hogy Gyoma hatá­rában már 2800 évvel ezelőtt fejlett kultúrával rendelke­ző népek laktak. A kelta temetőben eddig félszáz sírt bontottak ki. A leletekkel részt vesznek 1974-ben a Magyarországon megrendezésre kerülő nem­zetközi keltológiai kiállítá­son. A kelta temető edé­nyekben, ékszerekben rend­kívül gazdag. Munkásmozgalmi dalok lemezen A hanglemezboltok kira­kataiban hamarosan meg­jelenik az SLPX 15039 szám­mal jelzett lemez, címe: Űj várak épülnek. A KOTA kezdeményezésére megjelenő lemezen kórusmozgalmunk történetében először kapnak nagy számban szerepet is­mert munkáskórusok, ame­lyek — a munkásénekkari mozgalom nagy akció­jához: a munkás- és ifjú­munkás énekkarok országos szemléjéhez és fesztiváljá­hoz kapcsolódva — a mun­kásmozgalom harcait és a munkáséletet idéző kórus­műveket szólaltatnak meg. Népművelőit továbbképzése A megyei tanács műve­lődési osztálya és a megyei művelődési központ szerve­zésében százharminc nép­művelő nyári továbbképzése kezdődött Karcagon tegnap délelőtt. Az egyhetes to­vábbképzésen a megye tisz­teletdíjas szakszervezeti könyvtárvezetői, üzemi könyvterjesztői, ifjúsági klu­bok, klubkönyvtárak veze­tői és a népi díszítő mű­vészeti szakkörök vezetőd vesznek részt. Iván napi szokások j,Jeles nap”-ként tartják számon Borsod megye egyes részein június 24-t, Iván napját. Ez alkalommal több településen felelevenítették az ősi népszokásokat. Az abaujd részeken és a zemp­léni hegyvidék völgyeiben települt úgynevezett hegykö­zi falvakban Iván-nap elő­estéjén a legények a köz­ség négy „sarkán” egy-egy sudár, zöldellő nyár- vagy nyírfát állítottak. Régen a vetések ártó szellemét akar­ták így távol tartani a ha­tártól, ma azt jelzik, hogy a falvak miként gyarapod­nak. Az új házak építésé­vel a fák egyre kijjebb ke­rülnek. __ C eruzcrvázlatok a fociról, a bundáról és a svédekről A minap — igazán csak megszokásból és nem csoda­váró reménykedéssel — meccsközvetítést hallgattam. Nem is nagyon figyeltem oda, de valami megütötte a füle­met. A riporter többszöri fel­hívása, hogy legyek szíves ezt, meg ezt a nevet megje­gyezni. Bizonyos ifjú labda­rúgó tehetséget említett meg. Többször. A név nem ragadt meg bennem. S ezúttal közlöm az ügybuzgó riporterrel, hogy ennek érdekében nem is va­gyok hajlandó különösebb erőfeszítésekre. Bizonyisten nem azért, mert ellenszenv­vel viseltelek a futball iránt. Korántsem. Hisz jegyeztem én már meg több nevet is ebből a műfajból minden ri­porteri felszólítás nélkül. Csak úgy, magamtól. Egyébként próbáltam vol­na nem megjegyezni, ami­kor nap mint nap mindenhol hallottam. És mennyi örö­met, büszkeséget szereztek ezek a nevek. Sohsem felej­tem az olyan eseteket, mint amilyen egyszer a berlini gyorson történt velem. Ele­gáns, idős úr ült velem szem­ben. Nyugatnémet. Ennek megfelelő fagyosan udvarias, kimért beszélgetés. (Akkor még ez volt a divat!) Majd egyszercsak felragyogott az arca és elkezdett ismételget­ni néhány nevet. Közben a vállamat veregette hangos „Bravó!” és „Wunderbar” kiáltásokkal. Bizony. És én ezeket a neveket ma sem felejtettem el. Mikor fogok újakat hoz­zátanulni? Ha külföldi is­merőseim többé megint nem Fischer Annié páratlan mű­vészetéről, a Szegedi Szabad­téri Játékokról, vagy éppen Jancsó Miklósról érdeklőd­nek, hanem újból megérem, hogy — esetleg a riporter ál­tal is szorgalmazott — új ne­veket harsogva veregetik a vállamat. tS­A bundáról... Bevallom tö­redelmesen Kedves olvasó, hogy amikor a címet írtam fel e kis dolgozat elé, még tudtam, mit akarok írni a bundáról. Azóta elfelejtettem. Álljon hát itt kárpótlásul még egy jeles történet a labdarúgásról. Vasárnap dél­előtt megállított a fociügyek­ben mindent tudó ismerősöm. Akarod tudni, mennyi lesz a délutáni meccs eredménye? Utána sem különösen — mondom, hát még előtte, amikor a jóistenen kívül sen­ki sem tudhatja. Én meg­mondom neked — így ő. Egy-egy lesz, mert a ven­dégcsapatnak a döntetlen a biztos feljutást jelenti. És ezért ők hajlandók voltak ál­dozni is. Ez nem igaz — mondom, de nem hagyja ki­fejteni szép gondolataimat a sport tisztaságáról, e helyett rámkérdez: Miért, te tudsz valamit, talán amazok is itt voltak, és ígértek valamit, ha legyőzzük emezeket? A ri­válist nevezte meg, akiknek viszont az ilyen eredmény jelenthette volna a meny- nyekbe jutást. Nem folytatom. Azóta min­denki tudja, hogy végül is nekem lett igazam. Mert az egy-egyes eredményt — ennyi lett — bárki véletle­nül is eltalálhatja. De az, amit a pályákon látunk ma­napság, nem véletlen. Mert mindenek előtt a játék szép­ségére, tisztaságára töreksze­nek labdarúgóink. A rész­vétel a fontos, mondják ők, nem a győzelem. Ugyanis el­lentétben azokkal az időkkel, amikor még a vállamat vere­gették nyugatnémet urak bizonyos focisták nevét kia­bálva, ma a részvételért is jó pénz jár a fiúknak. Akkor meg csak a játékért fizettek. Olyan is volt, az a játék ... Harmadik történetem a svédekről szól. Pontosabban arról, ha nem untatom ked­ves olvasóimat, hogyan esünk hasra, hogyan adjuk meg magunkat, ha valaki némi nyugati valutát csörgedeztet előttünk. (Mármint egyesek előtt.) Hátha még az onnan felülről jött szőke urak a nemzeti érzéseinket is biriz­gálják egy kicsit. (Már aki­nek ilyennel lehet birizgál­ni.) Elolvadunk, szinte lefek­szünk a gyönyörtől, ha a messzi északról idejönnek és itt ünnepük meg életük e nagy napját... no de meg­álljunk, mert indulatos sza­vaimat még félreértik. El­lentétben előző kis történe­teimmel, itt most valóban nem a fociról van szó, csak a svédekről. Tudom, tudom, ha fociról lenne szó, akkor is róluk lenne szó, mert most ők játsszák, egy ideig he­Először bocsátanak ki üzemmérnököket Államvizsga Mezőtúron A Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem mezőtúri fő­iskolai karán tegnap kezdőd­tek meg az államvizsgák, me­lyek azért érdemelnek külön figyelmet, mert most kerül­nek ki első ízben üzemmér­nökök az intézményből. Az államvizsga-bizottságok el­nökei és tagjai között egye­temi tanárok, közéleti szemé­lyiségek vannak — így pél­dául dr. Lénárt Lajos mi­niszterhelyettes, dr. Tibald Vilmos, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem rektorhe­lyettese, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke és dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkárai A háromnapos vizsgaidő- szakot így summázta dr. Pat­kós István főiskolai tanár, az intézmény igazgatója: — öt államvizsga-bizottság előtt száznégy hallgató — köztük húsz levelező tagozatos —ad számot felkészültségéről. Mel­lettük a korábban felsőfokú technikusi képzettséget szer­zett hallgatók egy része kü­lönbözeti vizsgát tett. így a most végzőkkel együtt ők is csütörtökön veszik át üzem­mérnöki oklevelüket. Felkészülnek, akik elsőként vizsgáznak áS* A levelező tagozatos hall­gatók az első számú vizsga- bizottsághoz kerültek, mely­nek elnöke dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes. Míg az el­sők sorra kerülnek, megkér­deztem Sándor Ferencet, a jászladányi Petőfi Tsz gépe­sítési csoportvezetőjét: — Miért tanult? Nem sokat gon­dolkozik a válaszon: — Fel­frissíti az ember a korábban tanultakat, másrészt itt ál­landóan vannak gépbemuta­tók, a legkorszerűbb techni­kával ismerkedhetünk. Köny- nyebb így megítélni azt is, hogy melyik gép alkalmasabb otthon. Igaz, az utóbbi idő­ben a szövetkezet inkább a szarvasmarha-tenyésztés fel­lendítésére költötte a pénzt, de már „arccal a növényter­mesztés gépesítése felé” lett a jelszó. Szükséges is, hiszen főleg munkagépeink nagyon elavultak, tekintélyes részü­ket még a gépállomástól vet­tük át. Azt sem mondhatom, hogy nem történt semmi a gépesítésért, hiszen tavaly fogtunk egy utókezelőtelep lyettünk ezt a szép játékot — de ismételten mondom, itt nem fociról, hanem egy cifra nászról van szó. Bizonyos Éva Swedenmark újságírónő és Kent Ekberg színész a messzi északról ide utazott, hogy Kalocsán kös­sön házasságot. Gondolván, ha a svéd focisták Budapes­ten a tizenhatos döntő mennyországáig jutottak, ők Kalocsán frigyre lépve egy életre szóló földi mennyor­szágot biztosíthatnak ma­guknak. Szép, fehér prémes bunda helyett (megvan! ezt a bundatörténetet akartam megírni!) cifra szűr, Volvo helyett lovasfogatok, fene­bánja. Történjék bogaruk szerint. De hogy miért tartotta kö­telességének minden lapunk ezt oly jelentős 'eseményként megírni? Szeretném én látni azt a svéd lapot, amely szen­zációként közli, hogy X. Ju- li'ka Y Ferkóval a stockhol­mi városházán házasságot kö­töttek és a Magyarországon szokásos lovasfogat helyett Volvóval hajtattak az anya­könyvi hivatalig... Először azt hittem. hogy ezúttal is pályatársaim szo­kásos NYUGAT előtti bénult hanyattvágódásáról van sző. Ám később rájöttem. hogy mélyebb jelentéstartalma van a dolognak: Azt akarjuk bi­zonyítani a svédeknek, hogy azért mi nem haragszunk. Ma már nem jelent nemzeti tragédiát egy ilyen dolog. Jöj­jenek majd máskor is. Szí­vesen látjuk őket, még ked­ves arájukat is elhozhatják. Félidőben össze is adjuk őket. Mert ha már focizni el is felejtettünk. házasságkötés­ben azért még az európai él­vonalhoz tartozunk. Tabáni építéséhez. Záródolgozatomat is arról írtam. — Milyen jegyet vár? — Négyes-ötös közöttit. Rendszeresen tanultam négy éven át... & Fogarasi József, a Szolnoki Cukorgyár műszakvezetője, megkönnyebbülten lép ki az ajtón, ő már túl van az első vizsgán. — Nem volt könnyű a fel­készülés, mégis csak jobb a nappali tagozaton. Mondom is mindig a fiamnak, tanul­jon, használja ki a lehetősé­get, nehogy neki is levelezőn kelljen majd végezni. Tanul­ni éjfélig, nyaggatni az is­merős mérnököket, hogy se­gítsenek. ha megakad az em­ber. Igaz. lehetne tanácsot kérni itt a főiskolán is, — de messze van. Főleg annak messze, aki Győrben vagy Nyíregyházán tanul. Az egész országból verbuválódott a levelező tagozat. Nehezíti a felkészülést az is, hogy Szol­nokon, a megyei könyvtár­ban alig van új kiadású szak­könyv. Szerintem a könyvtár- hálózat ilyen vonatkozásban nem tart lépést a mezőgaz­daság és az ipar fejlődésé­vel. © Dr. Lénárt Lajos miniszter- helyettest vizsgabizottsági el­nökként szerzett első tapasz­talatairól faggatom. — Az államvizsgán a ké­pesítéshez szükséges ismere­tek számonkérése folyik. Olyan emberek vizsgáznak a mi bizottságunk előtt, akik több éves, esetenként évtize­des gyakorlati tapasztalato­kat szereztek. Elvi, elvont kérdésekre nehezebben vá­laszolnak, de gyakorlati vo­natkozásban hallatlan preci­zitással felelnek. Általában jól felkészültek. Eddig ti­zennégy hallgató közül egy sem bukott el. egy kapott kettest, a többi pedig jobb jegyet. A lexikális ismeretek számonkérése mellett arra is kíváncsiak vagyunk, alkal­mas-e a vizsgázó új ismere­tek befogadására, hiszen a most megszerzett tudás 6—8 év múlva elévül, állandóan frissíteni kell. Ezért a hazai és a nemzetközi szakiroda- lom forgatásáról is tudako­zódtam körükben, s kedvező tapasztalatot szereztem. — A levelező tagozatról még annyit: rendkívül fontos feladatot tölt be ez az okta­tási forma. Olyanokat tesz teljesebb értékű szakembe­rekké. akik fontos gyakorlati posztot töltenek be. A mező- gazdaság átalakulása után nagymérvű lett a szakem­berigény. A kémia, a bioló­gia behatolása a mezőgazda­ságba, a gépesítés szintén sok szakembert igényel. Nem le­het megelégedni csupán em­pirikus ismeretekkel. Nagyon fontos hézagpótló szerepet tölt be ezért a levelező kép­zés, hiszen a nappali tago­zat nem képes pillanatnyilag kielégíteni az igényeket. Egyébként a leckekönyvet, a záródolgozatokat átnéztem, úgy azok alapján mondom; felkészültek a levelező ta­gozatosok. Simon Bcia Megkezdődlek az egyetemi—főiskolai írásbeli felvételi vizsgák o Tegnap országszerte meg­kezdődtek az írásbeli felvé­teli vizsgák a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozatain. Minden eddiginél többen, csaknem 64 000-en jelentkeztek a kü­lönböző fakultásokra. Tegnap a felvételi vizsgák első napján az állam- és jogtudományi karokra pá­lyázók írták meg dolgozatai­kat. A jogi fakultások válto­zatlanul divatosak: a jelent­kezők arányához képest a fő­városban és Szegeden így csak minden ötödik, Pécsett pedig minden negyedik je­lentkezőt tudnak majd fel­venni. Ma a bölcsészettudo­mányi karokra pályázók írásbeliznek. A túljelentke­zés itt is jelentős. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemre, a Külkereskedelmi Főiskolára, a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskolára, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, továbbá az agrárjellegű fel­sőoktatási intézményekbe je­lentkezők június 28-án írják meg felvételi dolgozataikat. Jelentős az érdeklődés a közgazdászpálya iránt: a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem 560 he­lyét 1649-en pályázták meg. Június 29-én az orvostudo­mányi egyetemekre felvételi­zők írásbeliznek. Az írásbe­liket követően egy-két napon belül valamennyi tagozaton megkezdődnek a szóbeli fel­vételik. A felvételi bizottságok jú­lius végén, augusztus elején írásban értesítik határoza­tukról a jelentkezőket. A si­keresen vizsgázott, de eluta­sított pályázók a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül az illetékes mi­niszterhez címezve felleb­bezhetnek. A fellebbezések elbírálására előreláthatóan augusztus második felében kerül sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom