Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

1973. Június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rügyek fakadnak / Tiszasasi riportok Sokan meghallgatták a főagranómus előadását, meg is értették, mi az a zárt rendszer, de a többség azt mondta: csinálják csak ott, ahol kitalálták. — Hogy jön már ez ki? ■— hangoskodott egy férfi. — Valamikor még azt kérdez­gettük egymástól, merre van a te földed komám? Most már csak azt, hogy na mer­re jutott a háztájid, milyen a föld? Milyen érzés lesz majd azt mondani: nem tu­dom, mert bevették a zárt rendszerbe? Már még a ház­tájiját se tudja az ember, hogy hol van? — De eddig 25 mázsával fizetett a háztáji, a zárt rendszerben meg 35 mázsával számolunk — érveltek a tsz vezetői. Ez a győzködés a háztájiért ment, mert a közös kukoricát az utolsó barázdáig a bajai technológiával termeli a gaz­daság. A többlettermés 15 százalékát kérik ezért a ba- jaiak. Természetesen ugyanez áll a háztájira is. Igaz kü­lönbség van a műveltetési díjban is. A hagyományos háztáji művelési díja 1280 fo­rint mindennel együtt, a zárt rendszerben pedig 2470 fo­rint. A többletköltséget a hibrid vetőmag, a műtrágya, miegyéb adja. Nem kis pénz, de ha már 10 mázsával több terem, csak az 2500 forint. A zártrendszereseknek azonban csupán annyi a dolguk a háztájival, hogy ősszel a la­kásukon aláírják az átvételi elismervényt az odaszállított átlagtermésről. A többi pe­dig kapál, tör, dolgozik vele. Azt mondják, régen volt úgy felbolydulva Tiszasas, mint ezen a tavaszon, a zárt rendszer szervezése idején. Számoltak, kérdezgettek az emberek. Dönteni mindenki maga döntött, a saját elha­tározása szerint. Végül is az ötszázharminchárom háztáji tulajdonosból háromszázhu­szonegy — a nagy többség — a kapa mellett maradt. A műhelymunkások, az építők, az állattenyésztők, a pedagó­gusok (illetményföldjükkel) és a tsz-vezetők beléptek. De a tizenkét pedagógusból se vágott neki három. Köztük a tanácselnök felesége sem, továbbá a szövetkezet párt­titkára sem. E két példán meglepődött a falu szakmai közvéleménye. — Két nagy fiam van — mondja a párttitkár —azok­kal bakapáljuk. Nem is lenne ebben sem­mi, a tsz vezetőit azonban kicsit elkedvetlenítette né­hány vezető távolmaradása. Mindegy, a kis bátor csapa­tot most aztán figyeli a falu. Nézik a kukoricájukat, meg nézik a közöst is, összevetik a környékbeliekével. Ottjár­tam egyik reggelen, hat óra tájban jön a tsz gépkocsi- vezetője. Máté Mihály, a fő- agronómushoz. — A mi kukoricánk sokkal szebb, mint a csépaiaké — újságolja a friss élmény örö­mével. — Ilyen alapos szakszerű­séggel nem is vetettem rgég kukoricát, mióta eleven va­gyok —• válaszolja Harmatos László. A kukorica azonban akár­milyen szép is, kevésbé lát­ványos, mint a szőlő. A sző­lő pedig a tiszasasi ember lelke. A főagronómus is meg­lepődött, amikor a Kerté­szeti Egyetem elkészítette szakdolgozatát, s anyaggyűj­tés közben arra az adatra bukkant: a szülőfalujában már az 1300-as években ho­nos volt a szőlő. A szakdol­gozat témája egyébként a nagyüzemi szőlőtelepítés volt, s most azt valósítja meg a szövetkezetben. Nemcsak a saját kútfőjére hagyatkozva, hanem a Kertészeti Kutató Intézetet és az Agrárgazda­sági Kutató Intézetet is be­vonták a munkába, 1985-ig szóló telepítési tanulmányter­vet készíttettek velük. Ez egyébként nagyon érde­kes dolog. Kilenc évvel ez­előtt az országban leállt a szőlőtelepítési program, még az állami támogatást is el­vonta a kormányzat. A ti- szasasiak azonban rendület­lenül folytatták a homok sző- lősítését, csak a saját pén­zükön is. Hittek a szőlőben, s mi történt: 1973-ban újra országos program a szőlő, immár állami támogatással is. Sasnak ekkorára 140 hek­tár közös szőlője, 54 hektár gyümölcsöse van. Nehéz évek voltak ezek. A régi, rossz szőlőket ki kellett vágni. Akinek az egykori szőlőjére került a sor, háborgott. — Kiirtják a jó tőkéket. A nagyobb felzúdulás még nem is ebből lett, hanem az újrendszerű telepítésből. Hat­vanháromban már úgy kezd­tek: két méter hatvan centis sortávolságot hagytak, 1970 óta pedig három méter húsz centire telepítenek. Jöttek haza a szőlőmunkások este a faluba, mondták az újságot. — Földpocsékolás, amit csináltatnak. Üresen marad a föld. Ehelyett jobban jár­nánk, ha aludnánk, és azt fi­zetné a tsz, még az is ol­csóbb lenne. Magyarázták azt a hozzá­értők, hogy lejárt a kézzel művelt szőlőtermelés ideje. A gépeknek hely kell. de az új fajták, az új / termelési mód így is többet ad. Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Idős Máté Mihály is részt vett a szőlőtelepítésben. Az­óta nyugdíjba ment, azóta termőre fordult a szőlő egy része. Jöttek a jó hírek. Má­té Mihály biciklire ült, be­járta a szőlőt. Jött vissza nagy örömmel. — Hát ezt nem hittem vol­na. De gyönyörű. Hiába a tudomány, az tudomány. Hektáronként 80 mázsás ter­mést várnak az idén a Ko­csis Irma fajtából. — Ha valami közbe nem jön ■— teszi hozzá Gebei Sándor, a kertészet vezetője. — Akkor máris gondol­kodhatsz, hogy hol kérsz magadnak menedékjogot. Mert ebben az országban akárhol utánad megyünk, édesapám. Ez a szőlő olyan szép, hogy csak szántszán­dékkal lehet tönkretenni — mondja neki a főagronómus. Gebei Sándorral megyünk a szőlőbe. Közben az életút- jával is megismerkedem. Ap­jával dolgoztak a saját föld­jükön. A tsz-ben szőlőmun­kásként kezdte ő is, előbb , szakmunkás lett. aztán tech­nikumot végzett. Előbb bri­gádvezető lett, aztán főker­tész, és beíratták a kecske­méti főiskolára, ö a tsz sze­mélyzeti előadója is. Kis szö­vetkezet, ezért égy-egy em­bernek több beosztása is van. Hegedűs Sándor, a növény- termesztési agronómus pél­dául egyben tűzrendészet! fe­lelős is és növényvédő is. Hegedűs Sándor kocsisként kezdte a tsz-ben. Amikor 1959-ben belépett, még soká­ig a magával hozott pár lo­vat hajtotta. Közben letette a szakmunkásvizsgát, aztán Hódmezővásárhelyen a tech­nikumot, aztán Orosházán a szakmérnökit. Így lett a fo- gatosból brigádvezető, majd ágazatvezető. És így lett képzett szakvezetőgárda a tsz élén. Szinte mind így kezdtek. Esti és levelező úton képezték magukat, miközben azokkal az emberekkel dolgoztak együtt a műhelyben, a szőlő­ben, bárhol, akiket most irá­nyítanak. Az elnök útja is ugyanez. műhelymunkás, szakmunkás, mezőtúri tech­nikum, felsőfokú technikum. Levelezőn végzett a főagro­nómus is. Ezeket az embe­reket a szövetkezet és saját szorgalmuk tette azzá, amivé lettek. Így értettem meg azt is, hogy miért oly megszál­lottjai szövetkezetüknek, s hogy miért képesek száz ki­lométereket is menni, ha a tsz-tagok életén csak egy ki­csit is könnyíthetnek. Borzák Lajos (Folytatjuk.) ■' Ezeréves városunk, Székesfehérvár az elmúlt években több új lakóteleppel gazda- ! godott, amelyek folyamatosan tovább terjeszkednek. A Fejér megyei Állami Építő- i ipari Vállalat az idén a Münnich lakótelepen 600 lakást szerel össze előregyártott 1 elemekből. Épül itt 150 személyes óvoda, 80 személyes bölcsőde, 16 tantermes is­I kóla, amelyet jövőre adnak át rendeltetésének. Képünkön: Szerelik az új lakó­Gyártják IMyékládh ízán Üzem épü etek új típusú elemekből A nyékládházi mezőpanel elemgyár olyan előregyár­tott szerkezetet állított elő, amelyből mezőgazdasági épületeken kívül más léte­sítményeket is öszeszerel- hetnek. Az új típusú elemek gyár­tását az idén kezdték meg. A szerkezeti elemekből szá­mos kommunális és üzemi épületet hoztak már létre. Nyékládházán ötvenszemélyes óvodát szereltek össze, és ilyen szerkezeti elemekből építették fel a nyíregyházi hullámpapírgyár százszemé­lyes üzemi óvodáját is, amelynek műszaki átadásá­ra hétfőn került sor. Debre­cenben az egyik általános iskolában tanuszodát létesí­tettek, míg Miskolcon, a gépipari szakközépiskolában ezekből az elemekből építik a hatszáz négyzetméter alap- területű tornacsarnokot. Nemoda Jánosné 5 éve dolgozik a jászberényi Hűtőgép­gyárban, mint csomagoló. Jó munkájáért ebben az év­ben kiváló dolgozó lett Milliók reklámra - de nem mindig célszerűen Ülést tartott a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A nagy vállalatok évről évre nagyobb összegeket for­dítanak áruik reklámozására, propagálására. Ez természe­tes és törvényszerű is. hiszen nem elég valamit gyártani, azt értéResíteni is kell. Minél előbb, minél többet, úgy a legkifizetőbb és akkor bőven megtérül a reklámra, propa­gandára költött pénz is. Sok tőkés cég az árbevételének 10 százalékát költi er­re a célra, nálunk ez az arány sokkal kisebb. Ez érthető is, Magyarországon a reklámpropaganda az utóbbi évek­ben indult igazán fejlődésnek. Nyilvánvalóan a cél a Ké­sőbbiekben sem az lesz. hogy minél többet költsünk pros­pektusokra. hirdetésekre, különböző iWütyiiröRre. hanem az, hogy az erre fordított összeg valóban a vállalat gaz­daságos termelését segítse elő, és egyben a vásárlóknak is igaz információkkal szolgáljon. Vizsgálat 67 vállalatnál A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság éppen ezért 67 vállalat reklám- és propa­ganda tevékenységét vizsgál­ta meg az elmúlt hónapok­ban. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nemré­giben ugyanebben a témában tartott vizsgálatot három — ..milliárdos” vállalatnál, a Hűtőgépgyárban, a Tiszamen- ti Vegyiművekben és a Tisza Cipőgyárban. Az említett vállalatok kö­zül a Hűtőgépgyár tuljadon- képpen monopolhelyzetben van. Az országban csak ők gyártanak hűtőgépeket, az importból beszerzett hűtő- szekrények nem jelentenek Ronkurrenciát a belföldi ke­Hogy mire ment el ez a pénz, ami több, mint egy kö­zepes nagyságú vállalat évi nyeresége? A tv-, rádiórek­lám- és hirdetésköltségen Rí- vül reklámeigarettára. kulcs­tartóra. különböző naptárak­ra. Miska kancsókra. BUÉK- lapokra, díszzsebkendőkre, névjegytartókra, madzsetta- gombokra, útlevéltartókra, poharakra, és ki tudná még felsorolni a többi ajándéko­zásra szánt „propaganda­anyagot.” A Tisza Cipőgyár pontosan az ellenkező gyakorlatot Kö­vette. — Az évi árbevételük 1972-ben egymilliárd 429 mil­lió forint volt (mintegy két harmada a Hűtőgépgyáré­nak). de a reklámra fordított összeg a tized részét sem érte el a jászberényi gyárénak. Pedig az országban több nagy cipőgyár és nagyon sok cipőipari Rtsz van. és néha bizony értékesí+ési gondjai is adódtak Martfűnek éppen emiatt. A Tiszamenti Vegyiművek árbevételének 80 százaléka a „hagyományos” termékeiből — kénsavból, szuperfoszfát­ból származiR, amelyeket ter­mészetesen nem kell reklá­mozni. Ezenkívül azonban 143 millió forint értékű mo­sószert. és 100 millió forin- nyi porfestéket is gyártanak évente, és egekre bőven van reskedelemben. Annál in­kább sem. mert a gyár nem­csak elegendő mennyiségű, hanem minőségben is kifo­gástalan „Lehel* hűtőgépeket ad át a kereskedelemnek. EnneR ellenére a Hűtőgép­gyár vezetői — legalábbis a népi ellenőrök tapasztalata szerint— a régi magyar köz­mondáshoz tartják magukat, miszerint a „Jó bornak is kell cégér”. Ezelőtt öt évvel ugyanis a vállalat megismer­tetésére, a hűtőgépek, auto- syphonok stb. reRlámozására csupán egymillió forintot köl­töttek, tavaly viszont ennek az összegnek majdnem a tizen­háromszorosát, 12,8 millió fo­rintot versenytárs. Jól tudják ezt a gyár vezetői is. hiszen 1968- ban még csak 100 ezer forin­tot, tavaly pedig már 3.8 millió forintot költöttek rek­lámra. Ezt az összeget is szinte teljesen a „Tomi” mo- sószeerk reklámozására for­Hol tart a hazai cipőipar, s melyek a továbbfejlődés útjai — erről tájékoztatta Pesti Ernő miniszterhelyet­tes az MTI munkatársát. A többi között elmondta: — A jelenleg mintegy negyvenezer embert foglal­koztató cipőiparnak száz­négy termelőegysége van. A vállalatok és szövetkezetek tíz évvel ezelőtt mintegy 26 millió pár utcai cipőt ké­szítettek, idei teljesítményük várhatóan 40 miliő pár lesz. — A minőségi panaszok, a jogos reklamációk csök­kentésére például a válla­latokat felszólítottuk minő­ségjavító tervek kidolgozá­sára. ezeket többségük elké­szítette, megvalósításuk fo­lyamatban van. Fokoztuk a dították, mi tagadás nem is kis sikerrel. A reklám- és propaganda- tevékenységet kötelező elő­írások, rendeletek, jogszabá­lyok nem szabályozzák, fel­sőbb hatóságok mégcsak uta­sítást sem adtak eddig. A gyakorlatban alkalmazott mó­dok, eljárások és a ráfordí­tott forintok a vállalatok ve­zetőinek elhotározásától és a rendelkezésre álló pénz men­nyiségétől függenek. Nyilván mindháram vállalatnál első­sorban a gazdaságossági szempont figyelembevételével döntenek, bár az említett né­hány példa nem mindig erre vall. Nem csak azért, mert aránytalanul magas összeget fordítanak a vállalat propa­gálására, ahelyett, hogy a termékeiket reklámoznák, ha­nem a „milliárdos vállala­tok” reklám-, propaganda­költségei között is óriási kü­lönbségek vannak. Igaz, ez is a vállalat veze­tőire tartozik, azonban azt az alapvető célt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni — mint a tegnapi NEB-üiésen is megfogalmazták — hogy „a reklámtevékenységnek első­sorban a lakosság széleskörű tájékoztatását, felvilágosítá­sát, az áruforgás sebességé­nek növelését kell szolgálnia, ami a költségek csökkenése révén népgazdasági érdek is.” De hogyan ismerkedik meg a hűtőszekrény előnyeivel, kezelési módjával az a vevő, aki — mondjuk — kap egy csomag Lehel márkájú ciga­rettát, vagy egy kulcstartót. És még ha a vevő kapná ezt. De az ilyen ajándéktárgyak többnyire nem is hozzájuk jutnak. Zámbó hatósági miőnségi ellenőr­zést. Az intézkedések eredmé­nyeképpen például 1972. el­ső félévéhez viszonyítva az idei év I—IV. hónapjában emelkedett az első osztályú termékek aránya, csökken tek a reklamációk. — Törekszünk rá, hogy olyan technológiákat alkal­mazzunk, amelyek a tartó- sabb, „strapa” cipők előállí­tására alkalmasak. Ezek közé tartozik a már nép­szerűvé vált „fröcsi cipő*’. Űj típusú vegyianyagok fel- használásával tervezzük a fröccsentéssel készült lábbe­lik mennyiségének növelé­sét. Ezekhez az új technoló­giákhoz új berendezések is kellenek, Ciagretta. kulcstartó, díszzsebkendő—reklámként CIPŐIPAR x Javul a minőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom