Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

t&ra. jtrrmxs a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HlD ÉPÜL Angyalföldön. A Fővárosi Vízművek megrendelésére a Ganz-MÄVAG készítette el az angyalföldi Meder utcát a Népszigettel összekötő 95 méter hosszú hidat. Amellett, hogy a híd a gyalogos forgalmat biztosítja Angyalföld és a nép­szerű dunai sziget között, Pest jobb vízellátását is elősegíti, mivel a hídon halad keresztül a IV-es főnyomócső 1600 mm-es szakasza. Képünkön: Uszályra emelik a hídelemeket Kifli helyett magyarázat Aki a boltban mondjuk péksüteményt akar vásárolni, kifli helyett vajon megelégszik-e az eladó magyarázkodá­sával ? Sajnos kifli nincs, mert a Sütőipari Vállalattól kapott legutóbbi hiteles tájékoztatás szerint, objektív okok miatt nem tudtak eleget szállítani. Amiről szó van, sajnos egyáltalán nem vicc. Május elején nemegyszer előfordult, hogy több fajta, és keresett „sütőipari-terméket” hiába kerestek a vásárlók a boltokban. Május 11-én lapunkban is megjelent egy írás „Egyszer volt egy kemence” címmel, amelynek írója ezt szóvá is tette. Kalács helyett ugyanis csak magyarázatot kapott, mely szerint elromlott a kemence. Nos a szolnoki Sütőipari Vállalattól megtudtuk, hogy „...ezen időszakban kemen­cénk nem hibásodott meg, így információjuk feltehe­tően téves volt. Azonban tény, hogy a finom pékárut gyártó üzemünkben a hűtő­gép meghibásodott, így annak mégjavításáig nem tudunk előállítani néhány olyan terméket, amelynek gyártása során a tésztát hű­teni szükséges. Ezen termé- -kek a következők: tiroli al- . más, mákos, túrós rétes, K lekváros táska, túrós táska, búrkifli, kakaós csiga, sajtos rúd... Vállalatunk a kenyér és péksütemény rendelése­ket minden esetben kielé­gíti. Az említett időszakban sem volt olyan bolt, amely­be a rendelt mennyiséget nem szállítottuk volna le, közte a kalácsot és a pék­süteményt...” Az idézettek szerint tehát nincs tulajdonképpen külö­nösebb probléma. Legalább­is a sütőipari vállalat fő­mérnöke, Frey Ferenc sze­rint. A szolnoki ÁFÉSZ áru­forgalmi és termeltetési fő­osztályvezetőjének, Pásztrai Györgynek viszont kissé más a véleménye: — Az említett cikk meg­jelenése előtt már rekla­máltam a sütőiparnál, mert sorozatosan nem kaptuk meg a rendelt mennyiségű pékárut. Nem kis gondot okoz ez nekünk, mert Szol­nokon 4 ABC-áruházunk- iban, 5 üzletünkben, és öt * büfénkben árusítunk kenye­ret, illetve péksüteményt, ezenkívül 4 boltunk van Szajolban is. Említek né­hány konkrét példát: A Jó­lét Aruház május 7—8—9- ré hatvanhat féle árut ren­delt a sütőipari vállalattól, és harmincnégy fajtából egyáltalán nem kapott. Az áruházban kénytelenek vol­tak kitenni egy táblát, amelyre kiírták, hogy mit rendeltek, és mit kaptak. — A szolnoki Munkás ABC-ben egymás után há­rom szombaton. hosszú órákig nem volt kenyér, mert a sütőipar nem szál­lított. ök a türelmünket és a megértésünket kérik, de mi hiába vagyunk^ megér­tők, hiszen a vevő akkor akar vásárolni — és ez ter­mészetes — amikor elmegy ,a boltba. Amikor szóvá tet- fctük ezeket a problémákat, liszt válaszolták, hogy „amíg az összes kereskedelmi szerv Szolnokon ragaszkodik a kora reggeli kiszállításhoz, teljes mennyiségben, nem tudják megvalósítani éj- szaka-délelőtt >a két műsza­kos termelést. „Mi egyálta­lán nem ragaszkodunk ah­hoz, hogy egyszerre szállít­sák ki, amit kérünk, sőt nekünk is az a jobb, ha naponta kétszer kapunk friss árut • • • Szerda, 13 óra 45 perc. Az 1-es számú élelmiszer- boltban mindössze kilenc kiflinek nevezett „sütőipari termék” nem kell senkinek. Az eladónő, Egervári Já- nosné tehetetlenül tárja szét a kezét: — Kérem, nem tudok mit csinálni. A vevők engem szidnak, de honnan adjak kiflit, ha nincs. A vásárlók persze nem tudják azt, amit a boltve­zető-helyettes, Mezei János- né elmondott: — Mára 1200 kiflit ren­deltünk, de csak kilencszá- zat kaptunk. Háromszáz­nyolcvanat abból is vissza kellett küldeni, mert egy­szerűen minősíthetetlen volt. Kértük a sütőipari vállala­tot, hogy a hiányzó három­száz kiflivel együtt hozza­nak a visszaküldött helyett is. Sajnos eddig semmi. Mit tehetünk mást, hallgatjuk a vásárlók nem éppen hízelgő megjegyzéseit. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi előadója, Szatmári Kálmán sincs éppen a legjobb han­gulatban : — Szolnokon 33 olyan boltunk van, amelyikben sütőipari terméket is árusí­tunk. A boltvezetők már ■ szinte félnek rendelni, mert gyakran nem annyi és nem megfelelő minőségű árut kapnak. A 92-es tejboltunk például a múlt héten na­ponta 150—200 kiflivel ke­vesebbet kapott, mint amennyit kért. Mit mond­junk a vásárlóknak? * • • A 121-es számú csemege áruház — közismert nevén a „hatvanas” — igazgatója Duda Mihály már optimis­tább: — Nekünk is voltak prob­lémáink a sütőiparral, az utóbbi időben viszont jól kijövünk. Amit kérünk, ál­talában meg is kapjuk. Csu­pán „Favorit” kenyér nincs, amit a vásárlók megked­veltek, és amit a sütőipar reklámozott. Hát ilyenkor bizony mi is csak magya­rázkodhatunk. A sütőipari vállalat véle­ménye minderről — ismét a főmérnök szavait idézve — „...javasoljuk az ennél lényegesen jobb ellátási ér­dekeket szolgáló békés együttműködést egymás problémáinak megértésé­vel.” A problémákat nyilván minden „érintett kereske­delmi szerv” megérti. A magyarázatot azonban nem lehet megenni kifli helyett— — Zámbó — Túl a félidőn az új szolnoki vasútállomás építése Szolnokon túljutott a fél­időn az ország legkorszerűbb vasútállomásának építése. Eddig a kivitelezésre elő­irányzott összegből megköze­lítőleg hatszázmillió forint értékű munkát végzett el az öt generálkivitelező válla­lat és alvállalkozóik. Elké­szült a modern forgalmi irá­nyítótorony. valamint a sze­mélypályaudvar postaszár- nyának építése, jelenleg a szakioari szerelő munkákat végzik. A korszerű, nagy vasút­állomásnak postaszárnyi ré­szét a negvedik negyedév eleién átadiák rendeltetésé­nek. A postán kívül ideig­lenesen ideköltözik a sze­mélyváró, a jegvnénztárak, az egyéb kiszolgáló létesít­mények. Az év végén ugyan­is megkezdik a pályaudvar jelenlegi utasforgalmi épü­letének bontását. Az új épü­letszárnyban a posta szinte teljesen automatizálja a kül­demények kezelését. Az épí­tők tető alá hozták az ál­lomás központi felvételi épü­letét is. amelyben reprezen­tatív várótermek, az utas­ellátó. jegypénztárak és • más létesítmények nyernek elhelyezést. A szolnoki személypálya­udvar megoldásában újsze­rű lesz. hogy az utasforgal­mat és a postai küldemé­nyek továbbítását alaguta­kon keresztül bonyolítják le. A föld alatti létesítmények első betonozási munkái is elkészültek. ,’ooooooooooc :xxx»oooocxxxx)ooocxxDoaxxyxxx>cxxxxxx>axx^^ Ünnep, vitásokkal Több mint két évtizede hagyományos, kedves ké­ső tavaszi színfoltja éle­tünknek a pedagógusok napja. Június első vasár­napja ünnep, virágokkal. Óvodások, kisiskolások, felnőtt diákok, szülők és a társadalmi szervek kö­szöntik ezen a napon az óvónőket, tanítókat és ta­nárokat. Sok-sok ezer szál virág a tisztelet, a szeretet és a megbecsülés kifejezője. A pedagógus napnak, a pedagógusok számára eb­ből az alkalomból adomá­nyozott kitüntetéseknek igen hagy politikai jelen­tősége van. Kifejezi, hogy pártunk és kormányunk nagyra becsüli azt a mun­kát, amelyet a nevelők önzetlenül, tiszta szívvel, lelkesedéssel végeznek a szocialista ember formá­lásáért Elsárgult újságok lapjai — ma már mint történel­mi dokumentumok — ta­núskodnak arról, hogy az ünnepeltek az első peda­gógus napokban nemcsak a megtiszteltetést, a sze- retetet látták, hanem a bizalom szülte felelősségét is érezték ifjúságunk szo­cialista neveléséért. Egy Szolnok megyei tanító az első pedagógus napon így fogalmazott: „A pedagógus pálya nehéz és fáradságos. Sajátos vonásainál fogva nem foglalkozás, hanem hivatás. Magasztos, lelke­sítő, gyönyörű hivatás az ifjúságnak tudást adni. A mi munkánkban benne van az anya nevelő sze- retete, megértése, benne van a bányász nehéz küz­delme, amikor fáradságot nem ismerve felszínre hozza az ész rejtett kin­cseit, a tudást, benne van a szobrász ihlete, amikor művészettel formálja, ala­kítja az új embertípust, a harcoló, építő, öntudatos szocialista embert”. Több, mint két évtized eredményei igazolják, hogy óvónőink, tanítóink és tanáraink ráseolgáltak a bizalomra. A szocializ­mus iránti hűséggel vé­gezték munkájukat, bizo­nyítva a fent idézett pe­dagógus hitvallásának őszinteségét és szocialista elkötelezettségét. Az első pedagógus nap óta 21 év telt el. Felnőtt egy új munkás nemzedék, mely érttebb, műveltebb, gondolkodásában szocialis­tább lett. Ma ennek a nemzedéknek a munkája nyomán szépül, gazdago­dik szocialista hazánk. Nem lehet elvitatni, hogy ebben benne van peda­gógusaink munkája is. A húsz évvel ezelőtt érettsé­giző tanítványok így val­lottak erről a Szolnok megyei Néplap hasábjain a jövőre gondolva: „Szo­cialista hazánk építésében ránk váró feladatok meg­oldásával bebizonyítjuk munkájuk eredményessé­gét, hiszen minden peda­gógusnak ez jelenti a leg­nagyobb örömet. Ez lesz a mi köszönetünk”. így igazi . A pedagógus napi ün­neplés a tisztelet jele, de egyben a politikai elköte­lezettségé is. Amikor meg­különböztetett nagyrabe­csüléssel köszöntünk min­den nevelőt, amikor meg­köszönjük eddigi munká­jukat, kérünk is. Kérjük, hogy továbbra is egyértel­műen. félreérthetetlenül szocialista nevelésben ré­szesítsék a felnövekvő nemzedéket, hiszen “ ahogy Makarenkó mond­ta: „Aki gyermekeket ne- el, a jövőt formálja”. A mi jövőnk pedig a szoci­alizmus. Szocialista nevelést ké­rünk pedagógusainktól. Tudjuk, hogy nemcsak az iskola neve, hanem a csa­lód, a környezet és a tár­sadalom együttesen. A jö­vő embere arculatának formálásában azonban a nevelés központja mégis­csak az iskola, hiszen szakképzett, pedagógiailag jól felkészült nevelők végzik itt ezt a munkát tudatosan és tudományo­san. Így természetes, hogy az új, szocialista ember kiteljesedésében meghatá­rozó a pedagógusok mun­kája. Ezért igényeljük, hogy szocialista elkötele­zettséggel részt vállalja­nak a további nevelési feladatok megoldásából is. • A pedagógus a lélek mérnöke — szokták mon­dani. Mi az emberi lélek szocialista mérnökeit, a marxista-leninista gondol­kodású pedagógusokat kö­szöntjük, azokat, akik ké­pesek a helyes irányvo­nalat követni, akik szak­tudásukat saját munká­juk területén jól össze­kapcsolják a gyakorlati, közéleti cselekvésre min­dig kész ifjúság nevelé­sével. A szocializmus nagy értéke, hogy nemcsak a kommunisták építik, ha­nem száz- és százezer pár- tonkívüli állampolgár is. A pedagógusok *akkor tesz­nek nagy szolgálatot a magyar népnek, ha az if­júságban szakmájuk sze- retete mellett a közéleti- séget, a szocializmus irán­ti hűséget is nap mint nap továbbfejlesztik. A pedagógus napnak az idén különös jelentőséget ad a történelem: 25 éve államosítottuk az iskolá­kat. Külön tisztelgünk azok előtt az óvónők, ta­nítók és tanárok előtt, akik negyedszázaddal ez­előtt vállalták az évszáza­dos per eldöntéséért, az évszázados jogos igény be­teljesedéséért a harcot, nem feledve azt, amit Í848-ban Eötvös József mondott: „Akié a nevelés, azé a nép”. Az államosítással új sza­kasz kezdődött a szocialista közoktatás megteremtéséért folytatott harcban, de más pozícióból. S még egy fél évtized sem telt el az ál­lamosítás után, amikor szocialista államunk júni­us első vasárnapját a pe­dagógusok napjává nyil­vánította. Egy éve jelent meg pár­tunk Központi Bizottságá­nak határozata a közok­tatás fejlesztéséről, kife­jezve, hogy ez a munka a legidőszerűbb társadalmi kérdések egyikévé vélt. Nőtt az igérty a közokta­tással szemben. A szoci­alizmus magasabb szinten való építéséhez, a jövő feladatainak megoldásához műveltebb emberekre van szükség, olyanokra, akik aktívabban részt vesznek az építőmunkában éppen úgy, mint a szocialista közéleti tevékenységben. Ma a pedagógusok előtt az a nemes cél áll, hogy a jövő nemzedéknek gaz­dag ismereteket nyújtsa­nak, szocialista magatar­tásmódot alakítsanak ki bennük, fejlesszék a fi­atalok társadalmi aktivi­tását. Be kell oltani a ta­nítványokba annak tuda­tát, hogy bárhol és bármi legyen is az a hasznos munka, amelyet végeznek, az mindig a szocializmust építő nagy közös tevé­kenység része. Sokkal in­kább, mint bármikor, az új szocialista ember ki­alakítása az, amely a pe­dagógusok nagy táborára vár. Ebben a munkában •olyan nevelőkre van szük- . ség, akik odaadóan, ne­mes hivatásuktól áthatva szolgálják a népet. Ilyen pedagógus ma nagyon sok van. Sokkal több, mint két évtizeddel korábban. Mé­gis beszélünk gondokról, nehézségekről is. Miért? Azért, ' mert az igény nagyra nőtt az iskolával, a pedagógusokkal szem­ben. A tanítók, tanárok előtt ma sokkal bonyolul­tabb feladatok állnak, mint akár két-három év­vel ezelőtt. Intenzívebb, hatékonyabb nevelőmyn- kát kell iskoláinkban ki­bontakoztatni. Ezt nem lehet másképpen, mint a szocialista pedagógusra jellemző* magatartásfor­mák elterjesztésével, mert a nevelés segítség az osz­tályharcnak, a munkás- osztály nagy történelmi feladatának megvalósítá­sában. Ez' kötelez a kis­polgári nézetek és maga­tartásformák könyörtelen bírálatára, de mindenek­előtt a pozitív, szocialis­ta jellemvonások, a szoci­alista erkölcsi tényezők széleskörű elterjesztésére. A pedagógus nap a tisztelet napja. Kifejezi, hogy egy életre szóló tisz­telet jár azoknak a neve­lőknek, alük energiájukat áldozzák, s lelkesedésü­ket, szocialista magatartá­sukat oltják tanítványaik­ba. A jó pedagógus életé­ből egy-egy darab minden nap a gyermekeké. És mégsem fogy el a lelkese­dése, hite, mert ugyanak­kor magába szív újabb és újabb ismereteket, össze­gyűjti a tapasztalatokat és újból átadja tanítványai­nak. A pedagógus élet örök folyamatába tartozik a tudás megszerzése, a szocialista eszmék, a leg­szebb emberi tulajdonsá­gok elsajátítása. A pedagógus napon il­lő tisztelettel külön is szólni kell a pedagógus nőkről, hiszen a közokta­tás területén főleg nők dolgoznak. Az ő vállukon nyugszik a legtöbb fele­lősség az iskolai munká­ban. Köszönjük anyai sze­retettel átitatott, önzetlen szocialista nevelői tevé­kenységükét, nagy szoci­alista közéleti aktivitásu­kat \ E napon nem véletlenül hangsúlyozzuk a bizalmat: nevelőinkre rábízzuk gyer­mekeinket, hogy képessé­geiket fejlesztve kristály- tiszta szocialista jellemű, szocialista hazájukat sze­rető és a munkát, közös­séget tisztelő jó állampol­gárokká neveljék őket. A bizalom tekintélyt igé­nyel. Szándékunk ezért a pedagógusok tekintélyét növelni, minden korosz­tályba beleoltani a szoci­alista nevelő tiszteletét. Tesszük ezt azért is, mert a pedagógus a párt egyik legjobb segítője a szocia­lista eszmék terjesztésé­ben. Tudjuk, hogy nevel­ni több és nehezebb, mint tanítani. Az kell hozzá, hogy tiszta szívvel, önzet­lenül, szocialista ember módjára éljen és dolgoz­zon a hivatását szerető pe­dagógus, példát mutatva tanítványainak és társa­dalmunk felnőtt nemze­dékének egyaránt. Neve­lőink ezt tészik. Ezért kö­szöntjük őket nagy /tiszte­lettel a 22. pedagógus na­pon. Dr. Majoros Károly az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom