Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

1973. Jünnis 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rügyek fakadnak Tíszasasi riportok Ülést tartott az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Nagy ember lett vin- cze Imre Tiszasasan., Mond­ják is neki, hogy jobb mód­ja van. mint a királynak. Jú­nius elseje óta Csepel teher­autó hozza-visszi a faluból a szőlőbe Vincze Imrét. Vinné a többi szőlpmunkást is, de azoknak nem kell. Inkább nyomják a biciklipedált a nehéz homokutakon reggel is, este is. Ezt az autózást a Rákóczi Tsz májusi küldöttgyűlése is tárgyalta. Bagoly Imre, a gyalogos 'szőlőbeliek küldöt­te állt fel: — Mond már el, Lacikám, mi az igazság ezzel a muszáj- kocsival? Olyat is beszélnek, hogy kötelező, meg olyat is mondanak, hogy önkéntes. Hakk László, a fiatal el­nök hosszan válaszolt a rö­vid kérdésre: — Kedves Imre bácsi, meg azok is, akik nem kérdezték ezt az ügyet, de érinti őket. Nem maguknak kötelező ez. Nekünk, hogy mindent meg­tegyünk magukért. Ötven év körüli, ötvenet haladó em­berekről van szó. Lássák be, hogy nem úgy esik már a munka, mint a fiataloknak. Hátha még előtte kibicikliz­nek a háztájiba. Onnan me­gint biciklivel meg gyalog a közösbe. Jártányi erejük nem marad, akkorra elfáradnak, mire dolgozni kezdenek. — Aztán meg — folytatja az elnök — ipari munká­soknak járó juttatást köve­telünk magunknak? Akkor ipari munkarend, fegyelem is legyen ám! Akkor ne tet­szés szerint kezdjük a mun­kát, hogy ki, mikorra ér ki. Hosszan, szépen érvelt az elnök. El is fogadták vála­szát, bele is nyugodtak a ve­zetőség döntésébe. Induljon hát elsejével a gépkocsi. In­dult is, napokon át egyetlen utassal. A tsz-vezetők min­den reggel tudomásul vették. Ott jártam ezekben a na­pokban, és nagyon meglepett a nyugalmuk. — Leállítják a járatot? — kérdeztem az elnöknél is fi­atalabb főagronómust, Har­matos Lászlót. — Nem játék ez — vála­szolja. — Az új mellé nem egyszerre állnak az emberek. Két héten belül megszaporo­dik itt az utas. Harmatos Lászlóval — mi­lyen szépen párosul a neve a foglalkozásához! — külön­ben egy reggelen, hajnali négy óra után talpra ugrot­tunk, kimentünk' a Sziki-ta­nyába, az állattenyésztőkhöz. Ott köszöntött ránk a reg­gel. Hat óra után nagy por­felhő takarta el a homokút fölött a napot a szőlőben. A hosszú porgomolyag előtt gépkocsi futott, tarkállott ide a tanyába. A női munka­csapattal száguldott a* sző­lőbe. — A nők már autóval jár­nak — kérdeztem Harmatost. — Tavaly óta. Tavaly ugyan­így kezdtük velük is. Ugyan­ilyen zsörtölődést is váltott ki. Az első időkben még a biciklit is magukkal vitték A nyári mezőgazdasági munkáknál ugrásszerűen megnő a gazdaságok üzem­anyagigénye; s az ÁFOR felkészült a nyári csúcssze­zonra. A finomítókban van elegendő üzemanyag és az előzetes szállítás^ megindult Az aratás kezdetéig összesen 100 ezer köbméternyi üze­mi tárolóteret töltenek fel. Az ország területén 150 ki- rendeltség működik majd, és 400 üzemanyagtöltő-állo- más biztosítja az aratógé­pek kiszolgálását. A köz­pontban állandó diszpécser- szolgálatot tartanak; ennek az a feladata, hogy ha va­lahonnan hiányt jeleznek, azonnal útnak indítsa a szükséges üzemanyagot. Az AFOR-kirendeltségek és a töltőállomások dolgozói uta- fítást kaptak, hogy szükség a kocsin néhányan. Most meg igencsak agyoncsapnának bennünket, ha egyszer elfe­lejtenénk értük küldeni az autót. De nem is ez az érde­kes. — Hanem? t Majd kimegyünk a sző­lőbe, ott kiderül. Előbb a ta­nyát járjuk be. A tanyán a fogatosokhoz mentünk először. Varga La­jos brigádvezető csapatához. A szövetkezet legkisebb bri­gádja, tizenegyen vannak mindössze, még tavaly előtt is tizenkilencen voltak. Az­előtt meg? Volt idő, hogy nem is egy fogatos csapat volt a faluban. De ... Csupán tavaly novembertől az idén júniusig is 3.2 millió forin­tot költött gépekre a Rá­kóczi Tsz. Igaz, hogy ennyi gépet még nem is vásárolt soha, s lehet nem is vesz már. Ezt a zárt rendszerű termelés hozta magával, meg a főagronómus szemlélete: — Inkább dolgozzunk másnak, minthogy mi kér­jünk segítséget valakitől. An­nál aztán drágább nincsen, hiszen mindenki csak azután segít már, ha a magáéval végez. ök is így csinálják. Tavaly is odavoltak aratni, azelőtt is. Hetvenben meg az egész környéken dolgoztak. Akkor történt meg az is. hogy egy ide közeli szövetkezet előző vezetői eladták a kombájnt, hogy fizetni tudjanak. Az élelmes sasiak megvásárol­ták, de el se hozták, hanem béraratást vállaltak ugyan­annál a tsz-nél. Azt mond­ják, még akkor nyáron meg is keresték vele az árát. Sok­kal tovább meg nekik sem kellett, a régi gépektől meg­szabadultak, vettek helyet­tük három nagyteljesítmé­nyű NDK kombájnt. Kettő már megérkezett, a harma­dikat várják. Ez meg már a másik véglet, két kombájn­nal nekimenni az aratásnak. — Reméljük, hogy addigra három lesz. Aztán: mi az őszi árpát likvidáltuk ta­valy, hogy áttértünk a zárt rendszerű kukoricatermesz­tésre. Kukorica van ahelyett is. Igaz ugyan, hogy búzánk bőven van, 560 hektár, de hatfajta. A fajtaváltás évé­ben vagyunk, mind vizsgá­zik, melyik lesz a miénk. De másra is jó ez. Nemcsak na­gyobb termést adó fajták­ról van szó. Az egyik koráb­ban, a másik későbben érik. így győzzük az aratást ke­vés géppel is — kapom a választ. Végül pedig,, építik a ter­ményszárítót. Akármilyen időben arathatnak, a szárító kivonja a nedvességet a ga­bonából. Ésszerű szervezés ez, pedig csak egy közepes szövetkezetről van szó. Sem országos, sem megyei, de még csak járási rekordok sor­ba vételekor sem hangzott még el a tíszasasi tsz neve. De logikus emberek élnek itt is. Meg is élnek munká­juk után, igyekvőek, gondol- kodóak, pár éve meg, főképp tavaly óta, kapcsoltak is a szerint módosítsák a nyit­vatartási időt. Azokban a gazdaságokban, ahol elegendő tárolótér áll rendelkezésre, és azt rend­szeresen feltöltik, ott előrer láthatólag nem lesz gond az üzemanyaggal, de a tároló­val nem rendelkező üzemek is biztosíthatják a gépek zavartalan munkáját. Ehhez arra van szükség, hogy a gazdaságok és a telepek ve­zetői rendszeresen értesít­sék egymást a készletek alakulásáról, s így az igé­nyek ismeretében az ÁFOR minden esetben rendelkezés­re bocsátja a szükséges benzint, Diesel-olajat stb. a gazdaságok egy része vállal­kozott arra, hogy második, illetve harmadik műszakban is fogadja az üzemanyag­szállítmányokat * sebességváltón. A lovaknak harangoztak a nagy gépvá­sárlásokkal. Tizenöt lovat nemrég hizlaltak meg, és ad­tak el jó pénzért az ola­szoknak. Ez a néhány fogatos ugyan most már alighanem végle­gesen megmarad a'lovaknál. Azt vallják a tiszasasiak: még a jól gépesített üzem­ben is kell néhány ló. A háztájit művelni, a háztáji termést fuvarozni például, badarság lenne nagyteljesít­ményű gépekkel. Nálunk meg az erdő miatt is kell a ló. A 2 ezer 280 hektár föld nem kis része — 218 hektár — erdő. Leendő erdő még, mert 110 hektár újtelepíté­sű belőle. A fák alatt, a fák között pedig mozgékonyabb a ló; mint a gép. Legalábbis némely munkán, mint az eke- kapázásban is. Ám az eke­kapával baj van. Kisüzemi szerszám, nem gyártják már az országban. — Néhányat még össze le­hetne szedni — mondja a fő- agronómusnak Tényi Imre. — Én már az enyémet le­hoztam a padlásról, de tu­dom, hogy Gebeinek is meg­van még. Jó kapa, még a Kristóf kovács csinálta. — Hát féderes kocsit nem vesz-e valaki? — szól közbe a brigádvezető, Varga Lajos. öregember reggelizik a gá­dor alatt, a szalmára heve- redve,. A 66 éves Szabó Im­re. — Én jól jártam. Egy or- goványi embernek elsóztam tavaly a vetőgépet 800 forint­ért. A főagronómus csak hall­gatja a fogatosokat. — Honnan az isten csudá­jából ez a sok lim-lom? összenéznek a fogatosok. — Nem vették be a szövet­kezéskor — mondja rá valaki. — Meg hát nem is adtuk — mondja Tényi. — Az őszintét megvallva, úgy ke­rült az a padlásra, meg a ko­csiszínbe is, hátha szüksé­günk lesz még rá. A többiek nem szolnak semmit, erre Tényi is elhall­gat. Zavart csend lapul a 'gádor alatt. Valótlant se akarnak mondani a fogato­sok, meglett férfi létükre ki­nevettetni se szeretnék ma­gukat. A főagronómus gvor- san véeret vet a kínos han­gulatnak. — Hát a KRESZ-tanulás, hogy megy, emberek? Hirtelen felvidul a kis csapat. Bálint István kap a szón elsőnek. — Megv. mert visszük ma­gunkkal. Én úgv jártam teg­nap. hogy a szőlőben elővet­tem az ülésen. Magolom, hony kell szabályosan közle­kedni, közben majdnem ne­kimentem a Zetornak, hogy nem odafigyeltem. Felszabadult, hangos neve­tés. A tejházból is idenéz mindenki. Gördülő méhkaptárak A vándorméhészek tevé­kenységének megkönnyíté­sére gördülő méhkaptár mintapéldányait készítették el a hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Gépgyártó Vál­lalatnál. Ehhez a rendfel- szedő-önrakodó mezőgazda- sági pótkocsik alváz-szerke­zetét használták fel. Ebből az egytengelyes, széles gu­mikerekekkel ellátott jár­műből alakították ki a kü­lönleges „vándorméhest”. A cellákban 60 méhkaptárat helyezhetnek el úgy, hogy a jármű középfolyosójáról mindegyik kaptár megköze­líthető. A méhészek így egy- egy „mézlegelő” kimerülése után könnyűszerrel, hossza­dalmas és fárasztó rakodás ,nélkül útrakelhetnek újabb területekre. A mozgó ván­dorméhészeti berendezés iránt külföldön is érdeklőd­nek. Tegnap ülést tartott az MSZMP Szolnok megyei bizottsága. Az ülést a rendes évi szabadságát töltő dr. Gergely lstvári első titkár helyett Tóth János, a me­gyei bizottság titkára vezet­te. Első napirendként jelen­tést hallgatott meg a me­gyei bizottság az 1973. évi tavaszi tanácstagi választá­sok politikai és szervezeti tapasztalatairól. A jelentést a végrehajtó bizottság ne­vében Szekeres László, a megyei bizottság titkára ter­jesztette elő. A ' jelentés megállapította, hogy a tanácstagi választá­sok igen kedvező politikai és gazdasági környezetben, a megye lakosságának ak­tív részvételével, sikeresen zajlottak le. Elemezte és jó­nak minősítette a jelentés a pártszervezetek és a kom­munisták munkáját. Megál­lapította, hogy szervező, mozgósító és koordináló te­vékenységük, a párttagok példamutatása a sikeres vá­lasztási munka legfontosabb előfeltétele volt. A tapasztalat szerint he­lyes volt a képviselőválasz­tások és a tanácstagválasz­tások különválasztása. A hangsúly ezúttal a helyi po­litikára terelődött, s általá­ban alapos elemzés, az el­múlt tanácstagi ciklus mun­kájának mérlegelése után- került sor a jelöltek állítá­sára, majd megválasztására, illetve az elkövetkező cik­lus programjainak kialakí­Egyszerre Uól szervezetten, fennaka­dás nélkül folyik a tanulók beszámoltatása. Csak a köz­ponti épületben nyolc kü­lönböző csoportban tizen­négy vasipari szakma írás­beli vagy szóbeli vizsgáját tartják. Ezen a napon, az új állomásépület és a Tisza- parti iparitanuló diákotthon gazdagszik néhányezer fo­rint .értékű munkával: e két helyen a kőműves és a szo­bafestő tanulók gyakorlati tudásukról számolnak be. Nemcsak a sok tanuló, ha­nem a nagyszámú vizsgáz­tató egyidejű összefogása, megszervezése is elismerést érdemel. Az egyik teremben húsz autószerelő, a 7. sz. Volán tanulói gyűrkőznek a négy A leendő szolnoki pálya­udvar felső szintjén kilenc új helyiség „született” a vizs­gázó kőművestanulók keze- nyomán. A feladat: „Válasz­fal falazás ajtóbeállítással”. Szakmunkásnorma szerint minőségi és mennyiségi szempontból bírálták el a munkát a Barta József igaz­gatóhelyettes elnökletével dolgozó vizsgabizottság tag­jai. — Nagy megelégedéssel mondhatom, hogy a mai munkadarabok mintául szol­gálhatnak bármelyik idő­sebb kőművesnek — mon­dotta Barta József. Ha a munkavezetők következete­sen igényesebbek lennének a munkaminőségben, hozzánk hasonlóan akkor kevesebb fására. A választási munka folyamatában végig a la­kosság nagy aktivitásának, politikai érettségről és fele­lősségérzettől áthatott meg­nyilvánulásainak lehettünk tanúi. Mindez nyomatéko­san kötelezi a tanácsszer­veket a lakosság által felve­tett kérdések, problémák, ja­vaslatok gondos tanulmányo­zására, szelektálására, a megoldás módjainak kere­sésére, valamint azok meg­válaszolására. A jelentés úgy ítélte meg, hogy a la­kosság érdeklődése és akti­vitása megfelelő politikai munkával az egész ciklus alatt fenntartható és fenn­tartandó — ez-lehet a leg­főbb biztosítéka a megvá­lasztott tanácsok eredmé­nyes munkájának. Megálla­pította a jelentés, hogy a ta­nácsok összetétele, az új tisztségviselők kiválasztása a párt káderpolitikájának elvei szerint alakult, s azo­kat a lakosság nemcsak sza­vazataival, haViem a válasz­tási munka folyamatában szavakkal is kifejezett egyetértésével támogatta. Végül megállapította a jelentés, hogy a választási munkában a párt, tanácsi és tömegszervezetek, érdek- védelmi szervek hasznosan, jól és eredményesen dol­goztak, s ezért a pártbi­zottság köszönetét fejezte ki. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a választási mun­ka tapasztalatainak továb­bi gondos elemzésére, majd tíz helyen kérdésből álló írásbeli fel- dattal, melyben egy szak­mai, egy anyagismereti és egy szakmai számítási kérdés mellett egy összetett szak­rajzi tétel szerepel. A szak­mai kérdésben már az új reformtanterv magasabb igé­nyeihez igazodó rész is van — ezúttal a motorműködés műszeres diagnosztikájának ismeretét kell bizonyítani a vizsgázóknak. Ha az *ásbe- li vizsga nem sikerül, a kö­vetkező „állomásra”, a gya­korlati beszámolóra már nem jutnak tovább. A gya­korlati és az azt követő szó­beli vizsga 'színhelyeinek mozgalmassága azonban ar­ról győz meg, hogy nagy többségben sikeres volt az írásbeli. szó érné az építőipart. Az ifjúmunkások képesek az igényeknek megfelelni. Szavainak ékes bizonyíté­ka volt Nagy Antal és Vin­cze Ottó közösen végzett munkája. Az egyébként haj­lott, görcsös téglákból hé­zagmentes, asztallapsima válaszfalat raktak. A bizott­ság csak jelest tudott adni a két tanuló munkájára, akik egyébként a Szolnok megyei ÁÉV dolgozói lesz­nek a bizonyítványosztás után. A Tisza-parti tanuló­otthonban a szobafesők vizs­gamunkájukkal megoldották a nyári szépítést is. öt fős brigádokat alkotva kifestet­ték a lakószobákat. A fiata­lok szétosztották egymás közt a feladatokat, s míg azoknak a következő válasz­tások alkalmával való fel- használására. A végrehajtó bizottság ne­vében előterjesztett jelen­tést a megyei pártbizottság több hozzászólás után egy­hangúlag elfogadta. Második napirendi pont­ként beszámolót hallgatott meg a megyei bizottság az imperialista fellazítás elle­ni harc megyei tapasztala­tairól, az idevonatkozó párt- határozatok végrehajtásának helyzetéről. A végrehajtó bizottság nevében a beszá­molót M. Szabó István, a végrehajtó bizottság tagja, a BM megyei főkapitányság vezetője tartotta, Dr. Majo­ros Károlynak, a megyei bizottság titkárának kiegé­szítő referátuma után a pártbizottság a beszámolót egyhangúlag elfogadta. A megyei pártbizottság ez­után személyi kérdésben ho­zott döntést. A pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lya vezetőjének Mohácsi Ot­tót nevezte ki, egyben ko­optálta a megyei bizottság mellett működő gazdasági- és Szövetkezetpolitikai mun­kabizottságba és megbízta annak titkári teendői ellá­tásával. Befejezésül Szekeres Lász­ló, a megyei pártbizottság titkára tartott beszámolót a legutóbbi pártbizottsági ülés óta, a végrehajtó bizottság által végzett munkáról. Tá­jékoztatóját a pártbizottság tudomásul vette. három befejezte az alapo­zást, addig két „brigádtag” előkészítette az anyagot a festéshez. Ezzel is az osz­tályzatukon javítottak, hi­szen a munkaszervezés is bírálati szempont vdlt. Nem az első, és nem az utolsó vizsgázó csoporttal találkoztunk csütörtökön Az összesített vizsgaeredményt még nem ismerjük, de e napokban tanúi lehetünk annak, hogy megyénkben számos munkahely tettre- kész, friss bizonyítványú if­júmunkással gazdagodik. Arcok Kun Lajos vas- és fém­szerkezeti lakatos, a tisza­füredi MHD-ben. Még nem tudja az eredményt, de biz­tos a sikerben. Máris túl­néz az üzem falain. — Szakiskolába akarok menni, mert a munkahelye­men támogatnak a tovább­tanulásban. Még ösztöndíjat is kapok. Kell a szakember. El fogom végezni a Hajógép­ipari Szakközépiskolát. Szlávik Lajos ifjúmunkás, kőműves. Előző nap szerez­te meg, közepes eredményű bizonyítványát. Felsőbbren­dű, elégedett mosollyal nézi szorgoskodó volt tanulótár­sait. — Dolgozzatok „inasok”. — Ezért a mondatért meg­érte visszajönni. A többiek veszik a lapot: „igenis, se­géd úr”. Aztán a „segéd úr” a tegnapi iskolás zavartsá- gával fogadja az igazgató- helyettes gratulációját. Andrási Lajos lakatos. Rosszul indít a szóbelin, az­tán a maradék kicsit is összezavarja, gyenge napja van. A vizsgáztató jóindula­ta utolsó morzsáit is ráál­dozza. — Mi a legfontosabb bal­esetvédelmi eszköz a torony- építkezésnél? — kérdi, s közben a saját fejére mu­tat. sugallva a választ, amely nem is késik. — Kalapács! Még szerencse, hogy csak szóbeli vizsga volt. Igriczi Zsigmond (Folytatjuk) BORZÄK LAJOS FELKÉSZÜLT AZ ÁFOR Elegendő üzemanyag az aratáshoz Ha tanuló - holnap munkás Vizsgáznak a szakmunkásjelöltek Élénk nyüzsgés fogadja a belépőt a MŰM 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet épületében. Ünneplőruhás nagy­kamaszok, majdnem-felnőttek mindenütt a folyosókon, he­lyenként kisebb csoportokba verődve, izgatott arccal figyel­nek egy bűvös küszöböt, melyen át szorongva lépnek a terembe, és vidáman jönnek ki onnan. Másutt nyitott ajtónál-ablaknál áhítatos csendben húsz-huszonöt végzős tanuló hangyaszorgalommal rója a sorokat a dolgozatpapír- ra. Vizsgáznak a szakmunkástanulók. A következő hétre is átnyúló vizsgaidőszakban több száz harmadéves ipari tanuló szerzi meg a szakmunkás-bizonyítványt \ Vizsgaremekek az állomásépületben

Next

/
Oldalképek
Tartalom