Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

I ívta. jmru» M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Zalaegerszegen új 110 személyes óvodái adtak át rendeltetésének. Az úi létesít­mény 5 millió forintba kér ült. Évente 3 millió forintot ' fizet a CSÉB Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója A fedőneve: Quascdo Quase volt... Bűnöző hatodikat leplezett le a rendőrség Egy középkorú férfi kereste fel februárban Cibakházán a rendőrségi körzeti megbízottat. Kezében zsarolólevél: Száz fo­rinttal legyen itt és itt. ekkor és ekkor, mert ha nem. hát na­gyon megbánja. Aláírás: Ideiglenes titkos akciócsoport. E szabadult a pokol Két éve, 1971. őszén kez­dődött a nyugtalanság Ci­bakházán. Kerékpárok, mo­torok tűntek el, kövekkel ablaküvegeket zúztak be. vil­lanykörtéket lövöldöztek ki csúzlival. Semmi kétség, hogy banda garázdálkodik a községben és senki sem tud­hatta. mikor kerül az ő bi­ciklijére, ablakára a sor. El­csípni azonban sohasem tudták a banda tagjait. A zsarolólevél Végre nyómra vezetett A vezér, a tizenhét éves L. László cipőgyári segédmun­kás és bandája rendőrkézre került. A bandavezér, az akkor ti­zenöt éves L. László 1971 nyarán elhatározta, hogy bandát szervez. Egy minden­re elszánt galerit melytől rettegnek az emberek. És ez a — pszichológus szerint — szélsőséges, agresszív, szadis­ta hajlamú, elvetemült su- hanc a megsárgult ponyvák rémtörténeteivel táplált agy­szüleményéhez társakat ke­resett. Hogy kiket? Az álta­lános iskola notórius évis­métlőit, beteg, alkoholista, garázda szülők rosszul táp­lált. rtaigyokba bujtatott gye­rekeit. Olyan emberkéket, akik képtelenek felfogni tet­teik súlyát, következményeit és ellenvetés nélkül teljesí­tik a főnök parancsát. Nappal hadiíerv, éjszaka akció A világon egyedül álló biz­tosítási forma, a csoportos élet- és balesetbiztosítás si­keréről, eredményeiről, fejlő­déséről és módosításairól szá­molt be tegnapi sajtótájékoz­tatóján Juhász Ferenc, az Állami Biztosító Szolnok megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese. Elmondta egyebek között, hogy megyénkben csaknem százezer tagja van a biztosítási és önsegélyező csoportoknak. A tsz-tagok baleset- és élet- biztosításként havonta 30 forintot fizetnek, a vállala­tok. üzemek munkásainak a biztosítási összegét havi 40— 50 forintban állapították meg. Ezért a díjért az Álla­mi Biztosító nagy összegű élet- és balesetbiztosítást nyújt. Megyénkben az el­hunyt tagok hozzátartozóinak 1970-ben 482 ezer. 1971-ben 423 ezer forintot fizetett a biztosító. Az utóbbi években falun és városon egyaránt emelkedik a balesetek száma. Ezt mutatja a balesetek után kifizetett összeg növekedése is. 1970-ben például üzemi, közlekedési balesetekért az Állami Biztosító 2 millió, 1971-ben 2 millió Virágos Jásztelén y Jászberényben az egymás után épülő korszerű lakóhá­zak mellett, a virágba bo­ruló közterek, a zöldellő parkok is jelzik, szépül a város. A városgazdálkodási vál­lalat az idén körülbelül egymillió forintot fordít fü­vesítésre, virágok és dísz- k növények ki ültetésére, és a 37 ezer négyzetméter park­terület gondozására. A vá­ros szépítése kora tavasszal kezdődött, amikor nagy költséggel több mint hat­ezer tulipánt ültettek eL Hatezer négyzetméter terü­leten folyik a gyepszőnyeg felújítása, sétautakat pedig a gyöngykaviccsal terítik be. Csaknem 200 ezer forin­tot költenek az idén egy- és kétnyári palánták kiül­tetésére. A parkokat 75 ezer egynyári virágpalánta díszíti. Az új palántázással egyidőben különös gonddal ápolják a város közterein m rózsabokrokat. 757 ezer forintot fizetett ki a megyében. Közismert a CSÉB külön szolgáltatása, a szociális alapból nyújtott segélyezés. Korábban a szociális ala­pot szervezett országjárások­ra, színházlátogatásokra, kul­turális célokra használták fel Az idén módosították a CSÉB szociális alap fel- használásának szabálya­it. Megtiltották a kirán- y «tolásokat, az országjárá­sokat stb. és az önsegé­lyező jelleget helyezték előtérbe. A csoport temetkezési, bal­leseti, szanatóriumi, házassá­gi segélyeket ad, s az új rendelkezés szerint egyebek között most az egyedülálló szülőknek, a sokgyermekes családnak a neveltetési költ­ségekre is adható anyagi tá­mogatás. VB ülés Mezőtúron Mezőtúron tegnap ülést tartott a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Je­lentés hangzott el az egész­ségügyi és szociálpolitikai osztály szakigazgatási tevé­kenységéről. Jelen volt az ülésen dr. Czinege Mátyás, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának helyettes vezetője. A vb. örömmel állapítot­ta meg, hogy elkészült az új orvosi rendelőintézet, és megtörtént a műszaki át­adása. Elkezdődik a beren­dezések szerelése is, amit azonban hátráltat, hogy nem áll rendelkezésre a teljes pénzügyi fedezet További fejlesztésre szorul a város bölcsődei hálózata, fokozottaban kell, ellen­őrizni a köztisztaságra vo­natkozó tanácsrendelét be­tartását. Állapította meg a végrehajtó bizottság. E. László fedőnevet is adott bandájának: „Egyesült titkos szövetség szervezete”. Tagjai az akkor 13—14 éves gyere­kek: B. Mihály, S. Károly, M. Mihály, L. István, V. Bé­la „egy életre” engedelmes­séget fogadtak a vezérnek. Első ötlete brutalitásának hátborzongató példája. Be­törtek a sportpálya öltözőjé­be, mert a vezérnek jód és orvosság kellett, hogy a macskáknak, kutyáknak ne csak a szemét tudja kiszúr­kálni, hanem meg is mérgez­hesse őket. A banda tagjai mindennap a buszmegállóban várták őt. Délután megszületett a hadi- terv- és éjszaka történt az akció. Kövekkel, csúzlikkal felszerelve végig rohantak egy-egy utcán, ahol ép ablak, villanykörte nem * maradt utánuk. Máskor a banda fa­lazott, amikor a vezér bi­ciklit vagy motorkerékpárt lopott. Elásták, ázétlzedték, vagy összetörték a zsák­mányt. Nem féltek így garázdálkodtak hóna­pokon át, nyugtalanítva a cibakháziakat. A szülőktől nem kellett tartaniuk, ők nem törődtek vele, hol csa­varognak, mit csinálnak éj-- szaka gyerekeik. Fél éve randalírozott már a banda Cibakházán s mivel vezé­rük nagyon gyakran az órák közötti szünetekben csalta el a gyerekeket, ezért támadta nevelőkben a halvány sej­tés. a tolvajokat, garázdákat a notórius hiányzók közt ke- t ressék. Azt várták volna az emberek, hogy végre nya- kancsípjék és felelősségre vonják a garázdálkodókat. A rendőrség ugyan folyamato­san kereste őket, de nem tudott nyomukra bukkanni, hiszen kezdetben semmi jel sem utalt arra, hogy a min­denre elszánt garázdákat gyermekek közt kell ke­resni. Hadd idézzük az egyik 15 éves bandatag vallomását: — Nyáron végleg szétszé­ledt a társaság. Pedig akkor már egy rossz hatlövetű for­gópisztolyunk is volt. Pista találta a padláson. Nem akar­tunk lebukni, és a főnökék­nél is nagy zűr zolt, a báty­ja öngyilkos lett. Azt be­szélték, alkoholista volt. A főnök nem siratta. A teme­tés után nemsokára munká­hoz is látott. Űj bandát szer­vezett. Megalapítottuk az „Ideiglenes titkos akciócso­portot. Négyen kezdtünk. Quasedo. Quase (a főnök Schneider (T. A.), Reiner (t F.), nekem pedig Heidric' volt a fedőnevem. Esküt tét tünk, amit télen a vérünk­kel meg is pecsételtünk. Lé­nyegében ugyanazt csinál­tuk, mint az egyesült titkot szövetségben, csak most már zsarolóleveleket is irtunk. A gyári bfin«z5velség Ez a zsarolólevél olyan gombolyag volt, amely to­vább tekergőzött, és ezen a szálon, L. Lászlón keresztül a rendőrség eljutott egy szer­vezett tolvajbandáig. Kide­rült, hogy az ingázó főnök nemcsak Cibakházán szer­vezkedett. Legfiatalabb és legelszántabb tagja volt munkahelyén, a cipőgyárban egy másik, nem kevésbé ve­szélyes bűnszövetségnek. Két éven át a lopások so­rozatát követte el Gombos László esztergályossal, Su­lyok Béla villanyszerelővel, Káré Józseffel és Leforr Jó­zseffel (aki egyszer lopásért és garázdaságért már bíróság előtt állt). Rendszeresen lop­kodták a cipőket és végszám, ra vitték ki éjszaka a gyár kerítésén át a zsugorított bő­röket. A rendőrség Gombos László lakásán a gyárból lo­pott villanymotorral, tenge­lyekkel. transzformátorokkal felszerelt házi műhelyt ta­lált. Gombos itt akarta üzem­képessé tenni a hatlövetű forgópisztolyt, és amikor ez nem sikerült, a minta alap­ján egy új fegyvert próbált eszkábálni. Mindez, amit leírtunk csak vázlata a két banda párját ritkító bűncselekménysoroza­tának. A vaskos aktahalmaz­zá nőtt nyomozati anyag megdöbbentő tényeinek csak egy töredéke. Á nyomozást befejezték, most már a bíró­ság feladata eldönteni, mit érdemel az elvetemült főko­lompos, és azok, akik őrült ötletei megvalósításában se­gédkeztek. Kovács Katalin B etévedtem egy érettségiző ban­kettre, ahol tulaj­donképpen sem­mi keresnivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni őket, mert ahol én szembetalálko­zom fiatalságommal, ott föld­be gyökerezik a lábam. Aj­kam füttyre csücsörödik, s amíg a lányok és a fiúk az őrült zene ütemére ritmiku­san rángatják szépen fejlett végtagjaikat, én csöndben fü- työlöm: „Ifjúság, jöjj vissza egy szóra!.. A zene és a fütty így együtt disszonáns, mint ahogy én is majdhogy nem gro­teszk jelenség vagyok itt har­minc fiatal fiú és lány kö­zött, de bánom is én.., Az én mulatságomat is mindig elrontották a felnőttek, mert kényszerképzetük volt, hogy ez a küldetésük a földön. Most én is küldetést telje­sítek. Tudom, hogy gondo­latom is hazug,» hiszen lopni jöttem ide, hangulatot lopni, ifjúságot, önfeledtséget, nai­vitást, s tiszta gyermeki bol­dogságot. Engem is az alka­lom szült tolvajjá. Betéved­tem, megszimatoltam a gaz­dag zsákmány lehetőségét, ittmaradtam. Ismerősöm a székre rángat, hagyom magam — ó, rom­lott álszent felnőttek —, és még csak akkor sem szakad le a plafon, amikor kijelen­tem, hogy csak néhány perc­re, hiszen még dolgoznom kell. néhány esti hír leadá­sa... A hangulat fölöttébb kel­lemes, az öreg szivarozó ta­nár megkérdezi tőlem; te is nálunk végeztél, fiam? Hir­telen elém ugrik egy álmos -tekintetű. fekete, tizenöt éves fiú képe, akit reggel fél ötkor az ágyban az édesany­ja költöget. A fiú könyörög, hogy még csak öt percig tes­sék hagyni, anyukám. Télen reggel ötkor hideg a vas, odaragad a gyermek keze. Nézem a kezem, mely a poharat fogja. — Nem, nem nálatok vé­geztem, kedves bátyám. Pampuk úr keze alatt vé­geztem. Győzött a tanár lelki anti­biotikuma. A fiú egy kissé pityókás. Kedvesen csibészkedik. szel­lemesen csipked. Elmennek táncolni. Tangó, egészen fel- nőttesen, tiszta erotikával járják. Semmi rángatózás, semmi őrült extázis. Testük lágyan simul, szemük szépen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú suttog, minden lány pirul. A tanár úr énekel. A szeme gyanú­san fénylik. Eres keze az ab­roszon veri a taktust. Banketten j — Magániskolában? — Igen, magánkisiparos­nál. Nagyon jó szakember volt, a logarlécet is ismerte és használta. Engem is meg­tanított ... A tanár újra tölt és azt mondja: — nem baj az, fiam. — Odajön hozzánk egy szőke fiú, karján egy csinos barna lány. A fiú szivart vesz elő, szájába dugja és a tanár úr­tól kér tüzet, osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az öreg meghökken egy kissé, de elérti a tréfát, tüzet ad. Nevetünk. A lány pezsgőt önt a poharakba, a tanár ja­vasolja. igyanak brúdert. — Szervusztok — mondja. A lány: Csókolom, Laci bácsi, A fiú: Isten éltesse, tanár űr. Ismét halkan fütyülök. Az a srác, az előbb azt mondta nekem, hogy ő is olyan me­nő fej szeretne lenni, mintáz újságírók... „Ne tedd fiam” — akar­tam neki válaszolni, de eszembe jutott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, mikor lopni jöttem és már nincs kedvem levetni, csak néha az öreg tanár előtt. Ezért csak bólintottam, hogy újságírás nélkül nem ér sem­mit az élet. Francia konyakot iszom, a kislánytól imént kapott Ches- terfieldet szívom, kellemes ópiumos illata van ... 1942 nyarán Rosita Serano dél-amerikai énekesnő a Mar­gitszigetem minden este el­énekelte a szabadtéri szín­pad közönségének az Ama- polát és a Csiribiribit. Mi két pengőért statisztáltunk és szünetben rohantunk Rosi- tát bámulni. Valószínű, hogy én szerettem. Ö is engem vett észre a többi közül a legjobban, mert rúzsos végű cigarettáját mindig a szám­ba nyomta, ha jelenése kö­vetkezett Aztán visszajött és nézte a szemünket, a mese­beli tükröt, melyben ő a vi­lág legszebbje volt. Az énekesnő finom boká­ján is ujjnyi vastag arany­láncot hordott. Mindene tom­pa barna ragyogás volt. Csak szeme, foga és ruhája fehér­je vakított a nyári éjszaká­ban. Nekünk külön is fellé­pett a színpad háta mögött, vele dúdoltunk, énekeltünk mi is. Énekesek, hiresek. har­mincévesek szerettünk volna lenni, ö pedig — ma már tudom — fiatal, ártatlan, na­iv, szerelmes, tizennyolc éves. A lány szódát iszik, a fiú konyakot. Megszűntünk szá­mukra létezni. Nyakig ülnek a pillanat pezsgőfürdőjében. A fiú álmairól beszél, úgy mintha az máris a valóság lenne. Terveiről, melyekkel természetesen a világot fogja megváltam. A lány hisz neki. A hit indukációs hatása cso­dálatos. Már a légvárakat is elhagyta a fiú. kötél nélkül lép ki a sztratoszférába, ott ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt. A dobos szólózik. Béla a pincér beúszik a füstös sztratoszférába. Ezüst tálcás csápjaival lesi, kémleli a vágyakat. Asztalunknál megáll egy sovány, törékeny asszony­ka. Szegény kis ázott veréb, honnét a csodából kerül ide. A lány tisztelettudóan kö­szön, az asztal alatt meg- i löki a fiú térdét. Az felte­kint, elsápad, elvörösödik: — Anya, hogy kerültél te ide? — kérdezi a fiú és lát­szik, fölöttébb szégyelli a je­lenetet. Az asszony hóna alól az asztalra teszi az újságpapiros csomagot. Kibontja és a fiú felé nyújtja a könnyű kis pulóvert. — Ferikém, nagyon kime­leged tél! Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod édeském, te könnyen meghűlsz... — mu­tatóujját a szájához érinti és a leheletfinom puszit fia felé küldi. A fiú szégyenében dühöng. Anyja szétpukkasztotta szappanbuborék álmait, az anyai gondoskodás meg­ölte a hőst, gyermekké fo­kozta őt. akinek a szivartól köhögni, a nőtől félni, az italtól tartózkodni kell. Száj­íze keserű. Megsemmisülten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi napsugárban szántóföldeken a hó. Kimegyek. Friss az éjszaka. Jó volna egy könnvu kis lé­lekmelegítő pulóver. A bár portása tisztelettudóan vi­gyorog. és azt mondja: Jó­éjszakát kívánok, uram! Suha Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom